1–2. Mit kellett eldönteniük a Babilonban élő zsidóknak? (Ezsdrás 1:2–4)

 KÉPZELD EL, milyen izgalmas lehetett, amikor a zsidók meghallották az örömteli hírt: miután 70 évig fogságban éltek Babilonban, visszatérhetnek Izraelbe. (Olvassátok fel: Ezsdrás 1:2–4.) Egyértelmű, hogy Jehovának volt köszönhető ez a nagyszerű fordulat. Miért? Babilon egyáltalán nem arról volt ismert, hogy szabadon engedi a foglyokat (Ézs 14:4, 17). Ám a Babilóniai Birodalom megbukott, és egy új uralkodó vette át a hatalmat. Ő pedig kiadott egy rendeletet, hogy a zsidók elhagyhatják Babilont. Azonban ez azt is jelentette, hogy minden zsidónak, legfőképp a családfőknek, el kellett dönteni, hogy ők is mennek-e, vagy maradnak Babilonban. Ez nem volt könnyű döntés.

² Sokakat az időskor akadályozott meg abban, hogy vállalja ezt a hosszú utat. Ne feledjük azt se, hogy a Babilonban élő zsidók nagy része már ott született, nekik az volt az otthonuk. Izrael igazából a szüleik vagy a nagyszüleik hazája volt. Ezenkívül úgy tűnik, sok zsidó viszonylag kényelmes életet alakított ki Babilonban. Most pedig hátra kellene hagyniuk az otthonukat és a vállalkozásukat, hogy letelepedjenek egy ismeretlen földön.

3. Leginkább miért vágytak a hűséges zsidók Izraelbe?

³ De a hűséges zsidók számára az Izraelbe való visszatérés sokkal több jutalommal járt, mint áldozattal. A legfontosabb áldás Jehova imádatával volt kapcsolatban.  Babilonban több mint 50 templom volt pogány isteneknek. Jehovának viszont nem volt temploma. Nem volt oltár és szervezett papság sem, így nem tudtak áldozatokat bemutatni a mózesi törvény szerint. Emellett a zsidók kisebbségként éltek egy olyan társadalomban, amelyben az emberek egyáltalán nem tisztelték Jehovát és a törvényeit. Ezért az istenfélő zsidók már nagyon várták, hogy visszatérhessenek Izraelbe, és helyreállíthassák Jehova imádatát.

4. Milyen segítséget ígért Jehova a népének?

⁴ Egy szó szerinti utazás Babilonból Izraelbe meglehetősen viszontagságos volt, és körülbelül 4 hónapig tartott. Azonban Jehova megígérte a népének, hogy minden akadályt eltávolít az útjukból. Ézsaiás ezt jegyezte fel: „Készítsétek elő Jehova útját! Készítsetek egyenes országutat Istenünknek a sivatagon át! ... Az egyenetlen föld legyen simává, és a göröngyös föld síksággá” (Ézs 40:3, 4). Képzelj magad elé egy egyenes országutat, amely keresztülszeli a sivatagot. Mennyivel könnyebb és gyorsabb egy ilyen úton haladni, mint hogyha hegyeken és völgyeken kellene átkelni, vagy éppen hatalmas kerülőt tenni miattuk.

5. Mi volt a neve annak a jelképes országútnak, amely Babilonból Izraelbe vezetett?

⁵ Az országutaknak általában van nevük vagy azonosító számuk. És mi a helyzet azzal a jelképes országúttal, amelyről Ézsaiás írt? Ezt olvassuk róla: „lesz ott egy országút, igen, egy út, amelyet a Szentség útjának fognak hívni. Nem járnak rajta tisztátalanok” (Ézs 35:8). Lássuk, hogy mit jelentett ez az ígéret az izraelitáknak, és mit jelent nekünk ma.

6. Mire utal az út neve?

⁶ A Szentség útja – milyen gyönyörű név! Arról biztosította az izraelitákat, hogy a helyreállított nemzetükben nem tűrik majd meg a tisztátalanokat, vagyis olyan zsidókat, akik erkölcstelenül élnek, bálványimádók vagy más súlyos bűnöket követnek el. Igen, a visszatérő zsidóknak szent népet kellett alkotniuk (5Móz 7:6). Persze ez még nem jelentette azt, hogy nem kellett változtatniuk az életükön ahhoz, hogy megfeleljenek Jehovának.

