1. Milyen helyzetek miatt keseredhet el Jehova sok hűséges szolgája?

JEHOVA szolgái közül sokan néznek szembe aggasztó, sőt elkeserítő helyzetekkel. A te gyülekezetedben is vannak ilyen testvérek? Némelyek súlyos betegséggel küzdenek, vagy gyászolnak valakit. Másoknak az okoz szívfájdalmat, hogy egy családtagjuk vagy egy barátjuk elhagyta az igazságot. Megint mások egy természeti katasztrófa áldozataiként szenvednek. Minden ilyen hittársunknak szüksége van vigaszra. Hogyan segíthetünk nekik?

2. Miért szorult vigaszra olykor Pál apostol?

² Pál apostol élete gyakran forgott veszélyben (2Kor 11:23–28). Ezenkívül „tövis került a [testébe]”, azaz valószínűleg valamilyen betegséggel küzdött (2Kor 12:7). Ráadásul Démász is csalódást okozott neki, aki egy ideig a munkatársa volt, de aztán elhagyta őt, „mivel a jelenlegi világrendszert szerette” (2Tim 4:10). Noha Pál bátor, felkent keresztény volt, aki önzetlenül másokért élt, időnként rajta is erőt vett a csüggedtség (Róma 9:1, 2).

3. Hogyan nyújtott Jehova vigaszt és támogatást Pálnak?

³ Pál megkapta a szükséges vigaszt és támogatást. Hogyan? Jehova a szent szellemével megerősítette őt (2Kor 4:7; Flp 4:13). Emellett a keresztény társait is felhasználta a vigasztalására. Pál így írt némelyikükről: „nagy vigaszt nyújtanak nekem” (Kol 4:11). Név szerint említette többek között Arisztárkuszt, Tikikuszt és Márkot,  akik erőt öntöttek belé, és így segítettek neki kitartani. Milyen tulajdonságoknak köszönhették, hogy hatékonyan tudtak vigasztalni? És hogyan követhetjük a példájukat, amikor igyekszünk vigasztalni és bátorítani egymást?

4. Miből látszik, hogy Arisztárkusz hű barátja volt Pálnak?

⁴ Egy Tesszalonikából való makedón keresztény, Arisztárkusz Pál apostol hűséges barátjának bizonyult. Először akkor olvashatunk róla, amikor Pál Efézusban járt a harmadik misszionáriusi útján. Ő is Pállal tartott, aztán úgy alakult, hogy egy csőcselék foglyul ejtette (Csel 19:29). Mikor végül kiszabadult, nem a saját biztonságával volt elfoglalva, hanem kitartott Pál mellett. Néhány hónap múlva Görögországban még mindig hű társa volt, pedig ellenséges zsidók továbbra is Pál életére törtek (Csel 20:2–4). I. sz. 58 körül, amikor Pált rabként Rómába vitték, Arisztárkusz végig vele volt a hosszú úton, amelynek során hajótörést szenvedtek (Csel 27:1, 2, 41). Rómában pedig egy ideig együtt raboskodott Pállal (Kol 4:10). Nem csoda, hogy Pál nagyon bátorítónak és vigasztalónak érezte ennek a ragaszkodó barátnak a társaságát!

5. Hogyan lehetünk hűséges barátok a Példabeszédek 17:17 szerint?

⁵ Arisztárkuszhoz hasonlóan mi is hűséges barátai lehetünk a testvéreinknek, ha nemcsak akkor ragaszkodunk hozzájuk, amikor minden rendben van, hanem a nyomorúság idején is. (Olvassátok fel: Példabeszédek 17:17.) Vigaszra még akkor is szükség lehet, ha már elmúlt egy nehézség. Frances *, aki három hónap leforgása alatt az édesapját és az édesanyját is elveszítette rák miatt, ezt mondja: „A különösen nehéz próbák sokáig nyomasztják az embert. Nagyon hálás vagyok a barátaimnak,  akik nem felejtik el, hogy még mindig gyászolok, pedig már jó ideje meghaltak a szüleim.”

6. Mit kész megtenni másokért egy hű barát?

⁶ A hű barátok készek áldozatot hozni a testvéreikért. Lássunk erre egy példát! Egy testvérnél, Peternél gyors lefolyású, halálos betegséget állapítottak meg. A felesége, Kathryn ezt meséli: „A gyülekezetünkből egy házaspár vitt el minket az orvoshoz, amikor megtudtuk a rossz hírt. Rögtön elhatározták, hogy nem hagynak magunkra ebben a kemény küzdelemben, és azóta is mindig számíthatunk rájuk.” Mennyire vigasztaló, ha ilyen igaz barátaink vannak, akik segítenek átvészelni a próbákat!

7–8. Mi mutatja Tikikusz megbízhatóságát a Kolosszé 4:7–9 szerint?

