1–2. a) Mire figyelmeztette Jézus a tanítványait? b) Mi vezetett ahhoz, hogy a tanítványok elhagyták Jézust? (Lásd a képeket is.)

 „A SZELLEM persze buzgó, de a test gyenge” (Máté 26:41b). a Jézus ezekkel a szavakkal elismerte, hogy mivel nem vagyunk tökéletesek, hajlunk arra, hogy hibákat kövessünk el. De a szavaival egyben figyelmeztetett is minket, hogy ne bízzuk el magunkat, és ne gondoljuk azt, hogy mi sosem fogunk hibázni. Aznap este, nem sokkal korábban a tanítványai magabiztosan kijelentették, hogy sosem fogják elhagyni őt (Máté 26:35). Bár az indítékuk helyes volt, nem számoltak azzal, hogy nyomás alatt milyen könnyen meggyengülhet az elhatározásuk, hogy azt teszik, ami helyes. Ezért Jézus erre figyelmeztette őket: „Kitartóan virrasszatok, és folyton imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek” (Máté 26:41a).

² Sajnos az apostolok nem fogadták meg Jézus figyelmeztetését. Milyen hatással volt ez rájuk? Amikor Jézust letartóztatták, nem maradtak mellette, hanem eluralkodott rajtuk a félelem, és elmenekültek. Mivel nem voltak résen, pontosan azt tették, amiről korábban kijelentették, hogy velük sosem fog előfordulni (Máté 26:56).

3. a) Miért óvakodjunk az elbizakodottságtól? b) Miről lesz szó ebben a cikkben?

³ Nekünk is vigyáznunk kell, nehogy elbizakodottá váljunk. Bár elhatároztuk, hogy nem teszünk semmi olyat, amivel megbántanánk Jehovát, tökéletlenek vagyunk, és könnyen előfordulhat, hogy hibázunk (Róma 5:12; 7:21–23).  Egyik pillanatról a másikra olyan helyzetben találhatjuk magunkat, amelyben nagyon nehéz lehet ellenállni a kísértésnek. Ha szeretnénk hűségesek maradni Jehovához és a Fiához, meg kell fogadnunk Jézus figyelmeztetését, és mindig résen kell lennünk. Ez a cikk ebben fog segíteni nekünk. Először megvizsgáljuk, hogy milyen területeken kell különösen ébernek lennünk. Utána pedig arról lesz szó, hogy hogyan tudunk ellenállni a kísértésnek. Végül megnézzük, hogy mi segít mindig résen lenni.

ISMERD FEL, HOGY MIK A GYENGE PONTJAID!

4–5. Miért óvakodjunk a kevésbé súlyos bűnöktől is?

⁴ Még a kevésbé súlyos bűnök is meggyengíthetik a kapcsolatunkat Jehovával, és odavezethetnek, hogy idővel nagyobb bűnöket fogunk elkövetni.

⁵ Mindannyian szembenézünk kísértésekkel, de eltérő, hogy kinek mik a gyenge pontjai. Vannak, akiknek az jelent különösen nagy küzdelmet, hogy ne kövessenek el súlyos bűnt, például szexuális erkölcstelenséget. Másoknak valamilyen tisztátalan szokás, például az önkielégítés vagy a pornográfia jelent kísértést. És vannak, akiknek az okoz gondot, hogy tartanak mások véleményétől, hajlanak a büszkeségre, vagy könnyen kijönnek a sodrukból. Ezért írta Jakab azt, hogy „mindenki úgy van próbára téve, hogy a saját kívánsága vonzza és csábítja” (Jak 1:14).

6. Mit ismerjünk be magunknak?

⁶ Te tudod, mik a gyenge pontjaid? Csak ártunk magunknak, ha nem veszünk tudomást a gyengeségeinkről, és azt gondoljuk, hogy mi olyan erősek vagyunk, hogy bármilyen kísértésnek ellen tudunk állni (1Ján 1:8). Nem véletlenül írta Pál, hogy még az érett keresztények is kísértésbe eshetnek, ha nem vigyáznak (Gal 6:1). Ezért legyünk őszinték magunkkal, és ismerjük el, hogy mik a gyenge pontjaink (2Kor 13:5).

