1–2. Miért veszünk részt minden évben az emlékünnepen?

 JÉZUS mintegy 2000 éve értünk adta az életét, és ezzel megnyitotta az utat azelőtt, hogy örökké élhessünk. A halála előtti estén megparancsolta a követőinek, hogy emlékezzenek meg erről a nagy jelentőségű tettéről. Arra kérte őket, hogy ezt egy egyszerű szertartás keretében tegyék, amelyhez borra és kenyérre van szükség (1Kor 11:23–26).

² Minden évben engedelmeskedünk Jézus ezen parancsának, mivel nagyon szeretjük őt (Ján 14:15). Az emlékünnepi időszakban igyekszünk többféle módon is kifejezni a hálánkat a váltságért. Például elmélkedünk a jelentőségén, és imában is beszélünk erről Jehovának. Továbbá fokozzuk a szolgálatunkat, és minél többeket meghívunk erre a különleges eseményre. És természetesen szilárdan elhatározzuk, hogy mindenképpen ott leszünk az emlékünnepen.

3. Miről lesz szó ebben a cikkben?

³ Ebben a cikkben látni fogjuk, hogy Jehova imádói a modern kori tevékenységük kezdete óta rendkívüli erőfeszítéseket tesznek, hogy megemlékezzenek Jézus haláláról. Ez azt jelenti, hogy 1. úgy tartják meg az emlékünnepet, ahogy azt Jézus meghagyta, 2. meghívnak rá másokat, és 3. akkor is megtartják, ha komoly akadályokat kell ehhez leküzdeniük.

4. Milyen bibliai tanítások hangzanak el az emlékünnepen, és miért ne vegyük magától értetődőnek, hogy ismerjük őket? (Lukács 22:19, 20)

⁴ Az emlékünnepi előadásból a jelenlevők fontos kérdésekre  kaphatnak választ. Megtudhatják, miért van szükségünk a váltságra, és hogy hogyan tudja egyetlen ember áldozata elfedezni sokak bűnét. Szó esik arról, hogy mit jelképez a kenyér és a bor, és hogy kik fogyaszthatnak belőle. (Olvassátok fel: Lukács 22:19, 20.) Az előadás azokra a nagyszerű áldásokra is kitér, amelyek itt a földön várnak ránk (Ézs 35:5, 6; 65:17, 21–23). Egyáltalán nem természetes, hogy ismerhetjük ezeket a tanításokat. Milliárdok vannak, akik nincsenek tisztában velük, és így azzal sem, hogy milyen nagy értéke van Jézus áldozatának. Ezenkívül nem is úgy emlékeznek meg Jézus haláláról, ahogy azt ő meghagyta.

5. Mi történt, miután az apostolok meghaltak?

⁵ Nem sokkal az apostolok halála után álkeresztények szivárogtak be a gyülekezetbe (Máté 13:24–27, 37–39). Ők „kiforgatott dolgokat [beszéltek], hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Csel 20:29, 30). A hitehagyott keresztények egy idő után tagadták, hogy Krisztus „egyszer s mindenkorra felajánlotta magát, hogy sokak bűnét hordozza”. Azt állították, hogy az áldozatát újra meg újra meg kell ismételni (Héb 9:27, 28). Ma sok őszintén vallásos ember ebben a tévhitben él. Ezért rendszeresen, akár naponta elmennek a templomba, hogy megemlékezzenek Jézus áldozatáról. Például a katolikus egyházban a miseáldozat b bemutatásának hívják ezt a szertartást. Más egyházak nem emlékeznek meg ilyen gyakran Jézus áldozatáról, de a legtöbb hívőre ott is igaz, hogy nem sokat tudnak a váltság jelentőségéről. Néhányukban felmerül a kérdés, hogy Jézus áldozatának köszönhetően tényleg megbocsátást nyerhetnek-e a bűneik. Ennek sokszor az az oka, hogy befolyással vannak rájuk olyanok, akik szerint Jézus áldozata nem teszi lehetővé a bűnök bocsánatát. És mit mondhatunk Krisztus igaz követőiről?

6. Milyen felismerésre jutott egy bibliakutató csoport 1872-ben?

⁶ A 19. század vége felé Charles Taze Russell vezetésével létrejött egy kis csoport, amely lelkesen kutatta a Szentírást. Szerették volna megérteni, hogy mi az igazság a váltsággal kapcsolatban, és hogyan kell megemlékezni Krisztus haláláról. 1872-re a Szentírásból megértették, hogy Krisztus valóban az egész emberiségért váltságul adta magát. A felfedezésüket nem tartották meg maguknak, hanem buzgón megosztották könyvek, folyóiratok és újságok által. Emellett rövid időn belül átvették azt a mintát, amelyet az első századi keresztények hagytak, és csak évente egyszer emlékeztek meg Jézus haláláról.

