Jézus Krisztus segíthet nekünk

BÁMULATOS, mi mindent tett Jézus Krisztus az emberek megsegítésére, amikor itt volt a földön. Ez olyannyira igaz, hogy az egyik szemtanú, miután számos eseményt felsorolt Jézus életéből, kijelentette: „De van sok egyéb is, a miket Jézus cselekedett vala, a melyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, a melyeket írnának” (János 21:25). Mivel Jézus annyi mindent tett a földön, felmerülhet bennünk a kérdés: Hogyan tud segítségünkre lenni az égből? Vajon ma hasznot meríthetünk Jézus gyöngéd könyörületességéből?

A válasz igen szívmelengető és biztató. A Biblia elmondja nekünk, hogy Krisztus „magába a mennybe [ment be], hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsidók 9:24). Mit tett értünk? Pál apostol kifejti, hogy Krisztus „nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe [»magába a mennybe«], örök váltságot szerezve” (Zsidók 9:12; 1János 2:2).

Micsoda jó hír! Jézus mennybemenetele korántsem vetett véget az ő emberekért végzett csodálatos munkájának, sőt így még többet tud tenni az emberiségért. Ez azért van így, mert Isten olyan csodálatos módon mutatta ki a ki nem érdemelt kedvességét, hogy kinevezte Jézust, hogy „szolgaként” — főpapként — szolgáljon „a mennyei Felség királyi székének jobbján” (Zsidók 8:1, 2).

„Szolga”

Jézus tehát szolga lett az égben az emberiség érdekében. Ahhoz hasonló munkát végez, mint amilyet Izráel főpapja végzett az ókorban Isten imádói érdekében. Mi volt ez a munka? Pál elmagyarázza: „minden főpap ajándékok meg áldozatok vitelére rendeltetik, a miért szükséges, hogy legyen valamije ennek is [Jézus Krisztusnak, aki felment az égbe], a mit áldozatul vigyen” (Zsidók 8:3).

Jézus olyasmit tudott felajánlani, ami sokkal kiválóbb volt annál, mint amit az ókori főpap ajánlott fel. „Ha a bakoknak és bikáknak a vére” bizonyos mértékű szellemi tisztaságot tudott biztosítani az ókori Izráelnek, ’mennyivel inkább megtisztítja Krisztusnak a vére a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek’ (Zsidók 9:13, 14).

Jézus azért is rendkívüli szolga, mert halhatatlanságot kapott. Az ókori Izráelben „többen lettek papokká, mert a halál miatt meg nem maradhattak”. De mit mondhatunk Jézusról? Neki „változhatatlan a papsága. Ennekokáért ő mindenképen idvezítheti is azokat, a kik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy  esedezzék érettök” — írja Pál (Zsidók 7:23–25; Róma 6:9). Igen, az égben, Isten jobbján olyan szolgánk van, aki ’örökké él, hogy esedezzék érettünk’! Gondolj csak bele, mit jelent ez nekünk ma!

Amikor Jézus a földön járt, az emberek özönlöttek hozzá segítségért, és időnként nagy távolságokat tettek meg, hogy igénybe vegyék a segítségét (Máté 4:24, 25). Az égben Jézus minden nemzetből való emberek számára könnyen megközelíthető. Égi helyzetében mindig elérhető mint szolga.

Milyen Főpap Jézus?

Az evangéliumi beszámolók Jézus Krisztusról festett képe teljesen meggyőz bennünket arról, hogy Jézust segítőkészség és gyengéd könyörület jellemezte. Mennyire önfeláldozó volt! Többször is előfordult, hogy megzavarták visszavonultságában, amikor tanítványaival együtt megpróbált pihenni, mert már nagy szükségük volt rá. Mégsem érezte úgy, hogy megfosztották a béke és a nyugalom értékes pillanataitól, hanem inkább „megszáná” azokat, akik segítséget kérni jöttek hozzá. Még amikor fáradt, éhes és szomjas volt, akkor is ’örömmel fogadta őket’, és szívesen lemondott az evésről, ha segíteni tudott az őszinte bűnösöknek (Márk 6:31–34; Lukács 9:11–17; János 4:4–6, 31–34).

Jézus szánalomtól indíttatva gyakorlati lépéseket tett, hogy kielégítse az emberek fizikai, érzelmi és szellemi szükségleteit (Máté 9:35–38; Márk 6:35–44). Azonkívül megtanította nekik, hogyan találhatnak tartós vigaszt és enyhülést bajaikra (János 4:7–30, 39–42). Mennyire vonzó például személyes meghívása: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek” (Máté 11:28, 29).