7. Mire figyeljünk különösen oda? Szemléltesd!

⁷ Mit tegyünk, miután felismertük, hogy mik a gyenge pontjaink? Jelképesen szólva erősítsük meg a védelmi vonalunkat. Nézzünk egy szemléltetést: A bibliai időkben a kapuk voltak a városfalak leggyengébb pontjai, ezért ezekre a területekre állították a legtöbb őrt. Ehhez hasonlóan különösen oda kell figyelnünk azokra a területekre, amelyek a leginkább kísértést jelentenek nekünk (1Kor 9:27).

 HOGYAN LEHETSZ RÉSEN?

8–9. Hogyan kerülhette volna el a Példabeszédek könyvének 7. fejezetében említett fiatal férfi, hogy súlyos bűnt kövessen el? (Példabeszédek 7:8, 9, 13, 14, 21)

⁸ Hogyan kerülhetjük el, hogy engedjünk a kísértésnek? Nézzük meg, mi történt egy fiatal férfival, akiről a Példabeszédek könyvének a 7. fejezete ír. Ő szexuális erkölcstelenséget követett el egy erkölcstelen asszonnyal. A 22. vers ezt írja: „A férfi már követi is”. Ebből úgy tűnhet, hogy hirtelen és váratlanul érte ez a kísértés. De az előző versekből kiderül, hogy több hibás lépést is tett, ami végül odavezetett, hogy bűnt követett el.

⁹ Mik voltak ezek? Először is, este az erkölcstelen asszony utcasarkához közel sétált, és „a háza felé tartott”. (Olvassátok fel: Példabeszédek 7:8, 9.) Aztán amikor meglátta a nőt, nem ment el. Sőt engedte, hogy megcsókolja, és végighallgatta. Az asszony – minden bizonnyal azért, hogy jó színben tüntesse fel magát – elmondta, hogy éppen közösségi áldozatot mutatott be. (Olvassátok fel: Példabeszédek 7:13, 14, 21.) Ha a férfi nem teszi meg ezeket a hibás lépéseket, elkerülhette volna a kísértést és a bűnt is.

10. Hogyan eshet ma is valaki ugyanabba a hibába, mint a Példabeszédek könyvében említett férfi?

¹⁰ Az, amiről Salamon írt, ma is bármelyikünkkel megtörténhet. Előfordulhat, hogy valaki súlyos bűnt követ el, és utólag úgy érzi, hogy minden olyan hirtelen és váratlanul történt. De ha jobban végiggondolja a dolgokat, akkor valószínűleg rájön, hogy több hibás lépést is tett, ami végül ahhoz vezetett, hogy bűnt követett el. Például lehet, hogy olyanokkal barátkozott, akik nem szeretik Jehovát, vagy olyan kikapcsolódást választott, olyan weboldalakat nézett, vagy olyan helyekre ment, amelyek nem kereszténynek valók. Az is lehet, hogy felhagyott az imádkozással, a bibliaolvasással, az összejövetelek látogatásával vagy a szolgálattal. Vagyis a Példabeszédek könyvében említett fiatal férfihoz hasonlóan vele sem váratlanul történt, ami történt.

11. Mit kell kerülnünk, hogy ne kövessünk el bűnt?

¹¹ Mi a tanulság? Nemcsak a bűnt kell kerülnünk, hanem az ahhoz vezető lépéseket is. Salamon is egyértelművé tette ezt a fiatal férfiról szóló történet végén. Az erkölcstelen asszonyra utalva ezt írta: „Ne tévedjetek az ösvényére” (Péld 7:25). Egy másik helyen pedig erre figyelmeztetett: „Maradj távol az ilyen nőtől, és ne menj közel a háza bejáratához” (Péld 5:3, 8). Vagyis úgy tudunk résen lenni, ha messziről kerülünk mindent, ami bűnhöz vezethet. b Ebbe beletartozhatnak olyan helyzetek és tevékenységek is, melyek a keresztények számára önmagukban nem helytelenek, de nekünk személy szerint kísértést jelenthetnek (Máté 5:29, 30).

