1. Mi határozza meg nagyban az egyéniségünket?

 FÜGGETLENÜL attól, hogy néhány napja vagy évtizedekkel ezelőtt keresztelkedtünk meg, mindannyian arra vágyunk, hogy az egyéniségünk tetsszen Jehovának. Ehhez pedig nélkülözhetetlen, hogy uraljuk a gondolatainkat, mivel a gondolkodásunk nagyban meghatározza azt, hogy milyen az egyéniségünk. Ha folyton a testi vágyaink körül járnak a gondolataink, az helytelen beszédhez és tettekhez vezet (Ef 4:17–19). Viszont ha jó dolgokkal töltjük meg az elménket, az segít, hogy Jehovának tetszően beszéljünk és viselkedjünk (Gal 5:16).

2. Milyen kérdésekről lesz szó ebben a cikkben?

² Az előző cikkben láttuk, hogy egyelőre képtelenek vagyunk minden rossz gondolattól megszabadulni. Az viszont már rajtunk múlik, hogy engedjük-e, hogy ezek tettekre indítsanak minket. Ahhoz, hogy megkeresztelkedhessünk, fel kell hagynunk az olyan beszéddel és viselkedéssel, amelyet Jehova gyűlöl, vagyis le kell vetnünk a régi egyéniséget. De ahhoz, hogy igazán örömet tudjunk szerezni Jehovának, még egy fontos lépést meg kell tennünk. A Biblia erre szólít fel minket: „vegyétek fel az új egyéniséget” (Kol 3:10). Ezért ebben a cikkben a következő kérdésekkel foglalkozunk: Mi jellemzi „az új egyéniséget”? Hogyan vehetjük fel az új egyéniséget, és mi segít, hogy megőrizzük azt?

3. Mit jelent az új egyéniség, és hogyan tudjuk felvenni azt? (Galácia 5:22, 23)

³ Akit az új egyéniség jellemez, az Jehovához hasonlóan gondolkodik és cselekszik. Úgy vehetjük fel az új egyéniséget, ha engedjük, hogy Isten szent szelleme hatással  legyen a gondolatainkra, az érzéseinkre és a tetteinkre. Így képesek leszünk megteremni a szellem gyümölcsét. (Olvassátok fel: Galácia 5:22, 23.) Mit jelent ez a gyakorlatban? Az, aki felvette az új egyéniséget, szereti Jehovát és az embereket (Máté 22:36–39). A próbák közepette is megőrzi az örömét (Jak 1:2–4). Törekszik a békére (Máté 5:9). Kedvesen és türelmesen bánik másokkal (Kol 3:12, 13). Szereti a jót, és helyesen cselekszik (Luk 6:35). Szilárdan hisz az égi Atyjában, és ezt a tetteivel is bizonyítja (Jak 2:18). Akkor is szelíd marad, ha mások ki akarják hozni a sodrából, és önuralmat gyakorol, amikor kísértés éri (1Kor 9:25, 27; Tit 3:2).

4. Magyarázd el, hogy miért nem tudjuk a Galácia 5:22, 23-ban szereplő tulajdonságokat egyesével kialakítani.

⁴ Ahhoz, hogy felvegyük az új egyéniséget, minden olyan jó tulajdonságot ki kell fejlesztenünk, amelyről a Biblia beszél, például a Galácia 5:22, 23-ban. * De ne úgy gondoljunk ezekre a tulajdonságokra, mintha különálló ruhadarabok lennének. Nem tudjuk őket egymástól függetlenül magunkra venni, mivel összefüggnek egymással. Például, aki szereti az embertársát, az türelmesen és kedvesen bánik vele. Vagy aki igazán jó, az egyben szelíd, és van önuralma.

5. Miért fontos tanulmányoznunk Jézus életét? (1Korintusz 2:16)

⁵ (Olvassátok fel: 1Korintusz 2:16.) Ahhoz, hogy felvegyük az új egyéniséget, követnünk kell Jézus példáját. Miért mondhatjuk ezt? Azért, mert ő tökéletesen ki tudja mutatni a szellem gyümölcséhez tartozó jellemvonásokat. Olyan, mint egy hibátlan tükör: maradéktalanul visszatükrözi az Atyja csodálatos egyéniségét (Héb 1:3). Ha szeretnénk követni a példáját, el kell sajátítanunk a gondolkodását. Ahhoz pedig, hogy ugyanúgy gondolkodjunk, mint ő, először is tanulnunk kell róla (Flp 2:5).

6. Mit tartsunk észben, miközben igyekszünk felvenni az új egyéniséget?

⁶ Lehet, hogy most ezen gondolkodsz:  „Hogyan is tudnám utánozni Jézus példáját, ha egyszer ő tökéletes volt?” Gondold végig a következőket: Először is, úgy lettünk megalkotva, hogy hasonlítsunk Jehovára és Jézusra. Ezért bizonyos mértékig képesek vagyunk utánozni őket (1Móz 1:26). Másodszor, Jehova segít nekünk a szent szellemével, amely a világegyetem leghatalmasabb ereje. Ezzel az erővel sok mindenre képesek vagyunk, amire magunktól nem lennénk azok. És harmadszor, Jehova most nem várja el tőlünk, hogy maradéktalanul megteremjük a szellem gyümölcsét. Sőt, az új földön is 1000 évet ad majd arra, hogy tökéletessé váljunk (Jel 20:1–3). Jehova csak azt várja el, hogy tegyük meg, ami tőlünk telik, és támaszkodjunk az ő erejére.