7. Min kellett változtatnia néhány zsidónak? Mondj példát!

⁷ Ahogy már említettük, az akkor élő zsidók nagy része Babilonban született, ezért valamennyire átvették az ottani emberek gondolkodását. Mihez vezetett ez? Évtizedekkel azután, hogy az első zsidók visszatértek, Ezsdrás arról értesült, hogy némelyek pogány nőket vettek feleségül (2Móz 34:15, 16; Ezsd 9:1, 2). Később pedig Nehémiás kormányzó döbbenten szembesült vele, hogy vannak Izraelben született gyerekek, akik már meg sem tanulták a zsidók nyelvét (5Móz 6:6, 7; Neh 13:23, 24). Márpedig ha nem tanulnak meg héberül – azon a nyelven, amelyen Isten Szava íródott –, akkor hogy ismerhetnék és szerethetnék meg Jehovát? (Ezsd 10:3, 44). Ezeknek a zsidóknak jelentős változtatásokat kellett tenniük, ám megkönnyítette a dolgukat, hogy Izraelben  éltek, ahol az igaz imádat fokozatosan helyreállt (Neh 8:8, 9).

8. Miért érdemes azzal foglalkoznunk, hogy mi történt az izraelitákkal több ezer évvel ezelőtt? (Lásd a képet a címlapon.)

⁸ „Mindez nagyon érdekes – gondolhatod –, de vajon van valamilyen jelentősége számunkra is?” Igen, mindenképpen! Akár a felkentekhez, akár a más juhokhoz tartozunk, mindannyian a Szentség útján haladunk, és fontos, hogy rajta is maradjunk. Ez az út egy gyönyörű tájon, a szellemi, vagyis jelképes paradicsomon keresztül vezet, és egészen odáig tart, amíg a királyság meg nem valósítja Isten szándékát a földön (Ján 10:16). b 1919 óta férfiak, nők és gyerekek milliói hagyták el Nagy Babilont, a hamis vallás világbirodalmát, és indultak el ezen a jelképes országúton. Valószínűleg te is köztük vagy. Ez az út kicsivel több mint 100 évvel ezelőtt nyílt meg, de az előkészületi munkálatok már évszázadokkal korábban elkezdődtek.

9. Milyen munkálatokra utal az Ézsaiás 57:14?

⁹ Amikor a zsidók elhagyták Babilont, Jehova minden akadályt eltávolított az útjukból. (Olvassátok fel: Ézsaiás 57:14.) Ugyanezt tette a modern korban is, amikor előkészítette a Szentség útját. (Vesd össze: Ézsaiás 40:3.) Az 1919-et megelőző évszázadokban felhasznált istenfélő férfiakat, hogy elvégezzék a jelképes tereprendezést. Így az őszinte emberek el tudták hagyni Nagy Babilont, és eljuthattak a jelképes paradicsomba, ahol helyre van állítva a tiszta imádat. De mi mindent foglalt magában ennek az útnak az előkészítése? Nézzünk néhány részletet.

10–11. Miért volt nagy jelentősége a nyomtatásnak és a bibliafordításnak? (Lásd a képet is.)

¹⁰ Nyomtatás. Egészen a 15. század derekáig a Bibliát kézzel másolták. Ez hosszadalmas munka volt, ezért nem sok példány készült a Szentírásból, és azok is drágák voltak. Azonban miután feltalálták a mozgatható betűkkel történő nyomtatást, jóval egyszerűbb lett sokszorosítani a Bibliát, és sokkal több emberhez juthatott el.

¹¹ Fordítás. A Bibliát évszázadokon át főként latinul lehetett olvasni. Ám ezt a nyelvet csak a nagyon tanult emberek értették. Azonban miután elterjedt a nyomtatás, istenfélő férfiak mindent megtettek, hogy lefordítsák a Bibliát a köznép nyelvére. Így az emberek már össze tudták vetni a Biblia tanításait azzal, amit a papok mondtak nekik.

12–13. Hogyan kezdték leleplezni a hamis vallásos tanításokat a Biblia őszinte kutatói?

¹² Segédeszközök a Biblia tanulmányozásához. Azok, akik figyelmesen olvasták a Bibliát, rengeteg érdekes dolgot tanultak belőle. A felfedezéseiket pedig nem tartották meg maguknak – a papság nagy bosszúságára. Például, a 19. század első felében őszinte férfiak olyan röpiratokat kezdtek terjeszteni, amelyekben leleplezték az egyházak hamis tanításait.

