1–2. Miért úgy alkotott meg minket Jehova, hogy nagyobb örömet találunk abban, ha adhatunk, mint ha kapunk valamit?

 JEHOVA úgy alkotott meg minket, hogy nagyobb örömet szerez nekünk az, ha adhatunk, mint az, ha kapunk valamit (Csel 20:35). Persze ez nem jelenti azt, hogy nem örülünk annak, ha kapunk valamit. Biztosan mindannyian nagyon boldogok vagyunk, ha megajándékoznak minket. De még nagyobb örömet érzünk akkor, ha mi adhatunk másoknak. Miért jó nekünk, hogy Jehova így alkotott meg minket?

² Mert így mi magunk is tehetünk valamit azért, hogy boldogok legyünk. Ha keressük a lehetőséget, hogy adhassunk másoknak, akkor boldogabbak leszünk. Milyen különleges bizonyítéka ez annak, hogy Jehova csodálatosan alkotott meg minket! (Zsolt 139:14).

3. Miért találó, hogy a Biblia a boldog Istennek nevezi Jehovát?

³ Mivel az adakozás örömet szerez, nem csoda, hogy a Biblia a boldog Istennek nevezi Jehovát (1Tim 1:11). Ő az, aki először adott másoknak, és nála nincs nagylelkűbb személy. Ahogy Pál apostol rámutatott, „általa van életünk, általa mozgunk és létezünk” (Csel 17:28). Sőt, „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék” tőle származik (Jak 1:17).

4. Hogy lehetünk még boldogabbak?

⁴ Biztos mindannyian szeretnénk még több örömet találni az adakozásban. Ezt akkor élhetjük át, ha Jehovához hasonlóan mi is nagylelkűek vagyunk (Ef 5:1). Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy mit tanulhatunk Jehovától, és hogy mit tehetünk, ha úgy érezzük, mások nem értékelik, amit értük teszünk. Mindez nemcsak abban segít,  hogy továbbra is nagylelkűek legyünk, hanem abban is, hogy még nagyobb örömet találjunk az adakozásban.

LEGYÉL NAGYLELKŰ, MINT JEHOVA!

5. Mi mindenről gondoskodik számunkra Jehova?

⁵ Többek között miből láthatjuk, hogy Jehova nagylelkű? Például abból, hogy gondoskodik a fizikai szükségleteinkről. Lehet, hogy nem élünk jómódban, de mindig megadja azt, amire igazán szükségünk van. Például gondoskodik róla, hogy legyen mit ennünk, felvennünk, és legyen hol laknunk (Zsolt 4:8; Máté 6:31–33; 1Tim 6:6–8). De nem pusztán kötelességtudatból teszi ezt. Akkor mi indítja erre?

6. Mit tanulhatunk a Máté 6:25, 26-ból?

⁶ Jehova azért gondoskodik a fizikai szükségleteinkről, mert szeret minket. Figyeljük meg, hogy mit mondott ezzel kapcsolatban Jézus a Máté 6:25, 26-ban. (Olvassátok fel!) A madarakra utalva megjegyezte: „nem vetnek, nem is aratnak, nem is gyűjtenek raktárakba, égi Atyátok mégis táplálja őket.” Majd ezt kérdezte a követőitől: „Hát nem értek ti többet náluk?” Mit akart Jézus tanítani ezzel? Azt, hogy Jehovának sokkal értékesebbek a hűséges szolgái, mint az állatok. És ha gondoskodik az állatokról, akkor mennyivel inkább gondoskodik rólunk! Akárcsak egy törődő apa, ő is szeretettel gondoskodik a családjáról (Zsolt 145:16; Máté 6:32).

