1. Még ha valaki súlyos bűnt követett is el, miben bízhatunk?

 AZ ELŐZŐ cikkben megvizsgáltuk, hogy Pál apostol milyen útmutatást adott a korintuszi gyülekezetnek, amikor egy testvér súlyos bűnt követett el. Mivel ez a férfi nem bánta meg a tettét, el kellett távolítani a gyülekezetből. De ahogy a témaadó versünk mutatja, Isten még egy olyan személyt is megbánásra tud indítani, aki súlyos bűnt követett el (Róma 2:4). Hogyan használja fel erre a véneket?

2–3. Mit tegyünk, ha tudomásunkra jut, hogy egy hittársunk súlyos bűnt követett el, és miért tegyünk így?

² De a vének csak akkor tudnak segíteni annak, aki súlyos bűnt követett el, ha tudnak a helyzetről. Ezért mit tegyünk, ha tudomásunkra jut, hogy egy hittársunk olyasmit tett, ami miatt akár el is távolíthatják a gyülekezetből? Beszéljünk vele, és ösztönözzük arra, hogy forduljon a vénekhez segítségért (Ézs 1:18; Csel 20:28; 1Pét 5:2).

³ De mi a helyzet akkor, ha a vétkes nem hajlandó beszélni a vénekkel? Mivel szeretjük a testvérünket, ilyenkor nekünk kell a vénekhez fordulni, hogy megkaphassa a szükséges segítséget, és ne veszítsük el őt. Tudjuk,  hogy ha nem változtat a viselkedésén, akkor elveszítheti Jehova barátságát, és a gyülekezetre is rossz fényt vethet. Ezért bár bátorságra van szükség ahhoz, hogy beszéljünk a vénekkel, a Jehova és a testvérünk iránti szeretet arra fog indítani minket, hogy ezt megtegyük (Zsolt 27:14).

HOGYAN SEGÍTHETNEK A VÉNEK AZOKNAK, AKIK SÚLYOS BŰNT KÖVETTEK EL?

4. Mi a célja a véneknek, amikor találkoznak valakivel, aki súlyos bűnt követett el?

⁴ Ha a gyülekezetből valaki súlyos bűnt követ el, a vének testülete kijelöl maguk közül egy háromfős bizottságot, hogy találkozzon vele. a Fontos, hogy a vének szerények és alázatosak legyenek. Bár megpróbálják arra indítani, hogy megbánja a tettét, tisztában vannak vele, hogy nem kényszeríthetik ki ezt (5Móz 30:19). Tudják, hogy nem mindenki fog olyan kedvezően reagálni a segítségnyújtásra, mint Dávid király (2Sám 12:13). Vannak, akik elvetik a Jehovától jövő tanácsot (1Móz 4:6–8). Ennek ellenére a véneknek az a céljuk, hogy ha lehet, megbánásra indítsák a vétkest. Mit tartsanak észben, amikor találkoznak vele?

5. Mit tartsanak észben a vének, amikor találkoznak azzal, aki bűnt követett el? (2Timóteusz 2:24–26) (Lásd a képet is.)

⁵ A vének úgy tekintenek a vétkesre, mint egy elveszett juhra, aki még mindig értékes Jehovának (Luk 15:4, 6). Ezért figyelnek rá, hogy se a beszédük, se a viselkedésük ne legyen nyers vagy durva. És nem is csupán rutineljárásnak tekintik ezt a beszélgetést. Ehelyett arra törekszenek, hogy a 2Timóteusz 2:24–26-ban található tulajdonságok jellemezzék őket. (Olvassátok fel!) Miközben próbálják megbánásra indítani a vétkest, szelídek és kedvesek maradnak.

6. Hogyan készítik fel a szívüket a vének, mielőtt találkoznak azzal, aki bűnt követett el? (Róma 2:4)

⁶ A vének felkészítik a szívüket. Észben tartják Pál apostol szavait: „Isten… kedvesen megbánásra próbál vezetni téged”. (Olvassátok fel: Róma 2:4.) Ezért törekszenek rá, hogy Jehovához hasonlóan kedvesen bánjanak a bűnössel. Ők pásztorok, akik Krisztus irányítása alatt állnak, és követniük kell a példáját abban, ahogyan a gyülekezettel bánnak (Ézs 11:3, 4; Máté 18:18–20). Mielőtt a  bizottság találkozik a vétkessel, a vének imádkoznak azért, hogy Jehova segítsen nekik elérni a céljukat, vagyis megbánásra indítani őt. Kutatnak a Bibliában és a kiadványainkban, és imádkoznak azért, hogy Jehova segítsen nekik tisztán látni az ügyben. Azt is átgondolják, hogy mit kell tudniuk az illető hátteréről, ami befolyásolhatja a gondolkodását és a viselkedését (Péld 20:5).

7–8. Jehovához hasonlóan hogyan bánhatnak türelmesen a vének azokkal, akik bűnt követtek el?

