1. Mi volt az alapja Ábrahám reménységének?

 JEHOVA megígérte a barátjának, Ábrahámnak, hogy az utódja által a föld minden nemzete áldásban részesül majd (1Móz 15:5; 22:18). Mivel Ábrahám szilárdan bízott Jehovában, biztos volt benne, hogy valóra váltja az ígéretét. De sokat kellett várnia. Amikor 100 éves volt, Sára pedig 90, még mindig nem született fiuk (1Móz 21:1–7). Ám a Biblia ezt írja Ábrahámról: „reménység alapján hitt abban, hogy sok nemzet ősapjává lesz” (Róma 4:18). Végül megszületett a megígért fia, Izsák. De mi segített Ábrahámnak, hogy végig élő legyen a reménysége?

2. Miért volt Ábrahám meggyőződve arról, hogy a reménysége valóra fog válni?

² Mivel Ábrahám szoros barátságban volt Jehovával, „teljesen meg volt róla győződve, hogy amit Isten megígért”, az valóra fog válni (Róma 4:21). Jehova pedig igazságosnak tartotta a rendkívüli hite miatt (Jak 2:23). A Róma 4:18-ból kiderül, hogy Ábrahám hite szorosan összefüggött a reménységével. Most vizsgáljuk meg, hogy mit mondott még Pál a reménységről a rómaiaknak írt levél 5. fejezetében.

3. Mi mindent magyaráz el Pál a reménységünkkel kapcsolatban?

³ Pál kifejti, hogy miért „nem vezet csalódáshoz” a reménységünk (Róma 5:5). Azt is segít megértenünk, hogy hogyan válhat egyre erősebbé. Miközben megvizsgáljuk  a Róma 5:1–5-öt, gondold át, hogy neked hogyan vált már szilárdabbá a reménységed. Azt is látni fogjuk, mit tehetünk azért, hogy tovább erősítsük a reménységünket. De először beszéljünk arról, hogy mit foglal magában a keresztények páratlan reménysége.

4. Miről írt Pál a Róma 5:1, 2-ben?

⁴ (Olvassátok fel: Róma 5:1, 2.) Pál ezeket a szavakat a Rómában élő keresztényeknek írta. Az ottani testvérek és testvérnők megismerték Jehovát és Jézust, hittek bennük, és keresztények lettek. A hitük eredményeként pedig Jehova igazságosnak nyilvánította őket, és felkente a szent szellemével. Ezáltal egy biztos reménységet tudhattak magukénak, amely alapján egy csodálatos jövő elé néztek.

5. Milyen reménységük van a felkenteknek?

⁵ Pál később az efézusiaknak is írt arról a reménységről, amelyre elhívták őket. Azt mondta, hogy Jehova ezt „örökségül [tartogatja] a szenteknek” (Ef 1:18). A kolosszéiaknak pedig rámutatott, hogy ez a reménység az égben van számukra fenntartva (Kol 1:4, 5). A felkent keresztények tehát abban reménykednek, hogy örök életet kapnak az égben, és Krisztussal uralkodhatnak majd (1Tessz 4:13–17; Jel 20:6).

6. Mit mondott az egyik felkent testvér a reménységéről?

⁶ A felkent keresztények nagy becsben tartják a reménységüket. Az egyikük, Frederick Franz testvér több évtizednyi hűséges szolgálat után, 1991-ben ezt mondta: „A reménységünk biztos dolog, és tökéletesen, minden valaha is elképzelt mértéket felülmúlóan megvalósul majd a kicsiny nyáj 144 000  tagjának maradékára vonatkozóan.” Még hozzátette: „nem vesztettük el ezen reménységünk értékének érzését ... Olyasmi ez, amire érdemes várni, még ha egy millió évet követelne is. Többre értékelem reménységünket, mint eddig bármikor”.

7–8. Milyen reménysége van a legtöbb kereszténynek? (Róma 8:20, 21)

⁷ De a keresztények többségének napjainkban más a reménysége. Ők abban reménykednek – akárcsak Ábrahám –, hogy örökké élhetnek a földön Isten királyságának az uralma alatt (Héb 11:8–10, 13). Pál is írt arról, hogy milyen csodálatos dolgokra számíthatnak a földi reménységű keresztények. (Olvassátok fel: Róma 8:20, 21.) Amikor megismerted az igazságot, téged melyik bibliai ígéret ragadott meg? Az, hogy nem kell majd megbetegednünk, megöregednünk és meghalnunk? Vagy az, hogy feltámadhatnak az elhunyt szeretteink a paradicsomi földre? Ezek olyan ígéretek, amelyeknek nagyon várjuk a beteljesedését.