7. Miért válik a javunkra az, amit Russell és a társai megértettek?

⁷ Hálásak lehetünk ezeknek az igazságkereső férfiaknak a kutatásáért. Jehova segítségével azóta még pontosabban értjük, hogy mit valósít meg Jézus áldozata (1Ján 2:1, 2). Azt is megértettük, hogy a Biblia kétféle reménységet tár azok elé, akik Istennek tetszően élnek: néhányan égi halhatatlanságot kapnak, több millióan pedig a földön  élhetnek örökké. Amikor elmélkedünk azon, hogy mi mindent köszönhetünk Jézus váltságának, és hogy mennyire szeret minket Jehova, közelebb érezzük magunkat hozzá (1Pét 3:18; 1Ján 4:9). A hála arra indít minket, hogy amikor évenként megtartjuk az emlékünnepet, másokat is meghívjunk erre az eseményre, ahogy azt Jehova szolgái már évtizedek óta teszik.

8. Milyen erőfeszítéseket tesz már régóta Jehova népe, hogy meghívja az embereket az emlékünnepre? (Lásd a képet.)

⁸ Az Őrtorony már 1881-ben meghívta az Egyesült Államokban élő testvéreket és testvérnőket Alleghenybe (Pennsylvania állam), hogy közösen tartsák meg az emlékünnepet egy magánotthonban. Később minden gyülekezet külön tartotta meg az emlékünnepet. Aztán 1940 márciusában arra ösztönözték a hírnököket, hogy az érdeklődőket is hívják el az emlékünnepre. És 1960-ban volt először, hogy a szervezet nyomtatott meghívókkal látta el a gyülekezeteket. Azóta pedig sok milliárd meghívót terjesztettünk el. De miért teszünk ennyi erőfeszítést, hogy másokat is meghívjunk az emlékünnepre?

9–10. Kiket hívunk meg az emlékünnepre, és hogyan válik ez a javukra? (János 3:16)

⁹ Először is, azért hívunk meg másokat az emlékünnepre, mert szeretnénk, ha mindenki megtudná, hogy mit tett az emberiségért Jehova és Jézus. (Olvassátok fel: János 3:16.) Azt reméljük,  hogy akik meghallgatják az emlékünnepi előadást, szeretnének majd többet megtudni, és végül Jehova szolgálatát választják. De nem csak azoknak hasznos az emlékünnep, akik először vesznek részt rajta.

¹⁰ A tétlen testvéreinket is meghívjuk az emlékünnepre, mert szeretnénk, ha tudnák, hogy Jehova még mindig szereti őket. Sokan elfogadják a meghívást, és mi nagy szeretettel üdvözöljük őket. Ez az alkalom segíthet nekik felidézni, hogy milyen boldoggá tette őket Jehova szolgálata. Figyeljük meg Monica c esetét. Ő a Covid19-járvány alatt lett újra tevékeny hírnök. A 2021-es emlékünnep nagyon különleges volt a számára. Így fogalmazta meg az érzéseit: „Húsz év után újra tanúskodhattam az embereknek, és meghívhattam őket az emlékünnepre. Szívvel-lélekkel végeztem a szolgálatot, mivel átéreztem, hogy milyen sokat köszönhetek Jehovának és Jézusnak” (Zsolt 103:1–4). Ne feledjük, bárhogy fogadják is az emberek a meghívásunkat, Jehova nagyra értékeli a munkánkat.

11. Hogyan áldja meg Jehova az emlékünnepi kampányokat? (Aggeus 2:7)

¹¹ Jehova gazdagon megáldja az erőfeszítéseinket az emlékünnepi időszakban. 2021-ben a világjárvány miatti korlátozások ellenére 21 367 603-an vettünk részt az emlékünnepen. Ez az eddigi csúcslétszám. Majdnem két és félszer annyian voltunk, mint ahány Jehova Tanúja van a világon! Természetesen Jehovát elsősorban nem a számok érdeklik, hanem az egyes személyek (Luk 15:7; 1Tim 2:3, 4). Biztosak vagyunk benne, hogy Jehova az emlékünnepi kampányt is felhasználja arra, hogy begyűjtse a tiszta szívű embereket. (Olvassátok fel: Aggeus 2:7.)

