1. A Máté 11:28–30 szerint mit ígért Jézus?

JÉZUS szívet melengető ígéretet tett az őt hallgató sokaságnak. Ezt mondta: „Jöjjetek hozzám. . ., és én felfrissítelek benneteket.” (Olvassátok fel: Máté 11:28–30.) Ez nem pusztán üres ígéret volt. Gondoljunk például arra, hogy hogyan bánt Jézus egy asszonnyal, aki egy borzalmas betegségben szenvedett.

2. Hogyan bánt Jézus egy beteg asszonnyal?

² Ennek az asszonynak óriási szüksége volt segítségre. Már számos orvosnál járt a gyógyulás reményében, de mindhiába. Tizenkét éve szenvedett a bajától. A törvény értelmében tisztátalannak számított (3Móz 15:25). Aztán hallott róla, hogy Jézus képes meggyógyítani a betegeket, így hát elindult, hogy megkeresse. Amikor rátalált, megérintette a felsőruhája rojtozatát, és azon nyomban meggyógyult. De Jézus nem csupán fizikailag gyógyította meg; a méltóságát is visszaadta. Kedvesen és tisztelettel „lányom”-nak szólította. Biztosra vehetjük, hogy az asszony szinte újjászületett! (Luk 8:43–48).

3. Milyen kérdésekre fogunk választ kapni?

³ Érdemes megjegyezni, hogy az asszony erőfeszítést tett, hogy odamenjen Jézushoz. Nekünk is ezt kell tennünk: jelképesen oda kell mennünk Jézushoz. Igaz, most nem gyógyítja meg csoda útján a betegeket, akik hozzá fordulnak, de a meghívása ma is érvényes: „Jöjjetek hozzám. . ., és én felfrissítelek benneteket.” Ebben a cikkben öt kérdésre kapunk választ: Hogyan mehetünk Jézushoz? Mire gondolt Jézus, amikor azt mondta, hogy vegyük magunkra az igáját? Mit tanulhatunk Jézustól? Miért felfrissítő  az a munka, amellyel megbízott minket? És hogyan frissülhetünk fel továbbra is Jézus igáját viselve?

4–5. Mi mindent foglalhat magában az, hogy Jézushoz megyünk?

⁴ Úgy mehetünk Jézushoz, ha igyekszünk minél többet megtudni arról, amit mondott és tett (Luk 1:1–4). Ezt senki más nem teheti meg helyettünk; nekünk kell tanulmányoznunk a róla szóló beszámolókat. Azáltal is odamehetünk Jézushoz, ha meghozzuk a döntést, hogy megkeresztelkedünk, és a tanítványai leszünk.

⁵ Egy másik módja annak, hogy Jézushoz menjünk, az, ha a vénekhez fordulunk, amikor segítségre van szükségünk. Jézus azért adta ezeket az embereket ajándékul, hogy gondját viseljék a juhainak (Ef 4:7, 8, 11; Ján 21:16; 1Pét 5:1–3). Nem várhatjuk el, hogy a vének gondolatolvasók legyenek, és kitalálják, hogy mire van szükségünk. Nekünk kell odamennünk hozzájuk, ha segítségre szorulunk. Egy testvér, akit Juliannek hívnak, ezt meséli: „Amikor az egészségi gondjaim miatt be kellett fejeznem a Bétel-szolgálatot, az egyik barátom azt javasolta, hogy kérjek egy pásztori látogatást. Először úgy éreztem, hogy nincs szükségem ilyesmire. De aztán mégis kértem segítséget, és az a pásztori látogatás lett az egyik legszebb ajándék, amit életemben kaptam.” Az olyan hűséges vének, mint akik Juliant is meglátogatták, segíthetnek abban, hogy megismerjük Krisztus gondolkodását, vagyis megértsük, hogyan gondolkodott és viselkedett, és utánozni tudjuk őt (1Kor 2:16; 1Pét 2:21). Ez valóban az egyik legjobb ajándék, amelyet adhatnak.

6. Mire gondolt Jézus, amikor azt mondta, hogy „vegyétek magatokra az igámat”?

⁶ Amikor Jézus azt mondta, hogy „vegyétek magatokra az igámat”, talán arra gondolt, hogy rendeljük alá magunkat neki. De az is lehet, hogy így értette a szavait: „Vegyétek fel velem együtt az igát, és dolgozzunk együtt Jehovának.” Bármelyik értelemre is gondolt, az iga felvétele mindenképpen munkát jelent.

7. A Máté 28:18–20 szerint milyen munkát kaptunk, és miben lehetünk biztosak?

⁷ Úgy tehetünk eleget Jézus felszólításának, hogy átadjuk az életünket Jehovának, és megkeresztelkedünk. A meghívás mindenkire vonatkozik. Jézus senkit sem utasít vissza, aki őszintén szeretné szolgálni Istent (Ján 6:37, 38). És Krisztus összes követőjének kiváltságában áll azt a munkát végezni, amellyel Jehova megbízta Jézust. Biztosak lehetünk benne, hogy Jézus mindig velünk lesz, hogy támogasson ebben a munkában. (Olvassátok fel: Máté 28:18–20.)

