Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Miért nem harcol Isten népe napjainkban?

Miért nem harcol Isten népe napjainkban?

„HA BÁRMELYIKŐTÖK megtagadja a harcot Franciaország vagy Anglia ellen, mindannyiótoknak meg kell halnia!” – üvöltötte a náci tiszt egy csoportnyi Jehova Tanújának a II. világháború idején. Bár a közelben állig felfegyverzett SS-katonák álltak, egyik testvérünk sem alkudott meg. A bátorságukkal mindannyiunknak szép példát mutattak. Hozzájuk hasonlóan Isten népe ma az egész világon kimarad a háborúkból. Még akkor sem foglalunk állást a nemzetek közti konfliktusokban, ha ezzel az életünket kockáztatjuk.

Ám nem mindenki gondolkodik így, aki kereszténynek vallja magát. Sokan vannak azon az állásponton, hogy a keresztényeknek is kötelességük megvédeni a hazájukat. Talán így érvelnek: „Az ókorban az izraeliták, akik Isten népe voltak, harcoltak más nemzetek ellen. Akkor ma a keresztények miért ne vehetnének részt a háborúkban?” Segít válaszolnunk egy ilyen felvetésre, ha megvizsgáljuk, milyen jelentős különbségek vannak az ókori izraeliták és Isten mai népe, vagyis a keresztények között. Lássunk most öt ilyen különbséget!

1. ISTEN NÉPE EGYETLEN NEMZETET ALKOTOTT

Az ókorban Jehova a népét egyetlen nemzetté szervezte. Ők voltak az izraeliták. Ezt mondta nekik: „az összes nép közül titeket választalak az én különleges népemmé” (2Móz 19:5). Ezenfelül Jehova egy konkrét területet is kijelölt, hogy ott lakjon a népe. Ezért amikor az izraeliták Jehova parancsára más nemzetek ellen harcoltak, nem a saját hittársaikat ölték meg. *

Napjainkban az igaz imádók „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből” származnak (Jel 7:9). Ezért ha részt vennének a háborúkban, könnyen előfordulhatna, hogy a saját hittársaik ellen harcolnának, sőt akár kioltanák az életüket.

2. AZ IZRAELITÁK JEHOVÁTÓL KAPTAK PARANCSOT ARRA, HOGY HARCOLJANAK

Az ókorban Jehova szabta meg, hogy a népe mikor és miért viseljen háborút. Például megparancsolta nekik, hogy irtsák ki a kánaánitákat. Ez a nemzet démonimádatról, szexuális erkölcstelenségről és gyermekáldozatokról volt ismert. Jehova nem akarta, hogy azon a földön, melyet az izraelitáknak ígért, ilyen gonosz nemzetek rossz hatással legyenek a népére (3Móz 18:24, 25). Később, miután az izraeliták elfoglalták az ígéret földjét, Isten időnként megengedte, hogy harcoljanak olyan népek ellen, melyek fenyegetést jelentettek a számukra (2Sám 5:17–25). Azonban ha az izraeliták úgy vívtak háborút, hogy azt Jehova nem hagyta jóvá, az általában katasztrofális következményekkel járt (4Móz 14:41–45; 2Krón 35:20–24).

Napjainkban Jehova nem jogosítja fel az embereket arra, hogy harcoljanak, és a nemzetek nem Isten szándékát valósítják meg a háborúikkal, hanem a saját céljaikat. Harcolnak például azért, hogy területet szerezzenek, gazdasági előnyre tegyenek szert, vagy pedig politikai, illetve ideológiai okokból. És mit mondhatunk azokról, akik azt állítják, hogy Isten nevében harcolnak, hogy megvédjék a vallásukat, vagy hogy elpusztítsák Isten ellenségeit? Nos, Jehova valóban meg fogja védeni az igaz imádókat, és el fogja pusztítani az ellenségeit, de erre majd csak egy jövőbeni háborúban, vagyis Armageddon csatájában fog sor kerülni (Jel 16:14, 16). Azonban abban a háborúban Isten egyetlen földi szolgája sem fog harcolni, csak az égi serege (Jel 19:11–15).

3. AZ IZRAELITÁK ÉLETBEN HAGYTÁK AZOKAT, AKIK HITTEK JEHOVÁBAN

Vajon a mai háborúkban is megkegyelmeznek az istenfélő embereknek, mint ahogy annak idején Ráháb és a családja életben maradhatott Jerikóban?

Az ókorban az izraeliták csak olyanokat öltek meg, akiket Jehova pusztulásra ítélt, és számos példa van arra, hogy életben hagyták azokat, akik hittek Jehovában. Nézzünk két ilyen esetet. Isten megparancsolta, hogy pusztítsák el Jerikó városát, azonban az izraeliták megkímélték Ráhábnak és a családjának az életét, mivel ők hittek az igaz Istenben (Józs 2:9–16; 6:16, 17). Később pedig Gibeon városának az összes lakója kegyelmet kapott, mivel mélységesen tisztelték Jehovát, és ezzel összhangban cselekedtek (Józs 9:3–9, 17–19).

