1–2. Hogyan alkalmazhatjuk a Példabeszédek 4:25 tanácsát? Mondj egy példát!

KÉPZELD EL a következő jeleneteket! Egy idős testvérnő a régi szép időkön gondolkodik. Most már küzdelmesebb az élete, de még mindig igyekszik minden tőle telhetőt megtenni Jehova szolgálatában (1Kor 15:58). Mindennap elképzeli, hogy milyen lesz, amikor a szeretteivel ott él majd a megígért új világban. Egy másik testvérnő emlékszik rá, hogy egy hívőtársa megbántotta őt, de úgy dönt, hogy nem fog rá neheztelni (Kol 3:13). Egy testvér pedig nagyon is tisztában van vele, hogy milyen hibákat követett el a múltban, de inkább arra összpontosít, hogy hűséges maradjon Jehovához (Zsolt 51:10).

² Mi a közös ebben a három keresztényben? Mindannyian emlékeznek a múltjukra, de nem a múltban élnek. Előrenéznek, a jövőbe. (Olvassátok fel: Példabeszédek 4:25.)

3. Miért kell mindig előrenéznünk?

³ Miért fontos, hogy mindig előrenézzünk? Ahogy valaki, aki folyton hátratekintget, nem tud egyenesen járni, úgy mi sem tudunk előrehaladni a keresztényi életúton, ha szüntelenül a múlton töprengünk (Luk 9:62).

4. Miről lesz szó ebben a cikkben?

⁴ Ebben a cikkben három olyan csapdáról tanulunk, amelyet el kell kerülnünk, hogy ne a múltban éljünk. * Ezek a következők: 1. nosztalgia, 2. neheztelés és 3. túlzott bűntudat. Látni fogjuk, hogyan segítenek a bibliai alapelvek, hogy ne a mögöttünk levő dolgokra koncentráljunk, hanem nekifeszüljünk az előttünk levőknek (Flp 3:13).

5. Milyen csapdára hívja fel a figyelmünket a Prédikátor 7:10?

⁵ (Olvassátok fel: Prédikátor 7:10.) Érdekes, hogy ez a vers nem azt mondja, hogy ne kérdezzünk ilyet: „Miért van, hogy a hajdani napok jók voltak?” A szép emlékeket Jehovától kapott ajándéknak tekinthetjük. Ezért ez a vers így szól: „Ne mondd: »Miért van, hogy a hajdani napok jobbak voltak a mostaniaknál?«” Más szavakkal, a nosztalgia akkor jelenthet csapdát, ha a korábbi körülményeinket összehasonlítjuk a jelenlegiekkel, és arra jutunk, hogy most minden rosszabb. Egy másik bibliafordítás így adja vissza ezt a verset: „Ne mondd, hogy a »régi szép idők« jobbak voltak, mert ez nagy ostobaság!” (Biblia – Egyszerű fordítás).

6. Miért nem érdemes folyton a múlt után sóvárogni? Mondj egy példát!

⁶ Miért nem vall bölcsességre, ha folyton azon gondolkodunk, hogy régen jobb volt az életünk? Azért, mert hajlamosak lehetünk csak a jó dolgokra emlékezni, a rosszakat pedig jelentéktelennek látni. Vegyük például az ókori izraeliták esetét. Miután elhagyták Egyiptomot, gyorsan elfelejtették, hogy milyen nehéz sorsuk volt ott. Csak az jutott eszükbe, hogy milyen jókat ettek. Ezt mondogatták: „Emlékszünk, milyen finom volt a hal, amit egykor Egyiptomban ingyen ettünk. És az uborka, a görögdinnye, a póréhagyma, a vöröshagyma meg a fokhagyma!” (4Móz 11:5). De csakugyan ingyen ehettek ezekből az ételekből? Nem, valójában nagy árat fizettek érte, hiszen rabszolgák voltak Egyiptomban, és sanyargatták őket (2Móz 1:13, 14; 3:6–9). Ám ezekről a nehézségekről teljesen megfeledkeztek, és visszavágytak a múltba. A „régi szép időkre” összpontosítottak, nem pedig arra, hogy milyen nagy dolgokat tett értük Jehova azóta. Ez egyáltalán nem tetszett Jehovának (4Móz 11:10).

7. Mi segített egy testvérnőnek, hogy ne essen a nosztalgia csapdájába?

 ⁷ Hogyan kerülhetjük el a nosztalgia csapdáját? Figyeljük meg egy testvérnő példáját, aki 1945-ben kezdett szolgálni a brooklyni főhivatalban. Néhány év múlva hozzáment egy testvérhez a Bételben, és utána még évekig szolgáltak ott együtt. De aztán az 1970-es évek közepén a férje megbetegedett. Amikor érezte, hogy nemsokára meg fog halni, adott néhány jótanácsot a feleségének, hogy könnyebben meg tudjon majd birkózni a gyásszal. Ezt mondta neki: „Boldog házasságban éltünk. Sok ember ezt sohasem éli át.” Aztán így biztatta: „Ne a múltban élj, bár igaz, az emlékek veled maradnak. Az idő majd segít begyógyítani a sebeket. Ne légy keserű, és ne ess önsajnálatba. Légy boldog, hogy ilyen örömökben és áldásokban volt részed . . . Az emlékek Istentől kapott ajándékok.” Milyen bölcs gondolatok!

