Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Amit tudni kell a boszorkányságról

Amit tudni kell a boszorkányságról

Amit tudni kell a boszorkányságról

NEHÉZ lenne meghatározni, mit jelent ma a boszorkányság. Ez azért van így, mert gyakorlói igen sokban különböznek egymástól. Nem ismernek el semmilyen központi tekintélyt, tantételt vagy szent könyvet, amely egységesítené hitnézeteiket. Különböznek hagyományaikban, szervezettségükben, rítusaikban, valamint az istenek imádatában is. Egy írónő megjegyzi: „Az okkult világ »szabad teret« enged az egyénnek.” Egy másik szerző pedig ezt mondja: „A legtöbb újpogány nézetei szinte semmiben sem egyeznek meg egymással.”

Sokaknak nem okoznak gondot az ellentétek. Egy útmutató, amely nagyratörő boszorkányok részére íródott, a következőt mondja: „Amikor látszólag egymásnak ellentmondó ismeretanyaggal találod magad szembe, vizsgáld meg azt és döntsd el, melyiket akarod követni. Hallgass az ösztöneidre, vagyis válogass és válassz szabadon az ismert rítusok és a rituális könyvek között, hogy eldönthesd, melyiket érzed te megfelelőnek.”

Azoknak, akik elfogadják az igazság jellegét, az ilyen ellentmondások gondot jelentenek. Az igazság tény, amely a valóságon alapul. Valami nem lehet igaz csupán azért, mert valaki úgy érzi, reméli vagy hiszi, hogy igaz. Például régen az orvosok azt hitték, hogy meg tudják gyógyítani a tüdőgyulladást, ha kettévágnak egy élő csirkét, és azt a beteg mellkasára teszik. Kétségkívül sok beteg őszintén hitt abban, hogy ez a gyógymód hatásos. Hitük és reményeik azonban nem voltak összhangban a tényekkel, vagyis hogy ez az eljárás nem gyógyítja meg a tüdőgyulladást. Az emberek nem alkothatják meg az igazságot, csupán törekedhetnek arra, hogy megértsék azt.

A szellemi dolgokkal kapcsolatos igazságot a Bibliában kell keresnünk. Amikor Jézus Krisztus a földön volt, ezt mondta Atyjának imában: „A te ígéd igazság” (János 17:17). Pál apostol ezt írta: „A teljes írás Istentől ihletett” (2Timótheus 3:16). A boszorkányság gyakorlói közül sokan nem értenek egyet ezzel. Inkább a mítoszokban, ókori vallásokban, vagy akár a tudományos-fantasztikus irodalomban rejlő sugalmazásokra és tanácsokra hallgatnak. De vajon nem lenne ésszerű, ha legalább megvizsgálnánk, amit a Biblia mond? Végül is csaknem a világ minden részén elismerik, hogy szent könyv. Ezenkívül ez az egyik legősibb vallási szöveg, amely fennmaradt. A Bibliát több mint 1600 éves időszak alatt írták, mégis végig következetes a tanításaiban. Vessünk össze néhány bibliai tanítást olyan, általánosan elterjedt hitnézetekkel, melyet ma a boszorkányság gyakorlói vallanak.

Kik lakoznak a szellembirodalomban?

Egy alapvető kérdés a szellemi dolgok megértéséhez a következő: Kik lakoznak a szellembirodalomban? A legtöbb modern boszorkány természetközpontú és sokistenhivő, de vannak néhányan, akik egy fő anyaistennőt imádnak. Ennek az istennőnek három alakja van: hajadon, anya és vénasszony egy személyben, jelképezve az élet alapvető szakaszait. Az ő szeretője egy olyan isten, amelynek szarvai vannak. Más boszorkányok egyszerre imádnak egy istent és egy istennőt. Egy író szerint „az istennőt és az istent úgy tekintik, mint a természet nőnemű és hímnemű erőit. Mindkettőnek [megvannak] a maguk jellemvonásai, amelyek együttesen az élet teremtésének harmóniáját eredményezik.” Egy másik tekintély ezt írja: „Az egyik legsarkalatosabb kérdés a boszorkányságban az, hogy milyen istenségeket (isteneket/istennőket) választasz, akikkel együttműködsz majd . . . Szabadon választhatod meg és imádhatod a saját istenségedet.”