7. Többek között hogyan követhetjük Jehova példáját a nagylelkűségben? (Lásd a képet is.)

⁷ Jehova példáját követjük azzal, ha mi is szeretettel megosztjuk egymással, amink van. Ismersz olyan testvért, akinek ennivalóra vagy ruhára van szüksége? Ha igen, akkor Jehova akár téged is felhasználhat, hogy segítsen neki. Katasztrófa vagy vészhelyzet esetén különösen megmutatkozik, hogy Jehova népe mennyire nagylelkű. Például a Covid19-világjárvány idején a testvérek sokat segítettek egymásnak. Ételt, ruhát és más szükséges dolgokat adtak egymásnak. Emellett sokan nagylelkűen adományokat adtak a világméretű munkára, hogy támogassák a világszerte folyó segélyakciókat. Így megfogadták, amire a Héberek 13:16 ösztönöz minket: „ne feledkezzetek meg arról, hogy jót tegyetek, és megosszátok másokkal, amitek van, mert az ilyen  áldozatok nagyon kedvére vannak Istennek.”

8. Mi mindenhez ad erőt Jehova? (Filippi 2:13)

⁸ Jehova erőt ad. Jehovának kifogyhatatlan ereje van, és szívesen ad belőle a hűséges szolgáinak. (Olvassátok fel: Filippi 2:13.) Talán előfordult már veled, hogy erőt kértél Jehovától ahhoz, hogy ellen tudj állni egy kísértésnek, vagy hogy ki tudj tartani egy súlyos próbában. De az is lehet, hogy azért imádkoztál hozzá, hogy egyszerűen csak végig tudd csinálni a következő napot. Ha volt már veled ilyen, és tapasztaltad, hogy támogat, akkor biztosan hasonlóan éreztél, mint Pál apostol, aki ezt írta: „Mindenre megvan az erőm annak köszönhetően, aki erőt ad nekem” (Flp 4:13).

9. Hogyan használhatjuk fel az erőnket nagylelkűen mások javára? (Lásd a képet is.)

⁹ Igaz, nekünk nem korlátlan az energiánk, mint Jehovának, és nem tudunk belőle adni másoknak. De követhetjük Jehova példáját, ha felhasználjuk az erőnket mások javára. Például elintézhetünk valamit az idős vagy beteg testvéreinknek, vagy segíthetünk nekik a házimunkában. Ezenkívül részt vehetünk a királyságterem takarításában és karbantartásában, ha a körülményeink engedik. Ha így használjuk fel az erőnket, azzal sokat tehetünk a hittársainkért.

10. Hogyan önthetünk erőt másokba a szavainkkal?

¹⁰ Ne feledd, hogy a szavaidnak is ereje van. Gondold át, hogy ki az, akit megdicsérhetnél valamiért, vagy hogy kinek lenne nagy szüksége vigaszra. Legyél kezdeményező, és látogasd meg, hívd fel, vagy küldj neki üzenetet vagy képeslapot, hogy érezze, törődsz vele. Nem kell túlságosan aggódnod amiatt, hogy mit mondj. Néhány egyszerű, szívből jövő szó elég erőt adhat neki ahhoz, hogy ki tudjon tartani, és derűlátóbb legyen (Péld 12:25; Ef 4:29).

11. Hogyan ad Jehova a bölcsességéből másoknak?

¹¹ Jehova bölcsességet ad. Jakab tanítvány ezt írta: „Ha tehát valamelyikőtöknek bölcsességre van szüksége, kitartóan kérje azt Istentől – mert ő nagylelkűen és anélkül ad, hogy bírálna” (Jak 1:5; lábj.). Ezekből a szavakból kiderül, hogy Jehova nem tartja meg magának a bölcsességét, inkább nagylelkűen megosztja másokkal. Az is érdekes, hogy „anélkül ad, hogy bírálna”, vagy más szóval „szemrehányás nélkül” teszi ezt. Sosem kelt bennünk rossz érzést amiatt, hogy segítségért  fordulunk hozzá. Sőt, ő maga buzdít minket erre (Péld 2:1–6).

12. Milyen lehetőségeink vannak arra, hogy megosszuk a tudásunkat másokkal?

¹² Hogyan követhetjük Jehova példáját, és oszthatjuk meg a tudásunkat másokkal? (Zsolt 32:8). Jehova szolgáiként sok lehetőségünk van erre. Például segíteni tudunk az újaknak, hogy ügyesebbé váljanak a szolgálatban. A vének türelmesen képzik a kisegítőszolgákat és a megkeresztelt testvéreket, hogy el tudják látni a feladataikat a gyülekezetben. Akik pedig jártasak az imádati helyeink építésében és karbantartásában, átadják a tudásukat azoknak, akiknek kevés tapasztalatuk van ilyen téren.

