1. Mit enged meg Jehova a hűséges szolgáinak?

JEHOVA kedvesen minden hűséges szolgájának megengedi, hogy a gyülekezetéhez tartozzon. Bár különböző a szerepünk, mind értékesek vagyunk, és szükségünk van egymásra. Pál apostol segít nekünk megérteni ezt a fontos igazságot. Hogyan?

2. Az Efézus 4:16 szerint miért fontos, hogy értékeljük egymást és együttműködjünk?

² Ahogy azt a kulcsidézetben látjuk, Pál rámutatott, hogy Jehova egyik szolgájára sem gondolhatunk így: „Nincs rád szükségem” (1Kor 12:21). Ahhoz, hogy béke legyen a gyülekezetben, fontos, hogy értékeljük egymást és együttműködjünk. (Olvassátok fel: Efézus 4:16.) Az egység megerősíti a gyülekezetet, és szorosabbra fűzi a szeretet szálait.

3. Miről lesz szó ebben a cikkben?

³ Hogyan mutathatunk tiszteletet mások iránt a gyülekezetben? Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogyan bánhatnak a vének tisztelettel egymással. Utána arról lesz szó, hogy hogyan fejezhetjük ki a tiszteletünket az egyedülálló testvérek és testvérnők iránt. Végül pedig megnézzük, hogyan éreztethetjük a szeretetünket azokkal, akik nem beszélik jól a nyelvünket.

4. Mit tanácsolt Pál a Róma 12:10 szerint, amit a véneknek fontos megfogadniuk?

⁴ Minden vént Jehova szent szelleme nevez ki. De nem egyformák a képességeik (1Kor 12:17, 18). Vannak köztük olyanok, akiket nemrég neveztek ki, és még nincs sok tapasztalatuk. Másokat korlátozhat a koruk vagy az egészségi állapotuk abban, hogy mennyit tudnak tenni. De egyik vén sem gondolkodhat úgy egy véntársáról, hogy nincs rá szükség. Meg kell fogadniuk Pál tanácsát, amelyet a Róma 12:10-ben találhatunk. (Olvassátok fel!)

5. Hogyan fejezhetik ki a vének a tiszteletüket egymás iránt, és miért lényeges így tenniük?

⁵ A vének úgy mutathatják ki a tiszteletüket a véntársaik iránt, hogyha figyelmesen meghallgatják őket. Ez különösen fontos, ha a vének testülete nagy jelentőségű témákat beszél meg. Az Őrtorony 1989. október 1-jei száma ezt írta ezzel kapcsolatban: „A véneknek fel kell ismerniük, hogy Krisztus a szent szellem által irányítani tudja a vének testületében bármely vén elméjét, hogy gondoskodjon a kellő bibliai alapelvről, amely szükséges valamelyik helyzet megoldásához vagy fontos döntés meghozatalához (Cselekedetek 15:6–15). Egyetlenegy vén sem tarthatja monopóliumának a szellemet a testületen belül.”

6. Hogyan tudnak a vének jól együttműködni, és hogyan válik ez a gyülekezet javára?

⁶ Ha egy vén tiszteli a véntársait, nem akar mindig ő lenni az első, aki elmondja a véleményét a megbeszéléseken. Nem uralja a megbeszélést, és nem gondolja, hogy mindig neki van igaza. Alázatosan és szerényen mondja el a meglátásait, és odafigyel, amikor a többiek beszélnek. És ami még fontosabb, szívesen megvizsgálja a többiekkel a bibliai alapelveket, és követi „a hű és értelmes rabszolga” útmutatását (Máté 24:45–47). Ha a  vének a megbeszéléseken szeretettel és tisztelettel bánnak egymással, működni fog rajtuk Isten szent szelleme, és segít nekik olyan döntéseket hozni, amelyek erősítik a gyülekezetet (Jak 3:17, 18).

7. Hogyan tekintett Jézus az egyedülállókra?

⁷ A gyülekezetekben vannak házaspárok és családok, de sok egyedülálló testvér és testvérnő is. Hogyan gondolkodjunk róluk? Mi volt Jézus nézőpontja az egyedülállóságról? Ő a földi szolgálata során nem nősült meg. Az idejét és a figyelmét a szolgálatnak szentelte. Nem tanította azt, hogy a keresztényeknek meg kell házasodniuk, de azt sem, hogy egyedül kell maradniuk. Azonban beszélt olyanokról, akik úgy döntenek, hogy nem házasodnak meg (Máté 19:11, 12; lásd a Máté 19:12-höz tartozó jegyzetet). Jézus tisztelte az egyedülállókat. Nem gondolta róluk, hogy kevesebbet érnek, vagy hogy nem teljes az életük.