A Biblia nem támogatja ezeket a nézeteket. Jézus Krisztus az egész szolgálatát arra szentelte, hogy tanítson másokat Jehováról, „az egyedül igaz Istenről” (János 17:3). A Biblia kijelenti: „nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett; mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok” (1Krónika 16:25, 26).

Mit mondhatunk az Ördögről? A Magyar Nagylexikon szerint a boszorkányok „az ördög szövetségeséül szegődtek”. Nehéz lenne ma olyan boszorkányt találni, aki egyetértene ezzel a meghatározással, ugyanis sokan még Sátánnak, az Ördögnek a létezésében sem hisznek. Egy fiatalasszony — aki a The Irish Times szerint „magas rangú boszorkány és Írország egyik legjelentősebb boszorkánygyülekezetének vezetője” — így érvel: „Az Ördög létezésében való hit egyenlő lenne a kereszténység elfogadásával . . . Nem létezhet [Ördög] egy olyan világban, ahol nincs Isten.”

A Biblia alátámasztja az Ördög létezését, és őt teszi felelőssé a világ szenvedéseinek és zűrzavarának nagy részéért (Jelenések 12:12). Jézus nemcsak azt tanította, hogy létezik az Ördög, hanem rámutatott arra is, hogy előfordulhat, hogy valaki a tudtán kívül bár, de az Ördög akaratát cselekszi. Például az első századi képmutató vallási vezetők azt hangoztatták, hogy ők bizonyos tekintetben Isten fiai, és azt hitték, hogy Isten akaratát teszik. Jézus viszont, aki felismerte, mi van a szívükben, másképp látta. Nyíltan megmondta nekik: „Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni” (János 8:44). A bibliai Jelenések könyve pedig kijelenti, hogy az Ördög „az egész föld kerekségét elhiteti” (Jelenések 12:9).

Van olyan varázslás, amely jótékony?

Természetesen a varázslás mindig is az okkultizmussal állt kapcsolatban. * Úgy az ókorban, mint ma is, sok ember hisz abban, hogy a boszorkányok varázslatainak az a céljuk, hogy ártsanak másoknak. A boszorkányoknak olyan erőt tulajdonítanak, hogy varázslattal képesek súlyos fájdalmat vagy akár halált is okozni. A hagyomány szerint a boszorkányok hibáztathatók a szerencsétlenségek egész soráért, például betegségekért, halálért vagy a rossz termésért.

A mai boszorkányok tiltakoznak az ilyen vádak ellen. Bár elismerik, hogy léteznek szélhámos boszorkányok, akik időnként rossz dolgokat tesznek, a legtöbben azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy a varázslatot csak arra használják, hogy jót tegyenek, nem pedig arra, hogy ártsanak. Ezek a boszorkányok azt tanítják, hogy a varázslat hatása háromszorosan visszahat magára a varázslóra, és azt mondják, hogy legfőképp ez rettenti el őket az átkok szórásától. Az úgynevezett jótékony varázslatok közé tartozik például azoknak a varázsigéknek a használata, amelyek megvédenek minket, megszabadítják a lakást az ártó erőktől, melyeket talán korábbi lakók hagytak maguk után, előidézik, hogy két személy egymásba szeressen, gyógyítanak és védik az egészségünket, segítenek, nehogy elveszítsük a munkánkat, és hogy több pénzt keressünk. Mivel a boszorkányságnak ilyen széleskörűen felhasználható erőt tulajdonítanak, nem csoda, hogy olyan népszerűvé vált manapság.

A Biblia viszont nem tesz különbséget a jó és a rossz varázslat között. A Mózesnek adott Törvényben Isten egyértelműen kijelentette, mit gondol erről. Ezt mondta: „ne foglalkozzatok . . . varázslással” (3Mózes 19:26, Katolikus fordítás). Ezt is olvashatjuk még: „Ne találtassék te közötted . . . igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó” (5Mózes 18:10, 11).

