1. Miről vagyunk meggyőződve?

 MEG vagyunk győződve róla, hogy mivel Jehovát szolgáljuk, ő nagyon szeret minket, és azt szeretné, hogy boldogok legyünk (Róma 8:35–39). Abban is szilárdan hiszünk, hogy a Biblia tanácsai mindig a javunkra válnak (Ézs 48:17, 18). Ennek ellenére szembenézhetünk váratlan nehézségekkel.

2. Milyen gondokkal küzdhetünk, és milyen kérdések merülhetnek fel bennünk?

² Jehova minden szolgájának vannak nehézségei. Van, akinek csalódást okozott az egyik családtagja. Mások komoly betegségben szenvednek, és emiatt nem tudnak annyit tenni a szolgálatban, mint szeretnének. Olyanok is vannak, akiket egy természeti katasztrófa miatt súlyos veszteségek értek. És sok testvérünket üldözik a hite miatt. Ha ilyen próbákkal küzdünk, felmerülhet bennünk: „Miért történik ez velem? Mit rontottam el? Lehet, hogy Jehova megvonta tőlem az áldását?” Ha te is így érzel, ne csüggedj! Jehova sok hűséges szolgája volt már hasonló helyzetben (Zsolt 22:1, 2; Hab 1:2, 3).

3. Mit tanulhatunk a Zsoltárok 34:19-ből?

³ (Olvassátok fel: Zsoltárok 34:19.) Ennek a bibliaversnek két fő tanulsága van: 1. az igazságosakat is érik bajok, 2. Jehova kiszabadítja őket a próbáikból. De konkrétan hogyan segít nekünk Jehova? Például megtanít reálisan gondolkodni az életről. Azt ígéri, hogy sok örömünk lesz, ha őt szolgáljuk, de arra is figyelmeztet, hogy ettől még nem fogunk mentesülni a nehézségektől (Ézs 66:14). Ezért arra ösztönöz, hogy koncentráljunk a  jövőre, arra az időre, amikor örökké boldogan élhetünk, ahogyan azt eredetileg akarta (2Kor 4:16–18). Addig pedig minden egyes nap erőt ad a kitartáshoz (Sir 3:22–24).

4. Miről fogunk beszélni a cikkben?

⁴ Most megvizsgáljuk Jehova néhány régen élt és mai hűséges szolgájának a példáját. Látni fogjuk, hogy ebben a világban bármelyikünket érhetnek váratlan nehézségek, de ha Jehovára támaszkodunk, ő biztosan fenntart minket (Zsolt 55:22). Miközben megvizsgáljuk ezeket a példákat, gondoljuk át a következőket: „Én hogyan reagáltam volna ebben a helyzetben? Hogyan bizonyítja ez a történet, hogy bízhatok Jehovában? Mit tanulhatok még belőle?”

5. Hogyan nehezítette meg Jákob életét Lábán? (Lásd a képet a címlapon.)

⁵ Jehova régen élt hűséges szolgái időnként olyan nehézségekkel néztek szembe, amelyekre egyáltalán nem számítottak. Ez történt Jákobbal is. Az apja, Izsák arra kérte, hogy utazzon el a rokonához, Lábánhoz, aki szintén Jehova imádója, és az ő lányai közül válasszon magának feleséget. Arról biztosította, hogy így Jehova áldására számíthat (1Móz 28:1–4). Jákob ezért engedelmeskedett az apjának, és elutazott Kánaánból Lábánhoz. Lábánnak két lánya volt, Ráhel és Lea. Jákob beleszeretett Ráhelbe, és hajlandó volt hét évet dolgozni érte (1Móz 29:18). Ám az esküvő napján a dolgok egészen máshogy alakultak, mint ahogy Jákob arra számított. Lábán becsapta őt, és az idősebbik lányát, Leát adta feleségül hozzá. Bár egy héttel később Ráhelt is feleségül vehette, de csak úgy, ha újabb hét évet dolgozik Lábánnak (1Móz 29:25–27). Mekkora igazságtalanság! Ráadásul Lábán tisztességtelenül adta meg Jákob bérét. Mintegy húsz éven át kihasználta (1Móz 31:41, 42).

