Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Szívünket felkészítve keressük Jehovát!

Szívünket felkészítve keressük Jehovát!

Szívünket felkészítve keressük Jehovát!

EZSDRÁS, az izraelita pap kiváló kutató, tudós, másoló és törvénytanító volt. A ma élő keresztényeknek pedig jó példát mutatott a teljes lelkű szolgálat végzésében. Hogyan tette ezt? Úgy, hogy akkor is megőrizte Isten iránti odaadását, amikor Babilonban, a hamis istenekkel és démonimádattal teli városban élt.

Az, hogy Ezsdrásban megvolt az Isten iránti odaadás, nem volt véletlen. Dolgozott ezen a tulajdonságon. Sőt, elmondja nekünk, hogy „felkészítette szívét arra, hogy Jehova törvényéhez forduljon tanácsért, és aszerint cselekedjen” (Ezsdrás 7:10NW).

Jehova népe ma Ezsdráshoz hasonlóan mindent szeretne megtenni, amit Jehova kér tőle, jóllehet olyan világban él, amely élesen szembehelyezkedik az igaz imádattal. Ezért vizsgáljuk meg, hogyan tudjuk mi is felkészíteni a szívünket, a belső egyéniségünket — beleértve a gondolatainkat, szemléletünket, vágyainkat és indítékainkat — arra, hogy ’Jehova törvényéhez forduljunk tanácsért, és aszerint cselekedjünk’.

Szívünk felkészítése

„Felkészíteni” annyit jelent, mint ’képességgel, tehetséggel felruházni, alkalmassá tenni’. Persze, ha már pontos ismeretet szereztél Isten Szavából, és átadtad az életedet Jehovának, akkor a szíved minden bizonnyal fel lett készítve, és „a jó földhöz” hasonlítható, amelyről Jézus a magvetőről szóló példázatában beszélt (Máté 13:18–23).

Ezzel együtt folyamatosan figyelnünk kell a szívünkre, és állandóan finomítanunk kell azt. Miért? Két okból is. Az első az, hogy a káros hajlamok a kertben levő gyomokhoz hasonlóan gyorsan gyökeret verhetnek, különösen ezekben az „utolsó napokban”, amikor Sátán rendszerének ’levegője’ minden eddiginél jobban tele van a testi gondolkodás kárt okozó magvaival (2Timótheus 3:1–5; Efézus 2:2). A második ok magát a földet érinti. Ha nem művelik a földet, kiszáradhat, megkeményedhet, és terméketlenné válhat. Az is lehet, hogy túl sokan járkálnak a kertben figyelmetlenül, és annyira letapossák a földet, hogy az egyetlen kemény tömeggé áll össze. Szívünk jelképes földje is hasonló. Terméketlenné válhat, ha elhanyagoljuk, vagy letapossák olyanok, akiket nem érdekel a szellemi jólétünk.

Mennyire fontos tehát, hogy mindannyian alkalmazzuk a bibliai intést: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet” (Példabeszédek 4:23).

Ami termékennyé teszi szívünk „földjét”

Vizsgáljunk meg néhány olyan szempontot vagy tulajdonságot, amely termékennyé teszi szívünk „földjét”. Így ez a föld elősegítheti az egészséges növekedést. Természetesen sok minden jobbá teszi a szívünket, de most hat dolgot fogunk megvizsgálni: szellemi szükségletünk felismerését, az alázatosságot, őszinteséget, istenfélelmet, hitet és szeretetet.

„Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek” — mondta Jézus (Máté 5:3NW). Ahogy a fizikai éhség emlékeztet minket rá, hogy ennünk kell, úgy az, ha tudatában vagyunk szellemi szükségleteinknek, szintén azt eredményezi, hogy mindig éhezzük a szellemi eledelt. Az emberek mivoltuknál fogva vágyódnak az ilyen eledelre, mivel az értelmet és célt ad életüknek. A dolgok sátáni rendszerétől jövő nyomás, vagy pusztán a tanulmányozás terén tanúsított lustaság eltompíthatja ezt az érzést, s így kevésbé leszünk tudatában ennek a szükségletnek. Jézus ennek ellenére ezt mondta: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik” (Máté 4:4).

