AMINT a hajnal fénye piroslani kezd április 7-én az ég horizontján, milliók köszöntik majd legnagyobb ünnepüket az évben — a húsvétot. Valamikor ez a név egy 120 napos ünnepi időszakra és böjtölésre vonatkozott, ami a hetvenedvasárnapnak nevezett ünneppel kezdődött meg, és az úgynevezett Szentháromság vasárnapjával ért véget. Ma ez a név egyetlen napra vonatkozik, amelyen Jézus feltámadására emlékeznek — a húsvét vasárnapjára.

Ugyanezen a héten egy korábbi estén azonban más milliók jönnek össze, hogy megünnepeljék Krisztus halálának az emlékünnepét, amelyet az Úr Vacsorájaként is ismernek. Ez egy olyan szertartás, amelyet még maga Jézus vezetett be a földön éltekor az utolsó éjszakán. Ezt mondta ekkor tanítványainak: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lukács 22:19).

Melyiket kell megtartanod?

Az angol Easter név, melyet sok országban használnak,  nem található meg a Bibliában. A Medieval Holidays and Festivals című könyv elmondja, hogy „ezt az ünnepet a hajnal és a tavasz pogány istennőjéről, Eostréről nevezték el”. Ki volt ez az istennő? „A legenda szerint Eostre volt az, aki megnyitotta Valhalla kapuit, hogy fogadja Baldrt, akit Fehér Istennek neveztek a tisztasága miatt, valamint Napistennek, mert az ő homloka fényt adott az emberiségnek” — adja meg a feleletet a The American Book of Days című könyv. Hozzáteszi: „Nem kétséges, hogy korai napjaiban az egyház felvette a régi pogány szokásokat, és keresztény jelentéstartalmat adott nekik. Mivel Eostre ünnepe az élet tavaszi megújulásának az ünnepe volt, könnyű volt Jézus halálból való feltámadásának az ünnepévé alakítani, akinek az evangéliumát prédikálták.”

A pogány hagyományok felvétele magyarázatot ad arra, honnan származnak néhány országban a húsvéti szokások, mint például a húsvéti tojás, a húsvéti nyúl és a kereszt alakban behasított nagypénteki kalács. A nagypénteki kalácssütés szokásával kapcsolatban, amikor a kalács „fénylő, barna tetejét megjelölik egy . . . kereszttel”, az Easter and Its Customs című könyv kijelenti: „A kereszt pogány szimbólum volt már jóval azelőtt, hogy örök érvényű jelentőséget kapott volna az első nagypénteki eseményektől kezdve, s a kenyeret meg a süteményeket néha ezzel jelölték a keresztény kor előtt.”

Az Írásokban sehol sem találunk utalást ezekre a szokásokra, s nincs is rá bizonyíték, hogy Jézus korai tanítványai hittek volna bennük. Péter apostol valójában azt mondja nekünk, hogy ’a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzunk, hogy azon növekedjünk’ (1Péter 2:2). Miért vettek fel hát a kereszténység egyházai ilyen nyilvánvaló pogány szimbólumokat a hitükbe és szokásaikba?

A Curiosities of Popular Customs című könyv erre így felel: „az volt a korai egyház állandó politikája, hogy keresztény jelentéstartalommal lássák el az olyan fennmaradt pogány ceremóniákat, amelyeket nem lehetett gyökerestül kiirtani. A húsvét esetében különösen könnyű volt az áttérés. A valódi nap felkelése, és a természetnek a téli halálából való felébredése miatt érzett öröm az igazságosság Napjának felkelése, Krisztusnak a sírból való feltámadása miatti örömmé változott. Néhány pogány szertartást, mely a május 1. körüli napokra esett, szintén megváltoztattak, hogy összhangba hozzák a húsvét ünnepével.” Ahelyett hogy elkerülték volna a népszerű pogány szokásokat és mágikus rítusokat, a vallásvezetők elnézték, sőt „keresztény jelentéstartalmat” adtak nekik.

De talán azon csodálkozol: „Mi ebben az ártalmas?” Néhányan úgy vélik, semmi. „Ha más kultúrájú emberekhez jut el egy vallás, mint amilyen például a kereszténység is, akkor az felvesz és »megszentel« néhányat a népszokások közül, amelyek korábbi vallásokból származnak” — mondta Alan W. Watts, egy episzkopális lelkész az Easter—Its Story and Meaning című könyvében. „A kereszténység kiválasztja és beleszövi a liturgiájába azokat a népi szertartásokat, amelyek látszólag ugyanazokat az örök érvényű alapelveket juttatják kifejezésre, mint amilyeneket az egyház tanít.” Sokaknak már önmagában az is elegendő ok arra, hogy elfogadják ezeket a szertartásokat, hogy az egyházuk megszentelte, és szentnek tartja. Nem vettek azonban figyelembe néhány fontos kérdést. Mit gondol Isten ezekről a szokásokról? Vajon adott irányelveket, amelyeket követnünk kell ebben a kérdésben?

„A húsvét napja, Urunk feltámadásának ünnepe, a keresztény egyház valamennyi ünnepe közül a legnagyobb” — mondta Christina Hole az Easter and Its Customs című könyvében. Más írók osztoznak a nézetében. „A fontosságát tekintve egyetlen keresztény ünnepet sem lehet összehasonlítani a húsvétvasárnappal” — jegyzi meg Robert J. Myers a  Celebrations című könyvben. Ez azonban felvet néhány kérdést. Ha olyan fontos a húsvét megünneplése, miért nincs a megtartására egyetlen konkrét parancs sem a Bibliában? Van arról feljegyzés, hogy Jézus korai tanítványai megünnepelték volna a húsvétvasárnapot?

A Bibliából nem hiányoznak az irányelvek, hogy mit kell vagy mit nem kell megünnepelnünk. Isten eléggé határozott volt ebben Izráel ókori nemzeténél, s amint már korábban megjegyeztük, világos utasításokat adott a keresztényeknek, hogy tartsák meg Krisztus halálának az emlékünnepét (1Korinthus 11:23–26; Kolossé 2:16, 17). A The Encyclopædia Britannica egy korábbi kiadása a következőket mondja: „Nincs utalás az Újtestamentumban vagy az apostoli atyák írásaiban a húsvéti ünnep megtartására. A különleges ünnepnapok szentségének a gondolata idegen volt az első keresztényektől . . . Sem az Úr, sem az apostolai nem rendelték el ennek vagy bármely más ünnepnek a megtartását.”

Néhányan úgy érzik, hogy az ilyen ünnepekkel járó vidámság és boldogság elegendő indok arra, hogy megtartsák. Tanulhatunk azonban abból az esetből, amikor az izraeliták egy egyiptomi vallásos gyakorlatot vettek át, s „az Úr innepének” nevezték. Ők is ’leültek enni és inni, s azután felkeltek játszani’. Tetteik azonban nagy haragra ingerelték Jehova Istent, és szigorúan megbüntette őket (2Mózes 32:1–10, 25–28, 35).

Isten Szava nagyon világos. Nem lehet közössége az igaz hit „világosságának” Sátán világának a „sötétségével”; nem lehet „egyezsége” Krisztusnak a pogány imádattal. Jehova megmondta: „menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket” (2Korinthus 6:14–18).

Mivel csak az Emlékünnep — nem a húsvét — megtartására kaptak parancsot a keresztények a Bibliában, ezt kell megtartanunk.