A sikerhez állhatatosságra van szükség

AZ ÁLLHATATOSSÁG igen ritka dolog manapság. Sokan azt hiszik, hogy a siker sokkal inkább attól függ, hogy az ember a megfelelő helyen legyen a megfelelő időben, mint hogy állhatatos legyen. És ki cáfolhatná meg ezt? A hírközlési eszközök át vannak itatva olyan reklámszövegekkel, amelyek tudat alatt azt az üzenetet juttatják az elménkbe, hogy szinte bármit megszerezhetünk minimális erőfeszítéssel, és némi pénzzel. Az újságok hemzsegnek az olyan történetektől, amelyek egy csapásra sikeressé lett emberekről és olyan csodagyerekekből lett vállalkozókról szólnak, akik alighogy kiléptek az iskolapadból, máris milliókat keresnek.

Leonard Pitts újságíró így kesereg: „Egy olyan világban, amely ennyire a külső benyomás megszállottja, mindez olyan egyszerűnek tűnik . . . Olyan, mintha bárki megtehetné, ha ismeri a fortélyát, van hozzá adottsága, vagy valamilyen isteni sugallatot kapott.”

Mit jelent az állhatatosság?

Az állhatatosság „valakinek az a jellembeli tulajdonsága, amely képessé teszi arra, hogy ne tántorodjék el céljától, vállalt feladatától, hanem megtorpanás nélkül törekedjék megvalósítására”. Azt is jelenti, hogy a próbák ellenére eltökélten tartunk előre, szívósak vagyunk, és nem adjuk fel. A Biblia szerint igen fontos ez a tulajdonság. Isten Szava például erre buzdít: „továbbra is keressétek először a királyságot”, „állandóan zörgessetek, és megnyittatik nektek”, „legyetek  állhatatosak az imában” és „ragaszkodjatok a jóhoz” (Máté 6:33, NW; Lukács 11:9, NW; Róma 12:12, NW; 1Thessalonika 5:21, NW).

Az állhatatosság egyrészt azt jelenti, hogy megküzdünk az elkerülhetetlen kudarcokkal. A Példabeszédek 24:16 megállapítja: „Ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél.” (Kiemelés tőlünk.) Az állhatatos személy nem adja fel, amikor nehézséggel vagy kudarccal találja magát szembe, hanem „felkel”, továbbmegy, és újra megpróbálja.

Sokan azonban nincsenek felkészülve a nehézségekre és kudarcokra, melyekkel szembe találhatják magukat. Soha nem erősítették magukban azt, hogy állhatatosak akarnak maradni, így könnyen feladják. „Sokan önpusztító módon reagálnak, ha kudarc éri őket — mondja Morley Callaghan író. — Önsajnálkozásba kezdenek, mindenkit hibáztatnak, elkeserednek, és . . . feladják.”

Ez szomorú. Pitts rámutat: „Elfelejtjük, hogy oka van annak, hogy megpróbáltatások érnek minket, és hogy bizonyos szempontból értékesek is a viszontagságok.” Miért mondhatjuk ezt? Pitts ezt mondja: „[Az ember] megtanulja, hogy nem kell belehalni, ha csalódás éri, és a kudarc nem jelent végzetes csapást. Bölcsebbek leszünk, és felkészültebbek.” A Biblia a következő egyszerű megállapítást teszi: „Minden munkából nyereség lesz” (Példabeszédek 14:23).

Persze nem mindig könnyű egy kudarc után mindent újrakezdeni. Néha olyan nehézségekkel kell szembenéznünk, amelyeken látszólag minden erőfeszítésünk ellenére sem tudunk felülkerekedni. Úgy tűnik, mintha nemhogy közelebb kerülnénk célunkhoz, hanem az inkább egyre távolabb és távolabb kerülne tőlünk. Lesújtottnak, tehetetlennek érezhetjük magunkat, és elcsüggedhetünk, sőt akár depresszióba is eshetünk (Példabeszédek 24:10). A Biblia viszont bátorít minket: „A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk” (Galátzia 6:9, kiemelés tőlünk).

Mi segíthet állhatatosnak lennünk?

Az első lépés ahhoz, hogy valamiben állhatatosak legyünk, az érdemleges és elérhető célok kitűzése. Pál apostol kétségkívül tisztában volt ezzel. Ezt mondta a korinthusbelieknek: „Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos.” Pál tudta, hogy ha azt akarja, hogy erőfeszítéseit siker koronázza, akkor konkrét célokat kell kitűznie, mint ahogyan egy futónak, aki arra összpontosít, hogy célba érjen a versenyben. „Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek” — figyelmeztette őket (1Korinthus 9:24, 26). Hogyan tehetjük meg ezt?

„Az eszes pedig a maga járására vigyáz” — mondja a Példabeszédek 14:15. Bölcsen tesszük, ha időről időre átértékeljük célkitűzéseinket, és megkérdezzük magunktól, merre tartunk, és milyen kiigazításokra lehet szükségünk. Létfontosságú, hogy élénken elménkben tartsuk, mit szeretnénk elérni és miért. Kevésbé valószínű, hogy feladjuk, ha nem tévesztjük szem elől végső célunkat, amit kitűztünk magunk elé. Az ihletett példabeszéd így buzdít: „A te szemeid előre nézzenek . . . , s minden te útaid állhatatosak legyenek” (Példabeszédek 4:25, 26).

