Szintén a szerződés részeként megalapítottak egy új szervezetet, a Népszövetséget. Ennek célja „a nemzetközi együttműködés előmozdítása, valamint a világ békéjének és biztonságának a megvalósítása” volt. Számos keresztény egyház támogatta ezt a szövetséget. A Krisztus Amerikai Egyházainak Szövetségi Tanácsa úgy üdvözölte, mint ami „Isten királyságának politikai kifejeződése a földön”. A tanács azáltal is kifejezte a támogatását, hogy képviseltette magát a párizsi békekonferencián. Az egyik küldöttjük kijelentette, hogy a tárgyalással „egy új korszak köszöntött be a történelemben”.

Valóban egy új korszak vette kezdetét, de nem a béketárgyalás résztvevőinek köszönhetően. 1919-ben új szakaszba lépett a prédikálómunka, amikor Jehova minden addiginál lelkesebb tevékenységre ösztönözte a népét. De először arra volt szükség, hogy a Bibliakutatók helyzete gyökeresen megváltozzon.

A Watch Tower Bible and Tract Society igazgatóinak éves választása 1919. január 4-ére, szombatra volt beütemezve. Akkoriban Joseph F. Rutherford, aki vezető szerepet töltött be Jehova népében, hamis vádak alapján egy atlantai börtönben volt hét társával együtt. Vajon jó döntés lenne újraválasztani a bebörtönzött testvéreket tisztségviselőknek? Vagy másokat kellene választani?

Rutherford testvér aggódott a szervezet jövője miatt. Tudta, hogy néhány testvér szerint az lenne a legjobb, ha másik elnököt választanának. Éppen ezért írt egy levelet az egybegyűlteknek, amelyben Evander J. Coward testvért ajánlotta elnöknek. Úgy jellemezte, mint aki „higgadt”, „megfontolt” és „teljesen elkötelezett az Úr iránt”. Ám sokan inkább arra hajlottak, hogy halasszák el a választást hat hónappal. A bebörtönzött testvéreket védő jogászok is ezt javasolták. A megbeszélésen egyre feszültebbé vált a hangulat.

 Aztán történt valami, ami Richard H. Barber szavaival élve „lecsillapította a kedélyeket”. Az egyik testvér kijelentette: „Nem vagyok jogász, de amikor a helyzet törvényessége kerül szóba, én is tudok valamit a lojalitás törvényéről. A lojalitás az, amit Isten megkövetel. El sem tudom képzelni, hogyan nyilváníthatnánk ki nagyobb bizalmat annál, mint hogy választunk, és újraválasztjuk Rutherford testvért elnöknek” (Zsolt 18:25).

Később A. H. Macmillan felidézte, hogy másnap Rutherford testvér kopogott a cellája falán. „Nyújtsd ki a kezed” – mondta. Majd egy táviratot nyomott a tenyerébe. Macmillan azonnal megértette a tömör üzenetet, amely így szólt: „RUTHERFORD WISE VAN BARBER ANDERSON BULLY ÉS SPILL IGAZGATÓ ELSŐ HÁROM TISZTSÉGVISELŐ ÜDV MINDENKINEK”. Ez azt jelentette, hogy az összes igazgatót újraválasztották, Joseph Rutherford és William Van Amburgh pedig tisztségviselők maradtak, azaz továbbra is Rutherford testvér volt az elnök.

Amíg a nyolc testvér a börtönbüntetését töltötte, hűséges Bibliakutatók aláírást gyűjtöttek a szabadon bocsátásukért. Ezek a bátor testvérek és testvérnők több mint 700 000 aláírást szereztek. Ám 1919. március 26-án, szerdán, mielőtt a kérelmet benyújthatták volna, Rutherford testvért és a többi felelős testvért szabadon engedték.

Rutherford testvér beszédet intézett a fogadására összegyűltekhez. Így szólt: „Meg vagyok róla győződve, hogy mindaz, amin keresztülmentünk, csupán azért történt, hogy felkészülhessünk a még nehezebb időkre . . . A harcotok célja nem az volt, hogy kijuttassátok a testvéreiteket a börtönből. Ez mellékes volt . . . A harcot azért vívtátok, hogy tanúskodjatok az igazság mellett, és akik részt vettek ebben, nagyszerű áldást kaptak jutalmul.”

