Isten prófétai szava reményt ad  a jövőre

ISTEN Szavának, a Szent Bibliának köszönhetően az igaz keresztények hittel, reményteljesen és derűlátóan tekintenek a jövőbe. Mivel a Jehova Istenhez fűződő kapcsolatuk biztonságot ad nekik, ezért örömmel várják a holnapot. Ahogyan azt az „Isten prófétai szava” kerületkongresszus bevezető előadása kifejtette, Jehova Tanúi már hosszú évek óta a bibliai próféciák szorgalmas tanulmányozói. Mit tartogatott hát Jehova a népének ezeken a kongresszusokon? A jelenlévők Bibliával a kezükben lelkesen várták, hogy megtudják. Az alábbiakban a kongresszus minden napjának témáját külön alcímbe foglaltuk.

ELSŐ NAP: Járjunk Isten Szavának világosságában

Az „Isten Szava vezet bennünket” című előadás kifejtette, hogy Jehova népe hasonlít egy olyan emberhez, aki az éj sötétjében kel útra. Napkeltekor csak elmosódottan látja a körvonalakat, ám amikor a nap a feje felett ragyog, mindent tisztán, apró részleteiben lát. Ahogyan a Példabeszédek 4:18 megjövendölte, Jehova népe világosan látja útját az Isten prófétai szavából származó igazság ragyogó fényében. Nem kell többé szellemi sötétségben botladoznia.

A kulcselőadás, „Figyelj Isten prófétai szavára” címmel, emlékeztette a hallgatókat, hogy akik Jehovára tekintenek, azokat nem éri csalódás és nem fognak kiábrándulni, amit viszont tapasztalnak azok, akik hamis messiásokat és hamis prófétákat követnek. Velük éles ellentétben az igazi Messiást, Jézus Krisztust igazoló tények elsöprők! Például Jézus csodálatos elváltozása előre bemutatta, milyen lesz Jézus, amikor Isten Királyságának trónra emelt Királyaként uralkodik. Mióta 1914-ben eljött Királyság-hatalomban, Jézus a „hajnalcsillag”, akit a 2Péter 1:19 említ. „Messiási Hajnalcsillagként egy új napnak, vagyis korszaknak az elérkeztét hirdeti, mely az egész engedelmes emberiségre felvirrad” — mondta az előadó.

A délutáni program bevezetéseként az első előadás címe ez volt: „Világítótestekként ragyogjunk”; ez az Efézus 5:8-at fejtegette, amelyben Pál apostol azt a tanácsot adja, hogy ’mint világosság fiai úgy járjunk’. A keresztények nemcsak azáltal ragyognak világítótestekként, hogy megosztják másokkal Isten Szavát, hanem azáltal is, hogy Jézushoz hasonlóan alkalmazzák a Biblia szavait életükben.

Ahhoz, hogy ilyen világítótestek legyünk, arra van szükség, hogy „Találjunk örömet Isten Szavának olvasásában”. Ezt a témát fejtették ki egy háromrészes szimpóziumban. Az első előadó idézte Abraham Lincolnt, aki úgy utalt a Bibliára, mint a „legjobb ajándékra, amelyet Isten valaha is adott az embernek”, majd az előadó megkérdezte a hallgatóságtól, hogy mit tárnak fel Jehova Szava iránti értékelésük mélységéről a bibliaolvasási szokásaik. Arra buzdította a hallgatókat, hogy olvassák figyelmesen a Bibliát, szakítsanak időt arra, hogy maguk elé képzeljék a szentírási beszámolókat, és társítsák az újonnan megtanult részleteket a régebbiekkel.

A szimpózium következő része azt hangsúlyozta ki, hogy a „kemény” eledel befogadásához tanulmányozásra van szükség, és nem elegendő csupán az alkalmi olvasás (Zsidók 5:13, 14). Az előadó elmondta, hogy a tanulmányozás főleg akkor építő, ha előtte ’felkészítjük’ szívünket, miként azt Ezsdrás, egy izraelita pap tette (Ezsdrás 7:10, NW). De miért olyan fontos a tanulmányozás? Mert közvetlen hatással van a Jehovával való kapcsolatunkra. Ezért a bibliatanulmányozást tartsuk értékes, örömteli és felfrissítő alkalomnak, még akkor is, ha az elménk fegyelmezését és erőfeszítést kíván meg. Hogyan szakíthatunk időt a tartalmas tanulmányozásra? Úgy, ha ’áron is megvásároljuk az alkalmas időt’ a kevésbé fontos tevékenységektől, mondta a szimpózium utolsó előadója (Efézus 5:16, NW). Igen, a kulcs az, hogy a lehető legjobb módon használjuk fel az időnket.

