1. Mennyire volt fontos a kenyér a bibliai időkben?

 A BIBLIAI időkben a kenyér alapvető élelmiszer volt (1Móz 14:18; Luk 4:4). Annyira fontos volt, hogy a Biblia időnként a „kenyér” szóval tágabb értelemben az élelemre utal (Máté 6:11; Csel 20:7, magyarázó jegyzet). Jézus két jól ismert csodája is a kenyérhez kapcsolódott (Máté 16:9, 10). Az egyikről János evangéliumának 6. fejezetében olvashatunk. Miközben megvizsgáljuk ezt a beszámolót, figyeljük meg, mit tanulhatunk belőle.

2. Miért volt szüksége a többezres tömegnek élelemre?

² Miután az apostolok visszatértek egy prédikálókörútról, Jézus látta, hogy pihenésre van szükségük. Ezért azt mondta nekik, hogy keljenek át együtt csónakkal a Galileai-tengeren (Márk 6:7, 30–32; Luk 9:10). Egy elhagyatott helyre indultak Betsaida környékére. De az emberek tudomást szereztek erről, és ezrével odasereglettek. Jézus mégsem küldte el őket, hanem kedvesen Isten királyságáról kezdett beszélni nekik, és meggyógyította a betegeket. Amikor esteledett, a tanítványok azon gondolkodtak, hogy hogyan fog ennyi ember élelemhez jutni. Bár néhányaknál talán volt némi ennivaló, a legtöbbeknek be kellett volna menniük a falvakba, hogy vegyenek (Máté 14:15; Ján 6:4, 5). Mit tett ekkor Jézus?

JÉZUS CSODÁT TÉVE KENYERET AD AZ EMBEREKNEK

3. Mit mondott Jézus az apostoloknak, amikor látta, hogy az embereknek nincs mit enniük? (Lásd a képet is.)

³ Jézus ezt mondta az apostoloknak: „Nem kell elmenniük, hanem ti adjatok nekik enni!” (Máté 14:16). Ám ez lehetetlennek tűnt nekik, hiszen csak a férfiak körülbelül  5000-en voltak. De a nőket és a gyermekeket is beleszámítva akár 15 000- en is lehettek (Máté 14:21). András ezt mondta: „Van itt egy kisfiú, akinél van öt árpakenyér és két kis hal. De mi az ennyi embernek?” (Ján 6:9). Abban az időben az emberek gyakran fogyasztottak árpakenyeret, és a kisfiúnál lévő hal valószínűleg sózott és szárított volt. De öt kenyér és két hal nagyon kevés volt egy ekkora tömegnek.

4. Mit tanulhatunk a János 6:11–13-ból? (Lásd a képeket is.)

⁴ Jézus szerette volna vendégül látni az embereket, ezért arra utasította őket, hogy telepedjenek le csoportokban a fűre (Márk 6:39, 40; olvassátok fel: János 6:11–13). A beszámoló szerint ezután hálát adott az Atyjának a kenyérért és a halért. És ez helyénvaló is volt, hiszen Isten gondoskodott erről az ételről. Ez jó emlékeztető nekünk arra, hogy mindig imádkozzunk étkezés előtt, akár egyedül vagyunk, akár mások társaságában. Majd Jézus megkérte a tanítványait, hogy osszák szét az ételt az embereknek. Olyan sok volt a kenyér és a hal, hogy mindenki jóllakott, és még maradt is. Mivel Jézus nem szerette volna, hogy ez kárba menjen, gondoskodott róla, hogy a maradékot összeszedjék, valószínűleg azért, hogy később még fel lehessen használni. Ezzel jó példát mutatott nekünk, hogy mi se legyünk pazarlóak. Ha neked is vannak gyermekeid, megbeszélhetnéd velük ezt a történetet, és azt, hogy mit tanulhatunk belőle az imáról, a vendégszeretetről és a nagylelkűségről.