⁷ Az Ázsia tartományból származó Tikikusz igazán megbízható társa volt Pálnak (Csel 20:4). I. sz. 55 táján Pál gyűjtést szervezett a júdeai keresztények javára, és feltehetően Tikikusz is segített ebben a fontos munkában (2Kor 8:18–20). Amikor Pál először került fogságba Rómában, Tikikusz elvitte a leveleit és a buzdító üzeneteit az Ázsia tartományban lévő gyülekezeteknek (Kol 4:7–9).

⁸ Tikikusz később is kitartott Pál mellett (Tit 3:12). Nem minden keresztény volt olyan megbízható, mint ő. Amikor Pál másodszor volt rab, i. sz. 65 környékén azt írta, hogy Ázsia tartományban sok testvér kerüli a társaságát, aminek valószínűleg az volt az oka, hogy tartottak az ellenséges emberektől (2Tim 1:15). Tikikuszra viszont számíthatott az apostol, és meg is bízta egy újabb feladattal (2Tim 4:12). Pál biztosan nagyra értékelte, hogy van egy ilyen jó barátja.

9. Hogyan követhetjük Tikikusz példáját?

⁹ Mi is lehetünk olyan megbízható barátok, mint amilyen Tikikusz volt. Például amikor a testvéreink segítségre  szorulnak, nemcsak ígérgetünk, hanem teszünk is értük valamit (Máté 5:37; Luk 16:10). Egy szorult helyzetben lévő hittársunknak nagyon megnyugtató lehet tudni azt, hogy számíthat ránk. Egy testvérnő így fogalmazta ezt meg: „Jó, hogy amiatt már nem kell hogy fájjon a fejed, hogy aki felajánlotta a segítségét, vajon ott lesz-e időben, és megteszi-e, amit ígért.”

10. A Példabeszédek 18:24 szerint kinél lelhetnek vigaszra azok, akik egy próbával vagy csalódással küzdenek?

¹⁰ Ha valamilyen próba vagy csalódás ér valakit, gyakran attól nyugszik meg, ha kiöntheti a szívét egy jó barátnak. (Olvassátok fel: Példabeszédek 18:24.) Bijay, akinek a fiát kiközösítették, ezt mondta: „Úgy éreztem, beszélnem kell az érzéseimről valakinek, akiben megbízhatok.” Carlos pedig, aki a saját hibájából elveszített egy értékes gyülekezeti kiváltságot, így fogalmazott: „Egy »biztonságos helyre« vágytam, ahol kibeszélhetem magam, és senki nem ítél el.” Számára a vének jelentették ezt a „biztonságos helyet”. Ők segítettek neki túllendülni a mélyponton. Az is jólesett neki, hogy tudta, a vének nem mondják el másoknak azt, amit bizalmasan megosztott velük.

11. Hogyan lehetsz olyan barát, akit mások szívesen a bizalmukba avatnak?

¹¹ Egy bizalmas barátnak türelmesnek kell lennie. Amikor Zsannát elhagyta a férje, sokat segített neki, hogy beszélhetett a barátainak az érzéseiről. „Türelmesen végighallgattak, pedig biztosan többször is elmondtam ugyanazt” – meséli. Te is lehetsz jó barát, ha jó hallgató vagy.

12. Ki volt Márk, és mi mutatja, hogy készségesen szolgált másokat?

¹² Márk, akit Jánosnak is hívtak, egy zsidó származású keresztény volt, és Jeruzsálemben élt. Az unokatestvérét, Barnabást, aki misszionáriusként szolgált, sokan ismerték (Kol 4:10). Márk családja a jelek szerint jómódú volt, de Márk nem az anyagiakat tartotta a legfontosabbnak. Egész életében szívesen szolgált másokat. Volt, amikor Pál apostollal, máskor pedig Péter apostollal együtt tevékenykedett. Míg ők a feladataikat végezték, Márk talán a fizikai szükségleteikkel törődött (Csel 13:2–5; 1Pét 5:13). Pál azt írta róla, hogy vele szolgál Isten királyságáért, és „erősítő segítséggé” lett neki (Kol 4:10, 11, lábj.).

13. Hogyan derül ki a 2Timóteusz 4:11-ből, hogy Pál értékelte Márk hűséges szolgálatát?

¹³ Márk Pál egyik közeli barátja lett. Amikor Pál i. sz. 65 körül utoljára raboskodott Rómában, megírta a második levelét Timóteusznak, amelyben megkérte őt, hogy jöjjön el hozzá, és Márkot is hozza magával (2Tim 4:11). Kétségkívül hálás volt mindazért, amit Márk korábban érte tett, és vágyott rá, hogy vele legyen ebben a kritikus időben. Márk gyakorlati dolgokban segített Pálnak: lehet, hogy ennivalót vagy íróeszközöket szerzett be neki. A támogatása és bátorítása bizonyára segített Pálnak kitartani a kivégzése előtti utolsó napjaiban.

14–15. Mit tanulhatunk a Máté 7:12-ből a gyakorlati segítségnyújtásról?