8. Mire ösztönözte Pál a keresztényeket az 1Korintusz 7:7–9 szerint?

⁸ Jézushoz hasonlóan Pál apostol is egyedülállóként végezte a szolgálatát. De sosem helytelenítette a házasságkötést. Tudta, hogy ez személyes döntés. Mégis arra ösztönözte a keresztényeket, hogy gondolják át, tudnák-e egyedülállóként szolgálni Jehovát. (Olvassátok fel: 1Korintusz 7:7–9.) Egyértelmű, hogy Pál nem nézte le az egyedülálló keresztényeket. Ez abból is látszik, hogy komoly feladatokkal bízott meg egy fiatal, egyedülálló testvért, Timóteuszt * (Flp 2:19–22). Ezért nyilván nem lenne jó azt gondolnunk, hogy egy testvérnek a családi állapota határozza meg azt, hogy mennyire alkalmas egy gyülekezeti feladatra (1Kor 7:32–35, 38).

9. Mit mondhatunk a házasságról és az egyedülállóságról?

⁹ Tehát sem Jézus, sem Pál nem tette kötelezővé a keresztények számára a házasságkötést vagy az egyedülállóságot. Akkor hogyan gondolkodhatunk kiegyensúlyozottan erről a témáról? Az Őrtorony 2012. október 1-jei száma megadja a választ: „[A házasság is, és az  egyedülállóság is] Istentől kapott ajándék . . . Az egyedülállóságot Jehova nem tekinti szégyennek vagy csapásnak.” Ha ezt észben tartjuk, tisztelni fogjuk a gyülekezetünkben levő egyedülállókat.

10. Mit nem fogunk tenni, ha tiszteljük az egyedülállókat?

¹⁰ Hogyan tarthatjuk tiszteletben az egyedülálló testvéreink és testvérnőink érzéseit? Ne feledjük, hogy néhányan közülük saját elhatározásból maradtak egyedül. Mások vágynak egy házastársra, de még nem találták meg az igazit. És olyanok is vannak, akiknek meghalt a házastársuk. Bárhogy legyen is, vajon jó lenne megkérdezni tőlük, hogy miért vannak egyedül, vagy hogy segítsünk-e nekik házastársat találni? Persze lehet, hogy valaki megkér minket, hogy segítsünk neki. De milyen érzés lenne egy egyedülállónak, ha kéretlenül ajánlanánk fel a segítségünket? (1Tessz 4:11; 1Tim 5:13). Figyeljük meg, mit mond néhány hűséges egyedülálló testvér és testvérnő.

11–12. Hogyan fordulhat elő, hogy elcsüggesztjük az egyedülállókat?

¹¹ Egy körzetfelvigyázó, aki nagyon ügyesen látja el a megbízatását, úgy érzi, hogy sok előnnyel jár, hogy egyedülálló. De elismeri, hogy néha elcsüggeszti őt, amikor jó szándékú testvérek azt kérdezik tőle, hogy miért nem nősült még meg. Egy egyedülálló testvér, aki a Bételben szolgál, ezt mondja: „Az a benyomásom, hogy néhány testvér szerint az egyedülállókat sajnálni kell. Ezzel úgy állítják be az egyedülállóságot, mint ami teher, nem pedig ajándék.”

¹² Egy bételes egyedülálló testvérnő ezt meséli: „Vannak testvérek, akik szerint minden egyedülálló házastársat keres, és bármilyen társas programra mennek, ez jár a fejükben. Egyszer megbíztak egy feladattal, ami miatt az ország másik felébe kellett utaznom. Az összejövetel estéjén értem oda a testvérnőhöz, akinél megszálltam. Elmondta, hogy van két korombeli testvér a gyülekezetben. Megnyugtatott, hogy nem akar velük összeboronálni, de amint beléptünk a királyságterembe, odavitt hozzájuk. Mondanom se kell, hogy mind a hárman nagyon kínosan éreztük magunkat.”

13. Kiknek a példáját érzi bátorítónak egy egyedülálló testvérnő?

¹³ Egy másik egyedülálló testvérnő, aki szintén a Bételben szolgál, megjegyzi: „Ismerek olyan idősebb, egyedülálló úttörőket, akik kiegyensúlyozottak, céltudatosak, önfeláldozók, boldogok, és rengeteget adnak a gyülekezetnek. Éretten gondolkodnak az egyedülállóságról. Nem érzik magukat felsőbbrendűnek, de azt sem gondolják, hogy lemaradtak valamiről, amiért nincs házastársuk vagy gyerekük.” Milyen jó egy olyan gyülekezetben lenni, ahol mindenkit tisztelnek és értékelnek! Nem sajnálnak téged, de nem is irigykednek rád; nem néznek levegőnek, de nem is emelnek ki. Egyszerűen érzed, hogy szeretnek.

14. Hogyan fejezhetjük ki a tiszteletünket az egyedülállók iránt?

¹⁴ Az egyedülálló testvéreink hálásak érte, ha nem a családi állapotukra összpontosítunk, hanem a jó tulajdonságaikra. Ahelyett, hogy sajnálnánk őket, inkább értékeljük, hogy hűségesen  szolgálják Jehovát! Ha így teszünk, sosem fogják azt érezni, hogy nincs rájuk szükségünk (1Kor 12:21). Tudni fogják, hogy tiszteljük őket, és örülünk, hogy ők is a gyülekezethez tartoznak.