⁸ Akár az égi, akár a földi örök életben bízunk, olyan dicsőséges reménységünk van, amely hatalmas örömmel tölt el minket. Ráadásul ez a reménységünk egyre szilárdabbá válhat. Hogy hogyan, az kiderül Pál levelének a folytatásából. Miközben megvizsgáljuk, még jobban megerősödik bennünk, hogy a reménységünk nem vezet csalódáshoz.

9–10. Ahogy Pál példája is mutatja, mire számíthat minden keresztény? (Róma 5:3) (Lásd a képeket is.)

⁹ (Olvassátok fel: Róma 5:3.) Bár elsőre meglepő lehet, de Pál szerint a nyomorúság hozzájárulhat ahhoz, hogy szilárdabbá váljon a reménységünk. Az apostol példája is jól bizonyítja,  hogy minden kereszténynek számítania kell arra, hogy szenvedni fog. Ezt írta a tesszalonikaiaknak: „amikor nálatok voltunk, megmondtuk nektek előre, hogy nyomorúságot kell átélnünk, és pontosan ez történt” (1Tessz 3:4). A korintusziaknak írt levelében pedig így fogalmazott: „szeretnénk, ha tudnátok, testvérek, hogy milyen nyomorúságot éltünk át ...abban sem voltunk biztosak, hogy életben maradunk” (2Kor 1:8; 11:23–27).

¹⁰ A keresztényeknek ma is kell számítaniuk nehézségekre (2Tim 3:12). Te is tapasztaltál már üldözést amiatt, hogy elkezdted követni Jézust? Például volt, hogy kigúnyoltak a barátaid vagy rokonaid, sőt akár ellenségessé is váltak? Előfordult, hogy a munkahelyeden nehézségek adódtak azért, mert becsületes akartál maradni? (Héb 13:18). Vagy esetleg a hatóságok részéről tapasztalsz üldözést amiatt, hogy prédikálsz? Bármilyen helyzetben legyél is, Pál szavaival összhangban te is ujjonghatsz. Miért mondhatjuk ezt?

11. Miért kell eltökéltnek lennünk abban, hogy kitartunk a próbák közepette?

¹¹ Ha nehézségeket élünk át, az megedz minket. A Róma 5:3 ezt írja: „a nyomorúság kitartást eredményez”. El kell határoznunk, hogy kitartunk, bármivel kell is megküzdenünk. Csak így nyerhetjük el a jutalmunkat, amelyben reménykedünk. Jézus sziklás talajhoz hasonlította azokat, akik örömmel fogadják a szót, de „miután nyomorúság vagy üldözés támad”, elbotlanak (Máté 13:5, 6, 20, 21). Mi semmiképpen sem szeretnénk ilyenek lenni. Persze egyáltalán nem kellemes próbákat átélni, de ha kitartunk, az mindenképpen a javunkra válik.

12. Hogyan válik a javunkra, ha kitartunk?

¹² Jakab a levelében rávilágított, hogy milyen jutalma van a kitartásnak. Ezt írta: „A kitartás... hadd érje el a célját, hogy teljesek és minden tekintetben épek legyetek, és semminek se legyetek híján” (Jak 1:2–4). Tehát Jakab szerint a kitartásnak van egy konkrét célja, mégpedig az, hogy csiszoljon rajtunk. Ha kitartunk, akkor például erősödhet a hitünk, fejlődhetünk a türelemben, és megtanulhatunk még inkább Jehovára támaszkodni. De a kitartásnak van még egy fontos célja.

13–14. Mit eredményez a kitartás, és hogyan függ össze a reménységgel? (Róma 5:4)

¹³ (Olvassátok fel: Róma 5:4.) Pál leírta, hogy a kitartás „kedvessé tesz Isten szemében”. Persze Jehova nem örül neki, amikor próbákat kell elszenvednünk. De amikor látja, hogy kitartunk mellette, az boldoggá teszi. Micsoda áldás, hogy a kitartásunkkal elnyerhetjük Isten tetszését! (Zsolt 5:12).

