TE IS megfigyelted, hogy ma sokan azt gondolják, hogy különleges bánásmódot érdemelnek? És ha így is bánnak velük, akkor is úgy érzik, hogy még több jár nekik. Ez a gondolkodás abból fakad, hogy önzők és hálátlanok. A Biblia szerint ezek a tulajdonságok fogják jellemezni az embereket az utolsó napokban (2Tim 3:2).

Persze mindig is voltak önző emberek. Ádám és Éva maga akarta eldönteni, hogy mi a jó, és mi a rossz, és ennek katasztrofális következményei lettek. Évszázadokkal később Júda királya, Uzziás úgy gondolta, hogy joga van füstölőszert égetni a templomban, de hatalmasat tévedett (2Krón 26:18, 19). A farizeusok és a szadduceusok pedig azt hitték, megérdemlik, hogy Isten kivételezzen velük, mivel ők Ábrahám leszármazottai (Máté 3:9).

Önző és egoista emberek vesznek minket körül, és ez hatással lehet ránk (Gal 5:26). Talán kezdjük úgy érezni, hogy bizonyos dolgok járnak nekünk, vagy különleges bánásmódot érdemlünk. Hogyan kerülhetjük el ezt? Először is jó, ha tudjuk, hogyan gondolkodik Jehova erről a kérdésről. Két bibliai alapelv segíteni fog ebben.

Jehova joga eldönteni, hogy mi jár nekünk. Nézzünk erre néhány példát.

• A családon belül a férjnek szüksége van arra, hogy a felesége tisztelje, a feleségnek pedig arra, hogy a férje szeresse (Ef 5:33). A házaspárok csak egymás iránt  fejezhetik ki a vonzalmukat (1Kor 7:3). A szülők joggal várhatják el, hogy a gyermekeik engedelmeskedjenek nekik, a gyerekek pedig szeretetet és törődést érdemelnek tőlük (2Kor 12:14; Ef 6:2).

• A gyülekezetben a vének méltók a tiszteletünkre, hiszen keményen dolgoznak (1Tessz 5:12). De nincs joguk uralkodni a testvérek felett (1Pét 5:2, 3).

• A kormányzatok megkövetelhetik az adót és a tiszteletet, mert Isten felhatalmazta őket erre (Róma 13:1, 6, 7).

Jehova kedvesen sokkal többet ad nekünk, mint amennyit érdemlünk. Mivel bűnösök vagyunk, csak halált érdemelnénk (Róma 6:23). De Jehova nagyon sok mindent ad nekünk, mert odaadóan szeret minket (Zsolt 103:10, 11). Minden, amit kapunk, ki nem érdemelt kedvesség tőle (Róma 12:6–8; Ef 2:8).

Kerüljük a világra jellemző gondolkodást. Anélkül, hogy észrevennénk, talán azt kezdjük gondolni, hogy többet érdemlünk, mint mások. Jézus egy szemléltetéssel rámutatott, hogy milyen könnyen beleeshetünk ebbe a hibába. Beszélt olyan munkásokról, akik kora reggel kezdtek, és egész nap a tűző napon dolgoztak, de olyanokról is, akik csak egy órát voltak kint a szőlőben. Akik korábban kezdtek, úgy gondolták, hogy magasabb bért érdemelnek, mint a többiek, de mindannyian egy dénár fizetséget kaptak (Máté 20:1–16). Jézus ezzel a szemléltetéssel rámutatott, hogy a követőinek elégedettnek kell lenniük azzal, amit Isten ad nekik.

Legyünk hálásak, és ne követelőzzünk (1Tessz 5:18). Kövessük Pál apostol példáját, aki nem kért anyagi támogatást a korintuszi testvérektől, noha megtehette volna (1Kor 9:11–14). Értékeljünk nagyra mindent, amit kapunk, és ne legyünk követelőzőek.

Legyünk alázatosak. Ha valaki túl nagyra tartja magát, hajlamos lehet úgy érezni, hogy többet érdemel. Ennek a veszélyes  gondolkodásnak az alázat az ellenszere.

Sokat tanulhatunk Dániel prófétától. Kiemelkedő családból származott, jóképű volt, intelligens és jó képességű. Ezért könnyen úgy érezhette volna, hogy jár neki a különleges bánásmód és a magas rang, amelyet kapott (Dán 1:3, 4, 19, 20). De alázatos maradt, és ezért Jehova nagyon értékesnek tartotta őt (Dán 2:30; 10:11, 12).

Tegyünk meg mindent, hogy ne váljunk önzővé, mint a világban a legtöbb ember. Inkább értékeljünk mindent, amit Jehova a ki nem érdemelt kedvességéből ad nekünk.