Úgy ’gondolkodsz, mint Krisztus’?

„A kitartást és vigasztalást nyújtó Isten pedig adja meg nektek, hogy elmebelileg ugyanolyan magatartásúak legyetek, mint amilyen Krisztus Jézus volt” (RÓMA 15:5, NW).

1. Milyennek jeleníti meg Jézust a kereszténység sok festménye, és ez miért nem hű ábrázolása Jézusnak?

„SOSEM látták nevetni.” Így jellemzi Jézust egy írás, amit tévesen egy ókori római hivatalnoknak tulajdonítanak. Azt mondják, sok művészt befolyásolt ez az írás, melyet a jelenlegi formában körülbelül a XI. század óta ismernek. * Számtalan festményen komor emberként jelenítették meg Jézust, aki ritkán mosolyog, ha egyáltalán mosolyog. Ám ez aligha hű megjelenítése Jézusnak, akit az evangéliumok melegszívű, kedves, mély érzésű embernek írnak le.

2. Hogyan ápolhatunk magunkban ’elmebelileg ugyanolyan magatartást, mint amilyen Krisztus Jézusnak volt’, és ez mire készít fel minket?

² Ha szeretnénk megismerni az igazi Jézust, akkor nyilvánvalóan az elménket és a szívünket pontos ismerettel kell megtöltenünk arról, hogy milyen személy volt valójában Jézus, amikor a földön volt. Vizsgáljunk meg tehát néhány evangéliumi beszámolót, amelyek segítségével bepillantást nyerhetünk „Krisztus gondolkodásába”, vagyis megérthetjük az érzéseit, felfogását, gondolatait és érveit (1Korinthus 2:16, NW). Eközben gondoljuk át, hogyan ápolhatunk magunkban ’elmebelileg ugyanolyan magatartást, mint amilyen Krisztus Jézusnak volt’. (Róma 15:5, NW). Így felkészültebbek lehetünk, hogy követni tudjuk az általa felállított példát az életünkben és abban, ahogyan másokkal bánunk (János 13:15).

Könnyen megközelíthető volt

3., 4. a) Mi a Márk 10:13–16-ban feljegyzett beszámoló háttere? b) Hogyan reagált Jézus, amikor a tanítványai próbálták megakadályozni, hogy a gyermekek hozzá menjenek?

³ Az emberek vonzódtak Jézushoz. Több alkalommal is feszélyezettség nélkül odamentek hozzá különböző korú és hátterű emberek. Figyeld csak meg a Márk 10:13–16-ban feljegyzett esetet. Szolgálatának a vége felé történt, miközben Jeruzsálembe tartott még utoljára, hogy gyötrelmes halált szenvedjen el (Márk 10:32–34).

⁴ Képzeld magad elé a helyzetet. Az emberek Jézus elé viszik a gyermekeket, még a csecsemőket is, hogy áldja meg őket. * A tanítványok  azonban megpróbálják megakadályozni, hogy a gyermekek Jézushoz menjenek. Talán úgy érzik, Jézus biztosan nem akarja, hogy ezekben a válságos hetekben gyermekek zaklassák. De tévednek. Amikor Jézus rájön, mit csinálnak a tanítványok, egyáltalán nem tetszik neki. Jézus magához hívja a gyermekeket, és ezt mondja: „Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket [kisgyermekeket, Vida fordítás] és ne tiltsátok el őket” (Márk 10:14). Ezután olyasmit tesz, ami igazi gyengédségről és szeretetről árulkodik. A beszámoló ezt mondja: „Aztán ölébe vevé azokat [a gyermekeket], és kezét rájok vetvén, megáldá őket” (Márk 10:16). A gyermekek biztosan nem érzik magukat kényelmetlenül, amikor Jézus gyöngéden átöleli őket.