5. Mire készültek az emberek, amikor látták Jézus csodáit, de mit tett Jézus?

 ⁵ Az embereket lenyűgözték Jézus csodái és tanításai. Ismerték Mózes jövendölését, hogy Isten egy különleges prófétát fog adni nekik, ezért azon tűnődtek, hogy vajon Jézus-e ez a próféta (5Móz 18:15–18). Minden bizonnyal azt gondolták, hogy Jézus kiváló uralkodó lenne, olyan, aki az egész népnek tudna ennivalót adni. Ezért meg akarták fogni, hogy királlyá tegyék (Ján 6:14, 15). Ha Jézus ezt engedte volna, akkor a zsidók mellett foglalt volna állást, akik ekkor római fennhatóság alatt álltak. De ő ezt nem hagyta. Azt olvassuk, hogy „visszavonult a hegyre”. Tehát bár mások nyomást gyakoroltak rá, Jézus nem folyt bele a politikába. Milyen jó példa nekünk!

6. Hogyan követhetjük Jézus példáját? (Lásd a képet is.)

⁶ Természetesen minket nem fognak arra kérni, hogy csodát téve ezreknek adjunk enni, vagy betegeket gyógyítsunk. És nem is fognak megpróbálni királlyá vagy vezetővé tenni minket. De az emberek nyomást gyakorolhatnak ránk, hogy menjünk el szavazni, vagy támogassunk valakit, aki szerintük változást hozhat. Jézus példája azonban egyértelmű. Ő határozottan elutasította, hogy állást foglaljon politikai kérdésekben. Később még ezt is mondta: „Az én királyságom nem része e világnak” (Ján 17:14; 18:36). Keresztényekként  követnünk kell a példáját. Mi is Isten királyságát támogatjuk, tanúskodunk róla másoknak, és imádkozunk érte (Máté 6:10). De most térjünk vissza a kenyerekkel kapcsolatos csodához, és nézzük meg, hogy még mit tanulhatunk belőle.

A KENYEREKKEL TÖRTÉNT CSODA JELENTÉSE

7. Mit tett Jézus, és milyen hatással volt ez az apostolokra? (János 6:16–20)

⁷ Miután Jézus enni adott a sokaságnak, azt mondta az apostoloknak, hogy térjenek vissza csónakkal Kapernaumba. Ő pedig visszavonult a hegyre, mert nem akarta, hogy az emberek királlyá tegyék. (Olvassátok fel: János 6:16–20.) Eközben nagy vihar támadt, és a szél hatalmas hullámokat korbácsolt. Ekkor Jézus közeledett az apostolokhoz a vízen járva, és azt mondta Péternek, hogy menjen oda hozzá a vízen (Máté 14:22–31). Amikor pedig Jézus beszállt a csónakba, a vihar elcsendesült. Ezt látva az apostolok így szóltak: „Valóban Isten Fia vagy” (Máté 14:33). a Érdekes, hogy ezt most mondták, és nem a kenyerekkel történt csoda után. Márk hozzáfűz egy érdekes részletet: „Ezen végképp elámultak, mert nem fogták fel a kenyerekkel történt csoda jelentését, és a szívükben továbbra sem értették ezeket” (Márk 6:50–52). Igen, az apostolok nem ismerték fel, milyen óriási hatalmat adott Jehova Jézusnak. Nem sokkal később Jézus újra beszélt a kenyerekkel kapcsolatos csodáról, és egy fontos tanulságot vont le belőle.

8–9. Miért akarták az emberek megtalálni Jézust? (János 6:26, 27)

⁸ Másnap az emberek észrevették, hogy Jézus és az apostolai elmentek. Ezért amikor Tibériásból csónakok érkeztek, elmentek azokkal Kapernaumba, hogy megkeressék Jézust (Ján 6:22–24). Vajon azért akarták megtalálni, hogy még többet halljanak Isten királyságáról? Nem, hanem elsősorban azért, hogy újra enni kapjanak. Honnan tudjuk ezt?

