1. Mit mondott Jézus a tanítványainak a vég idejével kapcsolatban, és mire ösztönözte őket?

 NÉHÁNY nappal azelőtt, hogy Jézus meghalt, négy tanítványa megkérdezte tőle, hogy „mi lesz a jele... a világrendszer befejezésének” (Máté 24:3). Minden bizonnyal arra voltak kíváncsiak, hogy mikor fog véget érni az akkori zsidó rendszer. De Jézus válasza nemcsak erre vonatkozott, hanem arra is, hogy mi jelzi annak a világrendszernek a végét, amelyben mi élünk. A vég idejével kapcsolatban ezt mondta: „Senki sem tudja, melyik az a nap, vagy melyik az az óra, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.” Éppen ezért arra ösztönözte a tanítványait, hogy maradjanak ébren, és kitartóan virrasszanak (Márk 13:32–37).

2. Miért volt fontos, hogy kitartóan virrasszanak azok a keresztények, akik a zsidó rendszerben éltek?

² A Júdeában élő keresztényeknek az életük múlt azon, hogy kitartóan virrasztanak-e. Jézus pontosan megmondta, hogy mi fogja jelezni a zsidó rendszer pusztulását: „amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet letáborozott seregek veszik körül, biztosak lehettek benne, hogy közel van a pusztulása.” Arra sürgette őket, hogy amikor ezt látják megtörténni, meneküljenek a hegyekbe (Luk 21:20, 21). Azok a keresztények, akik figyelték az eseményeket, és azonnal cselekedtek, túlélték Jeruzsálem pusztulását.

3. Miről lesz szó ebben a cikkben?

³ Meg vagyunk róla győződve, hogy a jelenlegi gonosz világrendszerből már nincs sok hátra. Ezért létfontosságú, hogy meggondoltak maradjunk, és kitartóan  virasszunk. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogyan maradhatunk kiegyensúlyozottak, miközben nyomon követjük a világeseményeket; hogyan vigyázhatunk magunkra; és hogyan használhatjuk fel a legjobban a hátralévő időt.

4. Miért vagyunk kíváncsiak arra, hogy hogyan teljesítik a világesemények a próféciákat?

⁴ Mindannyian izgatottan figyeljük, hogyan teljesítik be a világesemények a bibliai próféciákat. Ez segít például abban, hogy érzékeljük, mennyire közel van ennek a gonosz, sátáni világnak a vége. Jézus felsorolta, hogy milyen események jelzik majd ezt a kritikus időszakot (Máté 24:3–14). Péter apostol is arra ösztönzött minket, hogy figyeljük a próféciák beteljesedését, mert ez megerősíti a hitünket (2Pét 1:19–21). A Biblia utolsó könyve pedig így kezdődik: „Ezt a kinyilatkoztatást Isten adta Jézus Krisztusnak, hogy feltárja a rabszolgáinak azokat, amiknek rövidesen meg kell történniük” (Jel 1:1). Ezért teljesen helyénvaló, hogy kíváncsiak vagyunk rá, mi zajlik a világban, és hogyan teljesednek a próféciák. Ezenkívül szeretünk is beszélgetni erről a testvéreinkkel.

5. Mit kerüljünk, és mit tegyünk? (Lásd a képeket is.)

⁵ Amikor a világeseményekről és a próféciákról beszélgetünk, óvatosnak kell lennünk. Nem lenne jó, ha találgatásokba bocsátkoznánk, és a személyes véleményünket terjesztenénk a testvéreink között. Például lehet, hogy a hírekben halljuk, ahogy a világ vezetői elmondják, hogyan fognak megoldani egy bizonyos problémát, hogy megteremtsék a békét és a biztonságot. De vajon helyes lenne, ha rögtön felhívnánk mások figyelmét arra, hogy biztosan így teljesedik az 1Tesszalonika 5:3? Ha így tennénk, könnyen megosztottságot idézhetnénk elő a gyülekezetben. Ezért jobb, ha a testvéreinkkel való beszélgetést a Jehova szervezetétől kapott legfrissebb információkra alapozzuk. Ezzel hozzájárulunk a gyülekezet egységéhez, és ahhoz, hogy mindannyian „ugyanazon a véleményen” legyünk a próféciákkal kapcsolatban (1Kor 1:10; 4:6).