Szó szerinti értelemben a rendszeres, kiegyensúlyozott és egészséges táplálkozás hozzájárul a fizikai egészséghez, ezenkívül arra ösztönzi a testet, hogy amikor eljön az ideje, fejlesszen ki étvágyat a következő étkezésre. Ugyanez szellemi értelemben is igaz. Talán úgy gondolod, nem vagy „tanulmányozós” típus, de ha szokásoddá teszed Isten Szavának naponkénti olvasását, és rendszeresen tanulmányozod a Biblián alapuló kiadványokat, meglátod, hogy egyre nagyobb lesz az étvágyad. Sőt, örömmel fogod várni a bibliatanulmányozási alkalmakat. Ne add fel egykönnyen; dolgozz keményen, hogy egészséges szellemi étvágyat fejlessz ki!

Az alázat meglágyítja a szívünket

Az alázatnak létfontosságú szerepe van szívünk felkészítésében, mivel taníthatóvá válunk általa, és segít, hogy készségesebben fogadjuk a szerető tanácsot és helyreigazítást. Figyeld meg Jósiás király szép példáját. Uralkodása idején találtak egy írást, amely Istennek a Mózes által adott Törvényét tartalmazta. Amikor Jósiás meghallotta a Törvény szavait, és rájött, hogy elődei mennyire eltávolodtak a tiszta imádattól, megszaggatta ruháit, és sírt Jehova előtt. Miért érintette Isten Szava ilyen mélyen a királyt? A beszámoló szerint „meglágyult” a szíve, ezért Jehova szavainak hallatára megalázta magát. Jehova felfigyelt Jósiás alázatos, fogékony szívére, és megáldotta őt érte (2Királyok 22:11, 18–20).

Jézus „írástudatlan és közönséges” tanítványai az alázat segítségével képesek voltak megérteni és alkalmazni olyan szellemi igazságokat, amelyek elkerülték a „bölcsek és értelmesek” figyelmét, akik csak „test szerint” voltak azok (Cselekedetek 4:13; Lukács 10:21; 1Korinthus 1:26). Az utóbbiak nem készültek fel Jehova szavának a befogadására, mert szívüket megkeményítette a büszkeség. Ugye nem csoda, hogy Jehova gyűlöli a büszkeséget? (Példabeszédek 8:13; Dániel 5:20).

Őszinteség és istenfélelem

Jeremiás próféta így írt: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” (Jeremiás 17:9). Ez a csalárdság sokféle módon nyilvánul meg, például akkor, amikor mentegetőzünk, ha valami rosszat tettünk. Akkor is jelentkezik, amikor a komoly személyiségbeli hibáinkat megpróbáljuk kimagyarázni. Az őszinteség azonban segítségünkre lesz, hogy legyőzzük csalárd szívünket, mivel segít, hogy szembenézzünk a ránk vonatkozó igazsággal, és így képesek leszünk fejlődni. A zsoltáríró ilyen őszinteséget tanúsított, amikor így imádkozott: „Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.” Látszik, hogy a zsoltáríró felkészítette szívét a Jehovától jövő finomításra és vizsgálatra. Ehhez talán el kellett ismernie, hogy vannak salakhoz hasonló vonásai, de csak így tudta levetkőzni azokat (Zsoltárok 17:3; 26:2).

Ebben a finomító folyamatban hatékony segítséget nyújt az istenfélelem, amely magában foglalja „a gonosznak gyűlölését” is (Példabeszédek 8:13). Aki igazán féli Jehovát, az értékeli az ő szerető-kedvességét és jóságát, de mindig észben tartja, hogy Jehovának hatalmában áll büntetéssel sújtani — akár halálbüntetéssel is — azokat, akik nem engedelmeskednek neki. Jehova rámutatott, hogy akik félik őt, azok engedelmeskednek is neki. Izráelről kijelentette: „Vajha így maradna az ő szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nékik és az ő gyermekeiknek mindörökké!” (5Mózes 5:29).

Nyilvánvaló, hogy az istenfélelem célja nem az, hogy állandóan rettegve rendeljük alá magunkat Istennek, hanem hogy szerető Atyánk iránti engedelmességre indítson, akiről tudjuk, hogy mindig szívén viseli az érdekeinket. Az ilyen istenfélelem igazából felemelő és örömünkre szolgál, amit Jézus Krisztus bőségesen bizonyított (Ésaiás 11:3; Lukács 12:5).

