Az eskü egy ünnepélyes, hivatalos nyilatkozat vagy ígéret valaminek a megtételére, melynek során gyakran Istenre hivatkoznak mint tanúra. Az eskütétel történhet szóban vagy írásban.

Egyesek szerint nem helyes esküt tennünk, mivel Jézus a következőket mondta: „egyáltalán ne esküdjetek ... legyen a ti igenetek igen, a nemetek pedig nem, mert ami ezeken felül van, a gonosztól van” (Máté 5:33–37). Jézus azonban nem azt értette ez alatt, hogy tilos esküt tennünk. Honnan tudjuk ezt? Jézus tisztában volt vele, hogy Isten hűséges szolgái között voltak olyanok, akik esküt tettek, illetve hogy a mózesi törvény is megkövetelte ezt bizonyos helyzetekben az izraelitáktól (1Móz 14:22, 23; 2Móz 22:10, 11). Nyilván azokról az eskükről is tudott, amelyeket Jehova tett (Héb 6:13–17). Tehát Jézus inkább arra figyelmeztetett, hogy ne esküdjünk komolytalanul vagy olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyek lényegtelenek. Ha ígérünk valamit, azt úgy kell tekintenünk, mint ami kötelező érvényű Jehova előtt.

De akkor mit tegyél, ha felszólítanak, hogy esküdj meg valamire? Először is, gondold át, hogy képes leszel-e teljesíteni azt. Ha nem vagy biztos benne, akkor jobb, ha nem teszel esküt. Isten Szava erre figyelmeztet minket: „Jobb, ha nem fogadsz meg valamit, mint ha megfogadod, de nem teljesíted” (Préd 5:5). Másodszor, gondold át, hogy milyen szentírási alapelvek vonatkoznak az adott esküre, majd pedig kövesd a Biblia alapján képzett lelkiismeretedet. Többek között milyen alapelveket vehetsz figyelembe?

Bizonyos eskük összhangban vannak Isten akaratával. Például, amikor Jehova Tanúi házasságot kötnek, fogadalmat tesznek egymásnak. A vőlegény és a menyasszony ilyenkor Isten és a tanúk előtt megígérik, hogy szeretni és tisztelni fogják egymást, és gyöngéden bánnak egymással, amíg csak élnek. (Bár vannak olyan párok, akik nem mondják el ezeket a szavakat, ettől még ők is hűséget fogadnak Isten előtt.) Ezután házastársaknak nyilvánítják őket, és a házasságuk egy életre szóló köteléknek számít (1Móz 2:24; 1Kor 7:39). Ez a szertartás illő és helyénvaló, és összhangban van Isten akaratával.

Vannak eskük, melyek ellentétben állnak Isten akaratával. Egy hűséges keresztény nem esküszik arra, hogy harcolni fog a hazájáért, illetve hogy megtagadja az Istenbe vetett hitét. Ha így tenne, azzal megsértené Isten parancsolatait. A keresztények nem lehetnek része a világnak, ezért nem vesznek  részt a nemzetek konfliktusaiban és háborúiban (Ézs 2:4; Ján 15:19; Jak 1:27).

Bizonyos eskükről a lelkiismeretünk alapján kell döntenünk. Előfordul, hogy mielőtt esküt tennénk, gondosan mérlegelnünk kell Jézus következő szavait: „fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami Istené” (Luk 20:25).

Tegyük fel, hogy egy kereszténynek hűséget kell fogadnia az államnak ahhoz, hogy megszerezze az állampolgárságot, vagy hogy útlevelet kapjon. Ha ennek során olyasmit kellene megfogadnia, ami egyértelműen ellentétben áll Isten törvényeivel, akkor a Biblia alapján képzett lelkiismeretét figyelembe véve ezt nem fogja megtenni. De lehet, hogy a hatóság megengedi, hogy átfogalmazza az eskü szövegét úgy, hogy az már ne sértse a lelkiismeretét.

Ha egy keresztény ilyen módosított szövegű hűségesküt tesz, az talán már összhangban van a Róma 13:1-ben található alapelvvel, amely így hangzik: „Mindenki rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak”. Ezért egy keresztény arra a következtetésre juthat, hogy semmi gond sincs azzal, hogy olyan esküt tegyen, melyben engedelmességet fogad az államnak, ha egyszer Isten is erre szólít fel bennünket.

Akkor is figyelembe kell vennünk a lelkiismeretünket, ha az eskütétel során egy tárgyat kell használnunk, vagy valamilyen mozdulatot kell tennünk. Az ókori rómaiak és szkíták úgy bizonyították a szavahihetőségüket, hogy a kardjukra esküdtek, mely a háború istenét jelképezte. A görögök pedig az eskütétel során a kezüket az ég felé emelték. Ezzel elismerték, hogy van egy isteni hatalom, akinek számadással tartoznak azért, amit mondanak és tesznek.

Jehova szolgái természetesen nem esküdnek semmilyen nemzeti jelképre, amely a hamis valláshoz kötődik, vagy amelyet bálványként tisztelnek. De mi a helyzet akkor, ha a bíróságon megkérnek, hogy tedd a kezedet a Bibliára, és esküdj meg, hogy őszinte tanúvallomást teszel? Ebbe beleegyezhetsz, hiszen a Bibliában több olyan hűséges személyről is olvashatunk, aki az eskütétel során valamilyen kézmozdulatot tett (1Móz 24:2, 3, 9; 47:29–31). De fontos észben tartanod, hogy ha ilyen esküt teszel, azzal megfogadod Isten előtt, hogy igazat fogsz mondani, vagyis bármilyen kérdést tegyenek is fel neked, köteles leszel elmondani az igazságot.

Nagyon értékesnek tartjuk a Jehovával ápolt kapcsolatunkat. Ezért mielőtt esküt tennénk, imádkozzunk, és gondoljuk át, hogy nem fogjuk-e megsérteni vele a lelkiismeretünket és a bibliai alapelveket. Ha úgy döntünk, hogy esküt teszünk, akkor tartanunk is kell magunkat hozzá (1Pét 2:12).