1–2. Mi az egyik oka annak, hogy érdemes foglalkoznunk a Jelenések könyvével?

 KÉPZELD EL, hogy valakinek a fotóalbumát nézegeted. Sok olyan fényképet látsz, amelyen ismeretlen arcok vannak. De aztán az egyik kép megragadja a figyelmedet. Te is rajta vagy! Próbálod felidézni, hogy mikor és hol készülhetett. Azt is elkezded találgatni, hogy kik vannak még rajta.

² A Jelenések könyve bizonyos értelemben olyan, mint az a fénykép, amelyen te is rajta vagy. Hogy miért? Legalább két okból. Az első ok az, ahogyan a könyv kezdődik: „Ezt a kinyilatkoztatást Isten adta Jézus Krisztusnak, hogy feltárja a rabszolgáinak azokat, amiknek rövidesen meg kell történniük” (Jel 1:1). Tehát a Jelenések könyve nem általánosságban az embereknek szól, hanem kifejezetten Isten szolgáinak, vagyis nekünk. Így az sem meglepő, hogy mi is részt veszünk a benne található próféciák beteljesítésében. Igen, mindannyian rajta vagyunk ezen a fényképen!

3–4. Mikor teljesednek a Jelenések könyvében lévő próféciák, és mire indítson ez minket?

³ A második ok azzal kapcsolatos, hogy mikor teljesednek a Jelenések könyvében szereplő próféciák. Figyeljük meg, hogyan fogalmazott János apostol: „A szellem hatása alatt az Úr napján találtam magam” (Jel 1:10). Amikor János idős korában, i. sz. 96 körül megírta ezt a könyvet, még nagyon messze volt az Úr  napja (Máté 25:14, 19; Luk 19:12). A bibliai próféciákból tudjuk, hogy ez a nap 1914-ben kezdődött, amikor Jézus trónra került az égben, és azóta is tart. Bizony, mi most az Úr napján élünk, amikor a Jelenések könyvében lévő próféciák teljesednek Isten népén.

⁴ Mivel ebben az izgalmas időszakban élünk, különösen fontos, hogy hatással legyen ránk a következő megállapítás: „Boldog, aki felolvassa és akik hallják e prófécia szavait, valamint akik megtartják a benne megírtakat, mert a meghatározott idő közel van” (Jel 1:3). Ezek szerint olvasnunk kell ennek a próféciának a szavait, hallanunk kell őket, és meg is kell tartanunk. Lássuk, hogy pontosan mik ezek a szavak.

5. Mi derül ki a Jelenések könyvéből, ami arra ösztönöz minket, hogy figyeljünk az imádatunk minőségére?

⁵ Abból, ahogyan a Jelenések könyve kezdődik, világosan kiderül, hogy Jézus tisztában van vele, hogy mi történik a gyülekezetekben (Jel 1:12–16, 20; 2:1). Üzenetet küldött hét kis-ázsiai gyülekezetnek, és ezekben konkrét utasításokat adott a keresztényeknek, hogy segítsen nekik elfogadható módon imádni Jehovát. Mi ebből a tanulság? Jézus ma is odafigyel a gyülekezetekre. Nagyon jól tudja azt, hogy kinek milyen a kapcsolata Jehovával, és szeretne segíteni nekünk, hogy elfogadható módon imádjuk az Atyánkat. Nézzük, hogy milyen tanácsokat adott az első századi keresztényeknek, amelyeket nekünk is fontos megfogadnunk.

6. a) A Jelenések 2:3, 4 szerint milyen komoly hiányosságuk volt az efézusi keresztényeknek? b) Mit tanulhatunk ebből?

⁶ (Olvassátok fel: Jelenések 2:3, 4.) Ugyanúgy szeressük Jehovát, mint kezdetben! Abból az üzenetből, amelyet Jézus az efézusi gyülekezetnek küldött, kiderül, hogy az ottani keresztények kitartóan szolgálták Jehovát, és nem lankadtak el a sokféle nehézség ellenére. Azonban volt egy hiányosságuk: már nem olyan volt a szeretetük Jehova iránt, mint kezdetben. Ezen mindenképp változtatniuk kellett ahhoz, hogy Jehova elfogadja az imádatukat. Ebből azt tanulhatjuk, hogy nem elég kitartóan szolgálnunk Jehovát. Arra is oda kell figyelnünk, hogy milyen az indítékunk. Igen, neki nemcsak az számít, hogy mit teszünk, hanem az is, hogy miért tesszük. Azt szeretné, hogy az iránta érzett őszinte szeretet és hála indítson minket tettekre (Péld 16:2; Márk 12:29, 30).

7. a) A Jelenések 3:1–3 szerint mi volt a probléma a szárdiszi keresztényekkel? b) Mire kell ügyelnünk?

