Miért mondta a meg nem nevezett férfi, hogy veszteség érné, ha feleségül venné Ruthot? (Ruth 4:1, 6)

▪ Ha egy férfi a bibliai időkben utód nélkül halt meg, felmerült két kérdés: Mi lesz a sorsa a földbirtokának? Fennmaradhat valahogy a férfi neve? A mózesi törvény választ adott az ilyen kérdésekre.

Ha egy férfi meghalt, a földjét az egyik testvére vagy egy másik közeli rokona örökölte. Ha pedig elszegényedett, és el kellett adnia a földjét, ugyanígy egy rokona kiválthatta, vagyis visszavásárolhatta azt, hogy a föld a családé maradjon (3Móz 25:23–28; 4Móz 27:8–11).

És hogyan maradhatott fenn az elhunyt férfi neve? Ezt a célt szolgálta a sógorházasság, amiről Ruth könyvében is olvashatunk. Ez azt jelentette, hogy az elhunyt férfi testvére feleségül vette a megözvegyült sógornőjét. A közös gyermekük továbbvihette az elhunyt férfi nevét, és örökölhette a földjét. Így az özvegyasszony sem maradt magára (5Móz 25:5–7; Máté 22:23–28).

Most nézzük, milyen helyzetbe került Naomi. Egy Elimélek nevű férfinak volt a felesége, és volt két fiuk. Amikor a család még Moáb földjén élt, mindhárom férfi meghalt, ezért nem volt, aki gondoskodjon Naomiról (Ruth 1:1–5). Miután visszatért Júdába, azt mondta a menyének, Ruthnak, hogy kérje meg Boázt, hogy legyen a földjük kiváltója. Boáz ugyanis Elimélek egyik közeli rokona volt (Ruth 2:1, 19, 20; 3:1–4). Ám Boáz tudta, hogy van egy még közelebbi rokonuk, akit a Biblia csak úgy említ, hogy „a meg nem nevezett férfi”. Ezért elsőként neki volt joga a kiváltáshoz (Ruth 3:9, 12, 13).

Miután ez a férfi tudomást szerzett Naomi helyzetéről, először azt mondta, hogy hajlandó kiváltani Elimélek földjét (Ruth 4:1–4). Bár tudta, hogy ez pénzbe kerül, az is nyilvánvaló volt, hogy Naominak már nem születhet gyermeke. Ez pedig azt jelentette, hogy végül a kiváltott föld hozzáadódik a meg nem nevezett férfi örökségéhez. Tehát ez a kiváltás egy jó befektetésnek tűnt.

Ám amikor a férfi megtudta, hogy feleségül kellene vennie Ruthot, meggondolta magát. Ezt mondta: „Nem válthatom ki magamnak, mert félek, hogy így veszteség érne [szó szerint: „így kárt tennék saját örökségemben”, lábj.]” (Ruth 4:5, 6). De miért mondta ezt?

Ha feleségül veszi Ruthot, és fiuk születik, akkor ez a fiú örökli Elimélek földjét. De miért jelentene ez neki veszteséget? A Bibliából nem derül ki konkrétan, de nézzünk néhány lehetséges okot.

• Először is, a pénz, amiből a földet megvenné, végül elveszne, ugyanis a föld nem az övé lenne, hanem Ruth fiáé.

• Másodszor, az ő felelőssége lenne gondoskodni Naomiról is, és Ruthról is.

• Harmadszor, ha Ruthnak több gyermeke is születik, a meg nem nevezett férfi többi gyermekének velük is osztozniuk kell az örökségen.

• Negyedszer, ha a meg nem nevezett férfinak a Ruthtól született fia az egyetlen gyermeke, akkor ez a fiú nemcsak Elimélek földjét örökli, hanem a férfi földjét is. Így a férfi földje Elimélek nevére kerül. Tehát ez a férfi nem akarta kockáztatni a saját örökségét azért, hogy segítsen Naominak. Inkább azt választotta, hogy a sorban következő kiváltó segítsen Naominak és Ruthnak. Boáz pedig szívesen megtette ezt, mivel azt akarta, „hogy az elhunyt férfi öröksége továbbra is az ő nevén maradjon” (Ruth 4:10).

Úgy tűnik, hogy ennek a meg nem nevezett férfinak annyira fontos volt a saját neve és az öröksége, hogy emiatt nem segített Naomin és Ruthon. Ez önző gondolkodásra vallott. Ám így pont az ellenkezőjét érte el annak, amit szeretett volna: a neve a feledés homályába merült. Ezenkívül lemaradt arról a megtiszteltetésről, amelyben Boáznak része lehetett, vagyis arról, hogy bekerüljön a Messiás felmenői közé. Milyen sokat veszített, amiért önző módon megtagadta a segítséget másoktól! (Máté 1:5; Luk 3:23, 32).