6. Mit tanulhatunk a 2Péter 3:11–13-ból?

⁶ (Olvassátok fel: 2Péter 3:11–13.) Péter apostol szavai segítenek kiegyensúlyozottan gondolkodnunk a próféciákról. Péter arra ösztönöz minket, hogy élénken tartsuk elménkben „Jehova napjának jelenlétét”. De ne azért tegyünk így, hogy találgassunk, „melyik az a nap, vagy melyik az az óra”, amikor eljön Armageddon, hanem azért, hogy a hátralévő időben szent legyen a viselkedésünk, és odaadóan szolgáljuk Istent (Máté 24:36; Luk 12:40). Más szavakkal, törekednünk kell rá, hogy Jehovának tetszően éljünk, és hogy a szolgálatában tett erőfeszítéseinkre mindig az iránta érzett szeretet indítson minket. Ebben az segít, ha megfogadjuk Jézus ösztönzését, és vigyázunk magunkra.

7. Hogyan tudunk vigyázni magunkra? (Lukács 21:34)

⁷ Jézus nemcsak arra szólította fel a tanítványait, hogy figyeljenek oda a  világeseményekre, hanem erre is: „Vigyázzatok magatokra”. (Olvassátok fel: Lukács 21:34.) Úgy fogadhatjuk meg a szavait, ha éberen figyelünk, és igyekszünk elkerülni mindent, ami kárt tehetne a Jehovával ápolt barátságunkban. Ha így teszünk, megmaradunk Jehova szeretetében (Péld 22:3; Júd 20, 21).

8. Mire ösztönözte Pál apostol a keresztényeket?

⁸ Pál apostol is arra ösztönözte a keresztényeket, hogy ügyeljenek magukra. Például az efézusi testvéreknek ezt írta: „mindig gondosan figyeljetek arra, hogy bölcsen viselkedjetek, ne pedig ostobán” (Ef 5:15, 16). Ez azért fontos, mert Sátán folyton azon mesterkedik, hogy tönkretegye a Jehovával ápolt barátságunkat. De elháríthatjuk a támadásait, ha továbbra is érzékeljük, „mi Jehova akarata” (Ef 5:17).

9. Hogyan érzékelhetjük Jehova akaratát?

⁹ A mindennapokban számos döntést kell hoznunk, amelyek hatással lehetnek a Jehovával ápolt kapcsolatunkra. De a Biblia nem tartalmaz konkrét útmutatást minden ilyen helyzetre, ezért nekünk kell felismerni, hogy mi jelenthet veszélyt. Ebben az segít, ha érzékeljük, „mi Jehova akarata”. Mit tehetünk ennek érdekében? Rendszeresen tanulmányoznunk kell a Bibliát, hogy jobban megismerjük Jehova akaratát, és megtanuljunk ugyanúgy gondolkodni, mint Krisztus. Ez segíteni fog bölcsen viselkedni olyan helyzetekben is, amelyekre nincs konkrét szentírási parancs (1Kor 2:14–16). A veszélyek közül némelyiket viszonylag könnyű felismerni, de vannak olyanok is, amelyeket nehezebb.

10. Többek között milyen veszélyektől kell óvakodnunk?

¹⁰ Bizonyos dolgok egyértelműen veszélyt jelentenek a Jehovával ápolt kapcsolatunkra, és ezért kerülnünk kell őket. Ilyen például a flörtölés, a túlzott evés és ivás, a durva beszéd, az erőszakos témájú kikapcsolódás és a pornográfia (Zsolt 101:3). De Sátán folyton ránk leselkedik (1Pét 5:8). Ha nem vagyunk éberek, sikerülhet neki elültetni bennünk olyan rossz tulajdonságok magját, mint az irigység, a becstelenség, a kapzsiság, a gyűlölet, a büszkeség vagy a neheztelés (Gal 5:19–21). Eleinte talán nem tulajdonítunk nagy jelentőséget ennek, de ha nem teszünk ellene semmit, az ilyen rossz tulajdonságok elburjánozhatnak a szívünkben, akárcsak egy gyom, és rengeteg kárt okozhatnak (Jak 1:14, 15).

