1. Nem sokkal azelőtt, hogy Péter meghalt, mivel bízta meg őt Jehova?

 PÉTER apostol tudta, hogy az élete hamarosan véget ér. Az évtizedekig tartó hűséges szolgálata rendkívül mozgalmasan telt. Jézus közvetlen követője volt, ő prédikált elsőként nem zsidóknak, és a vezetőtestület tagjaként is szolgált. De ezzel még nem ért véget a pályafutása. I. sz. 62–64 táján ihletést kapott két levél megírására. Remélte, hogy ezekből a halála után is nagy hasznot merítenek a keresztények (2Pét 1:12–15).

2. Miért voltak időszerűek Péter levelei?

² Péter egy olyan időszakban írta meg a leveleit, amikor a hittársainak különféle próbákkal kellett szembenézniük, melyek bánatot okoztak nekik (1Pét 1:6). Például, gonosz emberek hamis tanokat és tisztátalan viselkedést próbáltak beszivárogtatni a gyülekezetbe (2Pét 2:1, 2, 14). Emellett a jeruzsálemi keresztényeknek hamarosan szembe kellett nézniük a római seregek támadásával. Péter úgy utalt erre az időre, hogy „mindennek a vége... közel van”, hiszen küszöbön állt a város és a zsidó rendszer vége (1Pét 4:7). Péter leveleiből a keresztények megtudhatták, hogyan küzdhetnek meg a próbákkal, és hogyan készülhetnek fel a jövőbeli nehézségekre. b

3. Miért érdemes megvizsgálnunk Péter ihletett leveleit?

³ Jóllehet Péter az első századi keresztényeknek írta a leveleit, Jehova belefoglaltatta őket a Szavába, így mi is sokat meríthetünk belőlük (Róma 15:4). Olyan világban élünk, ahol nagyon elterjedt a tisztátalan viselkedés, és ez megnehezíti, hogy hűségesen szolgáljuk Jehovát. Továbbá mi egy sokkal nagyobb nyomorúsággal nézünk szembe, mint annak idején az első századi keresztények. Tehát számunkra is nagy jelentőséggel bírnak ezek a levelek. Arra  buzdítanak, hogy éberen várjuk Jehova napját, leküzdjük magunkban az emberektől való félelmet, és buzgón szeressük egymást. Emellett a véneknek is jó tanácsokat adnak arra, hogy miként tudják jól ellátni a pásztori teendőiket.

4. A 2Péter 3:3, 4 szerint mi rendítheti meg a hitünket?

⁴ Az emberek általánosságban véve nem hiszik, hogy a bibliai próféciák be fognak teljesedni. Vannak, akik még gúnyolnak is minket, amiért évek óta éberen várjuk a véget. Egyesek szerint sohasem fog eljönni. (Olvassátok fel: 2Péter 3:3, 4.) Megrendülhet a hitünk, ha egy házigazda, egy munkatársunk vagy egy rokonunk ilyen véleménynek ad hangot. Mit tehetünk, hogy ne bizonytalanodjunk el?

5. Mi segíthet türelmesen várnunk a véget? (2Péter 3:8, 9)

⁵ Egyesek úgy vélik, hogy Jehova lassú, és ezért még odébb van ennek a gonosz világnak a vége. Péter segít helyes megvilágításban látnunk a dolgokat. Rámutat, hogy Jehova egészen másképp gondolkodik az időről, mint az emberek. (Olvassátok fel: 2Péter 3:8, 9.) Neki 1000 év annyi, mint egy nap. Türelmesen vár, mert nem szeretné, hogy bárki is elpusztuljon. De ha egyszer elérkezettnek látja az időt, véget vet ennek a rendszernek. Nagy megtiszteltetés, hogy addig is minden nemzetben hirdethetjük a jó hírt.