Jézus annyira szerette az embereket, hogy végül az életét adta a bűnös emberiségért (Róma 5:6–8). Ezzel kapcsolatban Pál apostol így érvelt: Jehova Isten, „a ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? . . . Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk” (Róma 8:32–34).

Olyan Főpap, aki együtt tud érezni velünk

Emberként Jézus tapasztalta az éhséget, szomjúságot, fáradtságot, szenvedést, fájdalmat és a halált. Az általa kiállt megpróbáltatások és nyomás egyedülálló módon alkalmassá tette őt arra, hogy Főpapként szolgálja a szenvedő emberiséget. Pál ezt írta: Jézusnak „mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek” (Zsidók 2:17, 18; 13:8).

Jézus megmutatta, hogy alkalmas és kész segíteni az embereknek közelebb kerülni Istenhez. Ez vajon azt jelenti, hogy egy szigorú és irgalmatlan Istent kell meggyőznie, olyat, aki nem hajlandó megbocsátani? Szó sincs róla, hiszen a Biblia biztosít minket arról, hogy Jehova „jó . . . és kegyelmes [kész megbocsátani, NW]”. Ezt is kijelenti: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket  és megtisztítson minket minden hamisságtól” (Zsoltárok 86:5; 1János 1:9). Jézus gyengéd szavai és tettei valójában Atyjának a könyörületét, irgalmát és szeretetét tükrözik vissza (János 5:19; 8:28; 14:9, 10).

Hogyan hoz Jézus enyhülést a megbánást tanúsító bűnösöknek? Úgy, hogy segít nekik örömet és megelégedést találni, miközben őszintén igyekeznek elnyerni Isten tetszését. Pál felkent keresztény hittársainak írva így összegezte a helyzetet: „Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül” (Zsidók 4:14–16).

„Alkalmas időben való segítség”

Mit tehetünk azonban akkor, amikor olyan nehézségekkel találjuk szembe magunkat, amelyek nagyobbnak tűnnek, mint amiket meg tudnánk oldani? Ilyen lehet egy komoly betegség, a bűntudat lesújtó terhe vagy a nyomasztó elkedvetlenedés és a depresszió. Mi is élhetünk azzal a gondoskodással, amelyre maga Jézus is rendszeresen támaszkodott: az ima értékes kiváltságával. Az azt megelőző éjszakán például, amikor értünk adta életét, „buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak” (Lukács 22:44). Igen, Jézus tudja, milyen érzés odaadóan imádkozni Istenhez. „Erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért” (Zsidók 5:7).

Jézus tudja, mennyire sokat számít, ha az embert ’meghallgatják’ és megerősítik (Lukács 22:43). Továbbá megígérte: „a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek . . . kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen” (János 16:23, 24). Amikor tehát Istenhez folyamodunk, bízhatunk benne, hogy ő lehetővé fogja tenni, hogy a Fia a mi érdekünkben gyakorolja a hatalmát, és alkalmazza ránk váltságáldozatának értékét (Máté 28:18).

Biztosak lehetünk benne, hogy égi állásában Jézus a kellő időben a megfelelő segítségről fog gondoskodni. Ha például elkövettünk egy bűnt, majd őszintén megbántuk, vigaszt meríthetünk abból a biztos tudatból, hogy „van Szószólónk [segítőnk, NW] az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1János 2:1, 2). Égi Segítőnk  és Vigasztalónk szót emel az érdekünkben, hogy Jehova hallgassa meg az ő nevében mondott és a Szentírással összhangban lévő imáinkat (János 14:13, 14; 1János 5:14, 15).

Mutassunk értékelést a Krisztustól jövő segítségért!

Nem elég csupán Istenhez folyamodni a Fián keresztül. Váltságáldozatának értékével „Krisztus megvásárlás által” úgyszólván „tulajdonossá” lett, „aki megvette” az emberiséget (Galátzia 3:13, NW; 4:5; 2Péter 2:1, NW). Úgy fejezhetjük ki hálánkat mindazért, amit Krisztus értünk tesz, ha elismerjük őt a tulajdonosunkként, és boldogan válaszolunk a meghívására: „Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem” (Lukács 9:23). Ha valaki ’megtagadja magát’, az nemcsak annyit jelent, hogy szóban kijelenti: most már más a tulajdonosa. Elvégre Krisztus „azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt” (2Korinthus 5:14, 15). Ezért a váltság iránti értékelés komoly hatással van a szemléletmódunkra, céljainkra és életformánkra. Örökre le vagyunk kötelezve ’Jézus Krisztusnak, aki önmagát adta érettünk’, és ez arra kell hogy indítson minket, hogy többet tanuljunk róla és szerető Atyjáról, Jehova Istenről. Ezenkívül vágyat kell éreznünk arra, hogy növekedjünk a hitben, Isten hasznos irányadó mértékei szerint éljünk, és ’jó cselekedetekre igyekezzünk’ (Titus 2:13, 14; János 17:3).

