Kicsiny testekben nagy szívek

MILYEN lenne idegeneknek Isten Királyságáról beszélni, ha mindössze 76 centiméter magas volnál? Laura meg tudja mondani neked. Harminchárom éves, és pontosan ilyen „magas”, csupán 76 centiméter. Húgával, Maríával, aki 24 éves és 86 centiméter „magas”, az ecuadori Quitóban élnek. Hadd meséljék el, milyen akadályokkal kerülnek szembe a keresztény szolgálatukban.

„Amikor el akarunk jutni a prédikálóterületünkre és a keresztény összejövetelekre, körülbelül fél kilométert kell gyalogolnunk, hogy buszra szállhassunk. Onnan, ahol letesz minket, újabb fél kilométert kell gyalogolnunk, hogy egy második buszra szálljunk. Sajnos ezen az útvonalon öt barátságtalan kutya lakik. A kutyák nagyon félelmetesek számunkra, hiszen olyan nagynak látszanak, mintha lovak lennének. Egy botot viszünk magunkkal, hogy szükség esetén elkergethessük őket. Mielőtt buszra szállunk, elrejtjük a botot a közelben. Így hazafelé is jó szolgálatot tesz.

A buszra szállás szó szerint nagy lépés. A buszmegállóban egy földkupac tetejére állunk, hogy könnyebben felszállhassunk. Némelyik vezető a földkupac elé hajt, mások azonban nem. Ilyenkor a magasabbikunk segít az alacsonyabbnak a felszállásban. Ahhoz, hogy elérjük a második buszt, át kell kelnünk egy forgalmas főútvonalon. Rövid lábainkkal ez nem kis teljesítmény. Alacsony termetünknél fogva a nehéz, könyvekkel teli táska újabb kihívást jelent. Hogy könnyítsünk a táskánk súlyán, zsebméretű Bibliát hordunk magunkkal és csak egy kevés irodalmat.

Gyermekkorunk óta mindketten nagyon zárkózottak vagyunk. Szomszédaink tudják rólunk, hogy az idegenekkel való beszélgetés mindig is félelemmel töltött el bennünket. Így hát meglepődnek, és meghatja őket, hogy az ajtajukon kopogtatunk. Általában meghallgatnak. Ahol azonban nem ismernek minket olyan jól az emberek, sokszor csak azt látják, hogy törpék vagyunk; így hát nem mindig vesznek minket olyan komolyan, mint ahogyan azt az üzenetünk megérdemelné. Ám érezzük Jehova szeretetét, és ez bátorságot ad ahhoz, hogy folytassuk az evangelizálómunkát. Bátorsággal tölt el minket az is, hogy a Példabeszédek 3:5, 6 verseken elmélkedünk.”

Laura és María példájából jól látható, hogy Istent dicsőítheti, ha a testi korlátaink ellenére kitartunk. Pál apostol azért imádkozott, hogy ’a testében lévő tövis’, valószínűleg valamilyen testi bántalom, eltávozzon tőle. Isten azonban ezt mondta neki: „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.”  Ahhoz, hogy Istent szolgálhassuk, nem szükséges, hogy egy bizonyos testi fogyatékosság megszűnjön. Ha teljes mértékben Istenre támaszkodunk, akkor a legjobbat hozhatjuk ki a helyzetünkből. Mivel Pál így tekintette a ’testében lévő tövist’, ezt mondhatta: „a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korinthus 12:7, 9, 10). Néhány évvel később Pál a következőket írta: „Mindenre van erőm abban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13, Újfordítású Biblia, 1975).

Isten a modern időkben hatalmas munkát végez el olyan férfiak, nők és gyermekek által, akik teljesen átadták magukat neki. Többen valamilyen fogyatékosságban szenvednek. Noha mindannyian abban reménykednek, hogy Isten meggyógyítja őket Királyság-uralma alatt, nem várnak addig, míg megszabadítja őket nehézségüktől, mielőtt megpróbálnának tenni valamit a szolgálatában.

Valamilyen testi gyengeségtől szenvedsz? Ne csüggedj! Hited által olyan lehetsz, mint Pál, Laura és María. Az ókori hithű férfiakhoz és nőkhöz hasonlóan elmondható róluk, hogy „gyengeségükben erőre kaptak” (Zsidók 11:34, Katolikus fordítás).

[Kép a 8. oldalon]

María

Laura

[Kép a 9. oldalon]

María segít Laurának buszra szállni

[Képek a 9. oldalon]

„A kutyák nagyon félelmetesek számunkra, hiszen olyan nagynak látszanak, mintha lovak lennének”

Lent: Laura és María azokkal, akik a Bibliát tanulmányozták velük