Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

1924 – Mi történt száz éve?

1924 – Mi történt száz éve?

„AZ ÉV eleje jó lehetőség az Úr felszentelt gyermekeinek arra, hogy... keressék a módját, hogyan terjeszthetnék ki a szolgálatukat” – írta a Bulletin a 1924. januári száma. A Bibliakutatók meg is fogadták ezt a tanácsot: ebben az évben új módszereket próbáltak ki, és bátran prédikáltak.

BÁTRAN BELEVÁGTAK A RÁDIÓZÁSBA

A Bételben szolgáló testvérek ekkor már több mint egy éve dolgoztak azon, hogy felépítsék a WBBR rádióállomást Staten Islanden (New York). Miután megtisztították a területet, építettek egy nagy házat a munkásoknak és egy különálló épületet a stúdiónak és a berendezésnek. Amikor ezzel elkészültek, nekiláttak, hogy beszerezzék és összeállítsák a rádiózáshoz szükséges felszereléseket. De nem ment minden zökkenőmentesen.

A fő antenna beüzemelése nem volt egyszerű feladat. A 91 méter hosszú rádióantennát két, egyenként 61 méter magas fapózna között kellett kifeszíteni. Az első próbálkozásuk kudarcba fulladt. De bíztak Jehovában, és végül sikerrel jártak. Calvin Prosser, aki részt vett az építkezésen, ezt mondta: „Ha első nekifutásra sikerült volna, még a végén elbíztuk volna magunkat!” A testvérek Jehovának tulajdonították a sikert. De a nehézségek ezzel nem értek véget.

Felállítják a WBBR antennáját tartó egyik póznát

A rádiózás ekkoriban még gyerekcipőben járt, ezért nem volt könnyű beszerezni a szükséges eszközöket. A testvéreknek mégis sikerült. Hozzájutottak a közelben egy használt, házilag épített, 500 wattos rádióadóhoz. Mikrofonként pedig egy telefon beszélőjét használták. Februárban, az egyik este a testvérek szerették volna kipróbálni, hogy működik-e a rádióállomás. De ehhez kellett egy műsor, ezért azt találták ki, hogy királyságénekeket fognak énekelni. A próba közben azonban egy vicces dolog történt. Ernest Lowe elmesélte, hogy Rutherford bíró, aki ekkor Brooklynban volt, tőlük körülbelül 25 kilométerre, felhívta őket, mert hallotta az éneküket a rádióban. b

„Mi ez a macskanyávogás? Fejezzétek be ezt a lármát!” – csipkelődött Rutherford testvér. A testvérek kissé kellemetlenül érezték magukat, és azonnal leállították a közvetítést. De legalább megtudták, hogy a rádióadó működik, és hogy készen áll az első adásra.

1924. február 24-én, az első hivatalos rádióadás során, Rutherford testvér kijelentette, hogy a rádióállomás „a messiási királyság érdekeit” fogja szolgálni. Elmondta, hogy az állomás célja az, hogy „mindenféle valláshoz és felekezethez tartozó embernek segítsen megérteni, hogy a Biblia szerint milyen jelentőségteljes időben élünk”.

Balra: Rutherford testvér az első stúdióban

Jobbra: A rádióállomáson használt berendezés

Az első rádióadás óriási sikert aratott. Az ezt követő 33 évben Jehova szervezete igazán jó hasznát vette ennek a rádióállomásnak.

BÁTRAN ELÍTÉLTÉK A PAPSÁGOT

1924 júliusában a Bibliakutatók tartottak egy kongresszust Columbusban (Ohio állam). A világ minden részéről érkeztek küldöttek, és a következő nyelveken hallhattak előadásokat: angolul, arabul, franciául, görögül, lengyelül, litvánul, magyarul, németül, olaszul, oroszul, skandináv nyelveken és ukránul. Voltak olyan előadások, melyeket a rádió is közvetített. Emellett a testvérek megbeszélték egy helyi újsággal, hogy mindennap közöljenek egy cikket a kongresszusról.

