Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Az Isten ellen harcolók nem lesznek sikeresek!

Az Isten ellen harcolók nem lesznek sikeresek!

Az Isten ellen harcolók nem lesznek sikeresek!

„Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged” (JEREMIÁS 1:19).

1. Milyen megbízást kapott Jeremiás, és mennyi ideig végezte a munkáját?

JEHOVA azzal bízta meg az ifjú Jeremiást, hogy legyen a nemzetek prófétája (Jeremiás 1:5). Ez a Júda fölött uralkodó jó király, Jósiás uralkodásának idején történt. Jeremiás prófétai szolgálata azon a nyugtalan időszakon át is tartott, mely megelőzte Jeruzsálemnek a babiloniak általi elfoglalását és Isten népének fogságba vitelét (Jeremiás 1:1–3).

2. Hogyan erősítette Jehova Jeremiást, és mit jelentett az, ha valaki e próféta ellen harcolt?

2 Biztos volt, hogy azok az ítéletüzenetek, melyeket Jeremiásnak hirdetnie kellett, ellenállást fognak kelteni. Isten ezért megerősítette Jeremiást, és felkészítette őt arra, ami előtte állt (Jeremiás 1:8–10). Például az alábbi szavak is erősítették a prófétát: „Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged” (Jeremiás 1:19). Ha valaki Jeremiás ellen harcolt, az egyben azt is jelentette, hogy Isten ellen harcol. Jehovának ma van egy szolgáiból álló, prófétaszerű csoportja, melynek munkája hasonlít Jeremiáséhoz. Hozzá hasonlóan ők is bátran hirdetik Isten prófétai szavát. Olyan üzenet ez, mely minden egyénre és nemzetre hatással van, a reagálásuktól függően jó vagy rossz hatással. Akárcsak Jeremiás idejében, ma is vannak olyanok, akik harcolnak Isten ellen, azáltal hogy szembeszállnak szolgáival, illetve akadályozzák tevékenységüket, mellyel Isten bízta meg őket.

Támadják Jehova szolgáit

3. Miért támadják Jehova szolgáit?

3 Jehova népét már a XX. század eleje óta támadják. Sok országban gonosz szándékú emberek megpróbálták akadályozni — sőt elnémítani — az Isten Királyságáról szóló jó hírnek a hirdetését. Ezeket a személyeket fő Ellenfelünk, az Ördög biztatta fel, aki „mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” (1Péter 5:8). Azután, hogy 1914-ben letelt „a pogányok ideje”, Isten beiktatta Fiát a föld új Királyaként azzal, hogy megparancsolta: „Uralkodjál ellenségeid között!” (Lukács 21:24; Zsoltárok 110:2). Hatalmát gyakorolva Krisztus kiűzte az égből Sátánt, és korlátozta őt, hogy csak a föld közelében tevékenykedjen. Az Ördög, mivel tudja, hogy rövid ideje van, ezért kitölti haragját a felkent keresztényeken és társaikon (Jelenések 12:9, 17). Mit eredményeztek az Isten ellen harcolók ismételt támadásai?

4. Milyen próbákat élt át Jehova népe az I. világháború időszaka alatt, de mi történt 1919-ben és 1922-ben?

4 Az I. világháború alatt Jehova felkent szolgái sok hitpróbával kerültek szembe. Gúnyolták és gyalázták őket, csőcseléktámadás áldozatai lettek, és megverték őket. Ahogyan Jézus jövendölte, ’gyűlöletesek lettek minden nép előtt’ (Máté 24:9). A háborús hisztéria közepette Isten Királyságának ellenségei olyan taktikát alkalmaztak, amilyet már Jézus Krisztus ellen is bevetettek. Hamisan lázadónak bélyegezték Jehova népét, és Isten látható szervezetének a szívére sújtottak le. 1918 májusában szövetségi elfogatóparancsot adtak ki a Watch Tower Society elnöke, J. F. Rutherford, illetve a hét legközelebbi munkatársa ellen. Ezt a nyolc férfit hosszú börtönbüntetésre ítélték, és az Atlantában (Georgia, USA) található szövetségi börtönbe küldték. Kilenc hónappal később szabadon bocsátották őket. 1919 májusában a megyei fellebbviteli bíróság megállapította, hogy a vádlottak nem részesültek pártatlan elbírálásban, ezért aztán az ítéletet hatályon kívül helyezték. A perben új tárgyalást tűztek ki, ám a kormány később visszavonta a vádat, ami azt eredményezte, hogy Rutherford testvért és társait teljesen felmentették. A testvérek folytatták tevékenységüket, és az 1919-ben és 1922-ben megtartott kongresszusok Cedar Point-ban (Ohio) új lendületet adtak a Királyság-prédikáló munkának.