6. Mi segít élénken elménkben tartani Jehova napját? (2Péter 3:11, 12)

⁶ Péter arra ösztönöz, hogy tartsuk élénken elménkben Jehova napját. (Olvassátok fel: 2Péter 3:11, 12.) Hogyan tehetjük ezt meg? Úgy, ha sokszor – lehetőleg mindennap – elmélkedünk azon, hogy milyen lesz az új világ. Képzeld el, hogy beleszippantasz a friss levegőbe, egészséges ételeket eszel, határtalan örömmel fogadod a feltámadó szeretteidet, vagy arról tanítasz régen élt embereket, hogy hogyan teljesedtek be a bibliai próféciák. Ha ezeken a nagyszerű áldásokon elmélkedsz, nem fog elterelődni a figyelmed, és éberen fogod várni Jehova nagy napját. Mivel előre tudjuk, hogy mi fog történni a jövőben, nem tudnak tévútra vinni minket azok, akik gúnyolódnak Jehova napján (2Pét 3:17).

7. Milyen hatással lehet ránk az emberektől való félelem?

⁷ Mivel tudjuk, hogy közeledik Jehova napja, szeretnénk mindent megtenni, hogy megosszuk másokkal a jó hírt. De időnként talán nem szívesen beszélünk a Bibliáról, mert félünk, hogy mit fognak szólni az emberek. Ez a fajta félelem Pétert is a hatalmába kerítette. Azon az éjjelen, amikor Jézus tárgyalása folyt, nem merte felvállalni, hogy Jézus tanítványa. Sőt, még azt is többször letagadta, hogy egyáltalán ismeri őt (Máté 26:69–75). Ám Péter leküzdötte a félelmét, hiszen később már határozottan kijelentette: „Ne féljetek attól, amitől ők félnek, és zaklatottá se váljatok” (1Pét 3:14). A szavai nagyon bátorítóak, hiszen arról biztosítanak minket, hogy mi is felülkerekedhetünk az emberektől való félelmen.

8. Hogyan győzhetjük le az emberektől való félelmet? (1Péter 3:15)

⁸ Mit tegyünk, ha félünk? Fogadjuk meg Péter tanácsát, és ismerjük el a  szívünkben, hogy „Krisztus az Úr, és hogy ő szent”. (Olvassátok fel: 1Péter 3:15.) Hogyan teheted ezt meg? Elmélkedj azon, hogy mekkora hatalma van Urunknak és királyunknak, Krisztus Jézusnak. Ha izgulsz vagy félsz, amikor lehetőséged lenne beszélni a jó hírről, képzeld magad elé Jézust, amint az égi trónján ül, és megszámlálhatatlanul sok angyal veszi körül. Gondolj arra, hogy Isten neki adott „minden hatalmat az égben és a földön”, és ő veled van „mindennap a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:18–20). Péter arra ösztönöz, hogy mindig állj készen a hited védelmezésére. Biztosan sikerülni fog kötetlen formában tanúskodnod a munkahelyen, az iskolában vagy bárhol máshol, ha előre átgondolod, hogy mikor és mit mondanál. Emellett imádkozz bátorságért, és bízz benne, hogy Jehova segítségével felül tudsz kerekedni az emberektől való félelmen (Csel 4:29).

9. Milyen hibát követett el egyszer Péter? (Lásd a képet is.)

⁹ Péternek a szeretet terén is volt mit tanulnia. Saját fülével hallotta, amikor Jézus a következőt mondta: „Új parancsolatot adok nektek: szeressétek  egymást. Ahogy én szeretlek titeket, ti is úgy szeressétek egymást” (Ján 13:34). Ennek ellenére később nem akart együtt enni nem zsidó testvérekkel és testvérnőkkel, mert félt, hogy mit szólnak ehhez a zsidó származású keresztények. Pál apostol erre azt mondta rá, hogy alakoskodik, vagyis hogy képmutató (Gal 2:11–14). Péter nem sértődött meg ezen, hanem változtatott a viselkedésén. Mindkét levelében hangsúlyozza, hogy nem elég pusztán éreznünk, hogy szeretjük a testvéreinket. Ki is kell fejeznünk azt a tetteinkkel.