12. Mi minden akadályozhat minket abban, hogy megtartsuk az emlékünnepet? (Lásd a képet.)

¹² Jézus megjövendölte, hogy az utolsó napokban sok nehézségre számíthatunk, például családon belüli ellenségeskedésre, üldözésre, háborúkra és járványos betegségekre (Máté 10:36; Márk 13:9; Luk 21:10, 11). Van, hogy ezek a körülmények megnehezítik, hogy megemlékezzünk Jézus haláláról. A következőkben látni fogjuk, hogyan küzdik le az akadályokat a testvéreink Jehova segítségével.

13. Hogyan áldotta meg Jehova Artyomot azért, mert bátor volt és eltökélt?

¹³ Börtönben. Azok a testvéreink is mindent megtesznek, hogy meg tudják tartani az emlékünnepet, akiket bebörtönöztek a hitükért. Artyom 2020 tavaszán egy 17 négyzetméteres cellában raboskodott, ahol egyszerre négyen-öten is voltak. Ahogy közeledett az emlékünnep, sikerült olyasmiket beszereznie, amiket fel tudott használni emlékjegyekként, és elhatározta, hogy megtartja magának az előadást is. De sajnos a cellában a többiek állandóan káromkodtak és dohányoztak. Artyom megkérte őket, hogy csak egyetlen óráig ne csinálják ezeket. Legnagyobb meglepetésére hajlandóak voltak erre. Artyom felajánlotta nekik, hogy elmagyarázza, mi is az emlékünnep, de nem érdekelte őket. Viszont miután látták és hallották, ahogy Artyom megtartja magának az  emlékünnepet, mégiscsak kérdezgetni kezdték őt.

14. Hogyan sikerült megtartani az emlékünnepet a Covid19-járvány idején?

¹⁴ A Covid19-járvány alatt. Amikor kitört a világjárvány, nem tudtunk személyesen összejönni az emlékünnepre. De ez nem akadályozott meg minket abban, hogy megtartsuk a megemlékezést. d A világ sok részén a gyülekezetek videókonferencián keresztül tartották meg az emlékünnepet. De vannak olyan országok, ahol sok millió hittársunknak nincs internet-hozzáférése. A fiókhivatalok több ilyen országban is megszervezték, hogy az emlékünnepi előadást közvetítse a tévé vagy a rádió. Ezenkívül több mint 500 nyelven előre felvették az előadást, és önfeláldozó testvérek eljuttatták a felvételt az elszigetelt helyeken élő hírnököknek.

15. Mit tanultál Sue történetéből?

¹⁵ Amikor a család ellenséges. Sokaknak az jelenti a legnagyobb akadályt,  hogy a családjuk ellenzi a hitüket. Figyeljük meg egy bibliatanulmányozó, Sue történetét. 2021-ben, egy nappal az emlékünnep előtt elmondta a tanítójának, hogy a családja miatt egyszerűen nem tud részt venni a megemlékezésen. De a tanítója felolvasta neki a Lukács 22:44-et, és rámutatott, hogy amikor komoly nehézséggel kerülünk szembe, követnünk kell Jézus példáját: imádkoznunk kell Jehovához, és teljesen rá kell bíznunk magunkat. Sue másnap előkészítette az emlékjegyeket, és megnézte a különleges reggeli imádatot a honlapon. Este pedig elvonult a szobájába, és telefonon keresztül meghallgatta az emlékünnepi előadást. Utána ezt írta a tanítójának: „Rengeteg erőt adott, amit tegnap mondtál. Megtettem a magam részét, Jehova pedig tényleg kipótolta a többit. Nincsenek rá szavak, hogy mennyire boldog és hálás vagyok!” Ha hasonló helyzetben vagy, szerinted neked is tud segíteni Jehova?

16. Miért lehetünk biztosak abban, hogy Jehova segít, hogy ott legyünk az emlékünnepen? (Róma 8:31, 32)

¹⁶ Jehovának nagyon jó érzés látni, hogy kifejezzük a hálánkat azért, amit értünk tett. Biztosan megáld minket, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy megemlékezzünk a Fia haláláról. (Olvassátok fel: Róma 8:31, 32.) Ezért határozzuk el, hogy az emlékünnepi időszakban igyekszünk még többet tenni Jehova szolgálatában, és mindenképpen ott leszünk az emlékünnepen!