Azért lehetséges, hogy Jehova megbocsássa a vétkeinket, mert Jézus kifizette a váltságot a vére által (Ef 1:7). De a Bibliában azt olvashatjuk, hogy Isten „türelmesen megbocsátotta azokat a bűnöket, amelyeket a múltban követtek el”, vagyis még azelőtt, hogy ki lett fizetve a váltság (Róma 3:25). Hogyan tudta ezt megtenni úgy, hogy közben ragaszkodott a saját igazságos mércéjéhez?

Onnantól kezdve, hogy Jehova megígérte, hogy lesz egy utód, aki megmenti az istenfélő embereket, úgy tekintette, mintha már ki is lenne fizetve a váltság (1Móz 3:15; 22:18). Semmi kétség sem volt benne afelől, hogy az általa kijelölt időben az egyszülött Fia, aki mindig készségesen engedelmeskedik neki, ki fogja fizetni ezt az árat (Gal 4:4; Héb 10:7–10). Amikor Jézust elküldte a földre, hogy képviselje őt, felhatalmazta arra, hogy megbocsássa az emberek bűneit, noha a váltság még nem volt ténylegesen kifizetve. Jézus érvényesnek tekintette a váltsága értékét azok esetében, akik kifejezték a hitüket (Máté 9:2–6).