5. Mit árul el nekünk a Márk 10:13–16-ban található beszámoló arról, hogy milyen személy is volt Jézus?

⁵ Ez a rövid beszámoló sokat elárul Jézus személyiségéről. Figyeld meg, hogy megközelíthető volt. Bár az égben magas állása volt, nem félemlítette meg a tökéletlen embereket, és nem is bánt velük lenézően (János 17:5). Sokat elárul róla az is, hogy még a gyermekek sem érezték magukat kényelmetlenül a társaságában, nem igaz? Biztos nem vonzódtak volna egy rideg, búskomor emberhez, aki sosem mosolyog, sosem nevet! Mindenféle korú ember ment Jézushoz, mert érezték rajta, hogy melegszívű, figyelmes ember, és biztosak voltak benne, hogy nem fogja őket elutasítani.

6. Hogyan érhetik el a vének, hogy megközelíthetőbbek legyenek?

⁶ Miközben ezen a beszámolón gondolkodunk, megkérdezhetjük magunktól: „Úgy gondolkodom, mint Krisztus? Megközelíthető vagyok?” Isten juhainak ezekben a nehéz időkben megközelíthető pásztorokra van szükségük; férfiakra, akik olyanok, „mint a rejtek szél ellen” (Ésaiás 32:1, 2; 2Timótheus 3:1). Vének, ha őszintén, és szívből érdekelnek titeket a testvéreitek, és készek vagytok adni magatokból, hogy az a javukra váljon, akkor érezni fogják, hogy törődtök velük. Látni fogják arckifejezéseteken, hallani fogják hangotokon, és észre fogják venni kedvességeteken. Az ilyen őszinte szívélyesség és törődés olyan bizalommal teli légkört teremthet, amelyben könnyebb másoknak, köztük a gyermekeknek is, odamenni hozzátok. Egy keresztény nő így magyarázza, miért tudott megnyílni egy vén előtt: „Kedvesen és együtt érzően beszélt velem. Egyébként valószínűleg semmit sem mondtam volna el neki. Segített, hogy biztonságban érezzem magam.”

Figyelmes volt másokkal

7. a) Hogyan mutatta ki Jézus, hogy figyelmes másokkal? b) Valószínűleg miért adta vissza Jézus fokozatosan a látását egy vak férfinak?

⁷ Jézus figyelmes volt. Érzékelte, mit éreznek mások. Már az is olyannyira mélyen érintette, ha  meglátott egy bajba jutott embert, hogy szeretett volna enyhíteni szenvedésén (Máté 14:14). Figyelmes volt azért is, mert érzékelte milyen korlátaik és szükségleteik vannak másoknak (János 16:12). Egyszer egy vak embert hoztak hozzá, és arra kérlelték Jézust, hogy gyógyítsa meg. Jézus visszaadta ennek az embernek a látását, de ezt fokozatosan tette. A férfi először csak homályosan látta az embereket, „mint valami járkáló fákat”. Ezután Jézus teljesen visszaadta a látását. Miért fokozatosan gyógyította meg? Alighanem azért, hogy ez a férfi, aki olyannyira hozzászokott a sötétséghez, el tudja viselni azt a megrázkódtatást, hogy hirtelen látja a napfényt és az egész világot (Márk 8:22–26).

8., 9. a) Mi történt nem sokkal azután, hogy Jézus a tanítványaival Tízváros területére ért? b) Mondd el, hogyan gyógyította meg Jézus a siket férfit!

⁸ Vegyünk egy másik esetet is, ami i. sz. 32 pászkája után történt. Jézus a tanítványaival épp Tízváros területére érkezett, ami a Galileai-tenger keleti partján fekszik. Hamarosan nagy sokaság talált rájuk, és sok beteget, nyomorékot hoztak Jézushoz, ő pedig mindegyiküket meggyógyította (Máté 15:29, 30). Érdekes módon Jézus egy férfival különös figyelmességgel bánt. Márk evangélista az egyetlen, aki feljegyezte ezt az esetet, és elmondja, mi történt (Márk 7:31–35).