5. Milyen soruk volt Jehova Tanúinak a náci Németországban?

5 Az 1930-as években diktatúrák jöttek létre. Japán, Németország és Olaszország egyesítette erőit, megalakítva a tengelyhatalmakat. Ugyanennek az évtizednek az elején barbár üldözés tört ki Isten népe ellen, különösen a náci Németországban. A Tanúk tevékenységét több helyen is betiltották. A lakásokat átkutatták, a lakókat letartóztatták, és több ezren koncentrációs táborba kerültek, mert nem voltak hajlandók megtagadni a hitüket. Az Isten és a népe elleni harc célja az volt, hogy a diktatórikus hatalom egész területén kiirtsák Jehova Tanúit. * Amikor Jehova Tanúi Németországban a bírósághoz fordultak, hogy harcoljanak a jogaikért, a Birodalmi Igazságügyi Minisztérium hosszú véleményezést készített, hogy biztosítsa a Tanúk sikertelenségét. Ez kimondta: „A bíróságoknak nem szabad merőben látszólagos jogi formaságok miatt akadékoskodniuk; hanem az alaki nehézségek dacára módot kell keresniük és találniuk arra, hogy betöltsék magasztos feladatukat.” Ez azt jelentette, hogy nem lehetett érvényt szerezni az igazságnak. A nácik azt állították, hogy Jehova Tanúinak a tevékenysége ártalmas vagy ellenséges szándékú, és „akadályt jelent a nemzetiszocializmus kiépítésében”.

6. Milyen erőfeszítéseket tettek, hogy leállítsák a munkánkat a II. világháború alatt és után?

6 A II. világháború alatt betiltották, vagy korlátozták Isten népének tevékenységét Ausztráliában, Kanadában és a Brit Nemzetközösség más országaiban Afrikában, Ázsiában, valamint a Karib-tenger és a Csendes-óceán szigetein is. Az Amerikai Egyesült Államokban a befolyásos ellenségek és a félretájékoztatott személyek ’nyomorúságot szereztek a törvény színe alatt’ (Zsoltárok 94:20). Ám a zászló előtti tisztelgéssel és a házról házra való prédikálást megtiltó helyi rendeletekkel kapcsolatos harc a bíróságokon folyt, majd pedig a kedvező döntések vallásszabadságot erősítő védőbástyát építettek az Amerikai Egyesült Államokban. Jehovának köszönhetően az ellenséges erőfeszítések nem voltak sikeresek. Amikor Európában befejeződött a háború, megszüntették a betiltást. A koncentrációs táborokban fogva tartott Tanúk ezrei kiszabadultak, de a harc nem ért véget. Közvetlenül a II. világháború után kezdetét vette a hidegháború. A kelet-európai nemzetek újból nyomást gyakoroltak Jehova népére. Hivatalos intézkedéseket hoztak, hogy akadályozzák és leállítsák tanúskodótevékenységünket, gátolják a bibliai irodalom beáramlását, és teljesen lehetetlenné tegyék a nyilvános összejöveteleinket. Sok testvért börtönbe vetettek vagy munkatáborba küldtek.

A prédikálómunka folytatódik!

