1. Miért bölcs felkészülni egy katasztrófára?

 A FELKÉSZÜLTSÉG élet-halál kérdése. Akik fel vannak készülve egy katasztrófára, azok nagyobb eséllyel élik túl, és jobban tudnak segíteni másoknak. Egy európai humanitárius szervezet kijelenti: „A felkészültség életet menthet.”

2. Miért kell felkészülnünk a nagy nyomorúságra? (Máté 24:44)

² A „nagy nyomorúság” hirtelen fog kitörni (Máté 24:21). De más katasztrófákkal ellentétben ez nem mindenkit fog váratlanul érni. Mintegy 2000 évvel ezelőtt Jézus figyelmeztette a követőit, hogy legyenek készen erre a napra. (Olvassátok fel: Máté 24:44.) Ha fel vagyunk rá készülve, könnyebben át tudjuk vészelni, és segíteni tudunk másoknak is megmenekülni (Luk 21:36).

3. Miért lesz szükségünk kitartásra, könyörületre és szeretetre a nagy nyomorúság alatt?

³ A nagy nyomorúság idején óriási szükségünk lesz három tulajdonságra. Gondoljunk például arra, hogy mit fogunk tenni, ha súlyos ítéletüzenetet kell hirdetnünk, és az emberek ellenségesek lesznek velünk (Jel 16:21). Kitartásra lesz szükségünk, és bíznunk kell benne, hogy Jehova megóv minket. És mit fogunk tenni, ha a testvérek sok mindenüket elveszítik, vagy akár semmijük sem marad? (Hab 3:17, 18). Ha könyörületesek leszünk, meg fogjuk adni nekik, amire szükségük van. És akkor mit fogunk tenni, ha kénytelenek leszünk sok testvérrel együtt meghúzni magunkat valahol amiatt, hogy egy nemzetekből álló szövetség megtámad minket? (Ez 38:10–12). Szeretnünk kell egymást, mert csak így tudjuk majd átvészelni azt az időszakot.

4. Hogyan mutat rá a Biblia, hogy fejlődnünk kell a kitartásban, a könyörületben és a szeretetben?

 ⁴ Isten Szava arra buzdít, hogy legyünk még kitartóbbak, még könyörületesebbek, és hogy egyre jobban szeressük egymást. A Lukács 21:19 leszögezi: „A kitartásotok által megőrzitek életeteket.” A Kolosszé 3:12 erre szólít fel: „vegyétek fel a gyengéd könyörületességet”. Az 1Tesszalonika 4:9, 10 pedig így ösztönöz: „titeket Isten tanított meg arra, hogy szeressétek egymást ... De buzdítunk titeket, testvérek, hogy egyre jobban szeressétek a testvéreiteket.” Mindhárom kijelentés az első századi tanítványoknak szólt, akik már bizonyították, hogy kitartóak, könyörületesek és szeretik egymást. De továbbra is dolgozniuk kellett ezeken a tulajdonságokon. Nekünk is ezt kell tennünk. Ebben segít, ha megvizsgáljuk az ókori keresztények példáját.

5. Mi segített az ókori keresztényeknek kitartani?

⁵ Az első századi keresztényeknek szükségük volt kitartásra (Héb 10:36). Nemcsak a mindennapos nehézségekkel kellett megküzdeniük, hanem a hitük miatt is próbákat éltek át. Sokukat üldözték a zsidó vallási vezetők, a római hatóságok, sőt még a saját családjuk is (Máté 10:21). Időnként pedig a hitehagyottak megosztást szító tanai ellen kellett harcolniuk (Csel 20:29, 30). De ők hűségesen kitartottak (Jel 2:3). Hogyan voltak erre képesek? Sokat gondolkodtak régen élt hűségesek életén, például Jób kitartásán (Jak 5:10, 11). Ezenkívül imádkoztak erőért (Csel 4:29–31). Továbbá arra koncentráltak, hogy milyen jó eredménye lesz, ha kitartanak (Csel 5:41).