¹⁴ (Olvassátok fel: Máté 7:12.) Amikor gondok gyötörnek minket, minden gyakorlati segítségért nagyon hálásak  vagyunk. Ryan, akinek az édesapja váratlanul meghalt egy balesetben, ezt mondja: „Egy csomó hétköznapi dolgot egyszerűen képtelen vagy megtenni, amikor le vagy sújtva. Rengeteget jelent, ha ilyenkor valaki segít, még ha csak apróságokban is.”

¹⁵ Ha figyelmesek vagyunk, észre fogjuk venni, hogyan segíthetnénk másoknak. Egy testvérnő például megszervezte, hogy a korábban már említett Peter és Kathryn mindig el tudjon jutni az orvoshoz. Mivel egyikük sem tudott már vezetni, a testvérnő készített egy beosztást, hogy azok, akik önként ajánlkoztak a gyülekezetből, felváltva elvihessék őket. Kathryn később elmondta, hogy nagyon örültek, hogy levették ezt a terhet a vállukról. Szóval soha ne becsüljük le, hogy milyen sokat jelenthetnek az ilyen egyszerű kis figyelmességek!

16. Mit tanulhatunk Márk példájából?

¹⁶ Márk tanítvány minden bizonnyal elfoglalt keresztény volt. Fontos feladatokat látott el Jehova munkájában, például megírta a nevét viselő evangéliumot. Mégis szánt időt arra, hogy támogassa Pált, és Pál nem érezte kínosnak, hogy segítséget kérjen tőle. Angela, akinek az egyik hozzátartozója gyilkosság áldozata lett, nagyra értékelte, hogy voltak, akik készségesen törődtek vele. Ezt mondja: „Egy olyan barát, aki igazán támogatni akar, könnyen megközelíthető. Látszik rajta, hogy nem esik nehezére a segítségnyújtás.” Gondolkodjunk el ezen: „Arról vagyok ismert, hogy örömmel segítek a testvéreknek?”

17. Hogyan ösztönözhet mások vigasztalására az, ha elmélkedünk a 2Korintusz 1:3, 4-en?

¹⁷ Biztosan ismersz olyan testvéreket és testvérnőket, akik vigasztalásra szorulnak. Lehet, hogy éppen azokkal a gondolatokkal tudod bátorítani őket, amelyekkel korábban téged vigasztalt valaki. Egy testvérnő, Nino, akinek meghalt a nagymamája, így fejezi ki magát: „Jehova  általunk vigasztalhat másokat, ha engedjük, hogy felhasználjon minket.” (Olvassátok fel: 2Korintusz 1:3, 4.) Frances pedig, akit korábban már idéztünk, ezt mondja: „Tényleg úgy van, ahogy a 2Korintusz 1:4 írja. Továbbadhatjuk a vigaszt, amit kapunk.”

18. a) Miért vonakodnak némelyek vigasztalni másokat? b) Hogyan vigasztalhatjuk ügyesen a testvéreinket? Mondj egy példát!

¹⁸ Fontos, hogy akkor is kezdeményezzünk, ha van bennünk egy kis szorongás. Lehet, hogy nem tudjuk, mit mondjunk, vagy mit tegyünk, amikor a környezetünkben valaki lesújtó helyzetbe kerül. Egy vén, Paul visszaemlékszik, hogy néhányan mennyire igyekeztek vigaszt nyújtani neki az édesapja halála után. „Tudtam, hogy nem könnyű nekik odajönni hozzám – meséli. – Nehezen találtak szavakat. De én nagyon hálás voltam nekik, hogy szerettek volna vigasztalni és támogatni.” Egy másik testvér, Tajon valami hasonlót tapasztalt. Elmondja, mi történt, miután túlélt egy erős földrengést: „Őszintén szólva nem emlékszem minden egyes üzenetre, amit a földrengés utáni napokban kaptam, de az mély nyomot hagyott bennem, hogy sokan érdeklődtek a hogylétem felől.” Ha éreztetjük másokkal a törődésünket, biztosan sikerül megvigasztalnunk őket.

19. Miért határoztad el, hogy vigasztalni fogsz másokat?

¹⁹ Ahogy közeledünk ennek a világrendszernek a végéhez, a világ állapota tovább fog romlani, és az élet egyre nehezebb lesz (2Tim 3:13). Az öröklött bűn és tökéletlenség folytán pedig olyan helyzeteket teremthetünk, amelyek miatt ezután is szükségünk lesz vigaszra. Pál apostol részben annak köszönhette, hogy élete végéig hűséges tudott maradni, hogy számíthatott a hittársai vigasztalására. Legyünk mi is olyan hűségesek, mint Arisztárkusz, megbízhatóak, mint Tikikusz, és Márkhoz hasonlóan legyünk készek szolgálni másokat. Így megkönnyíthetjük a testvéreinknek, hogy szilárdak maradjanak a hitben (1Tessz 3:2, 3).