10. Minek az eredménye a képmutatás nélküli testvéri szeretet? (1Péter 1:22)

¹⁰ Péter arra szólít fel, hogy „képmutatás nélküli” testvéri szeretettel legyünk a hittársaink iránt. (Olvassátok fel: 1Péter 1:22.) Ez a fajta szeretet az igazság iránti engedelmesség eredménye. Ha az igazság szerint élünk, akkor azt a tanítást is elfogadjuk, hogy „Isten nem részrehajló” (Csel 10:34, 35). Ám ha megválogatjuk, hogy kiket szeretünk a gyülekezetben, akkor igazából nem teszünk eleget Jézus parancsolatának. Persze vannak, akik közelebb állnak hozzánk, és ez nem baj, hiszen Jézusnak is volt egy olyan tanítványa, akit különösen szeretett (Ján 13:23; 20:2). De Péter arra ösztönöz, hogy mindenki iránt testvéri szeretettel legyünk a gyülekezetben, olyan szeretettel, amilyen a családtagok között van (1Pét 2:17).

11. Mit jelent buzgón, szívből szeretni másokat?

¹¹ Péter arra ösztönöz, hogy buzgón, szívből szeressük egymást. Ebben a szövegkörnyezetben a „buzgón szeret” kifejezés arra utal, hogy még olyankor is mutassunk szeretetet, amikor az nem jön természetesen. Például, hogyan reagálunk, ha egy testvér megbánt minket? Lehet, hogy az jönne ösztönösen, hogy mi is úgy bánjunk vele, ahogyan ő bánt velünk. De ne feledjük, mit tanult Péter Jézustól. Jehovának egyáltalán nem tetszik, ha visszavágunk (Ján 18:10, 11). Péter ezért ezt tanácsolja: „Ne fizessétek vissza sérelemmel a sérelmet, vagy sértegetéssel a sértegetést. Inkább áldással viszonozzátok” (1Pét 3:9). Ha buzgón szeretjük a testvéreket, akkor még azokkal is kedvesek és figyelmesek leszünk, akik megbántanak minket.

12. a) Mire ösztönöz minket a mélységes szeretet? b) Milyen tanulságokat szeretnél alkalmazni a Tegyünk azért, hogy egységesek maradjunk! című videóból?

¹² Péter az első levelében egy hasonló megfogalmazást használ, azt, hogy „mélységesen szeressétek egymást”. Ez a fajta szeretet nem csupán egy-egy bűnt fedez el, hanem „bűnök tömegét” (1Pét 4:8). Amikor Péter ezt írta, talán visszaemlékezett, hogy mit tanított neki Jézus évekkel korábban. Péter úgy gondolta, hogy milyen nagyvonalú, hogy még 7-szer is képes megbocsátani a testvérének. Jézus viszont azt mondta neki – és ezzel nekünk is –, hogy még 77-szer is meg kell bocsátanunk, vagyis ne szabjunk határt ennek (Máté 18:21, 22). Ha nehéznek találod megfogadni ezt a tanácsot, nem vagy rossz ember. Egyikünk sem tökéletes, és időnként nehezen tudunk megbocsátani. A lényeg az, hogy mindent tegyél meg azért, hogy megbocsáss a testvérednek, és kibékülj vele. c

13. Miért lehet nehéz a véneknek időt találniuk a pásztorkodásra?

¹³ Péter biztosan sohasem felejtette el, amit Jézus a feltámadása után mondott neki: „Terelgesd a juhocskáimat” (Ján 21:16). A vének tudják, hogy Jehova tőlük is ezt várja el. Ám nehéz lehet időt találniuk a pásztorkodásra. Először is a saját családtagjaik érzelmi és fizikai szükségleteit kell kielégíteniük, valamint erősíteni a hitüket. Ezenkívül élen járnak a prédikálómunkában, és programokat tartanak az összejöveteleken és a kongresszusokon, melyekre alaposan fel kell készülniük. Néhányuk pedig kórházi összekötő bizottságokban szolgál, vagy segíti a helyi tervezési és kivitelezési osztály munkáját. Egyszóval, a véneknek bőven van mit tenniük.