8. Hogyan vált a testvérnő javára az, hogy nem a múltban élt?

⁸ A testvérnő megszívlelte a férje szavait. Egészen a haláláig, 92 éves koráig hűségesen szolgálta Jehovát. Néhány évvel a halála előtt kijelentette: „A Jehova teljes idejű szolgálatában eltöltött több mint 63 évre visszatekintve elmondhatom, hogy igazán elégedett vagyok az életemmel.” Miért érzett így? Ezt mondta: „ami igazán nagy megelégedést ad, az a csodálatos testvériségünk, és az a remény, hogy testvéreinkkel és testvérnőinkkel egy paradicsomi földön élhetünk majd, egy örökkévalóságon át szolgálva nagy Teremtőnket, az egyedül igaz Istent, Jehovát.” * Milyen ragyogó példát mutatott ez a testvérnő abban, hogy a jövőre tekintett!

9. Mikor lehet különösen nehéz megbocsátani, ahogyan arra a 3Mózes 19:18 is utal?

⁹ (Olvassátok fel: 3Mózes 19:18.) Akkor lehet a legnehezebb megbocsátani, ha egy hívőtársunk, egy barátunk vagy egy családtagunk bánt meg minket. Egy testvérnőt például hamisan azzal vádolt egy másik testvérnő, hogy pénzt lopott tőle. Később bocsánatot kért ugyan, de a sértett testvérnő nem tudott túllépni a dolgon. Te is éreztél már így? Még ha konkrétan ilyen helyzetbe nem kerültünk is, a legtöbbünkkel volt már olyan, hogy úgy éreztük, sosem fogjuk tudni elengedni a sérelmet.

10. Mire gondoljunk, amikor haragszunk valakire?

¹⁰ Mi segíthet, amikor neheztelünk valakire? Például az, ha észben tartjuk, hogy Jehova mindent lát. Tudja, hogy miken megyünk keresztül, így azt is, ha igazságtalanság ér minket (Héb 4:13). Együttérez velünk, amikor szenvedünk (Ézs 63:9). És megígéri, hogy idővel begyógyítja az igazságtalanság okozta sebeinket (Jel 21:3, 4).

11. Hogyan válik a javunkra, ha megbocsátunk?

¹¹ Azt se felejtsük el, hogy magunkkal is jót teszünk, amikor elengedjük a sérelmet. Erre az a testvérnő is rájött, akit hamisan megvádoltak. Idővel képes volt megszabadulni a nehezteléstől. Felismerte, hogy ha megbocsátunk másoknak, Jehova is megbocsát nekünk (Máté 6:14). Nem kicsinyelte le, és nem nézte el azt, amit a másik testvérnő tett, de úgy döntött, hogy nem haragszik rá tovább. Ennek köszönhetően boldogabb lett, és képes volt újra a szolgálatra összpontosítani.

12. Milyen tényt állapít meg az 1János 3:19, 20?

¹² (Olvassátok fel: 1János 3:19, 20.) Időnként mindannyian érzünk bűntudatot. Van, akit azért bánt a lelkiismerete, amit az igazság megismerése előtt tett. Mások a keresztelkedésük után elkövetett hibáik miatt bánkódnak (Róma 3:23). Természetesen szeretnénk azt tenni, ami helyes, mégis „mindannyian sokszor megbotlunk” (Jak 3:2; Róma 7:21–23). Bár a bűntudat nyomasztó érzés, a javunkra válhat, mert arra indíthat, hogy változtassunk a viselkedésünkön, és elhatározzuk, hogy nem követjük el újra ugyanazokat a hibákat (Héb 12:12, 13).

13. Miért ne engedjük, hogy úrrá legyen rajtunk a túlzott bűntudat?

¹³ Az viszont kárt okozhat, ha túlságosan elhatalmasodik rajtunk a bűntudat, vagyis még azután is lelkiismeret-furdalásunk van, hogy megbántuk, amit tettünk, és Jehova kimutatta, hogy megbocsátott nekünk (Zsolt 31:10; 38:3, 4). Nézzük meg egy testvérnő példáját, aki a múltbeli vétkei miatt gyötrődött. Ezt mondta: „Úgy éreztem, nincs értelme fáradoznom Jehova szolgálatában, hiszen nekem már valószínűleg úgyis túl késő.” Sokan küzdünk hasonló érzésekkel. De vigyázzunk, nehogy felemésszen minket a túlzott bűntudat! Gondoljunk bele, mennyire örülne Sátán, ha lemondanánk magunkról – pedig Jehova nem mondott le rólunk. (Vesd össze: 2Korintusz 2:5–7, 11.)