⁹ Figyeljük meg, mi történt, amikor az emberek megtalálták Jézust Kapernaum közelében. Jézus tudta, hogy őket elsősorban az érdekli, hogy kielégítsék a pillanatnyi fizikai szükségleteiket, és ezt nyíltan meg is mondta nekik. Bár ettek a kenyerekből, és jóllaktak, Jézus azt mondta nekik, hogy ez olyan ennivaló volt, amely tönkremegy. Ezért arra ösztönözte őket, hogy inkább olyan ennivalóért dolgozzanak, amely „megmarad, és örök életet ad”. (Olvassátok fel: János 6:26, 27.) Azt mondta, hogy az Atyja általa gondoskodik erről az ennivalóról. Ez biztosan felcsigázta a hallgatói kíváncsiságát. Milyen ennivalóra gondolhatott Jézus, és hogyan kaphatták meg?

10. Mit kellett tenniük az embereknek, hogy örök életet kapjanak?

¹⁰ Jézus hallgatói valószínűleg érezték, hogy valamit tenniük kell azért, hogy megkapják ezt az ennivalót. Talán arra gondoltak, hogy eleget kell tenniük a mózesi törvény előírásainak. De Jézus ezt mondta nekik: „Ahhoz, hogy Isten kedvére legyetek, hinnetek kell abban, akit elküldött” (Ján 6:28, 29). Tehát akkor kaphat valaki örök életet, ha hisz Isten képviselőjében. Jézus korábban is beszélt erről (Ján 3:16–18, 36). És később még  mást is mondott arról, hogy hogyan kaphatunk örök életet (Ján 17:3).

11. Miből látszik, hogy a zsidók gondolatai csak a fizikai táplálék körül forogtak? (Zsoltárok 78:24, 25)

¹¹ Ezek a zsidók nem fogadták el, hogy hinniük kell Jézusban. Ezt kérdezték tőle: „Milyen jelet teszel, hogy láthassuk, és higgyünk neked?” (Ján 6:30). Megemlítették, hogy az ősapáik Mózes napjaiban mannát kaptak kenyérként (Neh 9:15; Ján 6:31; olvassátok fel: Zsoltárok 78:24, 25). Látszik, hogy a gondolataik még mindig a fizikai táplálék körül forogtak. Sőt, amikor Jézus ezután „az igazi, égből való” kenyérről beszélt, amely a mannával ellentétben örök életet adhatott nekik, még csak meg sem kérdezték tőle, hogy mire gondol (Ján 6:32). Annyira lekötötték a figyelmüket a fizikai szükségleteik, hogy egyáltalán nem figyeltek oda arra, amit Jézus tanítani szeretett volna nekik. Mit tanulhatunk ebből?

MI LEGYEN A LEGFONTOSABB AZ ÉLETÜNKBEN?

12. Hogyan mutatott rá Jézus, hogy mi a legfontosabb az életben?

¹² A János evangéliuma 6. fejezetében feljegyzett beszámolóból egy fontos tanulságot szűrhetünk le: annak kell a legfontosabbnak lennie az életünkben, hogy engedelmeskedjünk Jehovának, és jó kapcsolatban legyünk vele. Ezt Jézus is egyértelművé tette, amikor Sátán megkísértette őt. Rámutatott, hogy a Jehovának való engedelmesség sokkal fontosabb, mint a fizikai táplálék (Máté 4:3, 4). A hegyi beszédben is kihangsúlyozta, hogy mennyire fontos tudatában lennünk annak, hogy szükségünk van Istenre (Máté 5:3). Ezért gondoljuk át a következőket: „Mit mutat rólam az, ahogyan élek? Mi a fontosabb nekem: a Jehovával ápolt kapcsolatom vagy a saját vágyaim?”