Az 1924-es columbusi kongresszus (Ohio állam)

Július 24-én, csütörtökön több mint 5000-en vettek részt a szolgálatban. Összesen közel 30 000 könyvet terjesztettek el, és több ezer bibliatanulmányozást sikerült bevezetniük. Az Őrtorony azt írta, hogy ez volt „a kongresszus legörömtelibb része”.

A kongresszus egy másik kiemelkedő pontja Rutherford testvér előadása volt, melyre július 25-én, pénteken került sor. Ebben felolvasott egy vádiratot, melyben határozottan elítélte a papságot. Ez a jogi stílusban íródott határozat felrótta a politikai, vallási és kereskedelmi vezetőknek, hogy „tudatlanságban tartják az embereket afelől, hogy milyen áldásokat tartogat nekik Isten”. Azt is kifogásolta, hogy ezek a vezetők „támogatják a Népszövetséget, és azt állítják róla, hogy »Isten királyságának politikai kifejeződése a földön«”. A Bibliakutatóknak nagy bátorságra volt szükségük ahhoz, hogy hirdessék ezt az üzenetet.

Az Őrtorony így foglalta össze, hogy milyen hatással volt a kongresszus a résztvevőkre: „Az Úrnak e maroknyi seregét megerősítette a hitben... Olyan nagy erőt öntött beléjük, hogy az ellenség egyetlen tüzes nyila sem tudja kioltani a buzgalmukat.” Leo Claus, aki szintén részt vett a kongresszuson, így emlékszik vissza: „Annyira fellelkesített bennünket a program, hogy alig vártuk, hogy megoszthassuk a területünkön élő emberekkel ezt az üzenetet.”

Az egyháziak vád alatt című tájékoztatólap

A vádiratból, amely Rutherford testvér előadásában hangzott el, készült egy tájékoztatólap Az egyháziak vád alatt címmel. A Bibliakutatók több millió példányt nyomtattak belőle, és októbertől elkezdték terjeszteni. Egy kisvárosban, az oklahomai Clevelandben, Frank Johnson testvér elment prédikálni néhány testvérrel, de ő 20 perccel azelőtt befejezte a területét, hogy a többiek érte jöttek. A prédikálásával nagyon feldühítette az embereket, és már mindenütt keresték, így nem volt biztonságos az utcán várakoznia. Ezért bement egy közeli templomba. Amikor látta, hogy nincs bent senki, gyorsan tett egy tájékoztatólapot a szószéken lévő Bibliába és minden padba, aztán sietve távozott. Mivel még mindig maradt ideje, két másik templomba is bement, és ugyanígy tett.

Ezután visszasietett arra a helyre, ahol meg volt beszélve a találkozó a többiekkel. De miközben várt rájuk, elbújt egy benzinkút mögött, és figyelte, hogy nem járnak-e arra azok a férfiak, akik keresik őt. Azok elhajtottak a benzinkút mellett, de Franket nem vették észre. Amint elmentek, megérkeztek a testvérek, és felvették Franket.

Az egyikük így emlékszik vissza: „Miközben hazafelé tartottunk, elhajtottunk a három templom mellett. Mindegyik előtt vagy 50 ember állt. Volt, aki a tájékoztatólapot olvasta, mások pedig döbbenten mutatták azt a papnak. Hát igen, épphogy megúsztuk! Nagyon hálásak voltunk Jehovának, hogy megvédett minket, és hogy segített túljárnunk a királyság ellenségeinek az eszén.”

MÁS ORSZÁGOKBAN IS BÁTRAN PRÉDIKÁLTAK

Józef Krett

A Bibliakutatók más országokban is bátran tanúskodtak. Például Észak-Franciaországban Józef Krett testvér lengyel származású bányászoknak prédikált. Arra készült, hogy tart egy előadást „Hamarosan feltámadnak a halottak” címmel. A pap, látva, hogy a testvérek terjesztik az előadásra szóló meghívókat a városban, figyelmeztette a híveit, hogy nehogy elmenjenek rá. Csakhogy ezzel épp az ellenkezőjét érte el. Több mint 5000-en voltak ott az előadáson, köztük a pap is. Krett testvér felajánlotta a papnak, hogy álljon ki, és védje meg a hitnézeteit, de ő erre nem volt hajlandó. Az emberek olyannyira szomjaztak az igazságra, hogy Krett testvér minden nála lévő kiadványt elterjesztett (Ám 8:11).

