1. Milyen kérdés fogalmazódhat meg bennünk Ábrahámmal kapcsolatban?

 AZ EMBEREK többsége hallott már Ábrahámról, de nem sokat tud róla. Te azonban már több mindent is tanultál erről az istenfélő férfiról. Tudod például azt, hogy a Biblia szerint ő „az atyjává [vált] azoknak, akik hisznek” (Róma 4:11). De talán felmerül benned a kérdés: „Vajon nekem is lehet olyan erős hitem, mint amilyen Ábrahámnak volt?” A válasz az, hogy igen.

2. Miért fontos tanulmányoznunk Ábrahám példáját? (Jakab 2:22, 23)

² Ha tanulmányozzuk Ábrahám példáját, az segít, hogy nekünk is olyan erős hitünk legyen, mint neki. Őt a hite arra indította, hogy mindig engedelmeskedjen Istennek. Elköltözött egy távoli vidékre, évtizedeken át sátorban élt, és még a fiát, Izsákot is hajlandó lett volna feláldozni. Ezért Jehova nagyon szerette őt, és a barátjának tartotta. (Olvassátok fel: Jakab 2:22, 23.) Atyánk azt szeretné, ha mindannyian ilyen jó kapcsolatban lennénk vele, így te is. Ezért Pált és Jakabot arra ihlette, hogy a leveleikben írjanak Ábrahámról. A következőkben megvizsgáljuk a rómaiaknak írt levél 4. fejezetét és Jakab levelének 2. fejezetét. Mindkét bibliai részben szerepel ugyanaz a fontos kijelentés Ábrahámmal kapcsolatban.

3. Honnan idézett Pál és Jakab?

³ Pál és Jakab is idézte az 1Mózes 15:6-ot: „[Ábrahám]  hitt Jehovában, és Isten ezért igazságosnak tartotta őt.” Az, hogy valaki igazságos, alapvetően azt jelenti, hogy Isten szemében elfogadható, sőt bűntelen. Milyen óriási dolog, hogy egy tökéletlen, bűnös ember vétlen lehet Jehova előtt! De vajon hogyan? A válaszhoz először is vizsgáljuk meg, hogy miért tartotta Jehova igazságosnak Ábrahámot.

4. Mi nehezíti meg, hogy igazságosak legyünk Isten szemében?

⁴ Pál a rómaiaknak írt levelében kijelenti, hogy minden ember bűnös (Róma 3:23). De akkor hogyan lehetséges, hogy bárki is igazságos legyen Isten szemében, vagyis bűntelen és elfogadható? Pál a levelében megadja a választ, és ehhez Ábrahám példáját használja fel.

5. Mi alapján jelentette ki Jehova Ábrahámról, hogy igazságos? (Róma 4:2–4)

⁵ Ábrahám már Kánaán földjén élt, amikor Jehova kijelentette, hogy igazságosnak tartja. Vajon azért tekintette így őt, mert Ábrahám hiánytalanul megtartotta a mózesi törvényt? Biztosan nem (Róma 4:13). Jehova ezt a törvényt csak mintegy 400 évvel később adta a népének. Akkor mi alapján tartotta őt vétlennek? Látta, hogy milyen erős a hite, és ezért a ki nem érdemelt kedvesség arra indította, hogy igazságosnak tartsa őt. (Olvassátok fel: Róma 4:2–4.)

6. Hogyan lehetséges az, hogy Jehova igazságosnak tart egy bűnös embert?

⁶ Pál a fejtegetését úgy folytatja, hogy aki hisz Istenben, azt „a hite miatt” igazságosnak tartják (Róma 4:5). Majd ezt írja: „Dávid is beszél az olyan emberről, aki boldog, mert Isten igazságosnak tartja, bár nem a tettei alapján: »Boldogok, akiknek megbocsátották a törvénytelen tetteiket, és akiknek eltörölték a bűneiket. Boldog ember az, akinek a bűnét Jehova semmiképpen sem fogja számításba venni«” (Róma 4:6–8; Zsolt 32:1, 2). Tehát Jehova eltörli vagy elfedezi azoknak a bűneit, akik hisznek benne. Teljes mértékben megbocsát nekik, és többé nem veszi számításba a vétkeiket. A hitük alapján bűntelennek és igazságosnak tartja őket.