6. Mit tanulhatunk Merita példájából?

⁶ Nekünk is segít kitartani, ha rendszeresen tanulmányozzuk bibliai és modern kori személyek példáját. Egy albániai testvérnő, Merita is ezt tette, amikor a családja bántalmazta a hite miatt. Ezt mondja: „Rengeteg erőt adott, amikor Jób kitartásán elmélkedtem. Ez a hűséges férfi annyit szenvedett, és még csak nem is tudta, hogy ki okozza a bajait. Ennek ellenére azt mondta, hogy mindhalálig feddhetetlen marad. Az ő próbái mellett az enyémek egészen eltörpültek. Ráadásul én tisztában voltam azzal is, hogy ki okozta a nehézségeimet” (Jób 27:5).

7. Mit kell már most megtanulnunk?

⁷ Az is segít még kitartóbbnak lennünk, ha gyakran, őszintén elmondjuk Jehovának az aggodalmainkat (Flp 4:6; 1Tessz 5:17). Lehet, hogy most nem ér minket súlyos próba. De vajon kérjük Isten vezetését, amikor bánatosak vagyunk, nem látunk tisztán egy dologban, vagy leterhel minket valami? Ha már most szokásunkká tesszük, hogy erőt kérünk tőle a mindennapi nehézségeink leküzdéséhez, akkor a jövőbeli, nagyobb próbákban is rá támaszkodunk majd. Semmi kétségünk sem lesz, hogy Jehova tudja, mikor és hogyan cselekedjen az érdekünkben (Zsolt 27:1, 3).

8. Ahogy Mira példájából is látszik, hogyan készítenek fel minket a mostani próbáink a jövőre? (Jakab 1:2–4) (Lásd a képet is.)

⁸ A jelenlegi próbáink megedzenek minket a nagy nyomorúságra (Róma 5:3). Miért mondhatjuk ezt? Sok testvér úgy érzi, hogy egy hitpróba felkészíti őt a következőre. A kitartás csiszolja az egyéniségüket, és megerősíti bennük, hogy  számíthatnak Jehova segítségére. Ilyen erős hittel már könnyebben helyt tudnak állni a következő próbában. (Olvassátok fel: Jakab 1:2–4.) Mira, egy albán úttörő testvérnő is azt tapasztalta, hogy a korábbi próbái felkészítették a mostani nehézségeire. Van, hogy úgy érzi, senkinek sincs annyi gondja, mint neki. De ilyenkor felidézi, hányszor segített már neki Jehova az elmúlt 20 évben. Erre szokott gondolni: „Hűségesnek kell lennem. Nem hagyhatom, hogy az a sok-sok év, amit Jehovával végigküzdöttem, kárba vesszen.” Te is gondold végig, hogy Jehova mennyi mindent tett már érted, hogy ki tudj tartani. Bízz benne, hogy ő minden alkalmat számon tart, amikor kiálltál egy próbát, és meg fog jutalmazni (Máté 5:10–12). Tehát a próbáid felkészítenek a nagy nyomorúságra, és megerősítik az elhatározásodat, hogy mindvégig kitarts.

9. Hogyan mutatott könyörületet a szíriai Antiókiában lévő gyülekezet?

⁹ Amikor a szíriai Antiókiában élő keresztények hallottak a júdeai éhínségről, könyörületet éreztek az ottani testvérek iránt. De nemcsak sajnálták őket, hanem tettek is értük valamit. Elhatározták, hogy „a lehetőségeik szerint segélyt küldenek a Júdeában lakó testvéreknek” (Csel 11:27–30). Bár messze éltek tőlük, mindenképp segíteni akartak (1Ján 3:17, 18).