6. Milyen gondok sújtották még Jákobot?

⁶ De Jákob gondjai ezzel nem értek véget. A népes családjában időnként nem jöttek ki egymással a fiai. Az öccsüket, Józsefet eladták rabszolgának. Simeon és Lévi pedig szégyent hozott a családra, és Jehova nevére is. Aztán Jákob szeretett felesége, Ráhel az életét vesztette, amikor megszülte a második fiukat. És amikor Jákob már nagyon idős volt, az egész családnak Egyiptomba kellett költöznie egy súlyos éhínség miatt (1Móz 34:30; 35:16–19; 37:28; 45:9–11, 28).

7. Miből érezhette Jákob Jehova támogatását?

⁷ Annak ellenére, amiken Jákob keresztülment, végig bízott abban, hogy Jehova valóra váltja az ígéreteit. Jehova pedig biztosította őt a támogatásáról. Például, Jákob nagyon gazdag lett, hiába bánt vele becstelenül Lábán. És képzelhetjük, mennyire hálás volt Jehovának, amikor találkozott Józseffel, akit már régóta halottnak hitt. Azért tudott kitartani a sokféle nehézség közepette, mert szoros barátságban volt Jehovával (1Móz 30:43; 32:9, 10; 46:28–30). Ha közel húzódunk Jehovához, mi is meg tudunk birkózni bármilyen nehéz élethelyzettel.

8. Mi volt Dávid király szíve vágya?

 ⁸ Dávid király nem tudott mindent megvalósítani, amire a szíve indította Jehova szolgálatában. Például elhatározta, hogy egy gyönyörű templomot épít Jehova tiszteletére. Ezt el is mondta Nátán prófétának, és ő így bátorította: „Tedd meg mindazt, ami a szívedben van, mert az igaz Isten veled van” (1Krón 17:1, 2). Képzelhetjük, hogy ez mennyire fellelkesítette Dávidot! Talán azonnal nekilátott a tervek készítésének.

9. Hogyan reagált Dávid, amikor olyan hírt kapott, amelyre nem számított?

⁹ Ám Dávid király rövid időn belül olyan hírt kapott, amely biztosan nagy csalódást okozott neki. Jehova még azon az éjszakán közölte Nátánnal, hogy nem Dávid épít majd neki templomot, hanem az egyik fia (1Krón 17:3, 4, 11, 12). Hogyan fogadta ezt Dávid? Változtatott a célján. Onnantól kezdve arra összpontosított, hogy támogassa a fiát, Salamont az építkezésben, és összegyűjtse a szükséges pénzt és építőanyagot (1Krón 29:1–5).

10. Hogyan áldotta meg Jehova Dávidot?

¹⁰ Rögtön azután, hogy Jehova tájékoztatta Dávidot a döntéséről, egy különleges szövetséget kötött vele. Megígérte neki, hogy az egyik utódja örökre király lesz (2Sám 7:16). Gondoljunk csak bele, milyen boldog lesz Dávid, amikor feltámad az új világban, és megtudja, hogy Isten királyságának a királya, Jézus Krisztus az ő leszármazottja. Ez a példa jól mutatja, hogy még ha nem is tudunk mindent megtenni Jehova szolgálatában, amire vágyunk, szerető Atyánk talán olyan áldásokat tartogat nekünk, amelyekre álmunkban sem gondolnánk.

11. Miből érezték a keresztények Jehova támogatását annak ellenére, hogy a várakozásaik nem váltak valóra? (Cselekedetek 6:7)

¹¹ Az első századi keresztények életében sem alakult minden úgy, ahogyan várták. Nagyon szerették volna, hogy eljöjjön Isten királysága, de nem tudták, hogy mikor fog ez megtörténni (Csel 1:6, 7). Ám nem várakoztak tétlenül. Buzgón végezték a prédikálómunkát. Ahogy egyre több helyre eljutottak a jó hírrel, Jehova bőséges áldását tapasztalták. (Olvassátok fel: Cselekedetek 6:7.)

12. Mit tettek az első századi keresztények egy éhínség idején?

¹² Az első században „nagy éhínség [jött] az egész lakott földre” (Csel 11:28). Természetesen ez a keresztényeket sem kímélte. Gondoljunk bele, milyen hatással lehetett az életükre: A családfők biztos nagyon aggódtak, hogy hogyan fognak gondoskodni a családjukról. És talán voltak olyan lelkes fiatalok, akik szerettek volna többet tenni a szolgálatban, de azt érezhették, hogy csak később tudják megvalósítani a céljaikat. Bármilyenek is voltak a keresztények körülményei, egy biztos: nem hagyták, hogy az éhínség megállítsa őket a prédikálómunkában. Ezenkívül örömmel megosztották a hittársaikkal a javaikat, és segélyt küldtek a júdeai keresztényeknek (Csel 11:29, 30).