13. Jehovához hasonlóan milyen legyen a hozzáállásunk, amikor másokat képzünk?

¹³ Az is fontos, hogy megfelelő hozzáállással képezzünk másokat. Gondoljunk arra, hogy Jehova milyen nagylelkűen teszi ezt. Hozzá hasonlóan mi is készségesen osszuk meg a tudásunkat és a tapasztalatunkat másokkal. Nem lenne jó, ha vonakodnánk átadni az ismeretünket valakinek, attól tartva, hogy majd átveszi a helyünket. Az sem lenne jó, ha így gondolkodnánk: „Miért képezzem őt? Engem sem képzett senki. Majd rájön magától.” Jehova szolgáiként nem szabad így gondolkodnunk. Ehelyett nemcsak hogy a tudásunkat adjuk át örömmel azoknak, akiket képzünk, hanem „a lelkünket is kitesszük” értük (1Tessz 2:8). Bízunk abban, hogy így majd ők is „alkalmasak lesznek arra, hogy másokat tanítsanak” (2Tim 2:1, 2). Igen, a jó példa ragadós. Ha nagylelkűen megosztjuk a tudásunkat másokkal, akkor mindannyian bölcsebbek és boldogabbak leszünk.

HA ÚGY ÉRZED, MÁSOK NEM ÉRTÉKELIK, AMIT ÉRTÜK TESZEL

14. Hogyan reagálnak a legtöbben, ha nagylelkűek vagyunk velük?

¹⁴ Az emberek, különösen a hittársaink általában hálásak, ha nagylelkűek vagyunk velük, és ezt ki is fejezik, például úgy, hogy írnak pár kedves szót (Kol 3:15). Az értékelésük pedig csak növeli az örömünket.

15. Mit tartsunk szem előtt, ha mások nem fejezik ki az értékelésüket azért, amit értük teszünk?

¹⁵ De sajnos az emberek nem mindig fejezik ki az értékelésüket azért, amit értük teszünk. Sőt, időnként úgy tűnhet, észre sem veszik, hogy mennyi időt, energiát és pénzt fordítottunk arra, hogy segítsünk nekik. Mi segíthet, hogy ez ne vegye el az örömünket, és ne keseredjünk meg? Gondoljunk arra, mit ír a témaadó versünk, a Cselekedetek 20:35. Tehát akkor is örömet találhatunk az adakozásban, ha mások látszólag nem értékelik, amit értük teszünk. Nézzük meg, hogy mi segíthet ebben.

16. Mire gondoljunk, hogy örömet találjunk az adakozásban?

¹⁶ Gondolj arra, hogy Jehova sem vár viszonzást! Ő sok jót tesz az emberekkel, függetlenül attól, hogy értékelik-e, vagy sem (Máté 5:43–48). Azt ígéri, hogy nagy lesz a jutalmunk, ha követjük a példáját, és semmit sem remélünk vissza (Luk 6:35). Az, hogy semmit sem remélünk vissza, azt is magában foglalja, hogy még azt sem várjuk el, hogy köszönetet mondjanak nekünk. Jehova mindenképpen megjutalmaz minket, ha jót teszünk másokkal, és vidám adakozók vagyunk (Péld 19:17; 2Kor 9:7).

17. Még mi segíthet követnünk Jehova példáját? (Luk 14:12–14)

 ¹⁷ Úgy is követhetjük Jehova példáját, ha alkalmazzuk a Lukács 14:12–14-ben található alapelvet. (Olvassátok fel!) Jézus itt nem arra akart utalni, hogy helytelen, ha olyanokat hívunk meg, vagy olyanokkal vagyunk nagylelkűek, akik ezt viszonozni tudják nekünk. De lehet, hogy észrevesszük, hogy gyakran azért teszünk másokért valamit, mert viszonzást várunk. Ha ez a helyzet, fogadjuk meg Jézus tanácsát, és igyekezzünk olyanokkal is nagylelkűek lenni, akik ezt nem tudják viszonozni. Így boldogok leszünk, mert tudjuk, hogy Jehova példáját követjük, és akkor is meg tudjuk őrizni az örömünket, ha mások nem értékelik, amit értük teszünk.