⁷ A vének Jehovához hasonlóan igyekeznek türelmesek lenni. Észben tartják, hogy Jehova hogyan próbált segíteni a múltban azoknak, akik bűnt követtek el. Például türelmesen érvelt Káinnak. Elmondta neki, hogy mi lesz a következménye annak, ha nem változtat a viselkedésén, de azt is, hogy milyen áldásban lesz része, ha megfogadja a tanácsát (1Móz 4:6, 7). Vagy amikor Dávid bűnt követett el, elküldte hozzá Nátán prófétát. Ő egy olyan szemléltetést mondott el neki, ami megbánásra indította (2Sám 12:1–7). Ezenkívül Jehova újra meg újra elküldte a prófétáit az önfejű népéhez (Jer 7:24, 25). Kezdeményező volt, és már azelőtt igyekezett segíteni nekik, mielőtt megbánták volna a bűneiket.

⁸ A vének igyekeznek Jehovát utánozni, amikor megpróbálnak segíteni azoknak, akik súlyos bűnt követtek el. A 2Timóteusz 4:2-vel összhangban „nagy türelemmel” érvelnek nekik. Ehhez arra van szükség, hogy higgadtak és türelmesek maradjanak, miközben megpróbálják jóra ösztönözni a bűnöst. Ha viszont ingerültté válnának, a vétkes talán nem fogadná meg a tanácsot, sőt ezzel akár a botlását is okozhatnák.

9–10. Hogyan segíthetnek a vének a vétkesnek elgondolkodni azon, hogy mi vezetett oda, hogy bűnt követett el?

⁹ A vének megpróbálják megállapítani, hogy mi állhat annak a hátterében, hogy a testvér bűnt követett el. Vajon azért gyengült meg a kapcsolata Jehovával, mert elhanyagolta a személyes tanulmányozást és a szolgálatot? Már nem imádkozott rendszeresen, és felszínessé váltak az imái? Engedte, hogy eluralkodjanak rajta a helytelen vágyak? Nem jól választott társaságot vagy kikapcsolódást? Milyen hatással voltak a gondolkodására és a vágyaira a döntései? Tudatában van annak, mennyire megbántotta égi Atyját, Jehovát azzal, amit tett?

¹⁰ A vének kérdésekkel segíthetnek a vétkesnek elgondolkodni azon, hogy mi vezetett oda, hogy meggyengült a kapcsolata Jehovával, és bűnt követett el (Péld 20:5). De fontos, hogy közben kedvesek és tapintatosak legyenek. Emellett Nátán prófétához hasonlóan használhatnak szemléltetéseket is, hogy segítsenek a vétkesnek felismerni a tettei súlyát. Lehet, hogy a testvér már az első beszélgetés során eljut odáig, hogy őszintén sajnálja a tettét, sőt akár meg is bánja azt.

11. Hogyan bánt Jézus a bűnösökkel?

¹¹ A vének igyekeznek követni Jézus példáját. A feltámasztott Jézus ezt kérdezte a tárzuszi Saultól: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ezzel a kérdéssel segített neki felismerni, hogy mennyire rossz az, amit tesz (Csel 9:3–6). Ami pedig „azt az asszonyt, Jezabelt” illeti, Jézus ezt mondta: „Adtam neki időt, hogy megbánja a bűneit” (Jel 2:20, 21).

12–13. Hogyan adhatnak időt a vének a vétkesnek, hogy megbánja a bűnét? (Lásd a képet is.)

 ¹² A vének úgy követhetik Jézus példáját, ha nem következtetnek elhamarkodottan úgy, hogy a bűnös nem fogja megbánni a tettét. Míg néhányan már az első beszélgetés során megbánják a bűnüket, másoknak több időre van szükség ehhez. Ezért a vének dönthetnek úgy, hogy többször is találkoznak a vétkessel. Lehet, hogy az első beszélgetés után egy ilyen személy komolyan elgondolkodik azon, amit a vének mondtak neki. Az is lehet, hogy alázatosan Jehovához fordul imában, hogy a megbocsátását kérje (Zsolt 32:5; 38:18). Így a következő beszélgetés során talán már egészen más lesz a hozzáállása, mint az első alkalommal.

¹³ A vének kedvesen és együttérzően próbálnak segíteni a vétkesnek. Imádkoznak azért, hogy Jehova áldja meg az erőfeszítéseiket, és bíznak benne, hogy a testvér észhez tér, és megbánja, amit tett (2Tim 2:25, 26).

14. Kinek köszönhető, ha egy bűnös megbánja a tettét, és miért mondhatjuk ezt?

¹⁴ Óriási öröm, ha egy bűnös megbánja a tettét! (Luk 15:7, 10). De kinek köszönhető ez? Vajon a véneknek? Gondoljunk vissza arra, hogy mit írt Pál a bűnösökről: „Isten talán megbánásra indítja őket” (2Tim 2:25). Vagyis nem emberek, hanem Jehova az, aki segít a vétkesnek változtatni a gondolkodásán és a viselkedésén. Pál ezután arra is rámutatott, hogy milyen jó eredménye lesz annak, ha valaki megbánja a bűneit: még pontosabban megismeri az igazságot, észhez tér, és kiszabadul Sátán csapdájából (2Tim 2:26).