⁷ (Olvassátok fel: Jelenések 3:1–3.) Ne veszítsük el az éberségünket! A szárdiszi gyülekezettel más volt a gond. Az ottani keresztények korábban nagyon buzgón szolgálták Jehovát, de aztán lankadt az éberségük. Ezért Jézus felszólította őket, hogy ébredjenek fel. A tanulság egyértelmű: Bár Jehova nem feledkezik el arról, hogy mit tettünk érte a múltban, nem szabad elkényelmesednünk (Héb 6:10). Még ha a jelenlegi körülményeink miatt nem is tudunk annyit tenni „az Úr munkájában”, mint korábban, mindvégig meg kell őriznünk a  buzgalmunkat és az éberségünket (1Kor 15:58; Máté 24:13; Márk 13:33).

8. Mit tanulhatunk a Jelenések 3:15–17-ben olvasható figyelmeztetésből?

⁸ (Olvassátok fel: Jelenések 3:15–17.) Lelkesen, teljes szívünkből szolgáljuk Jehovát! Jézus szembesítette a laodiceai gyülekezetet azzal, hogy sajnos langyossá váltak Jehova imádatában. A közönyösségük miatt „nyomorult” és „szánalmas” állapotban voltak, ezért fel kellett éleszteniük a buzgalmukat Jehova imádata iránt (Jel 3:19). Jézusnak ez a tanácsa arra figyelmeztet minket, hogy vegyük észre, ha veszítettünk a lelkesedésünkből Jehova szolgálatában, és mélyítsük el magunkban az értékelést azért a sok jóért, amit Jehovától és a szervezetétől kapunk (Jel 3:18). Sohasem szeretnénk elhanyagolni Jehova imádatát azért, hogy kényelmes életet alakíthassunk ki magunknak.

9. Milyen veszélytől kell óvakodnunk az alapján, amit Jézus a pergamoni és a tiatirai keresztényeknek üzent?

⁹ Ne foglalkozzunk a hitehagyottak tanításaival! A pergamoni gyülekezetben Jézus megfeddett néhányakat, amiért megosztottságot idéztek elő, és így szekták alakultak ki (Jel 2:14–16). A tiatirai gyülekezetben viszont megdicsérte azokat, akik távol tartották magukat Sátán mélységes dolgaitól. Arra ösztönözte őket, hogy erősen ragaszkodjanak az igazsághoz (Jel 2:24–26). Azonban azoknak a keresztényeknek, akik hagyták, hogy félrevezessék őket a hitehagyott tanítások, észhez kellett térniük. Mit tanulhatunk ebből? Nekünk is óvakodnunk kell az olyan tanításoktól, amelyek ellentétesek Jehova gondolkodásával. Bár a hitehagyottak „látszólag istenfélők”, „valójában nem úgy élnek” (2Tim 3:5). Könnyebb lesz felismernünk egy tanításról, hogy hamis, ha szorgalmasan tanulmányozzuk a Bibliát (2Tim 3:14–17; Júd 3, 4).

10. Mit tanulhatunk még a pergamoni és a tiatirai gyülekezetnek adott tanácsból?

¹⁰ Kerüljünk mindenféle erkölcstelen viselkedést, és ne is legyünk elnézőek az ilyesmivel szemben a gyülekezetben! Volt egy másfajta probléma is a pergamoni és a tiatirai gyülekezetben. Jézus megdorgált néhányakat, amiért megtűrték  maguk között az erkölcstelenséget (Jel 2:14, 20). Mit tanulhatunk ebből? Jehova nekünk sem nézi el az erkölcstelen viselkedést, hiába szolgáljuk őt régóta, vagy hiába van sokféle gyülekezeti feladatunk (1Sám 15:22; 1Pét 2:16). Bármilyen züllött is ez a világ, nekünk mindenképp ragaszkodnunk kell Jehova magas erkölcsi mércéjéhez (Ef 6:11–13).

11. Mit tanultunk eddig? (Lásd a „ Tanulságok napjainkra” című részt is.)

¹¹ Hogyan foglalhatnánk össze az eddigi tanulságokat? Ügyelnünk kell rá, hogy az imádatunk elfogadható legyen Jehovának. Ha felismerjük, hogy valamilyen szempontból kifogásolható az imádatunk, akkor azonnal tegyünk változtatásokat (Jel 2:5, 16; 3:3, 16). De Jézus még valami másra is felhívta a figyelmet a gyülekezeteknek küldött üzenetében. Lássuk, mire!

12. Mit üzent Jézus a szmirnai és a filadelfiai keresztényeknek, amit nekünk is fontos megfogadnunk? (Jelenések 2:10)

¹² Jézus a Szmirnában és Filadelfiában élő keresztényeknek azt üzente, hogy ne féljenek az üldözéstől, mert biztos, hogy Jehova megjutalmazza őket a hűségükért (olvassátok fel: Jelenések 2:10; 3:10). Mi ebből a tanulság számunkra? Világos, hogy fel kell készülnünk rá, hogy üldözni fognak minket, és késznek kell lennünk elviselni azt (Máté 24:9, 13; 2Kor 12:10). Miért különösen aktuális most ez az emlékeztető?

13–14. Hogyan érinti Isten népét a Jelenések 12. fejezetében leírt eseménysorozat?