10. Mire indít minket a könyörület egy katasztrófa idején? (Lásd a képet is.)

¹⁰ Nekünk is lehetőségünk van könyörülettel bánni azokkal a testvéreinkkel, akik katasztrófát élnek át. Egy ilyen helyzetben megkérdezhetjük a gyülekezetünk véneit, hogy tehetünk-e valamit a testvéreinkért. b Ezenkívül adományt küldhetünk a világméretű munka támogatására, és imádkozhatunk a szenvedő hittársainkért (Péld 17:17). 2020-ban több mint 950 katasztrófasegély-bizottságot hozott létre a szervezet, hogy segítséget nyújtson a Covid19-járvány miatt bajbajutottaknak. Nagyon hálásak vagyunk azoknak a testvéreknek, akiket a könyörület arra indított, hogy ezekben a bizottságokban szolgáljanak. A feladataik közé tartozik az, hogy gondoskodjanak a testvérek fizikai szükségleteiről, bátorítsák őket, és ha szükséges, az otthonok és imádati helyek helyreállításában vagy újjáépítésében is segítsenek. (Vesd össze: 2Korintusz 8:1–4.)

11. Hogyan szerezhetünk tiszteletet Jehovának azzal, ha könyörülettel bánunk egymással?

¹¹ Sok kívülálló felfigyel arra, hogy milyen könyörülettel bánunk egymással katasztrófa idején. Ez történt a Bahama-szigeteken is, miután 2019-ben a Dorian nevű hurrikán romba döntött egy királyságtermet. A testvérek az újjáépítés során árajánlatot kértek egy világi vállalkozótól. De a férfi nem fogadott el pénzt sem az eszközök használatáért, sem a munkáért, sem az anyagokért. Ezt mondta: „Szeretném támogatni a szervezetüket. Nagyon megható, amit egymásért tesznek.” Igaz, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem ismeri Jehovát. Arra viszont felfigyelnek, amit a Tanúi tesznek  egymásért. Milyen nagy megtiszteltetés, hogy a könyörületes bánásmódunkkal irgalmas Istenünkhöz vonzhatjuk az embereket! (Ef 2:4).

12. Miért fontos már most megtanulnunk könyörülettel bánni egymással? (Jelenések 13:16, 17)

¹² Miért lesz különösen fontos a nagy nyomorúság alatt a könyörület? A Biblia rávilágít, hogy azok, akik nem támogatják Sátán politikai rendszerét, nehézségekre számíthatnak már most, a nagy nyomorúság alatt pedig még inkább. (Olvassátok fel: Jelenések 13:16, 17.) Lehet, hogy sok testvérünk nélkülözik majd. Szeretnénk velük könyörületesek lenni, és segíteni nekik. Így amikor eljön a királyunk, Krisztus Jézus, hogy végrehajtsa az ítéletét, ezt mondja majd nekünk: „Jöjjetek..., örököljétek a királyságot” (Máté 25:34–40).

13. A Róma 15:7 szerint hogyan erősítették az első századi keresztények a köztük lévő szeretetet?

¹³ Az első századi keresztények fő ismertetőjele a szeretet volt. De vajon könnyű volt szeretniük egymást? Gondoljunk arra, milyen sokféle hátterű emberből állt a római gyülekezet. A testvérek között voltak zsidó születésűek, akiket a mózesi törvény szerint neveltek. Mások nem zsidók voltak, és egészen más kultúrából származtak. Aztán a gyülekezetben lehettek rabszolgák és szabadok is, sőt talán olyanok is, akik tartottak rabszolgákat. Mi segített nekik, hogy ez a sok különbség ne ossza meg őket? Az, hogy alkalmazták Pál következő tanácsát: „Fogadjátok... szívesen egymást”. (Olvassátok fel: Róma 15:7.) A „szívesen fogad” kifejezés az eredeti nyelven azt jelenti, hogy valakit kedvesen, vendégszeretettel fogadnak, illetve hogy valaki befogadja a másikat az otthonába vagy a baráti körébe. Nézzünk néhány példát. Pál arra kérte Filemont, hogy fogadja kedvesen a szökött rabszolgáját, Onézimuszt (Filem 17). Priszcilláról és Akviláról pedig azt olvassuk, hogy „maguk mellé vették” Apollóst, hogy így még többet tanulhasson a keresztény hitről (Csel 18:26). Szóval a keresztények nem engedték, hogy az eltérő hátterük megosztottságot idézzen elő közöttük.