7. Milyen értelemben voltak igazságosak Isten hűséges imádói?

⁷ Bár Jehova igazságosnak nyilvánította Ábrahámot, Dávidot és más hűséges szolgáit, ők továbbra is tökéletlen, bűnös emberek voltak. De a hitük miatt Isten mégis vétlennek tartotta őket, különösen azokhoz viszonyítva, akik nem imádták őt (Ef 2:12). Tehát, Pál a levelében egyértelművé teszi, hogy a hit nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki Isten barátja legyen. Ez igaz volt Ábrahámra és Dávidra, és igaz ránk is.

8–9. Milyen téves következtetésre jutottak néhányan Pál és Jakab írásai kapcsán, és miért?

⁸ A keresztény egyházak között évszázadok óta vitatott téma, hogy a hit vagy a tettek a fontosabbak. Bizonyos egyházvezetők ezt hirdetik: „Csak higgy Jézusban, és üdvözülsz!” Még az is lehet, hogy ehhez Pál apostol szavait idézik, miszerint az embert „nem a tettei alapján” nyilvánítják igazságosnak (Róma 4:6). Más egyházak viszont azt  bizonygatják, hogy a megmentéshez tettekre van szükség, mint amilyenek a zarándoklatok vagy az egyház által meghatározott jó cselekedetek. Lehetséges, hogy ezt a Jakab 2:24-re alapozzák: „az embert tettek által, és nem csupán hit által fogják igazságossá nyilvánítani.”

⁹ Az ilyen nézetek miatt bizonyos egyházi írók arra a következtetésre jutottak, hogy Pál és Jakab érvelése ellentmond egymásnak. Azt állítják, hogy Pál szerint az ember a hite alapján lesz igazságossá nyilvánítva, nem a tettei alapján, és hogy Jakab szerint viszont a tetteken van a hangsúly. Egy teológus így írt erről: „Jakab nem értette, hogy Pál miért bizonygatja, hogy [az igazságossá nyilvánításhoz] csak hitre van szükség, tettekre nem.” De ne feledjük, hogy Jehova adott ihletést Pálnak és Jakabnak is (2Tim 3:16). Ezért kell hogy legyen észszerű magyarázat erre a látszólagos ellentmondásra. És van is, csak meg kell vizsgálnunk a szövegkörnyezetet.

10. Elsősorban milyen tettekről beszélt Pál? (Róma 3:21, 28) (Lásd a képet is.)

¹⁰ Milyen tettekről beszél Pál a rómaiaknak írt levél 3. és 4. fejezetében? Elsősorban olyanokról, amelyeket valaki a mózesi törvénnyel összhangban tesz. (Olvassátok fel: Róma 3:21, 28.) Úgy tűnik, hogy Pál napjaiban néhány, zsidóból lett keresztény nehezen tudta elfogadni, hogy már nincs szükség rá, hogy betartsa a mózesi törvényt. Ezért Pál Ábrahám példájával érvelt nekik, hogy bizonyítsa: az igazságossá nyilvánításhoz  elsősorban hitre van szükség, és nem a mózesi törvény megtartására. Ezt nekünk is megnyugtató tudni. Megérthetjük belőle, hogy ha hiszünk Istenben és Jézusban, mi is igazságosnak számíthatunk.

11. Milyen tettekről beszélt Jakab?

¹¹ De Jakab a levelének 2. fejezetében nem a mózesi törvénnyel összhangban lévő tettekről beszél, hanem olyanokról, amelyek a keresztényi élethez tartoznak hozzá. Az ilyen tettek megmutatják, hogy egy kereszténynek mennyire őszinte a hite. Nézzünk most két példát.

12. Hogyan mutatott rá Jakab, hogy a hitünket tettekkel kell bizonyítanunk? (Lásd a képet is.)

¹² Az első példában Jakab egy olyan helyzetről beszél, amikor a gyülekezetbe bejön egy gazdag és egy szegény ember. Ha valaki a gazdaggal kiemelt figyelemmel bánik, a szegényt viszont lenézi, akkor hiába állítja, hogy van hite, a tettei nem ezt bizonyítják (Jak 2:1–5, 9). A másik példa szerint, ha egy keresztény nem segít a hittársának, akinek nincsen ruhája vagy élelme, akkor a hite nem nyilvánul meg a tetteiben, ezért hasztalan. Ahogy Jakab fogalmaz, a hit, „ha nem párosul tettekkel, önmagában halott” (Jak 2:14–17).

