1–2. a) Milyen érzéseket válthat ki belőlünk, ha elgondolkodunk Jézus életén? b) Miről fogunk beszélni ebben a cikkben?

 AMIKOR meghal egy szeretett családtagunk vagy barátunk, szinte elviselhetetlen lehet a hiánya. Nagyon fájó visszagondolni a halálát megelőző napokra, különösen, hogyha sokat szenvedett. Idővel azonban jó érzéssel tölthet el bennünket, ha eszünkbe jut, hogy mi mindent tanultunk tőle, hogyan bátorított minket, vagy hogyan tudott megnevettetni.

² Hasonló érzéseket válthat ki belőlünk Jézus halála is. Az emlékünnepi időszakban igyekszünk több időt szánni arra, hogy elgondolkodjunk Jézus váltságának a jelentőségén (1Kor 11:24, 25). Amikor a szenvedéséről és a haláláról olvasunk, az természetesen szomorúsággal tölt el minket. Amikor viszont felidézzük, hogy mi mindent tett és tanított itt a földön, az megmelengeti a szívünket. Továbbá az is jó érzés, ha belegondolunk, mit tesz értünk most, és mit fog még megvalósítani a jövőben. Az ilyen elmélkedés hálával tölt el minket. Ebből a cikkből látni fogjuk, hogy milyen konkrét módokon fejezhetjük ki az értékelésünket.

3. Miért vagyunk hálásak a váltságért?

³ Ha elgondolkodunk Jézus életén és halálán, az hálával tölt el minket. Jézus a szolgálata során arról prédikált az embereknek, hogy mennyi áldást hoz majd Isten királysága a földre. Milyen jó, hogy mi is ismerhetjük ezeket az ígéreteket! Rendkívül hálásak vagyunk a váltságért,  amely lehetővé teszi ezeknek a megvalósulását, így azt is, hogy örökké élhessünk, és újra találkozhassunk az elhunyt szeretteinkkel (Ján 5:28, 29; Róma 6:23). Emellett a váltságnak köszönhetően már most Jehova és Jézus barátai lehetünk. A váltság egy olyan ajándék, amelyet nem érdemeltünk ki, és amelyet sohasem tudunk teljes mértékben viszonozni Jehovának és Jézusnak (Róma 5:8, 20, 21). De azt kifejezhetjük, hogy mennyire hálásak vagyunk érte.

4. Hogyan fejezte ki Mária Magdaléna, hogy hálás azért, amit Jézus érte tett? (Lásd a képet.)

⁴ Figyeljük meg egy zsidó asszony, Mária Magdaléna példáját. Őt hét démon is kínozta, ezért úgy érezhette, hogy nincs kiút a helyzetéből. Képzelhetjük, mennyire örülhetett, amikor Jézus megszabadította a gonosz szellemektől. A hála arra indította, hogy Jézus követője legyen, és minden idejével, erejével és a javaival támogassa őt a szolgálata során (Luk 8:1–3). Ekkor még nem is sejtette, hogy Jézus még ennél is nagyobb dolgot fog tenni érte. Jézus nem sokkal később az életét adta az emberekért, hogy „aki hisz benne”, örökké élhessen (Ján 3:16). Mária végig ragaszkodott Jézushoz. Még akkor is ott volt, hogy támogassa őt és a hozzá közel állókat, amikor Jézus a kínoszlopon függött (Ján 19:25). A halála után pedig két másik asszonnyal elment a sírjához, hogy fűszerekkel bekenjék a testét (Márk 16:1, 2). A hűségéért gazdag áldásban részesült: személyesen találkozhatott és beszélhetett a feltámasztott Jézussal, amire a legtöbb tanítványnak nem volt lehetősége (Ján 20:11–18).

5. Hogyan fejezhetjük ki a hálánkat Jehovának és Jézusnak?

⁵ Mi is kifejezhetjük a hálánkat Jehovának és Jézusnak mindazért, amit értünk tettek, ha áldozunk az időnkből,  az erőnkből és a javainkból arra, hogy támogassuk a királyságmunkát. Például, jelentkezhetünk az imádati helyeink építésére és karbantartására.

6. Miért mondhatjuk, hogy a váltság egy személyes ajándék?

⁶ Ha belegondolunk, hogy mennyire szeret minket Jehova és Jézus, az arra indít, hogy viszonozzuk a szeretetüket (1Ján 4:10, 19). És még inkább így érzünk, ha megértjük, hogy Jézus személy szerint értünk is meghalt. Pál apostol így fogalmazta meg, hogy személyes ajándéknak tekinti Jézus áldozatát: „hiszek Isten Fiában, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2:20). Gondolj bele, mit jelent ez a te esetedben! Jehova látott benned valami jót, és a lehető legnagyobb árat fizette azért, hogy szoros kapcsolatban lehess vele (Ján 6:44). A váltságáldozat alapján magához vonzott, hogy a barátja lehess. Ezért jó, ha őszintén átgondolod a következőt: „Engem mire indít a Jehova és a Jézus iránti szeretet?”