Napjainkban, amikor két nemzet között háború dúl, a katonák nem veszik figyelembe az emberek hitét, hanem válogatás nélkül megölnek másokat, gyakran ártatlan civileket is.

4. AZ IZRAELITA HADSEREGNEK BE KELLETT TARTANIA JEHOVA TÖRVÉNYEIT

Az ókorban Jehova elvárta az izraelitáktól, hogy amikor háborúznak, tartsák be az ő törvényeit. Például bizonyos esetekben ki kellett hirdetniük a békefeltételeket, mielőtt megtámadtak egy várost (5Móz 20:10). Jehova elvárta a katonáktól, hogy tartsák rendben a tábort, és ők maguk is legyenek tiszták fizikai és erkölcsi értelemben (5Móz 23:9–14). Sokszor előfordult, hogy amikor a környező nemzetek harcosai leigáztak egy területet, megerőszakolták a nőket. Ám Jehova a népének megtiltotta az ilyen viselkedést. Még ha egy katona bele is szeretett egy foglyul ejtett nőbe, csak egy hónap múlva vehette feleségül (5Móz 21:10–13).

Napjainkban a legtöbb ország aláírt olyan nemzetközi egyezményeket, melyek a hadviselést szabályozzák. Ezeknek általában az a céljuk, hogy védjék a civileket, de sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy sokszor nem tartják be őket.

5. ISTEN HARCOLT A NÉPE OLDALÁN

Vajon Isten ma is harcol valamelyik nemzet oldalán, ahogy annak idején az izraelitákat támogatta Jerikónál?

Az ókorban Jehova gyakran úgy támogatta a népét a háborúkban, hogy csoda útján győzelemre segítette őket. Gondoljunk például arra, amikor legyőzték Jerikó városát. Jehova parancsára az izraeliták „hangos csatakiáltásban” törtek ki, és ekkor „a falak teljesen leomlottak”, így pedig könnyen be tudták venni a várost (Józs 6:20). Később, amikor az amoriták ellen harcoltak, „Jehova nagy jégdarabokat zúdított rájuk az égből”. Végül „többen voltak, akik a jégesőtől haltak meg, mint akikkel az izraeliták kardja végzett” (Józs 10:6–11).

Napjainkban Jehova egyetlen nemzet oldalán sem harcol. Az ő királysága, melynek Jézus áll az élén, „nem része e világnak” (Ján 18:36). A világ most valójában Sátán kezében van, így az összes kormányzat is. Azok a borzalmas háborúk, melyeket ma vívnak az emberek, jól tükrözik az Ördög gonoszságát (Luk 4:5, 6; 1Ján 5:19).

AZ IGAZ KERESZTÉNYEK A BÉKÉRE TÖREKEDNEK

Ahogy láttuk, valóban jelentős különbségek vannak az ókori izraeliták helyzete és a miénk között. De még más okai is vannak annak, hogy kimaradunk a háborúkból. Például Isten megjövendölte, hogy az utolsó napokban azok, akiket ő oktat, még csak nem is tanulnak hadakozni (Ézs 2:2–4). Ezenkívül Krisztus azt mondta, hogy az igaz követői nem alkotják részét a világnak, vagyis nem folynak bele a világ konfliktusaiba (Ján 15:19).

De a keresztényeknek ennél is tovább kell menniük. Krisztus azt tanította, hogy még az olyan érzéseket is kerülniük kell, mint a harag vagy a neheztelés, mert ezek gyűlölethez és erőszakhoz vezethetnek (Máté 5:21, 22). Továbbá arra ösztönözte a követőit, hogy törekedjenek a békére, sőt szeressék az ellenségeiket (Máté 5:9, 44).

Érdemes megvizsgálnunk a saját érzéseinket. Biztosan eszünkbe sem jutna részt venni egyetlen mai háborúban sem, de vajon van a szívünkben bármi nyoma a gyűlöletnek? Azért fontos résen lennünk, és állandóan küzdenünk az ilyen érzések ellen, mert ezek vitákhoz és megosztottsághoz vezethetnek a gyülekezetben (Jak 4:1, 11).

Igaz keresztényekként távol tartjuk magunkat a világ konfliktusaitól, és arra törekszünk, hogy szeretet és béke legyen köztünk (Ján 13:34, 35). Továbbra is ragaszkodjunk a semlegességünkhöz, és türelmesen várjunk Jehovára, aki örökre meg fogja szüntetni a háborúkat (Zsolt 46:9).

^ Időnként az izraelita törzsek egymás ellen is háborúztak, de ezek a harcok egyáltalán nem tetszettek Jehovának (1Kir 12:24). Azonban voltak esetek, amikor Jehova jóváhagyta az ilyen harcokat, mivel bizonyos törzsek ellene fordultak, vagy borzalmas bűnöket követtek el (Bír 20:3–35; 2Krón 13:3–18; 25:14–22; 28:1–8).