13. Milyen példával hangsúlyozta még Jakab, hogy a hitünket a tetteinkkel kell bizonyítanunk? (Jakab 2:25, 26)

¹³ Jakab egy jó példát is említ, méghozzá Ráhábét. (Olvassátok fel: Jakab 2:25, 26.) Ez az asszony hallott Jehováról, és felismerte, hogy Izrael a  támogatását élvezi (Józs 2:9–11). A hite pedig tettekre indította: arra, hogy elrejtse a két izraelita kémet. Így ez az asszony Ábrahámhoz hasonlóan igazságosnak számított, pedig tökéletlen volt, és nem a mózesi törvény szerint élt. A példája megerősíti azt a fontos igazságot, hogy a hitünket a tetteinkkel kell bizonyítanunk.

14. Miért nincs ellentmondás Pál és Jakab írásai között?

¹⁴ Tehát egyszerűen arról van szó, hogy Pál és Jakab a hit és a tettek fontosságának témakörét más-más oldalról világította meg. Pál arról írt a zsidóból lett keresztényeknek, hogy pusztán a mózesi törvény megtartásával sosem válhatnak igazságossá Jehova szemében. Jakab pedig minden keresztényt arra buzdított, hogy bizonyítsa a hitét úgy, hogy jót tesz másokkal.

15. Milyen tettekkel bizonyíthatjuk a hitünket? (Lásd a képet is.)

¹⁵ Persze ahhoz, hogy Jehova igazságosnak tartson minket, nekünk nem ugyanazokat a dolgokat kell megtennünk, mint Ábrahámnak. De nekünk is bizonyítanunk kell a hitünket a tetteinkkel. Például szeretettel fogadhatjuk az újakat a gyülekezetben, gondoskodhatunk a szükséget szenvedő testvéreinkről, és törődhetünk a családtagjainkkal (Róma 15:7; 1Tim 5:4, 8; 1Ján 3:18). Az is nagyon fontos, hogy lelkesen hirdessük a jó hírt (1Tim 4:16). Az ilyen tettekkel megmutatjuk, hogy hiszünk abban, hogy Jehova valóra váltja az ígéreteit, és hogy az ő elvárásai szerint élni a legjobb.  Így pedig biztosak lehetünk benne, hogy Jehova igazságosnak tart minket, és a barátainak tekint.

16. Miben reménykedett Ábrahám, és milyen hatással volt ez a hitére?

¹⁶ A rómaiaknak írt levél 4. fejezetéből azt is láthatjuk, mennyire fontos a reménységünkre összpontosítani. Jehova azt ígérte Ábrahámnak, hogy általa sok nemzet áldásban részesül majd. Milyen rendkívüli reménysége volt! (1Móz 12:3; 15:5; 17:4; Róma 4:17). Ám emberi nézőpontból úgy tűnt, hogy ez nem valósulhat meg. Ábrahám már 100 éves volt, Sára pedig 90, de még mindig nem volt gyermekük. Ez a helyzet próbára tette Ábrahám hitét. De ezt olvassuk róla: „reménység alapján hitt abban, hogy sok nemzet ősapjává lesz” (Róma 4:18, 19). És nem kellett csalódnia. Idővel megszületett a fia, Izsák, a várva várt utód (Róma 4:20–22).

17. Honnan tudjuk, hogy mi is igazságosak lehetünk Jehova szemében?

¹⁷ Teljesen biztosak lehetünk benne, hogy akárcsak Ábrahám, mi is igazságosak lehetünk Jehova szemében, és élvezhetjük a barátságát. Ezt megerősíti, amit Pál ír: „Azokat a szavakat azonban, hogy »igazságosnak tartották őt«, nem csupán őérte írták le, hanem értünk is, akiket igazságosnak fognak tartani, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta Jézust” (Róma 4:23, 24). Ábrahám példájából megtanultuk, hogy ahhoz, hogy igazságosak legyünk, hinnünk kell, a hitünket bizonyítanunk kell a tetteinkkel, és a reménység is nélkülözhetetlen. Pál tovább beszél a reménységről a rómaiaknak írt levelének 5. fejezetében. A következő cikkben ezt fogjuk elemezni.