13. a) Miért nincs azzal semmi baj, ha örömet találunk az evésben? b) Mire figyelmeztet minket Pál apostol? (1Korintusz 10:6, 7, 11)

¹³ Természetesen nincs abban semmi rossz, ha imádkozunk azért, hogy meglegyen, amire fizikailag szükségünk van, és ha élvezzük ezeket a dolgokat (Luk 11:3). A Biblia is elismeri, hogy mennyire jó, ha eszünk, iszunk, és örömet találunk a kemény munkánkban, és hogy ez „az igaz Istentől van” (Préd 2:24; 8:15; Jak 1:17). De sosem szabad engednünk, hogy a fizikai dolgok váljanak a legfontosabbá az életünkben. Ezt Pál apostol is kihangsúlyozta a hittársainak írt egyik levelében. Példákat hozott fel Izrael történelméből, többek között azt, hogy mi történt a Sínai-hegy közelében. Arra figyelmeztette a keresztényeket, hogy ne kívánjanak „ártalmas dolgokat, ahogy [az izraeliták] kívántak”. (Olvassátok fel: 1Korintusz 10:6, 7, 11.) Bár Jehova csoda útján élelemről gondoskodott a népének, a mohóságuk miatt ez ártalmas dologgá vált számukra (4Móz 11:4–6, 31–34). Az aranyborjúval történt eset is azt mutatta, hogy fontosabb nekik az evés, az ivás és az, hogy jól érezzék magukat, mint hogy engedelmeskedjenek Jehovának (2Móz 32:4–6). Pál ezeket az eseményeket intő példaként hozta fel a hittársainak, ugyanis már nagyon közel volt a zsidó rendszer pusztulása, melyre i. sz. 70-ben került sor. Mivel ez a világ is vészesen közeledik a végéhez, jól tesszük, ha mi is komolyan vesszük Pál figyelmeztetését.

14. A Biblia szerint milyen lesz az ennivaló az új világban?

 ¹⁴ Amikor Jézus azt tanította, hogy imádkozzunk azért, hogy legyen meg a mai napra való kenyerünk, azt is mondta, hogy azért is imádkozzunk, hogy legyen meg Isten akarata, „mint az égben, úgy a földön is” (Máté 6:9–11). El tudod képzelni, milyen lesz akkor az élet? A Bibliából kiderül, hogy Istennek az az akarata, hogy a földön mindenkinek legyen jó minőségű élelme. Az Ézsaiás 25:6–8 szerint Isten királyságának uralma alatt mindenkinek bőségesen jut majd finom ennivaló. A Zsoltárok 72:16 pedig ezt írja: „Bőven lesz gabona a földön, a hegyek tetején is túlcsordul.” Várod már, hogy elkészítsd a kedvenc kenyeredet, vagy hogy új recepteket próbálj ki? Mindemellett saját szőlőd lehet majd, és élvezheted a gyümölcsét (Ézs 65:21, 22). És nemcsak neked lesz ilyen jó dolgod, hanem mindenki másnak is.

15. Milyen oktatásban részesülnek majd a feltámadók? (János 6:35)

¹⁵ (Olvassátok fel: János 6:35.) Mi vár a jövőben azokra, akik ettek a kenyérből és a halból, amelyről Jézus gondoskodott? Bár közülük sokan valószínűleg nem hittek benne, elképzelhető, hogy feltámadnak, és találkozhatunk velük az új világban (Ján 5:28, 29). Meg kell majd tanulniuk, mit jelentenek Jézus következő szavai: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, az egyáltalán nem lesz éhes.” Hinniük kell Jézus váltságáldozatában, abban, hogy értük is feláldozta az életét. Ebben segíteni fog nekik, hogy meg lesz szervezve, hogy a feltámadók és az ott születő gyermekek tanulhassanak Jehováról és a szándékáról. Gondoljunk bele, milyen jó lesz tanítani őket! Az, hogy segíthetünk másoknak közelebb kerülni Jehovához, még nagyobb örömet fog szerezni nekünk, mint a finom ételek.

16. Miről lesz szó a következő cikkben?

¹⁶ Ebben a cikkben megvizsgáltuk János evangéliuma 6. fejezetének egy részét. De Jézus még sok minden mást is tanított az örök élettel kapcsolatban. A szavainak nagy jelentősége volt a zsidók számára, és számunkra is nagy jelentősége van. A következő cikkben tovább vizsgáljuk János evangéliumának 6. fejezetét.