7. Ahogy a képen is láthatjuk, hogyan bizonyíthatjuk a szeretetünket Jehova és Jézus iránt? (2Korintusz 5:14, 15; 6:1, 2)

⁷ Az Isten és a Krisztus iránti szeretet arra ösztönöz bennünket, hogy szeressünk másokat. (Olvassátok fel: 2Korintusz 5:14, 15; 6:1, 2.) Ezt például úgy tudjuk kifejezni, ha buzgón részt veszünk a prédikálómunkában. Bárkivel szívesen megosztjuk a jó hírt. Nem számít, hogy milyen származású, vagy hogy milyen az anyagi vagy a társadalmi helyzete. Így összhangban cselekszünk Jehova szándékával, hiszen „ő azt akarja, hogy mindenfajta ember megmeneküljön,  és pontosan megismerje az igazságot” (1Tim 2:4).

8. Hogyan fejezhetjük ki a testvéreink iránti szeretetünket?

⁸ Azzal is a Jehova és a Jézus iránti szeretetünket bizonyítjuk, ha szeretjük a hittársainkat (1Ján 4:21). Ez azt jelenti, hogy őszintén törődünk velük, és támogatjuk őket a próbáikban. Például megvigasztaljuk őket, ha gyászolnak, segítünk nekik, amikor betegek, és bátorítjuk őket, ha elcsüggedtek (2Kor 1:3–7; 1Tessz 5:11, 14). Ezenkívül folyamatosan imádkozunk értük, mivel tudjuk, hogy „nagy ereje van az igazságos ember könyörgésének” (Jak 5:16).

9. Még hogyan fejezhetjük ki a szeretetünket a testvéreink iránt?

⁹ A testvéreink iránti szeretetünket bizonyítjuk azzal is, ha törekszünk a békére. Igyekszünk követni Jehova példáját a megbocsátásban. Mivel ő kész volt a Fiát is feláldozni azért, hogy megbocsássa a bűneinket, nekünk is készségesen meg kell bocsátanunk a testvéreinknek. Semmiképpen sem szeretnénk olyanok lenni, mint a Jézus példázatában szereplő gonosz rabszolga. Neki az ura egy óriási adósságot engedett el, ő maga viszont nem volt hajlandó elengedni egy jóval kisebb tartozást a rabszolgatársának (Máté 18:23–35). Ha valakivel nézeteltérésed van a gyülekezetben, tudnál tenni azért, hogy még az emlékünnep előtt kibéküljetek? (Máté 5:23, 24). Gondolj arra, hogy ezzel is bizonyíthatod a szeretetedet Jehova és Jézus iránt.

10–11. Hogyan bizonyíthatják a vének a Jehova és a Jézus iránti szeretetüket? (1Péter 5:1, 2)

¹⁰ Vének, ti úgy is kifejezhetitek a szereteteteket Jehova és Jézus iránt, ha törődtök Jézus juhaival. (Olvassátok fel: 1Péter 5:1, 2.) Ez jól látszik abból, amit Jézus egy alkalommal Péternek mondott. Miután az apostol háromszor megtagadta őt, biztosan nagyon vágyott rá, hogy valahogyan bizonyíthassa, hogy szereti. Aztán valamivel a feltámadása után Jézus ezt kérdezte Pétertől: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter kétségkívül bármit megtett volna, hogy bizonyítsa az érzéseit. Jézus erre kérte őt: „Terelgesd a juhocskáimat” (Ján 21:15–17). Péter megfogadta Jézus felszólítását, és az élete hátralevő részében gyengéden törődött Jézus juhaival.

¹¹ Vének, hogyan bizonyíthatjátok, hogy ti is megszívlelitek Jézus szavait? Úgy, ha rendszeresen végzitek a pásztori munkát, és az emlékünnepi időszakban különösen törekedtek rá, hogy segítsetek a tétleneknek visszatérni Jehovához (Ez 34:11, 12). Ezenkívül jó, ha szeretettel fogadjátok az emlékünnepen a bibliatanulmányozókat és más érdeklődőket, bízva abban, hogy majd ők is Jézus követői lesznek.

12. Miért bátorítóak Jézus szavai, melyeket a halála előtti éjszakán mondott? (János 16:32, 33)

¹² Jézus a halála előtti éjszakán ezt mondta a tanítványainak: „A világban nyomorúságotok lesz. De bátorság! Én legyőztem a világot.” (Olvassátok fel: János 16:32, 33.) Mi segített Jézusnak, hogy bátran szembenézzen az ellenségeivel, és a haláláig hűséges maradjon? Az, hogy bízott Jehovában. Tudta, hogy a követőinek hasonló próbákkal kell majd  szembenézniük, mint neki, ezért arra kérte az Atyját, hogy vigyázzon rájuk (Ján 17:11). Ez nagyon bátorító a számunkra, hiszen Jehova minden ellenségünknél hatalmasabb (1Ján 4:4). Semmi olyasmi nem történhet velünk, ami elkerülné a figyelmét. Biztosak lehetünk benne, hogy ha Jehovára bízzuk magunkat, akkor le tudjuk küzdeni a félelmeinket, és bátran ki tudunk állni a hitünk mellett.