14. Miért lehetünk biztosak abban, hogy Jehova nem mondott le rólunk?

¹⁴ „De honnan tudhatom biztosan, hogy Jehova nem mondott le rólam?” – tűnődhetsz. Azzal, hogy feltetted ezt a kérdést, igazából már meg is adtad rá a választ.  Az Őrtorony évtizedekkel ezelőtt ezt írta: „[Talán] azt vesszük észre, hogy sokszor megbotlunk és elesünk néhány rossz szokás miatt, amely sokkal mélyebben meggyökeresedett korábbi életformánkban, mint gondoltuk . . . Ne ess kétségbe. Ne könyveld el úgy, hogy megbocsáthatatlan bűnt követtél el. Sátán éppen azt szeretné, ha így gondolkodnál. Már önmagában az is azt bizonyítja, hogy nem mentél túl messzire, hogy bánatos vagy, és haragszol magadra. Sose fáradj bele abba, hogy Istenhez fordulj alázatosan és őszintén, kérve a bocsánatát, a megtisztítást és a segítségét. Úgy fordulj hozzá, mint ahogyan a gyermek fordul apjához, ha bajban van. Nem számít, hányszor fordulsz hozzá ugyanaz miatt a gyengeség miatt, Jehova kegyesen megadja a segítséget az ő ki nem érdemelt kedvességéből.”

15–16. Hogyan segített némelyeknek az a felismerés, hogy Jehova nem mondott le róluk?

¹⁵ Jehova szolgái közül sokan vigaszra leltek, amikor felismerték, hogy Jehova nem mondott le róluk. Néhány évvel ezelőtt például egy testvérre nagy hatással volt egy történet, amely „A Biblia képes megváltoztatni az életünket” című cikksorozatban jelent meg. A cikkben szereplő testvérnő a múltja miatt elképzelhetetlennek tartotta, hogy Jehova szeretni tudná őt. Ez az érzés még évekkel a keresztelkedése után is kínozta. De aztán elmélkedett a váltságon, és kezdtek megváltozni az érzései. *

¹⁶ Hogyan segített ez a történet a testvérnek? Ezt írta: „Fiatalkoromban csak nehéz harcok árán tudtam szakítani a pornográfiával. Ám nemrég újra ilyen anyagokat nézegettem. Segítséget kértem a keresztény felvigyázóktól, és sikerült felülkerekedni ezen a szenvedélyen. A felvigyázók biztosítottak arról, hogy Isten szeret engem, és irgalmas hozzám. Időnként mégis hitványnak érzem magam, és úgy gondolom, Jehova biztosan nem szeret. [A testvérnő] története sokat segített. Megértettem, hogy ha azt gondolom, Jehova képtelen megbocsátani  nekem, lényegében azt állítom, hogy a Fia áldozata nem elég ahhoz, hogy elfedezze a bűneimet. Kivágtam a cikket a folyóiratból, és bármikor, amikor értéktelennek érzem magam, átolvasom, és elgondolkodom rajta.”

17. Hogyan kerülte el Pál apostol a túlzott bűntudat csapdáját?

¹⁷ Az ilyen történetekről eszünkbe juthat Pál apostol. Ő, mielőtt keresztény lett, súlyos bűnöket követett el. Nem felejtette el a múltját, de nem időzött folyton azon (1Tim 1:12–15). A váltságot Istentől kapott személyes ajándéknak tekintette (Gal 2:20). Így elkerülte a túlzott bűntudat csapdáját, és arra tudott összpontosítani, hogy a tőle telhető legjobbat adja Jehovának.

18. Mit tanultunk ebből a cikkből?

¹⁸ Mit tanultunk ebből a cikkből, amelyben megvizsgáltunk három csapdát? 1. A szép emlékek Jehova ajándékai; de bármilyen jó volt is az életünk a múltban, az új világban még jobb lesz. 2. Előfordul, hogy valaki megbánt minket, de ha úgy döntünk, hogy megbocsátunk, tovább tudunk haladni a keresztényi életúton. 3. A túlzott bűntudat megfoszthat az örömtől Jehova szolgálatában. Ezért Pálhoz hasonlóan higgyük el, hogy Jehova megbocsátott nekünk!

19. Honnan tudjuk, hogy az új világban semmilyen rossz érzésünk sem lesz a múltunk miatt?

¹⁹ Abban reménykedünk, hogy örökké élhetünk majd. És Isten új világában semmilyen rossz érzés sem gyötör majd minket a múltunk miatt. A Biblia ezt írja arról az időről: „a korábbi dolgok észbe sem jutnak” (Ézs 65:17). Gondoljunk bele: vannak köztünk, akik megöregedtek Jehova szolgálatában, és szívesen emlékeznek vissza a fiatalkorukra, de az új világban mindannyian újra fiatalok leszünk (Jób 33:25). Ezért határozzuk el, hogy nem a múltban élünk! Inkább összpontosítsunk a jövőre, és tegyünk meg mindent, hogy ott lehessünk az új világban!