Ha már meghatároztad céljaidat, a következő lépésként elemezd, hogyan fogod elérni azokat. Jézus ezt kérdezte: „ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget . . . ?” (Lukács 14:28). Ezzel az alapelvvel összhangban egy lelki egészséggel foglalkozó szakember megjegyzi: „Az egyik, amit a sikeres embereknél megfigyeltem, hogy tisztán látják az ok-okozati összefüggéseket életükben. Tudatában vannak, hogy ha szeretnének elérni valamit, akkor meg kell tenniük minden tőlük telhetőt.” Ha világosan látjuk az összes szükséges lépést, melyet meg kell tennünk célunk elérése érdekében, az segít, hogy a célra tudjunk összpontosítani. Ez megkönnyíti az újrakezdést is, ha kudarc érne. Az ilyen elemzés volt Orville és Wilbur Wright sikerének kulcsa.

Ezért ha kudarc ér minket, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy pozitívan lássuk a dolgot, és a történteket olyan tapasztalatként fogjuk fel, amelyből tanulni lehet. Elemezzük a helyzetet, keressük meg, hol volt a hiba, azután pedig igazítsuk ki azt, vagy erősítsük meg a gyenge pontokat. Segíthet, ha beszélünk másokkal, mivel „a gondolatok tanácskozással erősek” (Példabeszédek 20:18). Magától értetődő, hogy  minden egyes erőfeszítéssel nagyobb gyakorlatra és ügyességre teszünk majd szert, és ez hozzájárul a sikerhez.

Az állhatatosság harmadik fontos területe a következetes cselekvés. Pál apostol így buzdít: „amit már elértünk, abban tartsunk ki” (Filippi 3:16, Katolikus fordítás). Egy pedagógus szerint „az önuralom és a következetesség idővel jelentős eredményeket szül”. Ezt jól szemlélteti a közismert ezópusi mese a teknősről és a nyúlról. Bár a teknős sokkal lassúbb volt, mint a nyúl, mégis ő nyerte meg a versenyt. Hogy miért? Mert egyenletesen, fegyelmezetten haladt előre. Nem adta fel, hanem reálisan olyan sebességet választott, amelyet tartani tudott, azután pedig ragaszkodott ahhoz, míg be nem ért a célba. Mivel a jól szervezett, állhatatos személy folyamatosan halad előre, ez állandó ösztönzést jelent neki, és így kevésbé valószínű, hogy feladja, vagy kiesik a versenyből. Igen, ’úgy fuss’, hogy elérd a célod.

Tűzzünk ki érdemleges célokat

Természetesen ahhoz, hogy az állhatatosságunknak bármilyen értéke legyen, érdemleges célokat kell kitűznünk. Sokan olyan dolgokra törekszenek, amelyek nem eredményeznek boldogságot. De a Biblia rámutat: „a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett . . . , az boldog lesz az ő cselekedetében” (Jakab 1:25). Érdemes célként kitűzni, hogy tanulmányozzuk Istennek a Bibliában lefektetett törvényeit, hogy ezáltal megértsük azokat. Miért jó cél ez? Elsősorban azért, mert Isten törvényei az ő tökéletes, igazságos irányadó mértékein alapulnak. Teremtőként ő tudja, mi a legjobb teremtményei számára. Így ha állhatatosak vagyunk abban, hogy megtanuljuk és alkalmazzuk életünkben az Istentől jövő oktatást, akkor állhatatosságunk kétségkívül boldogságot eredményez. A Biblia ezt ígéri: „Bízzál Jehovában egész szíveddel . . . Minden utadban vedd figyelembe őt, és ő egyengeti majd ösvényeidet” (Példabeszédek 3:5, 6, NW).

Továbbá, ha megismerjük Istent és Jézust, az Jézus szavai szerint „örök életet” jelent számunkra (János 17:3). A bibliai próféciák azt jelzik, hogy ennek a rendszernek az ’utolsó napjaiban’ élünk (2Timótheus 3:1–5; Máté 24:3–13). Isten Királysága, vagyis igazságos kormányzata hamarosan megkezdi uralmát a föld lakói felett (Dániel 2:44; Máté 6:10). Ez a kormányzat a béke, jólét és boldogság soha nem tapasztalt korszakát nyitja meg az egész engedelmes emberiség előtt (Zsoltárok 37:10, 11; Jelenések 21:4). „Nem személyválogató az Isten” — mondja a Cselekedetek 10:34. Igen, mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy javára fordítsa az áldásokat!

A Biblia olyan ókori könyv, amely tele van bölcsességgel és van mondanivalója. Megértése időt és erőfeszítést igényel. De Isten segítségével — és akkor, ha állhatatosan igyekszünk megszerezni a benne található ismeretet — nyitott könyv lehet előttünk (Példabeszédek 2:4, 5; Jakab 1:5). Persze talán nehéz lehet alkalmazni a tanultakat az életünkben. Talán kiigazításokat kell tennünk a gondolkodásmódunkban vagy a szokásainkban. Az is előfordulhat, hogy jó szándékú barátok vagy családtagok ellenzik, hogy tanulmányozzuk a Bibliát. Az állhatatosság tehát létfontosságú. Pál apostol emlékeztet minket, hogy Isten azoknak ad örökké tartó életet, akik ’a jó cselekedetekben állhatatosak’ (Róma 2:7). Jehova Tanúi örömmel segítenek neked elérni ezt a célt.

Biztos lehetsz benne, hogy sikeres leszel, ha állhatatosan tanulsz Istenről és az ő akaratáról, és mindig alkalmazod a tanultakat az életedben (Zsoltárok 1:1–3).

[Kép a 6. oldalon]

Sikeres leszel, ha állhatatosan tanulsz Istenről és az ő akaratáról

[Kép forrásának jelzése a 4. oldalon]

Culver Pictures