Olvasók kérdései
Miért írja azt a 2Sámuel 21:7–9 Dávidról, hogy „könyörületet mutatott Mefibóset iránt”, ha később átadta Mefibósetet a gibeoniaknak, hogy kivégezzék?
Bár a történetet elolvasva elsőre logikusnak tűnhet ez a kérdés, ebben a részben valójában két különböző személyről van szó, akiket ugyanúgy hívtak. Ha alaposabban megvizsgáljuk ezt a beszámolót, abból egy fontos tanulságot szűrhetünk le.
Saulnak, Izrael királyának hét fia és két lánya volt. Az elsőszülött fiát Jonatánnak hívták. Saulnak később született egy Mefibóset nevű fia is a másodfeleségétől, Ricpától. Ám Jonatánnak is volt egy Mefibóset nevű fia. Ez azt jelenti, hogy Saul királynak az egyik fiát is, és az egyik unokáját is Mefibósetnek nevezték.
Saul az uralkodása idején megkísérelte kiirtani a gibeoniakat, akik az izraeliták között éltek. Valószínűleg sokakat megölt közülük, noha ez egyáltalán nem volt helyes. Miért mondhatjuk ezt? Mert korábban, még Józsué napjaiban Izrael fejedelmei békeszövetséget kötöttek a gibeoniakkal (Józs 9:3–27).
Ez a szövetség még Saul idejében is érvényben volt. Tehát a király megszegte azt, amikor megpróbálta kiirtani a gibeoniakat. Emiatt a gonosztett miatt „vér [tapadt] Saulnak és háznépének a kezéhez” (2Sám 21:1). Később Dávid, amikor király lett, szerette volna kiengesztelni a gibeoniakat annak érdekében, hogy Jehova megáldja Izraelt. A gibeoniak nem pénzt kértek, hanem Saul fiai közül hetet, hogy megölhessék őket (4Móz 35:30, 31). Dávid eleget tett a kérésüknek (2Sám 21:2–6).
Akkorra Saul és Jonatán már meghalt egy csatában, de Jonatán fia, Mefibóset, aki gyerekkorában lesántult, még életben volt. Neki viszont semmi köze sem volt ahhoz, hogy Saul megpróbálta kiirtani a gibeoniakat. Ezenkívül Dávid korábban szövetséget kötött a barátjával, Jonatánnal, és megígérte neki, hogy jól fog bánni a leszármazottaival, így Jonatán fiával, Mefibósettel is (1Sám 18:1; 20:42). Mire indította ez Dávidot ebben a helyzetben? A beszámoló ezt írja: „könyörületet mutatott Mefibóset iránt – Saul fiának, Jonatánnak a fia iránt – az eskü miatt, melyet ő és Saul fia, Jonatán tett Jehova előtt” (2Sám 21:7).
De akkor hogyan teljesítette Dávid a gibeoniak kérését? Úgy, hogy átadta nekik Saul két fiát, akik közül az egyiket Mefibósetnek hívták, valamint Saul öt unokáját (2Sám 21:8, 9). Így megtisztította az országot Saul bűnétől.
Ez a történet nem csupán egy érdekes történelmi beszámoló. Isten törvénye egyértelműen kijelentette: „a gyermekeket [nem] szabad megölni amiatt, amit az apjuk tett” (5Móz 24:16). Jehova biztosan nem hagyta volna jóvá, ami Saul két fiával és öt unokájával történt, ha ártatlanok lettek volna. Az előbb idézett törvényben még ez állt: „Egy embert csak a saját bűne miatt lehet megölni.” Ezért Saul hét leszármazottja, akit megöltek, feltehetően részt vett valamilyen módon a népirtási kísérletben. Meg kellett fizetniük a bűnükért.
Ez a beszámoló kiemeli, hogy ha valaki gonoszságot követ el, nem mentegetőzhet úgy, hogy ő csak parancsot teljesített. Mindenképpen felelnie kell a tettéért. Ezért bölcsen tesszük, ha megfogadjuk a következő tanácsot: „Egyengesd el az ösvényt lábad előtt, és akkor szilárd léptekkel haladhatsz az utadon. Ne térj le se jobbra, se balra! Fordítsd el lábadat a rossztól!” (Péld 4:24–27; Ef 5:15).