Claude Brown

Claude Brown testvér Afrikába ment, és a ma Ghánaként ismert Aranyparton hirdette a jó hírt. Nagyon sok kiadványt terjesztett el, és előadásokat tartott, így sokan megismerhették az igazságot. John Blankson, aki ekkor gyógyszerésznek tanult, hallotta Brown testvér egyik előadását, és azonnal felismerte, hogy megtalálta az igazságot. Így emlékszik vissza: „Annyira boldog voltam, hogy rátaláltam az igazságra, hogy igyekeztem mindenkinek beszélni róla az iskolában.”

John Blankson

John megértette, hogy a Biblia szerint Isten nem egy háromság része. Ezért elment egy anglikán templomba, és a háromságról kérdezgette a papot. A pap erre dühösen elkergette, és ezt kiabálta: „Miféle keresztény vagy te? Eladtad a lelkedet az Ördögnek! Takarodj innen!”

Amikor John hazaért, írt egy levelet a papnak, és arra kérte, hogy a nyilvánosság előtt védje meg a háromság tantételét. A pap erre az iskolához fordult, aminek az lett a vége, hogy Johnt behívatta a vezető tanár, és kérdőre vonta, hogy valóban írt-e a papnak.

– Igen, uram – válaszolta John.

A tanár erre felszólította, hogy írásban kérjen bocsánatot a paptól. John a következőket írta: „Uram, a tanárom arra kért, hogy írásban kérjek bocsánatot öntől, amit kész vagyok megtenni, ha elismeri, hogy hamis tanokat tanít.”

– Blankson, maga komolyan ezt akarja írni? – kérdezte döbbenten a tanár.

– Igen, uram. Ez minden, amit őszintén írhatok.

– Ki akarja rúgatni magát? Nem viselkedhet így a kormány által támogatott egyház képviselőjével!

– De uram, ha nem értünk valamit az óráján, ön is megengedi, hogy kérdéseket tegyünk fel, nem igaz?

– De igen.

– Tanár úr, itt ugyanerről van szó. Az úr a Bibliáról tanított minket, én pedig feltettem neki egy kérdést. Ha nem tud rá válaszolni, miért kérjek tőle bocsánatot írásban?

Johnt végül is nem tanácsolták el, pedig nem küldött bocsánatkérő levelet a papnak.

LELKESEN VÁRTÁK A KÖVETKEZŐ ÉVET

Az Őrtorony így foglalta össze, hogy mit sikerült elérniük a Bibliakutatóknak abban az évben: „Mi is úgy érzünk, mint Dávid, aki ezt írta: »Erőt adsz nekem a csatára« (Zsoltárok 18:39). Nagyon bátorító látnunk, hogyan támogatott bennünket az Úr az év során... Az ő hűséges szolgái... örömmel hirdették a jó hírt.”

Az év vége felé a testvérek terveket készítettek, hogy építenek egy másik rádióállomást is Chicago közelében, és el is kezdték a munkálatokat. Az új állomás találóan a WORD, vagyis a SZÓ nevet kapta, mert Isten Szavát közvetítette. Ezúttal egy 5000 wattos rádióadót használtak, így a királyság üzenete több száz kilométerre, még Kanadába is eljutott.

Az 1925-ös év is izgalmas változásokat hozott. A Bibliakutatók jobban megértették a Jelenések könyvének 12. fejezetét. Az új értelmezés néhányaknak a botlását okozta. Sokan viszont nagyon örültek annak, hogy jobban megértették, milyen események zajlottak az égben, és hogyan hatottak ezek Isten népére a földön.

a Ma ezen a néven jelenik meg: Keresztényi életünk és szolgálatunk – Munkafüzet.

b J. F. Rutherfordot, aki akkoriban vezető szerepet töltött be a Bibliakutatók között, Rutherford bírónak is nevezték, mivel a Bétel-szolgálata előtt alkalmanként különleges bíróként dolgozott Missouri 8. bírósági körzetében.