⁹ A férfi siket volt, és nehezen tudott beszélni. Jézus valószínűleg érzékelte, hogy ez a férfi különösen ideges, vagy zavarban van. Jézus ekkor valami szokatlan dolgot tett. Kivitte a férfit a tömegből egy félreeső helyre. Jézus jelekkel megmutatta a férfinak, hogy mit fog vele tenni. „Az újjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét” (Márk 7:33). Jézus ezután felnézett az égre, és fohászkodni kezdett. Ezek a látványos tettek ezt közvetítették a férfi felé: amit tenni fogok érted, az Isten erejének köszönhető. Jézus végül ezt mondta neki: „nyilatkozzál meg” (Márk 7:34). Ekkor a férfi visszanyerte a hallását, és rendesen tudott beszélni.

10., 11. Hogyan vehetjük figyelembe mások érzéseit a gyülekezetben? És a családban?

¹⁰ Milyen figyelmes volt Jézus másokkal! Érzékelte, mit élnek át, és ez az együtt érző törődés arra késztette őt, hogy úgy cselekedjen, hogy azzal figyelembe vegye az érzéseiket. Keresztényekként jól tesszük, ha ebben mi is Krisztuséhoz hasonló gondolkodásmódot ápolunk és mutatunk ki. A Biblia így figyelmeztet minket: „mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek” (1Péter 3:8). Ez bizony megkívánja tőlünk, hogy úgy beszéljünk és bánjunk másokkal, hogy figyelembe vesszük az érzéseiket.

¹¹ A gyülekezetben azáltal vehetjük figyelembe mások érzéseit, ha tiszteletben tartjuk méltóságukat, és úgy bánunk velük, mint ahogyan szeretnénk, ha velünk bánnának (Máté 7:12). Ez azt is magában foglalja, hogy vigyázunk, mit mondunk, és hogy hogyan mondjuk (Kolossé 4:6). Ne feledd, a ’meggondolatlan beszéd olyan, mintha tőrrel szurkálnának’ (Példabeszédek  12:18, NW [12:17]). Mi a helyzet a családban? Ha a férj és a feleség igazán szereti egymást, akkor érzékelni fogják, mit érez a másik (Efézus 5:33). Kerülik a nyers szavakat, a könyörtelen kritikát és a maró gúnyt; ezek mind olyan érzelmi sérüléseket okozhatnak, melyeket nem lehet egykönnyen gyógyítani. A gyermekeknek is vannak érzéseik, és a szerető szülők ezt figyelembe veszik. Ha kiigazításra van szükség, az ilyen szülők ezt oly módon teszik meg, hogy tiszteletben tartják gyermekeik méltóságát, és megkímélik őket attól, hogy szükségtelenül zavarba jöjjenek * (Kolossé 3:21). Ha ily módon figyelmesek vagyunk másokkal, akkor arról teszünk bizonyságot, hogy Krisztushoz hasonlóan gondolkodunk.

Kész volt megbízni másokban

12. Milyen kiegyensúlyozott, ésszerű nézetet alakított ki magában Jézus a tanítványairól?

¹² Jézus kiegyensúlyozottan, ésszerűen tekintette a tanítványait. Tudta jól, hogy nem tökéletesek, elvégre tudott olvasni az emberek szívében (János 2:24, 25). De akkor sem a tökéletlenségeikre, hanem a jó tulajdonságaikra tekintett. Azt is látta, hogy milyen képességek rejlenek ezekben az emberekben, akiket Jehova vonzott (János 6:44). Abból, ahogyan foglalkozott és bánt velük, nyilvánvaló, hogy Jézus mindig a jót feltételezte a tanítványairól. Mindenekelőtt kimutatta, hogy kész megbízni bennük.

13. Hogyan mutatta ki Jézus, hogy bízik a tanítványaiban?

¹³ Hogyan mutatta ki Jézus, hogy bízik bennük? Amikor eltávozott a földről, nagy felelősséget ruházott felkent tanítványaira. Azzal a felelősséggel bízta meg őket, hogy az egész világon foglalkozzanak Királyságának az érdekeivel (Máté 25:14, 15; Lukács 12:42–44). Szolgálata során még a kisebb dolgokban, közvetetten is kimutatta a beléjük vetett bizalmát. Amikor csodálatos módon megszaporította az élelmet, hogy táplálja a sokaságot, tanítványaira bízta azt a felelősséget, hogy osszák ki az élelmet (Máté 14:15–21; 15:32–37).