13. Milyen bátor lépésre szánta el magát az Arimateából való József?

¹³ Most nézzük meg az Arimateából való József példáját. Ő nagy tiszteletnek örvendett a zsidó nép körében, hiszen a zsidó legfelsőbb bíróság, a szanhedrin tagja volt. Azonban Jézus földi szolgálata idején egyáltalán nem lehetett bátornak nevezni. János azt írta róla, hogy csak titokban volt Jézus tanítványa, „mert félt a zsidóktól” (Ján 19:38). Bár nagyon érdekelték Jézus tanításai, nem merte felvállalni, hogy hisz Jézusban. Valószínűleg attól tartott, hogy elveszíti a pozícióját. Bárhogy volt is, Jézus halála után „felbátorodott, bement Pilátus elé, és elkérte Jézus testét” (Márk 15:42, 43). Vagyis ekkor már nyíltan felvállalta, hogy Jézus követője.

14. Hogyan küzdheted le az emberektől való félelmet?

¹⁴ Neked is voltak már olyan érzéseid, mint Józsefnek? Előfordult már veled, hogy az iskolában vagy a munkahelyen nem merted felvállalni, hogy Jehova Tanúja vagy? Vagy halogatod azt, hogy hírnök legyél, vagy megkeresztelkedj, mert tartasz mások véleményétől? Ne engedd, hogy az ilyen érzések meggátoljanak abban, hogy azt tedd, ami helyes. Buzgón imádkozz Jehovához, hogy adjon erőt az akarata cselekvéséhez. Ahogy tapasztalod, hogy válaszol az imáidra, egyre bátrabb leszel (Ézs 41:10, 13).

15. Mire indította Jézus tanítványait az öröm? (Lukács 24:52, 53)

¹⁵ Jézus tanítványai nagyon szomorúak voltak, amikor az Uruk meghalt. Nemcsak a szeretett barátjukat veszítették el, hanem úgy érezték, hogy minden reményük szertefoszlott (Luk 24:17–21). De miután Jézus feltámadt, és megjelent nekik, segített megérteniük, hogy milyen szerepe van a próféciák beteljesedésében.  Emellett egy fontos feladatot bízott rájuk (Luk 24:26, 27, 45–48). Mire 40 nappal később felment az égbe, a tanítványok bánata örömre fordult. Nagyon boldogok voltak, mivel tudták, hogy az Uruk él, és támogatni fogja őket a megbízatásukban. Ez az öröm pedig arra indította őket, hogy szakadatlanul szolgálják Istent, és dicsőítsék őt (olvassátok fel: Lukács 24:52, 53; Csel 5:42).

16. Mit tanulhatunk a tanítványok példájából?

¹⁶ Jézus tanítványaihoz hasonlóan nekünk is nagy örömet adhat Jehova szolgálata, és nemcsak az emlékünnepi időszakban, hanem egész évben. Ehhez azonban arra van szükség, hogy első helyre tegyük a királyságot. Például, sokan készek voltak változtatni a munkaidejükön, hogy rendszeresen részt tudjanak venni a szolgálatban, az összejöveteleken, és meg tudják tartani a családi imádatot. Mások hajlandóak voltak lemondani olyan anyagi javakról, melyeket a legtöbben nélkülözhetetlennek tartanak. Ennek köszönhetően többet tudnak tenni a gyülekezetükben, vagy olyan területre tudtak költözni, ahol több hírnökre van szükség. Bár a szolgálat kitartást kíván meg tőlünk, Jehova azt ígéri, hogy bőségesen megáld minket, ha a királyság a legfontosabb az életünkben (Péld 10:22; Máté 6:32, 33).

17. Mire szeretnéd felhasználni az emlékünnepi időszakot? (Lásd a képet.)

¹⁷ Már nagyon várjuk, hogy április 4-én, kedden megtartsuk az emlékünnepet. De nemcsak ezen az estén elmélkedünk Jézus életén és halálán, valamint azon, hogy mekkora szeretetet mutatott irántunk ő is, és az Atyja is, hanem az egész emlékünnepi időszakot felhasználhatjuk erre. Például, áttanulmányozhatnánk a „Jézus földi életének utolsó hete” című táblázatot, mely az Új világ fordítás B12 függelékében található. Közben keressünk olyan bibliaverseket, melyek elmélyítik a hálánkat és a szeretetünket, és fokozzák az örömünket és a bátorságunkat. Majd gondoljuk át, hogyan tudnánk kifejezni a hálánkat Jehova és Jézus iránt. Biztosak lehetünk benne, hogy Jézus nagyon értékeli, ha erőfeszítéseket teszünk azért, hogy az emlékünnepi időszakban elmélkedjünk az áldozatán (Jel 2:19).