¹³ 1835 körül egy istenfélő férfi, Henry Grew kiadott egy röpiratot arról, hogy milyen állapotban vannak a halottak. A legtöbb egyház azt tanította, hogy a lélek halhatatlan, de Grew a Szentírás  alapján bebizonyította, hogy ez nem igaz, mivel a halhatatlanság ajándék Istentől. 1837-ben egy lelkész, George Storrs megtalálta ennek a röpiratnak egy példányát, miközben vonaton utazott. Elolvasta, és felismerte, hogy egy nagyon fontos bibliai alapigazságra bukkant. Úgy érezte, hogy ezt másokkal is meg kell osztania. Ezért 1842-ben egy előadás-sorozatot tartott a következő figyelemfelkeltő címmel: „Vajon a gonoszok halhatatlanok?” Storrs írásban is terjesztette a felfedezéseit, és ezek nagy hatással voltak egy fiatalemberre, Charles Taze Russellre.

14. Hogyan fordították a javukra Russell testvér és a társai a korábbi „útépítők” munkáját? (Lásd a képet is.)

¹⁴ Hogyan fordították a javukra Russell testvér és a társai az elődeik munkáját? Amikor nekiláttak tanulmányozni a Bibliát, már a rendelkezésükre álltak lexikonok, konkordanciák és számos bibliafordítás. Emellett olyan férfiaknak a felfedezései is segítették őket, mint Henry Grew vagy George Storrs. Majd maga Russell testvér és a társai csatlakoztak ezekhez a jelképes útépítőkhöz azáltal, hogy rengeteg bibliai témájú könyvet és más kiadványt publikáltak.

15. Milyen fontos események történtek 1919-ben?

¹⁵ 1919-re Isten népe teljesen szabad lett Nagy Babilon befolyásától. Ugyanekkor ki lett nevezve a „hű és értelmes rabszolga”, amely támogathatta azokat, akik elindultak a Szentség útján (Máté 24:45–47). Akik ráléptek erre a frissen megnyílt útra, sokat köszönhettek az „útépítőknek”: Egyre jobban megismerhették Jehova szándékát (Péld 4:18). Ezenkívül megtudták, hogyan hozhatják összhangba az életüket Jehova követelményeivel. Ő nem várja el az imádóitól, hogy egyik napról a másikra megtegyék a szükséges változtatásokat, sőt inkább folyamatosan támogatja őket ebben.  (Lásd a „ Jehova egyengeti a népe útját” című részt.) És mennyire várjuk már azt az időt, amikor mindennel, amit teszünk, örömet tudunk szerezni Jehovának! (Kol 1:10).

16. Milyen munkálatok zajlanak a Szentség útján 1919 óta? (Ézsaiás 48:17; 60:17)

¹⁶ Minden utat karban kell tartani, és nincs ez másként a Szentség útjával sem. 1919 óta folyamatosan munkálatok zajlanak rajta, hogy még többen hagyhassák el Nagy Babilont. A hű és értelmes rabszolga például 1921-ben kiadta az Isten hárfája című könyvet. Ez a kiadvány sokaknak segített elindulni a Szentség útján. Közel 6 millió példányban jelent meg 36 nyelven, és rengetegen ismerték meg belőle az igazságot. Nemrég pedig kézbe vehettük a Boldogan élhetsz örökké! könyvet, amely kiváló eszköz a bibliatanulmányozások vezetéséhez. Igen, az utolsó napokban Jehova szervezete folyamatosan gondoskodik szellemi táplálékról, hogy haladni tudjunk a Szentség útján. (Olvassátok fel: Ézsaiás 48:17; 60:17.)

17–18. Hová vezet a Szentség útja?

¹⁷ Amikor valaki elfogadja a bibliatanulmányozást, jelképesen szólva rálép a Szentség útjára. Vannak, akik viszonylag rövid időn belül elhagyják, mások viszont kitartanak rajta. Egészen addig haladnak, amíg el nem érik az úti célt. De mi is az?

¹⁸ A felkent keresztényeknek a Szentség útja Isten paradicsomában ér véget, amely az égben van (Jel 2:7). A földi reménységűeknek pedig addig tart, amíg el nem érik a tökéletességet az 1000 év végén. Ha te is ráléptél erre az útra, tarts ki rajta! Sose nézz hátra! Jó utat!