13. Milyen áldásokban részesültek a keresztények az éhínség idején?

¹³ Milyen áldásokban részesültek azok, akik a segélyt kapták? Egyrészt különleges módon tapasztalták Jehova gondoskodását (Máté 6:31–33). Másrészt biztos közelebb érezték magukat azokhoz  a testvéreikhez, akiktől a segélyt kapták. Azokat pedig, akik részt vettek a segélyakcióban, boldoggá tette, hogy adhatnak másoknak (Csel 20:35). Jehova tehát mindenkit megáldott, aki alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez.

14. Mi történt Pállal és Barnabással, és milyen jó eredménye lett a kitartásuknak? (Cselekedetek 14:21, 22)

¹⁴ Az első századi keresztényeket gyakran üldözték. Időnként teljesen váratlanul fordultak ellenük az emberek. Nézzünk egy ilyen esetet. Barnabás és Pál apostol Lisztrában prédikált, és sokan szívesen hallgatták őket. Ám nem sokkal később rosszindulatú zsidók ellenük fordították a sokaságot. Néhányan megkövezték Pált, majd pedig magára hagyták abban a hiszemben, hogy halott (Csel 14:19). Ennek ellenére Pál és Barnabás folytatta a prédikálást, csak máshol. Mi lett ennek az eredménye? „Jó néhány embert tanítvánnyá tettek”, és a hittársaikat is bátorították a szavaikkal és a példájukkal. (Olvassátok fel: Cselekedetek 14:21, 22.) Tehát sokak javára vált, hogy Pál és Barnabás az üldözés ellenére kitartott. Ha mi sem hagyjuk, hogy a nehézségek megakadályozzanak minket a Jehovától kapott munkánk végzésében, akkor jó eredményekre számíthatunk.

15. Mit tanultál Macmillan testvér történetéből?

¹⁵ Az 1914-et megelőző időszakban Jehova szolgái arra számítottak, hogy nemsokára megkapják az égi jutalmukat. Így volt ezzel A. H. Macmillan testvér is. Jól mutatja a felfokozott hangulatot, hogy 1914 szeptemberében az egyik előadásában ezt mondta: „Valószínűleg ez az utolsó nyilvános előadásom”. Ám közel sem ez lett az utolsó. Később alázatosan ezt írta: „talán némelyikünk kissé elhamarkodottan arra gondolt, hogy azonnal felmegyünk az égbe”. Majd hozzátette: „a mi dolgunk azonban az, hogy szorgalmasan kitartsunk az Úr szolgálatában”. És Macmillan testvér tényleg nagyon buzgó maradt Jehova imádatában. Lelkesen prédikált, bátorított olyan testvéreket, akik börtönben voltak a semlegességük miatt, és mindig ott volt az összejöveteleken, még egész idős korában is. Hogyan vált a javára, hogy ennyire elfoglalta magát Jehova szolgálatában? Ezt írta nem sokkal azelőtt, hogy 1966-ban meghalt: „A hitem mind a mai napig sziklaszilárd.” Milyen jó példa Macmillan testvér mindannyiunknak, de különösen azoknak, akik nem gondolták, hogy ennyit kell várniuk Jehova ígéreteinek a megvalósulására (Héb 13:7).

16. Milyen váratlan próba érte Jennings testvért és a feleségét? (Jakab 4:14)

¹⁶ Jehova szolgái közül sokaknak váratlan egészségi problémákkal kell megküzdeniük. Ez történt Herbert Jennings b testvérrel is. A feleségével Ghánában szolgált misszionáriusként, és nagyon élvezte a megbízatását. De aztán sajnos súlyos mentális betegséget állapítottak meg nála. A Jakab 4:14-re utalva Jennings testvér úgy beszélt erről a helyzetről, hogy ez egy olyan „holnap” volt, amelyre nem számítottak. (Olvassátok fel!) Ezt mondta: „szembe kellett néznünk a  valósággal. Intézkedtünk, hogy elhagyjuk Ghánát, valamint sok meghitt barátunkat, és 1975 júniusában visszatértünk Kanadába [hogy kezeléseket kapjak].” Jehova továbbra is támogatta Jennings testvért és a feleségét, hogy hűségesen tudják szolgálni őt.