Az „Isten megerősíti a megfáradtat” című előadás elismerte, hogy sokan fáradtak manapság. Ahhoz, hogy ’rendkívüli erőnk’ legyen a keresztény szolgálathoz, Jehovára kell támaszkodnunk, aki „erőt ad a megfáradottnak” (2Korinthus 4:7, Újfordítású revideált Biblia; Ésaiás 40:29). Segítséget kapunk Isten Szava, az ima, a keresztény gyülekezet, a szolgálatban való rendszeres részvétel, a keresztény felvigyázók és mások hűséges példája által. A következő téma — „Ennyi idő múltán már legyetek tanítók” — kihangsúlyozta, milyen fontos, hogy a keresztények tanítók is, és prédikálók is legyenek, és keményen dolgozzanak „a tanítás művészetének” elsajátításán (2Timótheus 4:2, NW).

A nap befejező előadása, „Az Isten ellen harcolók nem lesznek sikeresek” címmel megemlített néhány napjainkban tett hiábavaló erőfeszítést, melyek arra irányultak, hogy bizonyos országokban Jehova Tanúit veszélyes szektának bélyegezzék. De nem kell félnünk, mert az Ésaiás 54:17 ezt mondja: „Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.”

MÁSODIK NAP: Amik a prófétai írások által váltak ismertté

A napiszöveg megbeszélése után az összegyűltek meghallgathatták a kongresszus második szimpóziumát, melynek címe ez volt: „Dicsőítsük Jehovát mint fényhordozók”. Az első előadás rámutatott, hogy a keresztények célja Jehovát dicsőíteni azáltal, hogy mindenütt prédikálnak.  A következő rész megemlítette, hogy a fogékony személyeket Isten szervezetéhez kell vezetnünk. Hogyan? Úgy, hogy minden házi bibliatanulmányozás előtt vagy után szánunk öt-tíz percet arra, hogy bemutassuk Isten szervezetének működését. A szimpózium harmadik előadása azt hangsúlyozta, hogy jó cselekedeteink által is dicsőítenünk kell Istent.

A „Rendkívüli módon szeressük Jehova emlékeztetőit” című előadás a 119. zsoltár bizonyos verseit vizsgálta meg. Kétségtelenül szükségünk van emlékeztetőkre, mivel hajlamosak vagyunk a felejtésre. Milyen fontos tehát, hogy a zsoltáríróhoz hasonlóan szeretetet fejlesszünk ki Jehova emlékeztetői iránt!

Ezután egy különleges előadás következett: a keresztelési beszéd, „A prófétai szó megfogadása megkeresztelkedéshez vezet” címmel. A keresztelkedésre jelölteket emlékeztették, hogy ők Krisztust utánozzák, de nem csupán azzal, hogy megkeresztelkednek, hanem azzal is, hogy szorosan követik lábnyomát (1Péter 2:21). Micsoda kiváltság, hogy ezek az újak részt vehetnek a János 10:16 beteljesítésében, ahol Jézus megjövendölte, hogy begyűjti a „más juhokat”, hogy a szellemmel felkent tanítványaival együtt szolgáljanak.

A délutáni program első előadása, melynek az volt a címe, hogy „Halld meg a szellem mondanivalóját”, kifejtette, hogy Jehova szelleme a Biblia, „a hű és értelmes rabszolga”, valamint a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretünk által szól hozzánk (Máté 24:45, Vida fordítás). Ezért a keresztényeknek nem szükséges szó szerinti hangot hallaniuk az égből ahhoz, hogy tudják, hogyan szerezzenek örömet Istennek. A következő előadás, „Ragaszkodjunk szilárdan a tanításhoz, amely összhangban van az Isten iránti odaadással” címmel arra figyelmeztette a keresztényeket, hogy ne figyeljenek a világban népszerű, erkölcsileg lealacsonyító nézetekre. A határtalan kíváncsiság kitehet bennünket annak a veszélynek, hogy káros ismereteket fogadunk be, melyeket hitehagyott személyek és Sátán más ügynökei terjesztenek. Mennyivel jobb, ha rendszeresen olvassuk a Bibliát, és elolvassuk Az Őrtorony, valamint az Ébredjetek! minden cikkét.

„Továbbra is tartsd meg az egészséges szavak mintáját” — ez volt a címe a következő előadásnak, amely hangsúlyozta, mennyire fontos behatóan ismernünk az igazság szentírási „mintáját”, vagyis felépítését (2Timótheus 1:13, NW). Ennek a mintának a megértése a kulcs nem csupán az Isten iránti odaadáshoz, hanem ahhoz is, hogy megállapíthassuk, mi az, ami nincs összhangban az igazsággal.