15. Hogyan segíthetnek a vének valakinek azután is, hogy megbánta a bűnét?

¹⁵ Ha valaki megbánja a bűnét, a bizottság megszervezi, hogy pásztori látogatások keretében további segítséget kapjon ahhoz, hogy megerősödjön a hite,  a helyes úton tudjon járni, és ellen tudjon állni Sátán kísértéseinek (Héb 12:12, 13). A vének természetesen nem beszélnek másoknak az ügy részleteiről. De akkor miről kell tájékoztatni a gyülekezetet?

„A BŰNÖSÖKET FEDD MEG MINDENKI SZEME LÁTTÁRA”

16. Az 1Timóteusz 5:20 szerint mit értett Pál azon, hogy Timóteusz „mindenki szeme láttára” feddje meg a bűnösöket?

¹⁶ (Olvassátok fel: 1Timóteusz 5:20.) Pál azt tanácsolta Timóteusznak, aki szintén vén volt, hogy feddje meg a bűnösöket „mindenki szeme láttára”. Vajon ez azt jelentette, hogy minden esetben az egész gyülekezet előtt meg kellett feddni azt, aki bűnt követett el? Nem. Pál ezzel a kifejezéssel azokra utalt, akik tudtak az esetről. Ők lehettek például szemtanúk, vagy olyanok, akiknek a bűnös elmondta, mit tett. Ezzel összhangban a vének csak ezeket a személyeket fogják tájékoztatni arról, hogy foglalkoztak az üggyel, és hogy helyreigazították a bűnöst.

17. Mikor kell bejelenteni, hogy valaki feddésben részesült, és miért van erre szükség?

¹⁷ Viszont abban az esetben, ha a helytelenség széles körben ismertté vált a gyülekezetben, vagy valószínű, hogy ismertté fog válni, akkor a versben említett „mindenki” az egész gyülekezetre vonatkozik. Ezért egy vén bejelentést fog tenni a gyülekezetben, hogy az adott testvér vagy testvérnő feddésben részesült. Miért van erre szükség? Pál szavaiból kiderül, hogy azért, hogy az ilyenek „intő példák legyenek a többieknek”, és így azok ne kövessenek el bűnt.

18. Mit tesznek a vének, ha egy kiskorú megkeresztelt személy követ el súlyos bűnt? (Lásd a képet is.)

 ¹⁸ És mi a helyzet akkor, ha egy kiskorú, vagyis egy 18 évnél fiatalabb, megkeresztelt személy követ el súlyos bűnt? A vének testülete ilyenkor megszervezi, hogy két vén találkozzon vele és a keresztény szüleivel. b A vének megkérdezik a szülőket, hogy mit tettek már eddig, hogy segítsenek a gyermeküknek megbánni a bűnét. Ha a kiskorú jól fogadja a szülei tanácsát, és változtat a gondolkodásán és a viselkedésén, akkor a két vén úgy dönthet, hogy nem szükséges további lépéseket tenni az ügyben. Elvégre Jehova a szülőkre bízta azt a felelősséget, hogy helyreigazítsák a gyermekeiket (5Móz 6:6, 7; Péld 6:20; 22:6; Ef 6:2–4). A vének ezután időnként egyeztetnek a szülőkkel, hogy lássák, a kiskorú biztosan megkapja-e a szükséges segítséget. De mi a helyzet, ha egy ilyen fiatal nem változtat a viselkedésén? Ebben az esetben egy vénekből álló bizottság találkozik vele és a keresztény szüleivel.

„JEHOVA NAGYON GYÖNGÉD VONZALMÚ ÉS IRGALMAS”

19. Hogyan igyekeznek a vének követni Jehova példáját?

¹⁹ A véneknek felelősségük tisztán tartani a gyülekezetet (1Kor 5:7). Ugyanakkor mindent megtesznek, hogy ha csak lehet, sikerüljön megbánásra indítani azt, aki súlyos bűnt követett el. Mivel igyekeznek Jehova példáját követni, aki „nagyon gyöngéd vonzalmú és irgalmas”, bizakodóak, és remélik, hogy a vétkes megbánja a tettét (Jak 5:11). Az idős János apostol szavaiból jól látszik, hogy ő is ilyen szeretettel bánt a testvéreivel. Ezt írta: „Kisgyermekeim, ezeket azért írom nektek, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki mégis bűnt követ el, van segítőnk az Atyánál: Jézus Krisztus, aki igazságos” (1Ján 2:1).

20. Mit fogunk megvizsgálni a cikksorozat utolsó részében?

²⁰ Időnként sajnos előfordul, hogy egy keresztény nem bánja meg a bűnét, és ezért el kell távolítani a gyülekezetből. Mit tesznek a vének egy ilyen helyzetben? A cikksorozat utolsó részében látni fogjuk.