14. Hogyan foglalnád össze a Márk 4:35–41-ben feljegyzett beszámolót?

¹⁴ Vizsgáljuk meg a Márk 4:35–41-ben feljegyzett beszámolót is. Ez alkalommal Jézus és a tanítványai hajóra szálltak, és kelet felé haladtak a Galileai-tengeren. Nem sokkal azután, hogy elhagyták a partot, Jézus lefeküdt a hajó hátuljában, és hamar elaludt. Hamarosan azonban „nagy szélvihar támada”. Az ilyen viharok nem voltak szokatlanok a Galileai-tengeren. Mivel alacsonyan fekszik (mintegy 200 méterrel a tengerszint alatt), a levegő itt sokkal melegebb, mint a környéken, és ezért légköri turbulencia van. Ezenkívül erős északi szelek fújtak a Hermon-hegy felől a Jordán völgyén lefelé. A nyugodt tengeren egy pillanat alatt tomboló vihar támadhatott. Gondold csak át: Jézus nyilván tudta, hogy ott szoktak viharok lenni, hiszen Galileában nőtt fel. Mégis békésen aludt, bízva tanítványai ügyességében, akik közül néhányan halászok voltak (Máté 4:18, 19).

15. Hogyan utánozhatjuk Jézust abban, hogy kész volt megbízni a tanítványaiban?

¹⁵ Mi vajon tudjuk utánozni Jézust abban, hogy kész volt megbízni a tanítványaiban? Vannak, akik nehéznek tartják, hogy felelősségeket ruházzanak másokra. Úgyszólván mindig nekik kell a nyeregben lenniük. Talán azt gondolják magukban: „Ha szeretném, hogy valami jól sikerüljön, akkor jobb, ha én csinálom!” De ha mindent nekünk kell megcsinálnunk, akkor az a veszély áll fenn, hogy kimerülünk, és talán feleslegesen másra fordítjuk azt az időt, amit a családunkra fordíthatnánk. Ezenkívül ha nem bízunk másokra hozzájuk illő feladatokat vagy felelősségeket,  akkor megfoszthatjuk őket a szükséges tapasztalattól és képzéstől. Bölcs volna megtanulnunk megbízni másokban, és átadni nekik feladatokat. Kérdezzük csak meg magunkat őszintén: „Úgy gondolkodom ebben, mint Krisztus? Kész vagyok másokra bízni bizonyos feladatokat, megbízva bennük, hogy mindent megtesznek, ami tőlük telik?”

Kimutatta, hogy hisz a tanítványaiban

16., 17. Hogyan biztatta Jézus az apostolait földi élete utolsó éjszakáján, bár tudta, hogy el fogják őt hagyni?

¹⁶ Jézus más fontos módon is kimutatta, hogy jót gondol a tanítványairól. Tudatta velük, hogy megbízik bennük. Ez egyértelműen kiderült biztató szavaiból, amelyeket az apostolainak mondott földi élete utolsó éjszakáján. Figyeld csak meg, mi történt.

¹⁷ Ez az este eseménydús volt Jézus számára. Szemléletesen példát mutatott tanítványainak az alázatban, megmosva a lábukat. Utána megkezdte a vacsorát, ami halálának emlékünnepe lett. Az apostolok ekkor megint heves vitába keveredtek, hogy ki tűnik a legnagyobbnak közöttük. Jézus, aki mindig türelmes volt, nem szidta le őket, hanem érvelt nekik. Ezután elmondta nekik, hogy mi vár rájuk: „Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai” (Máté 26:31; Zakariás 13:7). Tudta, hogy legbensőségesebb barátai is el fogják hagyni, amikor pedig szüksége lenne rájuk. Mégsem ítélte el őket. Épp ellenkezőleg, ezt mondta nekik: „föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába” (Máté 26:32). Igen, biztosította őket afelől, hogy még ha elhagyják is őt, ő nem fogja elhagyni őket. Majd ha vége lesz ennek a borzalmas megpróbáltatásnak, újra találkozik velük.