Gondolj csak bele, Jehova kívánatos személynek tart. Micsoda megtiszteltetés! Aggeus próféciáján alapult a következő előadás, melynek címe ez volt: „A »kívánatos dolgok« megtöltik Jehova házát”. Ez az előadás igen buzdító volt, mivel arról biztosította a hallgatókat, hogy a „nagy sokaság” minden tagja igen kívánatos Jehova szemében (Jelenések 7:9). Ezért Jehova megóvja őket, amikor véglegesen ’megrendíti’ a nemzeteket a közelgő „nagy nyomorúság” alatt (Aggeus 2:7, 21, 22, Úf; Máté 24:21). Közben azonban Jehova népének továbbra is őrködnie kell szellemi értelemben, ahogyan azt a következő rész kifejtette, melynek címe ez volt: „A prófétai írások éberségre intenek minket”. Az előadó idézte Jézus szavait: „Továbbra is őrködjetek tehát, mert nem tudjátok, mely napon jön meg a ti Uratok” (Máté 24:42, NW). Hogyan őrizhetjük meg szellemi éberségünket? Ha elfoglaltak maradunk Jehova szolgálatában, folyamatosan imádkozunk, és állandóan várjuk Jehova nagy napját.

„A prófétai szó a vég idején” címmel hangzott el a nap utolsó előadása. Erre az előadásra évekig emlékezni fogunk. Miért? Mert az előadó bejelentette egy új könyv közreadását, melynek címe: Figyelj Dániel próféciájára! „Ez a gyönyörűen illusztrált 320 oldalas kiadvány Dániel könyvének minden részére kitér” — mondta az előadó. Micsoda hiterősítő bizonyítéka ez annak, hogy Jehova fényt derít prófétai szavára!

HARMADIK NAP: Isten prófétai szava sosem marad teljesületlenül

A kongresszus befejező napja egy szimpóziummal kezdődött: „Prófétai szavak a meghatározott  időre”. A szimpózium három része Habakuk próféta három kijelentésével foglalkozott, melyek Jehova büntető ítéletét tartalmazzák. Az első az akaratos Júda ellen szólt, a második pedig az elnyomó Babilon ellen. Az utolsó, amely még nem teljesedett be, minden gonosz ember közelgő pusztulására vonatkozik. Armageddonról beszélve a szimpózium utolsó előadásában a testvér egészséges istenfélelem érzését váltotta ki a hallgatókból, amikor ezt mondta: „Valóban lenyűgöző lesz, amikor Jehova feltárja nagy hatalmának teljes erejét.”

A kongresszus megkapó bibliai drámájának címe ez volt: „Értékeljük szellemi örökségünket”. Ez az önvizsgálatra ösztönző színi előadás szembeállította Jákóbnak és Ézsaúnak a szellemi dolgok iránti hozzáállását. Ézsaú nem becsülte szellemi örökségét, ezért Jákóbnak adták, aki értékelte azt. „Mit adott nekünk Jehova [szellemi örökségként]?” — tették fel a kérdést a kongresszusi résztvevőknek. „Szavának, a Bibliának az igazságát; az örök élet reménységét; és azt a megtiszteltetést, hogy őt képviselhetjük a jó hír hirdetőiként” — hangzott az előadó válasza.

A következő programpont címe ez volt: „Mit jelent neked értékes örökségünk?” Úgy mutathatjuk ki a szellemi örökségünk iránti helyes magatartásunkat, ha Jehova szolgálatát és a szellemi kiváltságokat értékesebbnek tartjuk a személyes vagy anyagi előnyöknél. Így életünk középpontjában a Jehovával ápolt kapcsolatunk lesz, éles ellentétben Ádámmal, Ézsaúval és a hűtlen izraelitákkal.

A nyilvános előadás, melynek címe ez volt: „Minden újjá lesz — A jövendölésnek megfelelően”, négy kulcsfontosságú próféciát foglalt össze, melyek az „új egekkel” és az „új földdel” kapcsolatosak (Ésaiás 65:17–25; 66:22–24; 2Péter 3:13; Jelenések 21:1, 3–5). Egyértelmű, hogy Jehovának szándékában van ezeknek a próféciáknak a nagyobb mértékű beteljesítése, mint ahogyan az i. e. 537-ben népének helyreállításakor történt. Igen, az a szándéka, hogy megvalósuljon Királyság-kormányzata (az „új egek”), és annak földi alattvalói (az „új föld”) dicsőséges földi paradicsomban éljenek.

A kongresszus megindító és ösztönző befejezése volt a záróelőadás: „Kilátásaink, miközben Isten Szava vezet minket”. Ez az előadás arra emlékeztetett mindannyiunkat, hogy a Királyság-hirdető munka teljes mértékű elvégzésére szánt „idő rövidre van szabva” (1Korinthus 7:29). Igen, küszöbön áll az, hogy beteljesedjen Jehova végzése Sátán ellen és az egész gonosz rendszere ellen. Bárcsak úgy éreznénk, ahogy a zsoltáríró, aki így énekelt: „Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő” (Zsoltárok 33:20). Micsoda dicsőséges kilátásaik vannak azoknak, akiknek várakozásaik Isten prófétai szaván nyugodnak!

[Kép a 7. oldalon]

A megindító dráma növelte a szellemi örökség iránti értékelésünket, melyet Jehova szolgái kapnak

[Kép a 7. oldalon]

Sokan, akik megfogadták Isten prófétai szavát, megkeresztelkedtek