Pál apostol ezt írta a tesszalonikai keresztényeknek: „Ha… valaki nem engedelmeskedik annak, ami ebben a levélben áll, akkor jegyezzétek meg” (2Tessz 3:14). Korábban úgy értettük, hogy ez az útmutatás a véneknek szól. Ezért ha valaki annak ellenére is figyelmen kívül hagyta a bibliai alapelveket, hogy többször is tanácsot kapott, a vének dönthettek úgy, hogy tartanak egy figyelmeztető előadást a gyülekezetnek. Ezután a hírnökök a szabadidejükben már nem keresték a társaságát.

Azonban kiigazításra van szükség, mert felismertük, hogy Pál tanácsa arra vonatkozik, hogy az egyes keresztényeknek mit kell tenniük. Ezért a véneknek nem kell ilyen figyelmeztető előadásokat tartaniuk. Miért jutottunk erre a következtetésre? Nézzük meg a szövegkörnyezetet.

Pál említést tett róla, hogy a gyülekezetben néhányan „rendetlenül viselkednek”. Ők olyan személyek voltak, akik nem fogadták meg az ihletett tanácsot. Pál egy korábbi látogatása során ezt az utasítást adta a gyülekezetnek: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyen.” Ennek ellenére néhányan továbbra sem voltak hajlandóak dolgozni, hogy eltartsák magukat, pedig képesek lettek volna rá. Sőt, olyasmibe ártották magukat, ami nem tartozott rájuk. Hogyan kellett bánniuk velük a gyülekezetnek? (2Tessz 3:6, 10–12).

Pál azt írta velük kapcsolatban, hogy jegyezzék meg őket. Az itt használt görög szó arra utal, hogy valaki felismeri, ki számít ilyen személynek, és vigyáz, nehogy rossz hatással legyen rá. Pál ezt az útmutatást az egész gyülekezetnek adta, nem csak a véneknek (2Tessz 1:1; 3:6). Ezért ha a gyülekezetben az egyes keresztények felismerték, hogy egy hittársuk figyelmen kívül hagyja az Írásokon alapuló tanácsot, akkor megszakították vele a társas érintkezést.

Vajon úgy kellett bánni vele, mint aki el lett távolítva a gyülekezetből? Nem, hiszen Pál hozzátette: „továbbra is intsétek mint testvért.” Vagyis a többiek az összejöveteleken és a szolgálatban továbbra is tölthettek vele időt, viszont a szabadidejükben nem keresték a társaságát. Pál elmondta, hogy erre azért van szükség, hogy elszégyellje magát. Tehát a megjegyzésnek köszönhetően a rendetlenül viselkedő talán szégyenkezni kezdett, és változtatott a viselkedésén (2Tessz 3:14, 15).

Hogyan alkalmazhatjuk ma Pál tanácsát? Mielőtt megjegyeznénk valakit, először is meg kell győződnünk arról, hogy valóban rendetlenül viselkedik-e. Pál nem olyanokról beszélt, akik lelkiismereti kérdésekben vagy ízlésbeli dolgokban másképp döntenek, mint mi. És nem is olyanokra utalt, akik megbántottak minket. Inkább azokra gondolt, akik szándékosan nem engedelmeskednek az egyértelmű bibliai tanácsnak.

Ha észrevesszük, hogy egy hittársunknak ilyen a hozzáállása, a személyesen fogunk dönteni arról, hogy nem keressük a társaságát a szabadidőnkben. Mivel ez személyes döntés, a közvetlen családtagjainkon kívül nem fogunk másoknak beszélni erről. De ettől még az összejöveteleken és a szolgálatban tölthetünk vele időt, és ha változtat a viselkedésén, újból kereshetjük a társaságát a szabadidőnkben is.