8–9. Miért vonzódtak Jézushoz az alázatos emberek, és milyen kérdéseken gondolkodjunk el?

⁸ Az alázatos emberek vonzódtak Jézushoz (Máté 19:13, 14; Luk 7:37, 38). Miért? Gondoljunk bele, mennyire különbözött a farizeusoktól. Ezek a vallási vezetők ridegek és önteltek voltak (Máté 12:9–14). Jézus ezzel szemben kedves és alázatos volt. A farizeusok fontosnak tartották a társadalmi rangot, Jézus viszont helytelenítette a becsvágyó törtetést, és azt tanította a követőinek, hogy alázatosan szolgáljanak másokat (Máté 23:2, 6–11). A farizeusok  félelmet keltettek az emberekben, hogy irányíthassák őket (Ján 9:13, 22). Jézus ellenben felüdített másokat a kedves szavaival és tetteivel.

⁹ Te is próbálsz olyan lenni, mint Jézus? Kérdezd meg magadtól: „Szelíd és alázatos embernek ismernek? Szívesen látok el egyszerű feladatokat másokért? Kedvesen bánok másokkal?”

12–14. Miért felfrissítő a Jézustól kapott munkánk?

¹² Miért felüdítő azt a munkát végezni, amelyet Jézus ránk bízott? Ennek számos oka van, de nézzünk most csak néhányat.

¹³ Nekünk vannak a legjobb felvigyázóink. A legfőbb felvigyázónk, Jehova nem hálátlan vagy kegyetlen úr. Nagyra értékeli a munkánkat (Héb 6:10). És erőt ad ahhoz, hogy hordozni tudjuk a felelősségünk terhét (2Kor 4:7; Gal 6:5, lábj.). A királyunk, Jézus úgy vezet minket, hogy jó példával jár elöl (Ján 13:15). A vének pedig, akik a gondunkat viselik, igyekeznek utánozni a nagy pásztort, Jézust (Héb 13:20; 1Pét 5:2). Mindent megtesznek, hogy kedvesen bánjanak velünk, buzdítsanak minket, és bátran viselkedjenek, miközben tanítanak és védelmeznek bennünket.

¹⁴ Nekünk vannak a legjobb társaink. Egyetlen más közösség sem mondhat magáénak olyan értelmes célt, mint mi, és sehol sincs olyan szeretet, mint közöttünk. Gondoljunk bele: Olyan emberekkel működhetünk együtt, akik magas erkölcsi mérce szerint élnek, mégsem önelégültek. Tehetségesek, mégis szerények, és másokat többre tartanak maguknál. Nemcsak a munkatársaikként, hanem a barátaikként is tekintenek ránk. Annyira szoros köztünk a kapcsolat, hogy még az életüket is készek lennének feláldozni értünk!

15. Mit érzünk a munkánk iránt?

¹⁵ Nekünk van a legjobb munkánk. Megtanítjuk az embereknek az igazságot Jehováról, és leleplezzük az Ördög hazugságait (Ján 8:44). Sátán elhordozhatatlan terheket rak az emberekre. Például el akarja velük hitetni, hogy Isten nem bocsátja meg a bűneiket, és hogy nem lehet őket szeretni. Ez a szörnyű hazugság sokakat elcsüggeszt. Ha Krisztushoz megyünk, a bűneink megbocsátást nyernek. És az az igazság, hogy Jehova  mindannyiunkat nagyon szeret (Róma 8:32, 38, 39). Milyen öröm, amikor segíthetünk másoknak, hogy megtanuljanak Jehovára támaszkodni, és láthatjuk, ahogyan jobbá válik az életük!

16. Miért más az a teher, amelynek a hordozására Jézus kér minket, mint a többi felelősségünk?

¹⁶ Az a teher, amelynek a hordozására Jézus kér minket, nem olyan, mint a többi, ránk nehezedő teher. Például egy munkanap végére sokan elfáradnak, és ráadásul nem éreznek elégedettséget. Ezzel szemben, ha Jehova és Krisztus szolgálatában töltünk időt, mély megelégedettség jár át bennünket. Egy hétköznap este a kimerültség miatt talán nehezen vesszük rá magunkat, hogy elmenjünk az összejövetelre. De általában úgy térünk haza, mintha kicseréltek volna. Ugyanez szokott történni akkor is, ha erőfeszítést teszünk, hogy részt vegyünk a szolgálatban, vagy hogy tanulmányozzuk a Bibliát: a jutalom messze felülmúlja a befektetett energiát!