7. Miről lesz szó a továbbiakban?

⁷ Most lássuk, mit jelent a gyakorlatban követni Jézus példáját. Négy olyan tulajdonságról lesz szó, amelyet Isten szent szelleme megteremhet bennünk. Mindegyik tulajdonságnál először azt nézzük meg, hogy Jézus hogyan mutatta ki. Utána pedig elgondolkodtató kérdések segítségével elemezhetjük saját magunkat, hogy hogy állunk az új egyéniség felöltésével.

8. Hogyan fejezte ki Jézus, hogy szereti Jehovát és az embereket?

⁸ Mivel Jézus nagyon szereti az Atyját és az embereket, szívesen hozott áldozatokat érte, és értünk is (Ján 14:31; 15:13). Amikor a földön élt, mindig kedvesen és irgalmasan bánt az emberekkel, még azokkal is, akik ellenségesek voltak vele. Ezenkívül sok időt szánt arra, hogy megossza másokkal az Isten királyságáról szóló jó hírt (Luk 4:43, 44). A szeretetének a legnagyobb bizonyítéka pedig az volt, hogy eltűrte, hogy bűnös emberek megkínozzák és megöljék. Készségesen vállalta a halált, és így lehetővé tette, hogy örökké éljünk.

9. Hogyan követhetjük Jézus példáját a szeretet kimutatásában?

⁹ Nagyon szeretjük Jehovát, ezért átadtuk neki az életünket, és megkeresztelkedtünk. Ez a szeretet a mindennapokban arra kell, hogy ösztönözzön minket, hogy úgy bánjunk az emberekkel, mint ahogyan Jézus bánt. János apostol így hangsúlyozta ezt a gondolatot: „aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát” (1Ján 4:20). Gondolkodjunk el a következő kérdéseken: „Mennyire szeretem az embereket? Azokkal is könyörületes vagyok, akik durván bánnak velem? Szívesen áldozok az időmből és a javaimból arra, hogy megosszam másokkal a jó hírt? Akkor is buzgón végzem a szolgálatot, ha sokan közönyösek vagy akár ellenségesek? Tudnám úgy alakítani az időtervemet, hogy még nagyobb részt vállaljak ebből a fontos munkából?” (Ef 5:15, 16).

10. Hogyan törekedett Jézus a békére?

¹⁰ Jézus nagyon békés ember volt. Sohasem viszonozta rosszal a rosszat. De ennél többet is tett: előmozdította a békét a környezetében, és arra ösztönzött másokat, hogy béküljenek ki egymással. Például, azt tanította a követőinek, hogy Jehova csak akkor fogadja el az imádatukat, ha nincsenek haragban a testvérükkel (Máté 5:9, 23, 24). Az apostoloknak pedig többször is rámutatott, hogy nem szabad azon vitatkozniuk, melyikük a legnagyobb (Luk 9:46–48; 22:24–27).

11. Hogyan törekedhetünk a békére?

¹¹ Ha szeretnénk Jézus példáját követni,  akkor többre van szükség annál, mint hogy kerüljük a konfliktust másokkal. Kezdeményezőknek kell lennünk, és ki kell békülnünk a testvérünkkel, ha nézeteltérés van köztünk, illetve másoknak is segítenünk kell ebben (Flp 4:2, 3; Jak 3:17, 18). Gondoljuk át a következőket: „Milyen áldozatra vagyok kész azért, hogy békében legyek másokkal? Hajlamos vagyok hosszú ideig neheztelni valakire, ha megsértett? Hajlandó vagyok megtenni az első lépést, hogy kibéküljek a másikkal, még akkor is, ha úgy gondolom, hogy ezt neki kéne megtennie? Ha ezzel nem lépem át a hatáskörömet, arra ösztönzök másokat, hogy béküljenek ki egymással?”

12. Miből látszott Jézus kedvessége?

¹² Jézus kedvesen bánt az emberekkel (Máté 11:28–30). Még kellemetlen helyzetekben is szelíd és észszerű volt. Például, egyszer egy föníciai asszony könyörgött neki, hogy gyógyítsa meg a lányát. Jézus először visszautasította ezt, de amikor látta, hogy milyen erős az asszony hite, kedvesen eleget tett a kérésének (Máté 15:22–28). Ám Jézust a kedvesség nem tette vajszívűvé. Volt, hogy határozott tanácsot adott azoknak, akik közel álltak hozzá. Például, amikor Péter apostol arra ösztönözte őt, hogy kedvezzen magának, ahelyett hogy Jehova akaratát tenné, Jézus megfeddte őt a tanítványok előtt (Márk 8:32, 33). Ezzel nem megalázni akarta Pétert, hanem szerette volna mindannyiukkal megértetni, hogy óvakodniuk kell az elbizakodottságtól. Bár Péter biztosan kellemetlenül érezte magát ebben a helyzetben, a tanács a javára vált.

