Olvasók kérdései
Vajon az izraeliták csak mannát és fürjet ettek a pusztában?
Az alatt a 40 év alatt, amíg az izraeliták a pusztában éltek, főként mannával táplálkoztak (2Móz 16:35). Jehova két alkalommal fürjet is adott nekik (2Móz 16:12, 13; 4Móz 11:31). De ezeken kívül másfajta ennivalójuk is volt, igaz, csak kis mennyiségben.
Miközben Jehova vezette a népét, időnként pihenőhelyet keresett nekik, amely enni- és innivalóval látta el őket (4Móz 10:33). Az egyik ilyen hely egy oázis volt Elimnél, „ahol 12 vízforrás volt, és 70 pálmafa”, nyilvánvalóan datolyapálmák (2Móz 15:27). Egy könyv azt írja a datolyapálmáról, hogy „széles körben elterjedt... és a fő táplálékot biztosító növény a sivatagban. Több millióan élvezik, hogy élelmet, olajat és árnyékot ad” (Plants of the Bible).
Az izraeliták valószínűleg megálltak annál a nagy oázisnál is, amelyet ma Feiran néven ismerünk, és amely a Vádi-Feiran része. a Egy könyv szerint ez a vádi, vagyis folyóvölgy „130 km hosszú, és ez az egyik leghosszabb, legszebb és legismertebb vádi a Sínai-félszigeten”. A könyv még hozzáteszi: „A vádi kezdetétől mintegy 45 km-re terül el a 4,8 km hosszú, gyönyörű, pálmafákkal tarkított Feiran oázis, mintegy 610 m tengerszint feletti magasságban. Ez a Sínai-félsziget édenkertje. A több ezernyi pálmafa már sokakat idevonzott egészen az ókor óta” (Discovering the World of the Bible).
Datolyapálmák a Feiran oázisban
Amikor az izraeliták elhagyták Egyiptomot, vittek magukkal tésztát, dagasztóteknőket, és valószínűleg némi gabonát és olajat is. De ezek alighanem hamar elfogytak. Ezenkívül vittek magukkal nyájakat és csordákat is, nagyon sok állatot (2Móz 12:34–39). De mivel a pusztában zord körülmények voltak, sok állat elpusztulhatott. Időnként nyilván levágtak maguknak állatokat, továbbá feláldozták őket, sajnos még hamis isteneknek is (Csel 7:39–43). b Arra is következtethetünk, hogy az izraeliták tenyésztettek is állatokat. Ez abból látszik, amit Jehova mondott nekik, amikor az engedetlenségükkel magukra haragították: „Fiaitok... pásztorok lesznek a pusztában 40 évig” (4Móz 14:33). Tehát valószínű, hogy a nyájaknak köszönhetően volt némi tej és hús az izraeliták számára, de bizonyosan nem akkora mennyiség, amely bőségesen elég lett volna a mintegy hárommilliós népnek 40 éven át. c
De vajon mit tudtak az állatok enni és inni? d Akkoriban valószínűleg több eső esett azon a vidéken, így a növényzet is dúsabb volt. A Tanulmányozd a Szentírást éleslátással! című könyv az „Arábia” címszó alatt ezt írja: „mintegy 3500 évvel ezelőtt Arábiában nagyobb volt a vízkészlet, mint jelenleg. Az, hogy sok mély, száraz vádi, illetve völgy van, amelyek egykor folyómedrek voltak, bizonyítják, hogy valamikor réges-régen elegendő csapadék volt ahhoz, hogy ezekben víz folyjon.” Ám az biztos, hogy a puszta sivár és félelmetes hely volt (5Móz 8:14–16). Ha Jehova nem gondoskodott volna csoda útján vízről, az izraeliták és az állataik könnyen elpusztulhattak volna (2Móz 15:22–25; 17:1–6; 4Móz 20:2, 11).
Mózes azt mondta az izraelitáknak, hogy Jehova azért táplálta őket mannával, hogy tudtukra adja, „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden kijelentéssel, amelyet Jehova mond” (5Móz 8:3).
a Lásd az Őrtorony 1992. május 1-jei számában a 24–25. oldalt.
b A Biblia két olyan alkalmat említ, amikor az izraeliták állatokat áldoztak Jehovának a pusztában. Az egyik akkor volt, amikor beiktatták a papságot, a másik pedig a pászka megünneplésekor. Mindkét eseményre i. e. 1512-ben került sor, úgy egy évvel azután, hogy elhagyták Egyiptomot (3Móz 8:14–9:24; 4Móz 9:1–5).
c A 40 éves pusztai vándorlás vége felé az izraeliták több százezer állatot zsákmányoltak a harcaik során (4Móz 31:32–34). Ennek ellenére egészen addig ettek mannát, amíg be nem léptek az ígéret földjére (Józs 5:10–12).
d Nem valószínű, hogy az állatok mannát ettek volna, mivel amikor Jehova megszabta, hogy az izraeliták mennyi mannát gyűjthetnek fejenként, nem említette az állatokat (2Móz 16:15, 16).