17. Mit ismerjünk fel, és mire figyeljünk oda?

¹⁷ Ismerjük fel, hogy mindannyiunknak véges az energiája. Ezért nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy mi mindent vállalunk. Előfordulhat például, hogy anyagi javak gyűjtésére pazaroljuk az erőnket. Jusson eszünkbe, hogy mit mondott Jézus egy gazdag fiatalembernek, aki ezt kérdezte tőle: „Mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?” A férfi már addig is betartotta a törvényt. Biztosan jó ember volt, hiszen Márk az evangéliumában megjegyzi, hogy Jézus szeretetet érzett iránta. Erre biztatta: „menj, add el, amid van. . . És gyere, légy a követőm!” A férfi szíve kétfelé húzott, de úgy tűnik, hogy nem volt képes lemondani a nagy vagyonáról (Márk 10:17–22). Így hát nem fogadta el Jézus igáját, és a gazdagság rabszolgája maradt (Máté 6:24). Te hogyan döntöttél volna?

18. Mit tegyünk időről időre, és miért?

¹⁸ Időről időre gondoljuk át, hogy mit tartunk fontosnak az életben. Miért jó ezt megtenni? Azért, hogy bölcsen tudjuk felhasználni az erőnket. Egy fiatal testvér, Mark ezt meséli: „Évekig úgy éreztem, hogy egyszerű életet élek. Úttörő voltam, de állandóan a pénzre gondoltam, és arra, hogy hogyan tegyem kényelmesebbé a hétköznapjaimat. Nem értettem, miért lett olyan fárasztó az életem. Aztán rájöttem, hogy leginkább a saját dolgaimmal foglalkozom, és csak a megmaradt időmet és erőmet adom Jehovának.” Mark változtatott a gondolkodásán és az életvitelén, hogy többet tehessen Jehova szolgálatában. „Van, hogy aggódom – mondja –, de Jehova és Jézus segítségével sikerül leküzdenem a nehézségeket.”

19. Miért olyan fontos a helyes szemléletmód?

¹⁹ Továbbra is felüdítőnek fogjuk érezni Jézus igáját, ha megteszünk három dolgot. Először is, őrizzük meg a helyes szemléletmódunkat. Mivel Jehova munkájáról van szó, úgy kell azt végeznünk, ahogyan ő mondja. Ő az urunk, mi pedig a munkásai vagyunk (Luk 17:10). Ha a magunk módján próbálnánk végezni a munkáját, azzal csak önmagunknak okoznánk kárt. Még egy erős bika is megsérül és kimerül, ha folyton maga akarja megszabni az irányt, és nem arra halad,  amerre a gazdája irányítja. Ha viszont követjük Jehova útmutatását, rendkívüli dolgokra leszünk képesek, és bármilyen akadályt le tudunk küzdeni. Ne feledjük, hogy senki sem gátolhatja meg, hogy megvalósuljon Jehova akarata (Róma 8:31; 1Ján 4:4).

20. Milyen indítékból fogadjuk el Jézus igáját?

²⁰ Másodszor, legyen helyes az indítékunk. A célunk az, hogy dicsőséget szerezzünk szerető Atyánknak, Jehovának. Az első században azok, akik kapzsik vagy önzőek voltak, hamar elégedetlenkedni kezdtek, és letették Jézus igáját (Ján 6:25–27, 51, 60, 66; Flp 3:18, 19). Ellenben azok, akiket az Isten és az embertársaik iránti önzetlen szeretet ösztönzött, boldogan viselték Jézus igáját egész földi életük során, azzal a kilátással, hogy majd együtt szolgálhatnak Krisztussal az égben. Hozzájuk hasonlóan mi is úgy maradhatunk boldogok, ha helyes indítékból viseljük Jézus igáját.

21. Mire számíthatunk a Máté 6:31–33 fényében?

²¹ Harmadszor, legyenek megfelelőek az elvárásaink. Olyan életet választottunk, amely önfeláldozással és szorgalmas munkával jár. Ezenkívül Jézus figyelmeztetett minket az üldözésre is. De számíthatunk rá, hogy Jehova erőt fog adni ahhoz, hogy minden próbában helytálljunk. Minél több helyzetben tartunk ki, annál erősebbek leszünk (Jak 1:2–4). Abban is biztosak lehetünk, hogy Jehova gondoskodni fog rólunk, Jézus pásztorként vezetni fog, a testvéreink pedig bátorítani fognak minket (olvassátok fel: Máté 6:31–33; Ján 10:14; 1Tessz 5:11). Mi másra lenne még szükségünk?

22. Mi adhat okot az örömre?

²² Az asszony, akit Jézus meggyógyított, már aznap felfrissült. De csak akkor számíthatott tartós felfrissülésre, ha Krisztus hűséges tanítványa lett. Szerinted hogyan döntött? Ha elfogadta Jézus igáját, az a nagyszerű jutalom várt rá, hogy együtt szolgálhat Jézussal az égben. Bármilyen áldozatot hozott is Krisztus követéséért, az eltörpült ehhez az áldáshoz képest. Tehát akár égi, akár földi örök életben reménykedünk, boldogok lehetünk, hogy elfogadtuk Jézus meghívását: „Jöjjetek hozzám”!