18. Milyen feladatot bízott Jézus a tanítványaira Galileában, és hogyan tettek eleget az apostolok ennek a nehéz megbízatásuknak?

¹⁸ Jézus megtartotta a szavát. A feltámasztott Jézus később Galileában megjelent 11 hűséges apostolának, akik valószínűleg sokakkal együtt voltak ott (Máté 28:16, 17; 1Korinthus 15:6). Jézus itt nehéz feladatot bízott rájuk: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek” (Máté 28:19, 20). A Cselekedetek könyvében nyilvánvaló bizonyítékot találunk arra, hogy az apostolok eleget tettek ennek a megbízatásuknak. Hűségesen élen jártak a jó hír prédikálásának munkájában az első században (Cselekedetek 2:41, 42; 4:33; 5:27–32).

19. Mit tanít nekünk Krisztus gondolkodásáról az, amit a feltámadása után tett?

¹⁹ Mit tanít nekünk ez a sokatmondó beszámoló Krisztus gondolkodásáról? Jézus látta apostolai legrosszabb tulajdonságait is, mégis „mindvégig szerette őket” (János 13:1). Hiányosságaik ellenére tudatta velük, hogy hisz bennük. Figyeld csak meg, hogy Jézus nem bízott bennük hiába. Jézus kinyilvánította, hogy bízik és hisz bennük, ami kétségtelenül megerősítette őket abban, hogy legyenek eltökéltek szívükben, hogy elvégzik a munkát, amelyre parancsot kaptak tőle.

20., 21. Hogyan mutathatjuk ki, hogy jót gondolunk hívőtársainkról?

²⁰ Hogyan mutathatjuk ki, hogy ebben úgy gondolkodunk, mint Krisztus? Ne vélekedjünk borúlátóan hívőtársainkról. Ha a legrosszabbat feltételezed róluk, akkor szavaid és tetteid ezt valószínűleg el fogják árulni (Lukács 6:45).  A Biblia azonban azt mondja nekünk, hogy a szeretet „mindent hiszen” (1Korinthus 13:7). A szeretet derűlátó, nem borúlátó. Épít, és nem rombol. Az embereket jobban ösztönzi a szeretet és a buzdítás, mint a megfélemlítés. Úgy építhetünk és buzdíthatunk másokat, ha kinyilvánítjuk, hogy bízunk bennük (1Thessalonika 5:11). Ha Krisztushoz hasonlóan jót gondolunk testvéreinkről, akkor úgy fogunk bánni velük, hogy az építőleg hasson rájuk, és a legjobbat hozza ki belőlük.

²¹ Krisztus gondolkodásának a kifejlesztése és kimutatása mélyebben gyökerezik; nem elég csak utánoznunk néhány dolgot, amit Jézus tett. Amint már elmondtuk az előző cikkben, ha igazán szeretnénk Jézushoz hasonlóan cselekedni, előbb meg kell tanulnunk úgy tekinteni a dolgokat, mint ahogyan ő tekintette. Az evangéliumokból személyiségének egy másik vonását is megismerhetjük; azt, hogy miként gondolkodott és érzett a megbízatása felől. Ezt a következő cikkben fogjuk megvizsgálni.

[Lábjegyzetek]

Meg tudod magyarázni?

• Hogyan reagált Jézus, amikor a tanítványai megpróbálták megakadályozni, hogy a gyermekek hozzá menjenek?

• Többek között hogyan mutatta ki Jézus, hogy figyelmes másokkal?

• Hogyan utánozhatjuk Jézust abban, hogy kész volt megbízni a tanítványaiban?

• Hogyan utánozhatjuk Jézust abban, ahogyan kimutatta apostolaiba vetett bizalmát?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 16. oldalon]

A gyermekek nem érezték magukat kényelmetlenül Jézus társaságában

[Kép a 17. oldalon]

Jézus együtt érzően bánt másokkal

[Kép a 18. oldalon]

A megközelíthető vének áldást jelentenek