18. Mit kerüljünk, és miért?

¹⁸ Ne tulajdoníts rossz indítékot másoknak! (1Kor 13:7). Ha valaki látszólag nem értékeli, amit érte tettünk, gondoljuk át a következőket: „Valóban arról van szó, hogy nem hálás? Vagy egyszerűen csak elfelejtett köszönetet mondani?” Számos oka lehet, hogy mások nem úgy reagálnak, mint ahogy arra számítottunk. Lehet, hogy nehéz szavakba önteniük az érzéseiket. De az is lehet, hogy zavarban vannak, amiért ők szorulnak segítségre, különösen, ha korábban nagyon sokat tettek másokért. Bárhogy legyen is, a keresztényi szeretet arra indít, hogy ne tulajdonítsunk rossz indítékot a testvéreinknek, és továbbra is örömmel segítsünk nekik (Ef 4:2).

19–20. Hogyan segít a türelem, hogy örömmel tudjunk adni másoknak? (Lásd a képet is.)

¹⁹ Legyél türelmes! A bölcs Salamon király a nagylelkűséggel kapcsolatban ezt írta: „Dobd a kenyeredet a vízbe, mert sok nap múlva megtalálod” (Préd 11:1). Ahogy ez a vers is rámutat, lehet, hogy valaki csak „sok nap múlva”, vagyis hosszú idő elteltével fejezi ki a háláját azért,  amit érte tettünk. Ezt a következő megtörtént eset is jól mutatja.

²⁰ Sok évvel ezelőtt egy körzetfelvigyázó felesége írt egy buzdító levelet egy újonnan megkeresztelt testvérnőnek, és ebben arra ösztönözte, hogy maradjon hűséges Jehovához. Körülbelül nyolc év telt el, mire ez a testvérnő válaszolt neki. Ezt írta: „Úgy érzem, el kell mondanom, hogy milyen sokat segítettél nekem az elmúlt években, még ha nem is tudtál róla. Nagyon jólestek a kedves szavaid, de a bibliavers, amit írtál, különösen mély nyomot hagyott bennem.” a Majd miután leírta, hogy milyen sok nehézségen ment át az évek során, így folytatta: „Időnként úgy éreztem, könnyebb lenne mindent feladni és elhagyni az igazságot. De ilyenkor mindig eszembe jutott a bibliavers, amit írtál, és ez túllendített a nehézségeken. Az elmúlt nyolc évben a te leveled és ez a bibliavers volt a legnagyobb segítség számomra.” Képzelhetjük, milyen boldog lehetett a körzetfelvigyázó felesége, amikor „sok nap múlva” megkapta ezt a levelet! Lehet, hogy nekünk is csak hosszú idő után köszöni meg valaki, amit érte tettünk.

21. Miért szeretnél Jehovához hasonlóan te is nagylelkű lenni?

²¹ Jehova olyan különlegesen alkotott meg minket, hogy sokkal nagyobb örömet szerez nekünk az, ha adhatunk másoknak, mint az, ha kapunk tőlük valamit. Jó érzéssel tölt el minket, ha segíthetünk a hittársainknak, és az is örömet szerez nekünk, ha kifejezik az értékelésüket ezért. De ha nem tennék is, boldogok lehetünk, mert tudjuk, hogy azt tettük, ami helyes. Ne feledd, hogy bármit adsz is, Jehova mindig „sokkal többet tud adni neked” (2Krón 25:9). Mi sosem tudunk annyit adni másoknak, hogy azért Jehova ne tudna minket bőségesen kárpótolni. És nincs annál nagyobb öröm, mint amikor ő jutalmaz meg minket! Ezért határozzuk el, hogy mindig követni fogjuk nagylelkű égi Atyánk példáját!