14. Mi ösztönözheti a véneket a pásztori munkára? (1Péter 5:1–4)

¹⁴ Péter így buzdította a véntársait: „terelgessétek Isten gondjaitokra bízott nyáját”. (Olvassátok fel: 1Péter 5:1–4.) Ha vén vagy, biztos nagyon szereted a testvéreket és testvérnőket, és vágysz rá, hogy pásztorként a gondjukat viseld. De lehet, hogy úgy érzed, hogy olyan sok a teendőd, és annyira el vagy fáradva, hogy egyszerűen képtelen vagy még pásztorkodni is. Mit tehetsz ilyenkor? Mondd el Jehovának, hogy mi minden bánt téged ezzel kapcsolatban, és hogy szeretnél jó pásztor lenni. Figyeld meg, milyen buzdító gondolatot írt Péter: „ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki rá van utalva az Istentől kapott erőre” (1Pét 4:11). Lehet, hogy a testvérek olyan gondokkal küzdenek, amelyeket ebben a rendszerben nem lehet megoldani. De ne feledd, a „főpásztor”, Jézus Krisztus többet tud tenni értük, mint bármelyik vén. És ő nemcsak az új világban lesz a segítségükre, hanem már most is. Isten csak annyit kér tőletek, vénektől, hogy szeressétek a testvéreiteket, pásztorkodjatok fölöttük, és legyetek példaképeivé a nyájnak.

15. Hogyan végzi egy vén a pásztori teendőit? (Lásd a képet is.)

¹⁵ William már régóta vénként szolgál, és tudja, mennyire fontos a pásztorkodás.  A Covid19-világjárvány kitörésekor a véntársaival elhatározták, hogy minden héten mindenkivel felveszik a kapcsolatot a szántóföldi csoportjukból. Így beszél arról, hogy miért tartották ezt fontosnak: „Mivel sok testvérünk sehová sem mehetett, az otthon magányában könnyen eluralkodhattak rajtuk a negatív gondolatok.” Amikor a testvérek a nehézségeikről beszélnek Williamnek, ő türelmesen végighallgatja őket, hogy meg tudja állapítani, hogyan tudna a legjobban segíteni nekik. Ezután keres nekik egy videót vagy valamilyen más anyagot a jw.org-on. William még hozzáfűzi: „Még sosem volt olyan fontos a pásztorkodás, mint most. Annyi mindent megteszünk idegenekért, hogy megismerjék Jehovát. Ugyanilyen erőbedobással kell fáradoznunk a juhocskákért is, hogy erősek maradjanak az igazságban.”

16. Te melyik tanácsot szeretnéd megfogadni Péter leveleiből?

¹⁶ Most csupán néhány tanulságot emeltünk ki Péter két ihletett leveléből. Te is találtál valamit, amiben fejlődhetnél? Talán elhatároztad, hogy gyakrabban fogsz elmélkedni az új világon. Vagy kitűzted célul, hogy kötetlen formában tanúskodni fogsz a munkahelyen, az iskolában vagy valahol máshol. Vagy lehet, hogy azon szeretnél dolgozni, hogy még jobban szeresd a testvéreidet. A véneknek pedig talán megújult az elhatározásuk, hogy buzgón és készségesen törődjenek Isten juhaival. Az őszinte önvizsgálat felszínre hozhatja néhány hiányosságunkat. De ne keseredjünk el miattuk, hiszen „kedves az Úr [Jézus]”, és segíteni fog fejlődni (1Pét 2:3). Péter erről is biztosít minket: „Isten... maga fogja befejezni a képzéseteket. Megszilárdít, erőssé tesz, és biztos alapokra helyez benneteket” (1Pét 5:10).

17. Mi lesz a jutalmunk, ha kitartunk, és engedjük, hogy Jehova képezzen minket?

¹⁷ Volt, hogy Péter méltatlannak érezte magát arra, hogy Isten Fiával legyen (Luk 5:8). De Jehova és Jézus szeretettel segített neki, hogy ne adja fel, és Krisztus hűséges követője maradjon. Így felbecsülhetetlen értékű jutalomban részesült: bemehetett „Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak és megmentőnknek örök királyságába” (2Pét 1:11). Ha Péterhez hasonlóan te is kitartasz, és engeded, hogy Jehova képezzen, akkor eléred a hited célját, a megmentésedet, vagyis elnyered az örök életet (1Pét 1:9).