A testvéreink tárgyalásának fejleményei arra engednek következtetni, hogy Jehova irányította az eseményeket. 1919. május 14-én a fellebbviteli bíróság a következő döntést hozta: „Ebben a perben a vádlottakat nem részesítették abban a. . . részrehajlás nélküli tárgyalásban, amelyre jogosultak lettek volna, és ebből az okból kifolyólag az ítéletet visszavonjuk.” A testvéreket súlyos vádak alapján ítélték el, és ha mindössze kegyelmet kapnak, vagy csökkentik a büntetésüket, annak nyoma maradt volna a bűnügyi nyilvántartásban. Semmilyen további vádat nem hoztak fel ellenük. Ennek köszönhetően Rutherford bírónak megmaradtak a jogi képesítései, így a későbbi években számos alkalommal védhette Jehova népét az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságán.

„Nem akartuk ölbe tett kézzel várni, hogy az Úr elragadjon minket az égbe – idézte fel Macmillan testvér. – Megértettük, hogy tennünk kell valamit ahhoz, hogy felismerjük, mi is valójában az Úr akarata.”

De mivel a felelős testvérek börtönbüntetése alatt a nyomtatáshoz használt nyomólemezeket megsemmisítették, a főhivatalban nem lehetett folytatni azt a munkát, amelyet előtte évekig végeztek. Ez elszomorító volt, és néhányan azon tűnődtek, hogy vajon emiatt befejeződik-e a prédikálómunka.

Érdekel még bárkit a királyságüzenet, amelyet a Bibliakutatók hirdetnek? Hogy fény derüljön erre, Rutherford testvér úgy döntött, hogy tart egy előadást, amelyre meghívják a nyilvánosságot. „Ha senki sem jön el, abból tudjuk, hogy nincs több teendőnk” – mondta Macmillan testvér.

A „Reménység a lesújtott emberiség számára” című előadást Rutherford testvér súlyos betegen tartotta meg Los Angelesben 1919. május 4-én, vasárnap. A beszédét mintegy 3500-an hallgatták meg, és több százan már nem jutottak be. A következő nap 1500-an voltak jelen. A testvéreknek egyértelművé vált, hogy az emberek nagyon is érdeklődnek!

Amit a testvérek ezután tettek, az irányt szabott annak a prédikálómunkának, amelyet Jehova Tanúi mind a mai napig végeznek.

Az Őrtorony 1919. augusztus 1-jei száma bejelentette, hogy szeptember elején általános kongresszust szerveznek Cedar Pointba. „Mindenki azt érezte, hogy egyszerűen ott a helye” – mesélte Clarence B. Beaty, egy fiatal Bibliakutató Missouriból. Több  mint 6000 testvér és testvérnő jött el a kongresszusra, a vártnál jóval többen. Az pedig tovább fokozta az örömteli hangulatot, hogy több mint 200-an keresztelkedtek meg a közeli Erie-tóban.

1919. szeptember 5-én, a kongresszus ötödik napján Rutherford testvér a „Beszéd a munkatársakhoz” című előadásában bejelentette, hogy kiadnak egy új folyóiratot Aranykorszak * címmel. A kiadvány célja az volt, hogy „beszámoljon napjaink jelentős eseményeiről, és a Szentírás alapján megmagyarázza, hogy miért történnek azok”.

Minden Bibliakutató arra kapott ösztönzést, hogy bátran prédikáljon ezzel az új folyóirattal. Egy levélben, amely útmutatást adott a munka megszervezéséhez, ez állt: „Bárcsak minden odaszentelt [megkeresztelt] személy észben tartaná, milyen hatalmas kiváltság szolgálni, és megragadná a lehetőséget, hogy részt vegyen ebben az óriási tanúskodásban!” A reakció rendkívüli volt! Decemberre a lelkes királysághírnökök több mint 50 000 előfizetést szereztek az új folyóiratra.

1919 végére Jehova népe megerősödött, és újra lett szervezve. Ezenkívül az utolsó napokra vonatkozó, fontos próféciák közül több is beteljesedett. Végbement Isten népének a kipróbálása és finomítása, amit a Malakiás 3:1–4 jövendölt meg; Jehova népe kiszabadult Nagy Babilon jelképes fogságából; és Jézus kinevezte a hű és értelmes rabszolgát (Máté 24:45; Jel 18:2, 4). * A Bibliakutatók most már készen álltak arra a munkára, amelyet Jehova tartogatott nekik.