A keresztény gyülekezet által kapunk időszerű szellemi eledelt, buzdítást és vezetést (Máté 24:45–47; Zsidók 10:21–25). Ha például valaki szellemileg beteg, magához hívhatja „a gyülekezet [kinevezett] véneit”. Jakab még ezt az ígéretet teszi hozzá: „És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki” (Jakab 5:13–15).

A következő eset jól szemlélteti ezt: Egy férfi, aki börtönbüntetését tölti a Dél-afrikai Köztársaságban, írt az egyik gyülekezeti vénnek, és  kifejezte értékelését „minden Jehova Tanújáért, aki végzi a Jézus Krisztus által elkezdett jó munkát, vagyis segít az embereknek Isten Királysága felé igyekezni”. Ezután ezt írta: „Annyira örültem, amikor megkaptam a leveledet. Mélyen meghatott, hogy aggódsz a szellemi megváltásom miatt. Ez eggyel több ok arra, hogy hallgassak Jehova Isten felszólítására, vagyis tanúsítsak megbánást. Az elmúlt huszonhét év alatt a bűn, csalás, törvénytelen ügyek, erkölcstelen szokások és kétes hírű vallások sötétségében botorkáltam és tévelyegtem. Most, hogy kapcsolatba kerültem Jehova Tanúival, úgy érzem, végre megtaláltam az utat — a helyes utat! Csak annyi a dolgom, hogy járjak rajta.”

A közeljövőben még több segítségre számíthatunk

A világ egyre romló állapota világosan bizonyítja, hogy abban a döntő időszakban élünk, amely a „nagy nyomorúság” kitörését kell hogy megelőzze. Éppen most történik, hogy egy minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből való nagy sokaság tagjai ’megmossák és megfehérítik ruháikat a Bárány vérében’ (Jelenések 7:9, 13, 14; 2Timótheus 3:1–5). Hitet gyakorolnak Jézus váltságáldozatában, s ezáltal bűneik bocsánatot nyernek. Segítséget kapnak, hogy közeli kapcsolatba kerüljenek Istennel, igen, a barátai legyenek (Jakab 2:23).

A Bárány, Jézus Krisztus „legelteti őket [a nagy nyomorúság túlélőit], és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könyet” (Jelenések 7:17). Krisztus akkor teljes mértékben ellátja majd főpapi teendőit. Isten minden barátjának segíteni fog, hogy teljesen javukra fordíthassák „a vizeknek élő forrásait”, szellemileg, fizikailag, elmebelileg és érzelmileg. Amit Jézus i. sz. 33-ban elkezdett, és azóta is folytat az égben, azt akkor majd tökélyre viszi.

Soha ne szűnjünk hát meg mély értékelést mutatni mindenért, amit Isten és Krisztus tett és tesz értünk. Pál apostol erre ösztönzött: „Örüljetek az Úrban mindenkor . . . Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:4, 6, 7).

Van egy kiemelkedő lehetőség arra, hogy kifejezzük értékelésünket Jézus Krisztus, az égi Segítőnk iránt. 2000. április 19-én, szerdán, naplemente után Jehova Tanúi világszerte összegyűlnek majd, hogy megtartsák Krisztus halálának az emlékünnepét (Lukács 22:19). Ez az esemény jó alkalom lesz, hogy elmélyítse az értékelésünket Krisztus váltságáldozata iránt. Szívélyesen meghívjuk, hogy vegyen részt ezen, és hallgassa meg, hogyan válhat örökre javára Isten megmentésre vonatkozó csodálatos elrendezése, amely Krisztus által valósul meg. Kérjük, egyeztesse Jehova Tanúival, hogy a közelben pontosan mikor és hol tartják meg ezt a különleges összejövetelt.

[Kép a 7. oldalon]

Jézus tudja, milyen érzés odaadóan imádkozni Istenhez

[Képek a 8. oldalon]

Krisztus segít nekünk megbirkózni az olyan nehézségekkel, amelyek nagyobbak, mint amiket egyedül meg tudnánk oldani

[Kép a 9. oldalon]

Krisztus szerető vének által segít nekünk