A felkészített szívben nagy hit lakik

Az erős hitű szív tudja, hogy amit Jehova a Szava által kér, és amilyen utasítást ad, az mindig helyes, és javunkra válik (Ésaiás 48:17, 18). Akinek ilyen szíve van, azt mély megelégedés tölti el, amikor alkalmazza a Példabeszédek 3:5, 6 buzdítását, amely így szól: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.” Az a szív viszont, amelyikből hiányzik a hit, nem lesz hajlandó Jehovában bízni, kivált akkor nem, ha ez áldozathozatalt foglalna magában, például az egyén életének a leegyszerűsítését, hogy a Királyság-érdekekre tudjon összpontosítani (Máté 6:33). Jehovának jó oka van arra, hogy a hitetlen szívet „gonosznak” tartsa (Zsidók 3:12).

Jehovába vetett hitünk sok területen megmutatkozik, például abban, hogy mit teszünk otthonunk bizalmas légkörében. Vegyük például a Galátzia 6:7-ben feljegyzett alapelvet: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.” Ha hiszünk ebben az alapelvben, az többek között abban fog megnyilvánulni, hogy milyen filmeket nézünk, milyen könyveket olvasunk, mennyit tanulmányozzuk a Bibliát, és milyenek az imáink. Igen, az erős hit, amely arra indít minket, hogy „szellem szerint” vessünk, kulcsfontosságú ahhoz, hogy a szívünk fel legyen készítve Jehova Szavának a befogadására, és az annak való engedelmességre (Galátzia 6:8NW).

A legfontosabb tulajdonság: a szeretet

A szeretet minden más tulajdonságot felülmúlva igazán fogékonnyá teszi szívünk földjét Jehova Szavára. Ezért amikor Pál apostol összehasonlította a hittel és a reménnyel, azt mondta, hogy ezek között a tulajdonságok között a „legnagyobb” a szeretet (1Korinthus 13:13). Az Isten iránti szeretettel teli szív mély megelégedést és örömet érez, amikor engedelmeskedik Istennek; semmi esetre sem mérgelődik az ő követelményei miatt. János apostol így fogalmazott: „az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1János 5:3). Hasonló gondolatot fejezett ki Jézus: „Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt” (János 14:23). Figyeld meg, hogy ez a szeretet viszonzásra talál. Igen, Jehova nagyon szereti azokat, akik szeretettől indíttatva vonzódnak hozzá.

Jehova tudja, hogy tökéletlenek vagyunk, és újra meg újra vétkezünk ellene. Mégsem távolságtartó velünk szemben. Jehova a „teljes szívet” keresi szolgáiban, amely arra indít minket, hogy szívesen, „készséges lélekkel” szolgáljuk őt (1Krónika 28:9, Újfordítású revideált Biblia). Jehova természetesen tudja, hogy időre és erőfeszítésre van szükségünk ahhoz, hogy jó tulajdonságokat fejlesszünk ki a szívünkben, és így megteremjük a szellem gyümölcsét (Galátzia 5:22, 23). Ennélfogva türelmes irántunk, „mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:14). Ugyanezt a magatartást tükrözte Jézus, aki soha nem bírálta szigorúan a tanítványait a hibáikért, hanem türelmesen segített nekik, és buzdította őket. Jehovának és Jézusnak ez a szeretete, irgalma és türelme vajon nem indít arra, hogy még jobban szeresd őket? (Lukács 7:47; 2Péter 3:9).

Ne kedvetlenedj el, és ne csüggedj, ha néha csak küzdelem árán tudod kihúzni a mélyen gyökerező, gyomokhoz hasonló szokásokat, vagy szétzúzni az agyaghoz hasonlítható, kemény vonásokat. Inkább folyton dolgozz azon, hogy fejlődj, légy ’állhatatos a könyörgésben’, és gyakran folyamodj Jehovához a szelleméért (Róma 12:12). Segítségével, melyet készségesen megad, Ezsdráshoz hasonlóan képes leszel teljesen felkészíteni a szívedet arra, „hogy Jehova törvényéhez forduljon tanácsért, és aszerint cselekedjen”.

[Kép a 31. oldalon]

Ezsdrás még Babilonban is megőrizte Isten iránti odaadását

[Kép forrásának jelzése a 29. oldalon]

Garo Nalbandian