15. Milyen áldozatot hoznak néhányan, hogy kiterjesszék a szolgálatukat?

¹⁵ Az elmúlt években sok hírnök elkezdett tanulni egy idegen nyelvet, hogy kiterjessze a szolgálatát. Ez változásokat hozott az életükben. Az anyanyelvüket használó gyülekezetből átmentek egy másik nyelvűbe, ahol nagyobb szükség volt hírnökökre (Csel 16:9). Azért döntöttek így, hogy még jobban tudják támogatni a királyságot. Bár évekbe telhet, mire folyékonyan beszélik az új nyelvet, a jó tulajdonságaikkal és a tapasztalatukkal erősíteni tudják a gyülekezetet. Mennyire értékesek ezek az önfeláldozó testvérek és testvérnők!

16. Mi határozza meg, hogy egy testvért ajánlanak-e vénnek vagy kisegítőszolgának?

¹⁶ Nem lenne jó, ha egy vének testülete vonakodna ajánlani egy testvért vénnek vagy kisegítőszolgának pusztán azért, mert még nem beszéli folyékonyan a gyülekezet nyelvét. A vének a bibliai követelmények alapján hoznak döntést ebben a kérdésben, nem pedig a testvér nyelvtudása alapján (1Tim 3:1–10, 12, 13; Tit 1:5–9).

17. Milyen kérdés merül fel, ha egy család másik országba költözik?

¹⁷ Előfordul, hogy egy keresztény család külföldre költözik, mert menekülni kényszerülnek, vagy pedig azért, hogy biztosítsák a megélhetésüket. Valószínű, hogy a gyerekek az új országban olyan iskolába járnak, ahol a helyi nyelven folyik az oktatás. És talán a szülőknek is meg kell tanulniuk az új nyelvet, hogy munkát találjanak. Mi a helyzet akkor, ha van a közelükben olyan gyülekezet vagy csoport, amely az anyanyelvükön tartja az összejöveteleket? Ebbe járjon a család, vagy egy olyan gyülekezetbe, amely a helyi nyelvet használja?

18. A Galácia 6:5-tel összhangban hogyan tarthatjuk tiszteletben a családfő döntését?

¹⁸ A családfőnek kell eldöntenie, hogy melyik gyülekezetbe járjanak. Mindenképpen vegye figyelembe, hogy mi szolgálja a család érdekeit. (Olvassátok fel: Galácia 6:5.) Ez egy személyes döntés, amelyet tiszteletben kell tartanunk. Ha egy ilyen család érkezik a gyülekezetünkbe, fogadjuk őket szeretettel! (Róma 15:7).

19. Mit gondoljon át alaposan a családfő?

¹⁹ Néhány család olyan gyülekezetbe jár, amely a szülők anyanyelvét használja,  de lehet, hogy a gyerekek nem beszélik jól ezt a nyelvet. Mivel olyan iskolába járnak, ahol a helyi nyelven folyik az oktatás, nem nagyon értik az összejövetelek programját, és nem fejlődnek szellemileg. Ilyen esetben a családfő imával kísérve gondolja át, hogy hogyan segíthetne a gyerekeinek közelebb kerülni Jehovához és a népéhez. Megoldás lehet, ha a szülők segítenek a gyerekeknek jól megtanulni az ő anyanyelvüket, vagy ha átmennek egy olyan gyülekezetbe, amelynek a nyelvét jól értik a gyerekek. Bárhogy dönt is a családfő, a családnak éreznie kell, hogy a gyülekezetük tiszteli és szereti őket.

20. Hogyan fejezhetjük ki a tiszteletünket azok iránt a testvéreink iránt, akik új nyelvet tanulnak?

²⁰ Az eddig említett okokból sok gyülekezetben vannak olyan testvérek és testvérnők, akik küzdenek a nyelvtanulással. Lehet, hogy nehézkesen fejezik ki a gondolataikat. De ha el tudunk tekinteni ettől, látni fogjuk, hogy mennyire szeretik Jehovát, és milyen buzgón szolgálják őt. Ez arra indít majd, hogy nagyon értékesnek tartsuk ezeket a testvéreinket. Nem fogunk úgy gondolkodni, hogy nincs rájuk szükségünk, csak azért, mert nem beszélik folyékonyan a nyelvünket.

21–22. Milyen különleges ajándékot kaptunk Jehovától?

²¹ Különleges ajándék Jehovától, hogy a gyülekezetéhez tartozhatunk. Akár férfiak vagyunk, akár nők, egyedülállók vagy házasok, fiatalok vagy idősek, és akár jól beszélünk egy nyelvet, akár nem, értékesek vagyunk Jehovának, és egymásnak is (Róma 12:4, 5; Kol 3:10, 11).

²² Igyekezzünk továbbra is alkalmazni mindazt, amit Pálnak az emberi testről szóló szemléltetéséből tanultunk! Így még jobban fogjuk értékelni a helyünket a gyülekezetben, és tisztelni a testvéreinket.