Miért mondta ezt Isten? Nem azért, hogy megvonjon tőlünk valami jót. Jehova azért adta ezeket a törvényeket népének, mert szerette őket, és nem akarta, hogy a félelem és a babonák szolgaságában éljenek. Inkább azt kéri szolgáitól, hogy hozzá forduljanak azokért a dolgokért, amelyekre szükségük van. Ő az Adományozója „minden jó adománynak és minden tökéletes ajándéknak” (Jakab 1:17). János apostol erről biztosította hívőtársait: „akármit kérjünk, megnyerjük tőle [Istentől], mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek előtte” (1János 3:22).

Mi a helyzet a gonosz szellemekkel?

Sok boszorkány elfogadja a Biblia álláspontját, hogy léteznek gonosz szellemek. Egy tanulmányban a boszorkányság egyik támogatója erre figyelmeztet: „A szellemek jelen vannak: léteznek a láthatatlan világban, amely olyan, mint a miénk, tele van élőlényekkel . . . A »kisördög«, »gonosz szellem« és »démon« szavak nagyon is fedik a valóságot. Nagyon hatalmasak . . . A legintelligensebbek . . . , képesek arra, hogy (ha valaki elég készséges, és megnyílik előttük) belépjenek a mi világunkba . . . Beléphetnek a testedbe . . . , bizonyos fokig akár még uralkodhatnak is feletted. Igen, pontosan úgy van, mint azokban a régi történetekben, melyek a démoni megszállottságról szólnak.”

A bibliai időkben a démoni megszállottság többféleképpen volt hatással az emberekre. Néhányan nem tudtak beszélni, megvakultak, mások megőrültek, egyeseknek pedig természetfölötti erejük volt (Máté 9:32; 12:22; 17:15, 18; Márk 5:2–5; Lukács 8:29; 9:42; 11:14; Cselekedetek 19:16). Időnként a gyötrelmet csak fokozta, ha egyidejűleg több démon szállt meg egy személyt (Lukács 8:2, 30). Nyilvánvaló tehát, hogy Jehova jó okkal figyelmezteti az embereket, hogy tartsák távol magukat a boszorkányságtól és más okkult gyakorlatoktól.

A vallás, mely az igazságon alapul

Sokan azért vonzódnak ma a boszorkánysághoz, mert az egy ártalmatlan, jóindulatú természetvallásnak tűnik. Néhány közösségben teljesen elfogadottá vált. Nem félnek tőle. Sőt, sok helyen már kezd hétköznapivá válni. Olyan környezetben, ahol a vallási tolerancia oda vezetett, hogy sokan már a bizarr irányzatokat is elfogadják, a boszorkányság jelentős mértékű tiszteletnek örvend.

Ma a vallások világában szabad a vásár; az emberek — akárcsak egy cipőboltban — kedvükre válogathatnak, hogy megtalálják azt, amelyik leginkább megfelel a szükségleteiknek. Ezzel ellentétben Jézus arról beszélt, hogy mindössze két választásunk van. Ezt mondta: „Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt” (Máté 7:13, 14). Természetesen szabadon választhatunk, hogy melyik úton kívánunk járni. De mivel az örökké tartó jólétünk a tét, létfontosságú, hogy jól válasszunk. Ahhoz, hogy szellemileg felvilágosultak legyünk, az igazság útját kell követnünk, azt az utat, amely csak Isten Szavában, a Bibliában található meg.

[Lábjegyzet]

^ 12. bek. Az angol nyelvben néhányan a „varázslás” szó angol megfelelője, a „magic” szó helyett a „magick” szót használják, hogy ezzel megkülönböztessék a színpadi mutatványt az okkult varázslattól. Lásd az Ébredjetek! 1993. szeptember 8-i számának 26. oldalán a „Rejt magában valamilyen veszélyt a mágia?” című cikket.

[Kép az 5. oldalon]

Ma sokan a boszorkányságot ártalmatlan természetvallásnak tekintik

[Kép a 6. oldalon]

A varázslás mindig is az okkultizmussal állt kapcsolatban

[Kép a 6. oldalon]

Vajon a boszorkányság gyakorlói a tudtukon kívül az Ördög akaratát cselekszik?

[Képek a 7. oldalon]

A Biblia feltárja előttünk az igazság útját