12. Mit határozott el Jób, és hogyan segített ez neki elkerülni, hogy kísértésbe essen? (Jób 31:1)

¹² Szilárd elhatározásra van szükségünk ahhoz, hogy elkerüljük a kísértést jelentő helyzeteket. Éppen így tett Jób is: szövetséget kötött a szemeivel, hogy nem fog vágyakozva nézni más nőkre a feleségén kívül. (Olvassátok fel: Jób 31:1.) Mivel ragaszkodott ehhez az elhatározásához, még csak a közelébe sem került annak, hogy házasságtörést kövessen el. Hozzá hasonlóan mi is elhatároztuk, hogy kerülni fogunk bármit, ami odavezethet, hogy kísértésbe esünk.

13. Miért ügyeljünk arra, hogy min járnak a gondolataink? (Lásd a képeket is.)

 ¹³ Arra is ügyelnünk kell, hogy min járnak a gondolataink (2Móz 20:17). Egyesek szerint azzal még nincs semmi baj, ha csak eljátszanak a gondolattal, hogy valamilyen bűnt követnek el, amíg az a valóságban nem történik meg. De ez nem így van. Ha valaki egy helytelen vágyat dédelget, azzal csak a saját helyzetét nehezíti meg, hiszen még nehezebb lesz ellenállnia a kísértésnek. Persze nem tudjuk elkerülni, hogy időnként helytelen gondolataink támadjanak. De fontos, hogy azonnal elhessegessük, és jó gondolatokkal váltsuk fel őket. Így megakadályozhatjuk, hogy a helytelen gondolatok hatására olyan erős vágy alakuljon ki bennünk, melyet nehéz lesz megfékeznünk, és ami akár oda is vezethet, hogy súlyos bűnt követünk el (Flp 4:8; Kol 3:2; Jak 1:13–15).

14. Még mi segíthet ellenállnunk a kísértésnek?

¹⁴ Még mi segíthet ellenállnunk a kísértésnek? Teljesen biztosnak kell lennünk abban, hogy mindig az a legjobb nekünk, ha engedelmeskedünk Jehova törvényeinek. Bár időnként küzdelmet jelenthet, hogy összhangba hozzuk a gondolatainkat és a vágyainkat azzal, amit Jehova helyesnek tart, mindenképp megéri az erőfeszítést. Ha így teszünk, belső békénk lesz.

15. Miért fontos, hogy szívből vágyjunk arra, hogy azt tegyük, ami helyes?

¹⁵ Fontos, hogy megtanuljuk gyűlölni a rosszat és szeretni a jót (Ám 5:15). Ez megerősíti az elhatározásunkat, hogy azt fogjuk tenni, ami helyes, és kerülni fogjuk azokat a helyzeteket, melyek bűnhöz vezethetnek. Emellett könnyebb lesz ellenállnunk a kísértésnek egy olyan helyzetben, melyre nem számítottunk, vagy amelyet nem tudtunk elkerülni.

16. Hogyan segít ébernek maradnunk, ha minél több időt töltünk olyan tevékenységekkel, melyek megerősítik a Jehova iránti szeretetünket? (Lásd a képeket is.)

¹⁶ Mi segíthet, hogy még inkább vágyjunk arra, hogy azt tegyük, ami helyes? Igyekezzünk minél több időt tölteni olyan  tevékenységekkel, amelyek megerősítik a Jehova iránti szeretetünket. Ha részt veszünk az összejöveteleken és a szolgálatban, akkor könnyebb lesz ellenállnunk a kísértéseknek, és jobban fogunk vágyni arra, hogy Jehovának tetszően cselekedjünk (Máté 28:19, 20; Héb 10:24, 25). A bibliaolvasás, a tanulmányozás és az elmélkedés pedig segít, hogy még inkább szeressük a jót, és gyűlöljük a rosszat (Józs 1:8; Zsolt 1:2, 3; 119:97, 101). Jézus erre buzdította a tanítványait: „folyton imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek” (Máté 26:41). Ha égi Atyánkhoz fordulunk imában, az jó lehetőség arra, hogy a segítségét kérjük, és megerősödik az elhatározásunk, hogy mindig a kedvében fogunk járni (Jak 4:8).

NE LANKADJON AZ ÉBERSÉGED!