13. Mire indít minket időnként a kedvesség?

¹³ A kedvesség időnként megköveteli tőlünk, hogy nyíltan tanácsot adjunk azoknak, akiket szeretünk. Ha sor kerül erre, kövessük Jézus példáját. Mindig Isten Szavára alapozzuk a tanácsunkat, legyünk tapintatosak, és feltételezzük a legjobbat a másikról. Bízzunk abban, hogy mivel szereti Jehovát, és bennünket is, meg fogja fogadni a javaslatunkat. Ezenkívül gondolkodjunk el a következő kérdéseken: „Ha látom, hogy a másik rossz irányba tart, van elég bátorságom ahhoz, hogy figyelmeztessem őt? Hogyan adok tanácsot? Nyersen vagy kedvesen? Mi az indítékom? Azért teszek szóvá egy dolgot, mert zavar a másik viselkedése, vagy azért, mert jót akarok neki?”

14. Miből látszott Jézus jósága?

¹⁴ Jézus a jóságban is kitűnő példát mutatott nekünk. Ez egy olyan tulajdonság, amely tettekben nyilvánul meg. Aki jó, az folyton keresi a módját, hogy segítsen másoknak. Jézus nemcsak elméletben tudta, hogy mit lenne jó tenni egy-egy helyzetben, hanem meg is tette azt. Ezenkívül az indítéka is mindig helyes volt, hiszen az Atyja iránti szeretet ösztönözte. De egyáltalán van olyan, hogy valaki helyesen cselekszik, mégis rossz az indítéka? Igen. Például, Jézus beszélt olyanokról, akik adományokat adtak a szegényeknek, de csak azért, hogy mások lássák őket. Ezzel biztosan nem szereztek örömet Jehovának (Máté 6:1–4).

15. Mire van szükség ahhoz, hogy igazán jók legyünk Jehova szemében?

¹⁵ Csak akkor mondhatjuk el, hogy igazán jók vagyunk, ha önzetlenül teszünk jót másokkal. Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: „Ha már tudom,  hogy mit lenne jó tennem, meg is teszem azt? Milyen indítékból segítek másoknak?”

16. Mire kell törekednünk mindennap, és miért?

¹⁶ Ne gondoljuk, hogy azután, hogy megkeresztelkedtünk, már nincs is semmi tennivalónk az új egyéniséggel. Folyamatosan dolgoznunk kell azon, hogy megóvjuk, és jó állapotban tartsuk. Ezt többek között úgy tehetjük meg, ha mindennap törekszünk arra, hogy kimutassuk a szellem gyümölcsének vonásait. Mivel Isten szelleme egy tevékeny erő, azok a tulajdonságaink is tevékenység közben tudnak fejlődni, amelyeket ez a szellem erősít bennünk (1Móz 1:2). Gondoljunk csak arra, mit írt Jakab a hitről: „a hit... halott tettek nélkül” (Jak 2:26). Ugyanez igaz a szellem gyümölcsének többi vonására is. Amikor sikerül a hétköznapokban kimutatnunk őket, az azt bizonyítja, hogy Jehova szelleme működik rajtunk.

17. Mit tegyünk, ha nem sikerül megfelelően kimutatnunk a szellem gyümölcsét?

¹⁷ Időnként még azoknak sem sikerül megfelelően kimutatniuk a szellem gyümölcsét, akik már sok éve keresztények. Ha veled is előfordul ilyen, ne add fel! Gondolj csak bele: Mit tennél, ha megsérülne a kedvenc ruhád? Egyszerűen kidobnád? Persze, hogy nem! Hacsak lehet, megjavítanád, és utána még jobban vigyáznál rá. Szóval ne írd le magad, ha nem sikerül elég kedvesen és türelmesen viselkedned valakivel. Őszintén kérj bocsánatot tőle, mert ezzel helyrehozhatod a kapcsolatotokat, és egyben az új egyéniségedet is. Majd pedig határozd el, hogy ezután jobban igyekszel.

18. Miben lehetsz biztos?

¹⁸ Jézus a tulajdonságaival nagyszerű példát mutatott nekünk. Ha elsajátítjuk a gondolkodását, az hatással lesz a tetteinkre, és így még inkább jellemző lesz ránk az új egyéniség. Ebben a cikkben a szellem gyümölcsének csupán négy vonásáról beszéltünk. Biztosan a javadra válik, ha tovább kutatsz ebben a témában, és elmélkedsz azon, hogy hol tartasz a fejlődésben. Hasznos cikkeket olvashatsz a Kutatási Segédlet Jehova Tanúinak című kiadványban. (Lásd: „A keresztények élete” témakör, „A szellem gyümölcse” alcím.) Jehova kétségkívül meg fogja áldani az őszinte erőfeszítéseidet, hogy felvedd az új egyéniséget, és megóvd azt.