¹³ A Jelenések könyve beszámol róla, hogy „az Úr napján”, vagyis napjainkban Isten népe üldözésre számíthat. A 12. fejezet arról beszél, hogy közvetlenül Isten királyságának a létrejötte után háború tör ki az égben. A megdicsőített Jézus Krisztus, vagyis Mihály a seregeivel harcba száll Sátán és a démonai ellen (Jel 12:7, 8). Ennek a háborúnak az a végkimenetele, hogy Sátánt és a démonait kivetik az égből, és a föld közelségébe száműzik őket. Ez rengeteg szenvedést okoz a föld lakosainak (Jel 12:9, 12). És milyen hatással van Isten népére?

¹⁴ Mivel Sátán ki lett űzve az égből, a dühét a felkentek maradékán tölti ki, akik Isten királyságát képviselik, és „akiket megbíztak azzal, hogy tanúskodjanak Jézusról” (Jel 12:17; 2Kor 5:20; Ef 6:19, 20). Hogyan kezdett teljesedni ez a prófécia?

15. Kiket jelképez a Jelenések 11. fejezetében szereplő két tanú, és mi történt velük?

 ¹⁵ Sátán támadást indított azok ellen a felkent testvérek ellen, akik a prédikálómunka élén álltak. Őket jelképezi a Jelenések könyvében szereplő két tanú, akiket a prófécia szerint megölnek (Jel 11:3, 7–11). * Ez úgy teljesedett, hogy 1918-ban nyolc felelős testvért hamis vádak alapján hosszú börtönbüntetésre ítéltek. Úgy tűnt, hogy a prédikálómunka leállt.

16. Milyen váratlan fordulat történt 1919-ben, és mit tesz azóta is Sátán?

¹⁶ A Jelenések 11. fejezete azt is feltárja, hogy a két tanú rövid időn belül életre kel. Ez úgy teljesedett, hogy 1919 elején a bebörtönzött testvérek helyzete váratlan fordulatot vett. Szabadon engedték őket, és később még az ellenük szóló vádakat is ejtették. Ezek a testvérek nem vesztegették az időt, és újra a prédikálómunka élére álltak. Ám Sátánnak nem csillapodott a dühe. Azóta is kiárasztja az üldözés folyóját Isten népére (Jel 12:15). Emiatt mindannyiunknak nagy szüksége van kitartásra és hitre (Jel 13:10).

17. Időnként milyen váratlan forrásból kapunk segítséget?

¹⁷ A Jelenések 12. fejezete szerint Isten népe segítséget kap egy váratlan forrásból, ugyanis a „föld” elnyeli az üldözés folyóját (Jel 12:16). Hogyan teljesedik ez? Sátán világának azok az elemei, amelyek bizonyos mértékű stabilitást adnak, például az igazságszolgáltatás, időnként könnyítenek a Tanúk helyzetén. Előfordul, hogy győzelmet aratunk a bíróságon, ami bizonyos mértékű szabadságot biztosít számunkra. Ezt a szabadságot arra használjuk, hogy teljes erőbedobással végezzük Jehova munkáját (1Kor 16:9).

18. Mi az elsődleges feladatunk az utolsó napokban?

¹⁸ Jehova szolgáiként ma mindenütt abban a munkában szorgoskodunk, amelyről Jézus jövendölt: hirdetjük „a királyságról szóló jó hírt” az egész  lakott földön, míg el nem jön a vég (Máté 24:14). Ráadásul ebben a munkában angyalok is támogatnak minket. Ezt onnan tudjuk, hogy egy látomásban egy angyalnál „örökkévaló jó hír” van, hogy „hirdesse azt azoknak, akik a földön laknak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek” (Jel 14:6).

19. Milyen jellegű üzenetet kell még hirdetnünk?

¹⁹ De nem csak az a feladatunk, hogy a királyságról szóló jó hírt hirdessük. Azokkal az angyalokkal is együtt kell működnünk, akik a Jelenések 8–10. fejezetei szerint csapások sorozatát hirdetik ki azok felett, akik elutasítják Isten királyságát. A Biblia jégesőhöz és tűzhöz hasonlítja ezt a szigorú üzenetet, mivel arról szól, hogy el fognak pusztulni azok az elemek, melyekre Sátán világa épül (Jel 8:7, 13). Az embereknek létfontosságú hallaniuk, hogy közel a vég. Így még változtathatnak az életükön, és túlélhetik Jehova haragjának napját (Sof 2:2, 3). Az üzenetünk egyáltalán nem népszerű, ezért bátorságra van szükségünk a hirdetéséhez. A végső ítéletüzenet pedig, amelyet a nagy nyomorúság alatt fogunk hirdetni, még erőteljesebb lesz (Jel 16:21).

20. Mi a következő két cikk témája?

²⁰ Láttuk, hogy nekünk is szerepünk van a Jelenések könyvében szereplő próféciák beteljesítésében. Ezért fontos, hogy megtartsuk mindazt, ami ebben a könyvben le lett írva (Jel 1:3). De mi segít, hogy kiálljuk az üldözést, és továbbra is bátran hirdessük Isten üzenetét? Erőt meríthetünk abból, amit a Jelenések könyve feltár Isten ellenségeiről, illetve a ránk váró jövőbeli áldásokról. Ezeket a témákat fogja kifejteni a következő két cikk.