14. Hogyan mutatta ki Anna és a férje a testvérek iránti szeretetét?

¹⁴ Mi is kifejezhetjük a testvéreink iránti szeretetünket, ha nyitunk feléjük. Ez arra indíthatja őket, hogy ők is kitárják a szívüket (2Kor 6:11–13). Figyeld meg, mi történt egy nyugat-afrikai misszionárius házaspárral, Annával és a férjével. Nem sokkal azután, hogy egy új megbízatási helyre költöztek, kitört a Covid19-járvány. Bár nem tudtak személyesen találkozni a testvérekkel, igyekeztek jobban megismerni őket videóhívások által. Ez nagyon jólesett az ottani családoknak, és ezért ők is gyakran felhívták Annáékat, és üzeneteket küldtek nekik. Anna ezt meséli: „Az indított arra, hogy ilyen szeretettel nyissak a testvérek felé, hogy korábban én és a családom rengeteg törődést kaptunk a testvérektől jó, és rossz időkben is.”

15. Mit tanulhatunk Vanessától a testvérek iránti szeretetről? (Lásd a képet is.)

¹⁵ Talán a te gyülekezetedbe is nagyon eltérő hátterű és egyéniségű testvérek járnak. Úgy tudod megerősíteni a szeretet  szálait, ha a testvéreid jó tulajdonságaira összpontosítasz. Jó példa ebben Vanessa, aki Új-Zélandon szolgál. Ő korábban nehezen jött ki néhányakkal, mert bosszantotta őt az egyéniségük. De aztán úgy döntött, hogy ahelyett hogy kerülné őket, több időt tölt velük. Ez segített meglátnia, hogy milyen tulajdonságaik miatt szereti őket Jehova. Ezt meséli: „Amióta a férjemmel a körzetmunkában vagyunk, igazán sokféle testvérrel találkozunk. De most már ez egyáltalán nem zavar. Sőt, tetszik, hogy Jehova népe ilyen sokszínű. És biztos, hogy ez neki is tetszik, hiszen olyan sokféle embert magához vonzott.” Igen, ha igyekszünk úgy látni a testvéreinket, ahogy Jehova, azzal azt bizonyítjuk, hogy szeretjük őket (2Kor 8:24).

16. Miért lesz életbevágó a nagy nyomorúság alatt, hogy szeressük egymást? (Lásd a képet is.)

¹⁶ Hol fogunk védelmet találni a nagy nyomorúság alatt? Amikor Jehova népe fogságban volt Babilonban, elmondta nekik, hogyan élhetik túl a város elfoglalását. Erre szólította fel őket: „Menj, népem, menj be belső szobáidba, és csukd be az ajtókat magad után! Rejtőzz el egy pillanatra, míg el nem múlik a harag!” (Ézs 26:20). Úgy tűnik, ez a figyelmeztetés nekünk is szól. A belső szobák valószínűleg a gyülekezetekre utalnak. Szóval a nagy nyomorúság alatt akkor leszünk biztonságban, ha közel maradunk a testvéreinkhez. Ezért létfontosságú, hogy ne csak elviseljük a testvéreinket, hanem megtanuljuk őszintén szeretni őket. Az életünk múlhat ezen!

17. Miért kell felkészülnünk a nagy nyomorúságra?

¹⁷ Jehova nagy napján az emberek gyötrődni fognak (Sof 1:14, 15). Biztos, hogy nekünk is nehézségeket kell átélnünk akkor. De ha felkészülünk, akkor nyugodtak leszünk, és támogatni tudjuk egymást. Képesek leszünk kitartani, bármilyen próba ér is minket. Könyörületesen enyhíteni tudjuk majd a testvéreink szenvedését. És ragaszkodni fogunk hozzájuk, hiszen már megszerettük őket. A nagy nyomorúság után Jehova örök élettel jutalmaz meg bennünket egy olyan világban, ahol a katasztrófák és más szerencsétlenségek emlékei a feledés homályába vesznek (Ézs 65:17).