11. Mi jelenthet alattomos veszélyt, és miért?

¹¹ Alattomos veszélyt jelenthet például a rossz társaság. Nézzünk egy lehetséges helyzetet. Tegyük fel, hogy szeretnéd, ha a kollégád jó véleménnyel lenne a Tanúkról, ezért kedves és segítőkész vagy vele. Időnként még együtt is ebédeltek. Aztán már mindennap együtt esztek. Sajnos a kollégád szeret erkölcstelen témákról beszélni, de te persze próbálod másra terelni a szót. Idővel mégis megszokod a stílusát, és már nem zavar, hogy így viselkedik. Aztán az egyik munkanap végén elhív, hogy üljetek be valahova egy italra, te pedig igent mondasz. Végül már hozzá hasonlóan gondolkodsz. Vajon mennyi idő kell még ahhoz, hogy úgy is viselkedj, ahogy ő? Természetesen fontos, hogy  mindenkivel kedvesen és tisztelettel bánjunk. De nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy milyen nagy hatással vannak ránk azok, akikkel időt töltünk (1Kor 15:33). Ha megfogadjuk Jézus figyelmeztetését, hogy vigyázzunk magunkra, akkor csak annyit leszünk nem Tanúkkal, amennyit muszáj (2Kor 6:15). Észrevesszük a veszélyt, és nagy ívben elkerüljük.

12. Mit kellett tenniük a tanítványoknak, miközben várták a zsidó rendszer végét?

¹² Jézus tanítványainak nem kellett tétlenül várniuk a zsidó rendszer végét, mivel az Uruk megbízta őket egy fontos feladattal. Azt mondta nekik, hogy hirdessék a jó hírt „Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamáriában és a föld legtávolabbi részéig” (Csel 1:6–8). Ez bizony hatalmas feladat volt! A tanítványok belevetették magukat a munkába, és így a lehető legjobban tudták felhasználni az idejüket.

13. Miért fontos a lehető legjobban felhasználni az időnket? (Kolosszé 4:5)

¹³ (Olvassátok fel: Kolosszé 4:5.) Az, hogy vigyázunk magunkra, azt is magában foglalja, hogy tudatosan használjuk fel az időnket. Tisztában vagyunk vele,  hogy bármikor történhet velünk valamilyen váratlan esemény (Préd 9:11). És ez akár azt is jelentheti, hogy véget ér az életünk.

14–15. Hogyan használhatjuk fel a lehető legjobban az időnket? (Héberek 6:11, 12) (Lásd a képet is.)

¹⁴ Az a legbölcsebb, ha arra használjuk fel az időnket, hogy cselekedjük Jehova akaratát, és még szorosabbra fűzzük az Atyánkkal ápolt kapcsolatunkat (Ján 14:21). Fogadjuk meg a Biblia ösztönzését, és legyünk „rendíthetetlenek, tántoríthatatlanok, és mindig bőven legyen [tennivalónk] az Úr munkájában” (1Kor 15:58). Ha így teszünk, nem kell majd bánkódnunk amiatt, ahogyan felhasználtuk az időnket, akár Armageddon érkezik el előbb, akár az életünk vége (Máté 24:13; Róma 14:8).

¹⁵ Jézus ma is irányítja a prédikálómunkát, hogy az emberek az egész világon halljanak a királyság jó híréről. Ő megteszi a maga részét, hiszen a szervezet által képzésről gondoskodik, és hatékony eszközöket ad nekünk a tanítványképzéshez (Máté 28:18–20). Mi is tegyük meg a magunk részét: hirdessük lelkesen a jó hírt, miközben éberen várjuk, hogy Jehova véget vessen ennek a gonosz világnak. Ha megfogadjuk a Héberek 6:11, 12-ben olvasható ösztönzést, mindvégig ragaszkodni fogunk a reménységünkhöz. (Olvassátok fel!)

16. Mi legyen az elhatározásunk?

¹⁶ Jehova kitűzte azt a napot és órát, amikor véget vet Sátán világának. Akkor majd maradéktalanul teljesíti az ígéreteit. De néha úgy érezhetjük, hogy túl sokáig tart ez a világ. Mégis biztosak lehetünk benne, hogy Jehova napja „nem késik el” (Hab 2:3). Ezért határozzuk el, hogy Jehovára figyelünk szüntelen, és megmentő Istenünkre várakozunk! (Mik 7:7).