Olvasók kérdései

A Róma 12:19-ben ezt olvashatjuk: „Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak.” Pál apostol arra gondolt ezzel, hogy a keresztények egyáltalán nem haragudhatnak?

A válasz röviden: nem. Pál apostol itt Isten haragjára utalt. Persze ez nem azt jelenti, hogy a keresztények nyugodtan legyenek haragosak. A Biblia egyértelműen azt tanácsolja, hogy ne váljunk haragossá. Figyeljünk meg néhány Istentől kapott tanácsot.

„Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!” (Zsoltárok 37:8). „Mindenki ítéletre kerül, aki testvérével haragot tart” (Máté 5:22, Csia fordítás). „A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag” (Galátzia 5:19, 20). „Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek” (Efézus 4:31). „Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra” (Jakab 1:19). A Példabeszédek könyve ezenkívül újra meg újra azt tanácsolja, hogy ne engedjük szabadjára haragunkat, ne legyünk hajlamosak arra, hogy könnyen megharagszunk apróságok vagy emberi tévedések miatt (Példabeszédek 12:15; 14:17, 29; 15:1; 16:32; 17:14; 19:11, 19; 22:24; 25:28; 29:22).

A Róma 12:19 szövegösszefüggése összhangban van ezekkel a tanácsokkal. Pál arra buzdított, hogy a szeretetünk képmutatás nélküli legyen, hogy áldjuk azokat, akik üldöznek minket, hogy próbáljunk meg kedvezően tekinteni másokat, hogy ne fizessünk gonosszal a gonoszért, és hogy törekedjünk mindenkivel a békés kapcsolatra. Azután erre figyelmeztetett: „Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr” (Róma 12:9, 14, 16–19).

Igen, nem szabad engednünk, hogy a harag bosszúállásra ösztönözzön. Nem vagyunk képesek tökéletesen átlátni egy adott helyzetet, és az igazságérzetünk sem tökéletes. Ha engedjük, hogy a harag bosszúállásra ösztönözzön, az gyakran helytelen tettekhez vezet. Ez pedig Isten Ellenfelének, az Ördögnek a céljait szolgálná! Pál egy másik alkalommal ezt írta: „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; se pedig az ördögnek ne adjatok helyet” (Efézus 4:26, 27).

A legjobb és a legbölcsebb eljárás az, ha Istenre hagyjuk, mikor és kin fog bosszút állni. Ő megteheti ezt, mivel tökéletesen ismeri a tényeket, és bármilyen büntetéshez folyamodjon is, azt a tökéletes igazságosság jegyében teszi. Világos, hogy Pál erre gondolt a Róma 12:19-ben, ha megfigyeljük, hogy az 5Mózes 32:35, 41-et idézte, ahol ez áll: „Enyém a bosszúállás és megfizetés.” (Vesd össze: Zsidók 10:30.) Ezért — bár az eredeti görög szövegben ez nem szerepel — sok mai fordító a Róma 12:19 fordításakor beszúrta az „Isten” szót. Így a versnek az a részlete néhány fordítás szerint így hangzik: „legyen Istené a bosszúállás” (The Contemporary English Version); „hagyjatok teret az Isten haragjának” (Katolikus fordítás); „bízzátok az Isten haragjára” (Dr. Masznyik fordítás); „adjatok helyt az isteni haragnak” (Cs).

Még ha bántalmaznak vagy üldöznek is minket az igazság ellenségei, bízhatunk abban, hogy igazak azok a Jehova Istent jellemző szavak, amelyeket Mózes hallott: „Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül” (2Mózes 34:6, 7, kiemelés tőlünk).