JÓ NÉHÁNY olyan testvér és testvérnő, aki valamikor egy fejlődő országból egy nyugati országba költözött, visszatért a szülőföldjére. A Jehova és az embertársaik iránti szeretet arra indította őket, hogy olyan helyen szolgáljanak, ahol több királysághírnökre van szükség (Máté 22:37–39). Milyen áldozatokat hoztak, és milyen áldásokban volt részük? Ismerkedjünk meg néhányukkal, akik a nyugat-afrikai Kamerunba tértek vissza!

Egy testvér, Onésime 1998-ban elköltözött Kamerunból, és 14 évig külföldön élt. Egyszer az összejövetelen hallott egy szemléltetést a prédikálómunkáról. Az előadó ezt mondta: „Ha te és a barátod két külön helyen horgásztok, és ő több halat fog, akkor nem mész te is oda, ahol nagyobb fogás ígérkezik?”

A szemléltetés hatására Onésime elgondolkodott rajta, hogy esetleg visszaköltözhetne Kamerun termékeny „halászterületére”, hogy segítsen az ottani hírnököknek. De voltak kétségei. Vajon annyi év után képes lesz újra megszokni azt a környezetet? Próbaképpen először hat hónapot töltött Kamerunban. Aztán 2012-ben végleg visszaköltözött.

Ezt meséli: „Alkalmazkodnom kellett a nagy meleghez és az egyszerű körülményekhez. A királyságteremben újra kemény padokon kellett ülnöm. De minél inkább a programra koncentráltam, annál kevesebbet gondoltam a kárpitozott, kényelmes székekre” – mondja mosolyogva.

2013-ban Onésime feleségül vette Géraldine-t, aki kilenc évig élt Franciaországban, mielőtt visszament Kamerunba. Hogyan jutalmazta meg őket Jehova, amiért a keresztényi tevékenységeket tették első helyre az életükben? Onésime ezt mondja: „Meghívtak minket a királysághirdetők iskolájára, és most a Bételben szolgálunk. Tavaly a gyülekezetünkből 20 bibliatanulmányozó keresztelkedett meg. Úgy érzem, hogy most már a megfelelő helyen »halászok«” (Márk 1:17, 18). Géraldine még hozzáteszi: „Álmodni sem mertem volna, hogy ennyi áldásban lesz részem!”

Judith az Egyesült Államokba költözött, de szeretett volna többet tenni a szolgálatban. Ezt meséli: „Mindig, amikor meglátogattam a családot Kamerunban, sírva indultam vissza, mert ott kellett hagynom azokat, akikkel elkezdtem tanulmányozni a Bibliát.” Mégis vonakodott visszaköltözni, mivel jól  keresett, és így tudta fizetni az édesapja orvosi kezelését Kamerunban. De aztán a Jehovába vetett bizalom segített neki, hogy meghozza ezt a döntést. Elismeri, hogy egy kicsit hiányzott neki az a kényelem, amelyet Amerikában élvezett. Kérte Jehovát, hogy segítsen neki alkalmazkodni az új körülményekhez, és nagyon örült, amikor a körzetfelvigyázó és a felesége bátorította őt.

Visszatekintve ezt mondja: „Abban az örömben volt részem, hogy három éven belül négy szellemi gyermekem lett.” Judith később hozzáment Sam-Castelhez, és kinevezték különleges úttörőnek, ma pedig a körzetmunkában szolgálnak. És mi lett az édesapjával? Judith és a családja talált egy olyan kórházat egy másik országban, amely vállalta a műtétet és az azzal járó költségeket. Mindannyiuk örömére a beavatkozás sikeres volt.

Egy testvér, Victor Kanadába költözött. Egy továbbtanulásról szóló Őrtorony-cikk elgondolkodtatta őt, ezért otthagyta az egyetemet, és helyette egy szakmai tanfolyamot végzett el. Ezt mondja: „Így hamarabb el tudtam helyezkedni, és végre elkezdhettem az úttörőzést, amire már régóta vágytam.” Később Victor feleségül vette Caroline-t, és együtt ellátogattak Kamerunba. Amikor a Bételben jártak, buzdították őket, hogy gondolják át, hogy tudnának-e Kamerunban szolgálni. Victor így emlékszik vissza: „Semmi sem indokolta, hogy nemet mondjunk, és mivel egyszerűen éltünk, úgy éreztük, meg tudjuk fogadni az ösztönzést.” Bár Caroline-nak voltak gondjai az egészségével, úgy döntöttek, hogy Kamerunba költöznek.