17. Hogyan merítettek erőt mások Jennings testvér történetéből?

¹⁷ Jennings testvér élettörténete nagy hatással volt másokra. Egy testvérnő ezt írta: „még egy cikktől sem hatódtam meg ennyire ... Amikor arról olvastam, hogy Jennings testvérnek is le kellett mondania a megbízatásáról, hogy a betegségével tudjon törődni, ez segített kiegyensúlyozottabban látni a saját helyzetemet.” Egy testvér is hasonlókat fogalmazott meg: „Miután tíz évig szolgáltam gyülekezeti vénként, mentális zavar lépett fel nálam, és emiatt le kellett mondanom a kiváltságomról. A kudarc érzése annyira hatalmába kerített, hogy egyszerűen elviselhetetlen volt olvasnom az élettörténeteket... De Jennings testvér állhatatossága erőt adott nekem.” Láthatjuk tehát, hogy talán nem mindig alakul úgy az életünk, ahogy szeretnénk, de a hitünkkel és a kitartásunkkal nagyszerű példák lehetünk másoknak (1Pét 5:9).

18. Mit tanultál egy nigériai özvegy testvérnőtől? (Lásd az eljátszott jeleneteket a képeken.)

¹⁸ A világban tapasztalható válsághelyzetek Jehova sok szolgáját is súlyosan érintik. Ez történt a Covid19-járvány alatt egy nigériai özvegy testvérnővel. Egy reggel, amikor már csak egyetlen bögre rizs volt otthon, a kislánya megkérdezte tőle, hogy most mi lesz velük. A testvérnő azt válaszolta, hogy a sareptai özvegyhez hasonlóan elkészítik, ami  még maradt nekik, a többit pedig Jehovára bízzák (1Kir 17:8–16). Még azelőtt, hogy elérkezett volna az ebéd ideje, váratlanul segélycsomagot kaptak a testvérektől, amelyben több mint két hétre elegendő élelmiszer volt. A testvérnő meghatódva azt mondta, hogy nem is gondolta volna, hogy Jehova ennyire odafigyelt, amikor a kislányával beszélgettek. Igen, ha Jehovára támaszkodunk a váratlan próbákban, még közelebb kerülhetünk hozzá (1Pét 5:6, 7).

19. Min ment keresztül Alekszej Jersov testvér?

¹⁹ Az elmúlt években sok testvérünknek kellett üldözést kiállnia, noha nem számítottak rá. Nézzük meg Alekszej Jersov testvér esetét, aki Oroszországban él. Amikor 1994-ben megkeresztelkedett, a Tanúk viszonylagos szabadságot élveztek az országban. Ám sajnos a helyzet az utóbbi időben megváltozott. 2020-ban a hatóságok berontottak Jersov testvér otthonába, és több vagyontárgyát is lefoglalták. Hónapokkal később vádat emeltek ellene. Ami még megrázóbbá teszi az esetét, hogy a vádak alapját olyan videófelvételek adták, melyeket egy besúgó készített, aki több mint egy évig érdeklődőnek tettette magát. Micsoda aljasság!

20. Hogyan erősödött meg Jersov testvér kapcsolata Jehovával?

²⁰ Bár szomorú, ami Jersov testvérrel történt, a megpróbáltatásaiból valami jó is származott: megerősödött a kapcsolata Jehovával. Ezt mondja: „A feleségemmel gyakrabban imádkozunk. Tudom, hogy Jehova segítsége nélkül nem tudnánk elviselni ezt a helyzetet.” Jersov testvérnek a személyes tanulmányozás ad erőt, hogy ne csüggedjen el. Így részletezi: „Gyakran elmélkedek Jehova régen élt szolgáinak a példáján. A bibliai példák azt erősítik meg bennem, hogy nagyon fontos, hogy nyugodt maradjak, és bízzak Jehovában.”

21. Mit tanultál ebből a cikkből?

²¹ Ahogy láttuk, a mostani világ számos váratlan próba elé állíthat minket, de ha Jehovára támaszkodunk, ő mindig segít nekünk. A témaadó bibliavers is ezt erősíti meg: „Sok baj éri az igazságost, de Jehova mindegyikből kiszabadítja” (Zsolt 34:19). Ezért hát ne a nehézségekre összpontosítsunk, hanem Jehova mérhetetlen erejére, amellyel fenntart minket. Ha így teszünk, mi is elmondhatjuk, amit Pál apostol: „Mindenre megvan az erőm annak köszönhetően, aki erőt ad nekem” (Flp 4:13).