¹⁴ Gondoljunk újra Ábrahám példájára. Mivel kiállta a hitpróbákat, Jehova örömét lelte benne. Igazságosnak tartotta, és a barátjának hívta (1Móz 15:6; Róma 4:13, 22). Ez ránk is igaz lehet. Jehovának nem az számít, hogy mennyit tudunk tenni a szolgálatában, vagy hogy vannak-e különleges feladataink a szervezetben. Az a legfontosabb neki, hogy hűségesen kitartsunk mellette. És erre mindannyian képesek vagyunk a  korunktól, az adottságainktól és a körülményeinktől függetlenül. Te is épp kemény harcot vívsz azért, hogy kitarts egy nehéz próbában? Ha igen, erőt adhat az a gondolat, hogy a kitartásod kedvessé tesz Jehova szemében. És amikor érzed, hogy Jehova így tekint rád, a reménységed még szilárdabb lesz.

15. Hogyan folytatta Pál az érvelését, és milyen kérdést vet ez fel?

¹⁵ Tehát, ahogy arról szó volt, Pál kifejtette, hogy a kitartás kedvessé tesz Isten szemében. De érdekes, ahogyan folytatja a mondatot: „ez reményt ad, a reménység pedig nem vezet csalódáshoz” (Róma 5:4, 5). Felvetődhet a kérdés, hogy miért írta Pál azt, hogy „ez reményt ad”. Elvégre nem sokkal korábban, a Róma 5:2 szerint már kifejezte, hogy a Rómában élő keresztényeknek van reménységük, mégpedig az, hogy Isten fel fogja magasztalni őket.

16. Hogyan változik a reménységünk? (Lásd a képeket is.)

¹⁶ Jobban megérthetjük Pál érvelését, ha belegondolunk, hogyan változott a reménységünk az idők folyamán. Emlékezz csak vissza arra, amikor először hallottál az új világ ígéretéről. Talán meseszerűnek érezted, hogy örökké élhetsz egy paradicsomi földön. De ahogy egyre jobban megismerted Jehovát, és egyre többet tanultál az ígéreteiről, egyre valóságosabb lett számodra ez a reménység.

17. Hogyan változott a reménységed a keresztelkedésed óta?

¹⁷ A keresztelkedésed óta még szilárdabbá vált a reménységed, ahogy egyre többet tanultál a Bibliából, és egyre érettebb kereszténnyé váltál (Héb 5:13–6:1). Valószínűleg te is tapasztaltad  azt, amiről a Róma 5:2–4 ír. Sokféle próbában kitartottál, és ezért érzed, hogy Jehova örömét leli benned. És mivel tudod, hogy kedves vagy a szemében, még megalapozottabb az abba vetett bizalmad, hogy az új világ áldásait te is élvezheted majd. Tehát a reménységed egyre szilárdabb lett, egyre több személyes érzésed fűződik hozzá, és egyre inkább a sajátodnak érzed. Ezenkívül egyre nagyobb hatással van az életedre, hiszen befolyásolja azt, ahogyan a családoddal bánsz, amilyen döntéseket hozol, és ahogyan felhasználod az idődet.

18. Miről biztosít minket Jehova?

¹⁸ Pál semmi kétséget sem hagy afelől, hogy a reménységünk valóra fog válni. Jehova ihletésére a következőt jegyezte le: „a reménység pedig nem vezet csalódáshoz, mert Isten szeretete tölti el a szívünket a szent szellem által, melyet kaptunk” (Róma 5:5). Igen, minden okod megvan rá, hogy a reménységed sziklaszilárd legyen.

19. Miben lehetsz biztos?

¹⁹ Ábrahám, akit Jehova a barátjának tartott, nem hiába reménykedett Isten ígéretében. Ezt olvassuk róla: „miután Ábrahám türelmesen várt, megkapta ezt az ígéretet” (Héb 6:15; 11:9, 18; Róma 4:20–22). Te is biztos lehetsz benne, hogy ha hűségesen kitartasz Jehova mellett, ő meg fog jutalmazni. Ez a reménység az örömöd forrása lehet, hiszen semmiképpen sem vezet csalódáshoz (Róma 12:12). Pál ezt írta: „A reménységet adó Isten adjon nektek nagy örömet és békét, amiért bíztok benne, hogy így a szent szellem erejével még jobban megerősödjön a reménységetek” (Róma 15:13).