17. Milyen gyengeséggel küzdött Péter?

¹⁷ Valószínűleg vannak olyan gyengeségeink, melyeket teljesen le tudunk győzni, de más gyengeségeink ellen talán folyamatosan küzdenünk kell. Péter apostollal is ez volt a helyzet. Mivel félt az emberektől, háromszor is megtagadta Jézust (Máté 26:69–75). Később úgy tűnhetett, hogy felülkerekedett ezen a gyengeségén, hiszen bátran tanúskodott a szanhedrin előtt (Csel 5:27–29). De aztán évek múlva ismét eluralkodott rajta az emberektől való félelem. Mivel „tartott azoktól, akik a körülmetéltséget pártolták”, elhúzódott a nemzetekből valóktól, és már nem evett velük (Gal 2:11, 12). Az is elképzelhető, hogy sosem sikerült teljesen leküzdenie ezt a gyengeségét.

18. Milyen veszéllyel kell tisztában lennünk, és miért?

¹⁸ Velünk is előfordulhat az, ami Péterrel történt. Lehet, hogy van egy gyengeségünk, amiről azt gondoljuk, hogy már leküzdöttük. De aztán egyszer csak visszatér, és újra erőt vesz rajtunk. Egy testvér elismeri: „Már tíz éve felhagytam a pornográfiával, és biztos voltam benne, hogy ennek a problémának már vége. De a függőségem olyan volt, mint egy rejtőzködő vadállat, ami csak a megfelelő pillanatra várt, hogy előjöjjön.” De a testvér nem  adta fel a küzdelmet. Felismerte, hogy neki mindennap erőfeszítést kell tennie azért, hogy ellen tudjon állni ennek a kísértésnek, és valószínűleg folyamatosan küzdenie kell ellene, amíg ez a világ tart. Ezért a felesége, valamint a vének támogatásával még határozottabb lépéseket tett, hogy távol tartsa magát a pornográfiától.

19. Mit tehetünk, ha van egy vissza-visszatérő gyengeségünk?

¹⁹ Mit tehetünk, hogy egy vissza-visszatérő gyengeség ne uralkodjon el rajtunk, és ne kövessünk el bűnt? Fogadjuk meg Jézus tanácsát, és kitartóan virrasszunk. Még olyankor is óvakodjunk a kísértést jelentő helyzetektől, amikor úgy érezzük, hogy erősek vagyunk (1Kor 10:12). Továbbra is alkalmazzuk azokat a tanácsokat és módszereket, amelyek korábban már segítettek ellenállnunk a kísértésnek. A Példabeszédek 28:14 ezt írja: „Boldog ember, aki mindig résen van” (2Pét 3:14).

AZ ÉBERSÉG JUTALMA

20–21. a) Mi lesz a jutalmunk, ha mindent megteszünk azért, hogy éberek maradjunk? b) Mit fog tenni értünk Jehova, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ellenálljunk a kísértéseknek? (2Korintusz 4:7)

²⁰ Biztosak lehetünk benne, hogy megéri az erőfeszítést, hogy éberek maradjunk, és ne kövessünk el bűnt. Bár ideig-óráig a bűn nyújthat némi élvezetet, úgy lettünk megalkotva, hogy csak akkor tudunk igazán boldogok lenni, ha Jehovának tetszően élünk (1Móz 1:27; Zsolt 19:8; Héb 11:25). Így tiszta lesz a lelkiismeretünk, és örökké élhetünk majd (1Tim 6:12; 2Tim 1:3; Júd 20, 21).

²¹ Igaz, hogy „a test gyenge”, de ez nem jelenti azt, hogy reménytelen helyzetben vagyunk. Jehova mindig kész megadni nekünk a szükséges erőt. (Olvassátok fel: 2Korintusz 4:7.) De figyeljük meg, hogy amit Jehova ad, az a szokásosnál nagyobb erő. Tehát a szokásos erő a saját erőnk, vagyis nekünk is meg kell tennünk a magunk részét. Mindennap erőfeszítést kell tennünk azért, hogy ellenálljunk a kísértéseknek. Ha ezt megtesszük, biztosak lehetünk abban, hogy Jehova meghallgatja az imánkat, és kipótolja az erőnket (1Kor 10:13). Jehova segítségével mindig résen tudunk lenni.