Kezdetben általános úttörőkként szolgáltak, hogy minél több embernek tudjanak segíteni, akiket érdekel a Biblia. Egy darabig a megtakarításaikból éltek. Utána néhány hónapig Kanadában dolgoztak, hogy folytatni tudják az úttörőzést Kamerunban. Milyen áldásokat kaptak? Elvégezték a királysághirdetők iskoláját, voltak különleges úttörők, most pedig építkezéseken szolgálnak. Victor így fogalmaz: „Mivel kiléptünk a komfortzónánkból, érezhettük Jehova támogatását.”

Alain, aki egyetemre járt Németországban, 2002-ben elolvasta a Fiatalok, milyen életutat válasszatok? című tájékoztatólapot. Ennek hatására új célokat tűzött ki. 2006-ban elvégezte a szolgálati kiképzőiskolát, és a megbízatását Kamerunba kapta, ahol született.

Kamerunban Alain eleinte részidőben dolgozott. Később talált egy jobban fizető állást, de aggódott amiatt, hogy kevesebb ideje lesz a szolgálatra. Ezért amikor felajánlották, hogy kinevezik különleges úttörőnek, habozás nélkül beleegyezett. A főnöke több fizetést ígért neki, de ő ragaszkodott a döntéséhez. Később feleségül vette Stéphanie-t, aki előtte évekig Franciaországban élt. Milyen nehézségekkel nézett szembe Stéphanie, miután Kamerunba költözött?

Ezt mondja: „Kialakult nálam néhány kisebb betegség és allergia, de aztán sikerült rendszeres kezeléshez jutnom, és enyhültek a panaszaim.” A házaspár kitartásának meglett a gyümölcse. Alain ezt meséli: „Amikor egy távoli faluban, Katéban prédikáltunk, többeket is találtunk, akiket  érdekelt a bibliatanulmányozás. Később telefonon tudtunk velük tanulmányozni. Ketten közülük megkeresztelkedtek, és alakult ott egy kis csoport.” Stéphanie pedig hozzáteszi: „Semmi sem ad akkora örömet, mint az, ha segíthetünk valakinek eljutni az önátadásig. Amióta itt szolgálunk, már sokszor részünk volt ebben az örömben.” Alain és Stéphanie jelenleg a körzetmunkában van.

Gisèle Olaszországban keresztelkedett meg, mialatt orvosnak tanult. Egy úttörő házaspártól ismerte meg a Bibliát, és az egyszerű életük olyan nagy hatással volt rá, hogy ő is szeretett volna többet tenni a szolgálatban. Így hát már az iskola befejezése előtt elkezdte az általánosúttörő-szolgálatot.

Szívesen visszatért volna Kamerunba, hogy többet tehessen Jehováért, de voltak aggályai. Így beszél erről: „Tudtam, hogy a költözés azt jelenti, hogy le kell mondanom az olaszországi tartózkodási engedélyemről, és elszakadok az ott élő barátaimtól és családtagjaimtól.” Ennek ellenére 2016 májusában Gisèle visszaköltözött Kamerunba. Később hozzáment Léonce-hoz, és a kameruni fiókhivatal azt javasolta, hogy költözzenek Ayosba, ahol nagy szükség volt hírnökökre.

Milyenek voltak ott a mindennapjaik? Gisèle elmeséli: „Gyakran hetekig nem volt áram, így nem tudtuk feltölteni a telefonjainkat. Legtöbbször le voltak merülve. Megtanultam nyílt tűzön főzni, és este talicskával meg zseblámpával mentünk vízért a forráshoz, amikor nem voltak olyan sokan.” Gisèle így fogalmazza meg, hogy mi segített nekik kitartani: „Jehova szelleme, az, hogy a férjemmel támogattuk egymást, és hogy a család és a barátok mindig bátorítottak minket, időnként pedig anyagilag is segítettek.”

Vajon Gisèle boldog, hogy visszatért a szülőföldjére? „Igen, nagyon boldog vagyok! – mondja. – Eleinte néha elcsüggedtünk, és voltak nehézségeink, de amikor túllendültünk ezeken, úgy éreztük, hogy pontosan azt tettük, amit tennünk kellett. Bízunk Jehovában, és most még közelebb érezzük magunkat hozzá.” Léonce és Gisèle részt vett a királysághirdetők iskoláján, és most ideiglenes különleges úttörőkként szolgálnak.

A halászok félelmet nem ismerve küzdik le az akadályokat, hogy sok halat fogjanak. Ugyanígy, akik visszatérnek a szülőföldjükre, készek áldozatokat hozni, hogy segítsenek azoknak, akik fogékonyak a királyságról szóló üzenetre. Jehova biztosan nem feledkezik meg ezekről a szorgalmas hírnökökről, és megáldja őket a neve iránt tanúsított szeretetükért (Neh 5:19; Héb 6:10). Ha külföldön élsz, és abban az országban, ahonnan származol, nagy szükség van hírnökökre, vissza tudnál költözni? Ha megteszed, gazdag áldásokra számíthatsz (Péld 10:22).