7. Mit tapasztaltak az elmúlt években Jehova Tanúi Lengyelországban, Oroszországban és más országokban?

7 Néhány évtizeddel később a Királyság-prédikáló munka végzése szabaddá vált. Noha Lengyelországban még kommunista uralom volt, 1982-ben engedélyt kaptunk rá, hogy egynapos kongresszusokat rendezzünk. 1985-ben nemzetközi kongresszusokat tartottunk ugyanott. Ezeket 1989-ben hatalmas nemzetközi kongresszusok követték, melyeken több ezren vettek részt Oroszországból és Ukrajnából. Ugyanebben az évben Lengyelországban és Magyarországon törvényesen is bejegyezték Jehova Tanúit. 1989 őszén leomlott a berlini fal. Néhány hónappal később törvényesen bejegyeztek minket Kelet-Németországban is, röviddel ezután pedig nemzetközi kongresszust rendeztünk Berlinben. A XX. század utolsó évtizedének az elején erőfeszítéseket tettek, hogy személyes kapcsolatot teremtsünk az oroszországi testvérekkel. A testvérek megkerestek néhány moszkvai tisztviselőt, és 1991-ben Jehova Tanúit törvényesen bejegyezték. A munka azóta hatalmas méreteket öltött Oroszországban, és azokban a köztársaságokban, melyek korábban a Szovjetunióhoz tartoztak.

8. Mi történt Jehova népével a II. világháború befejezését követő 45 évben?

8 Bár néhány helyen megszűnt az üldözés, máshol fokozódott. A második világháború befejezését követő 45 évben sok országban elutasították Jehova Tanúi törvényes bejegyzését. Ezenkívül 23 afrikai, 9 ázsiai, 8 európai, 3 latin-amerikai országban és 4 szigetállamban betiltották szervezetünket, illetve a munkánkat.

9. Min mentek keresztül Jehova szolgái Malawiban?

9 A Malawiban élő Jehova Tanúi 1967-től kíméletlen üldözést tapasztaltak. Ott élő hívőtársaink igaz keresztényekként vallott semleges álláspontjuk miatt nem vásároltak párttagsági igazolványt (János 17:16). A Malawi Kongresszus Párt egyik 1972-ben tartott összejövetele után újult erővel követtek el kegyetlenségeket. A testvéreket elüldözték otthonaikból, és nem kaptak munkát sem. Ezrek menekültek el az országból, nehogy megöljék őket. De vajon sikeresek voltak az Isten ellen és a népe ellen harcolók? Egyáltalán nem! Miután megváltoztak a körülmények Malawiban, 1999-ben 43 767 volt a Királyság-hírnökök csúcslétszáma, és több mint 120 000 személy vett részt az ottani kerületkongresszusokon. A fővárosban új fiókhivatalt építettek.

Ürügyet keresnek

10. Dániel esetéhez hasonlóan mit tesznek Isten népének mai ellenfelei?

10 Hitehagyottak, egyházi személyek és még mások nem képesek belenyugodni abba, hogy hirdetjük Isten Szavának az üzenetét. Az ellenfelek, akikre nyomást gyakorolnak a kereszténység vallási körei, úgynevezett jogi eszközt keresnek arra, hogy igazolják az ellenünk folytatott harcukat. Milyen cselszövéseket vetnek be időnként? Hát milyen módszert választottak az összeesküvők arra, hogy megtámadják Dániel prófétát? A Dániel 6:4, 5-ben található beszámolóban az Újfordítású revideált Biblia (6:5, 6) szerint ezt olvashatjuk: „A főkormányzók és a kormányzók igyekeztek ürügyet találni Dániel bevádolására az ország ügyeinek az intézésében, de semmiféle ürügyet vagy hibát nem tudtak találni, mert megbízható volt; sem hanyagságot, sem hibát nem lehetett találni nála. Akkor ezek az emberek azt mondták: Nem találunk semmiféle ürügyet, hogy bevádolhassuk ezt a Dánielt, hacsak Istenének a törvényével kapcsolatban nem találunk ellene valamit.” Ellenfeleink ma is valamilyen ürügyet keresnek. Harsányan riogatnak a „veszélyes szekták” miatt, és megpróbálják Jehova Tanúit is ilyennek bélyegezni. A hamis beállítás, a burkolt gyanúsítgatások és hazugságok által támadást intéznek imádatunk, és az isteni alapelvekhez való ragaszkodásunk ellen.

11. Mit állít hamisan Jehova Tanúi némelyik ellenfele?

11 Néhány országban különféle vallásos és politikai elemek nem akarják elismerni, hogy mi olyan ’istentiszteletet gyakorlunk, amely tiszta és szeplő nélkül való az Isten előtt’ (Jakab 1:27). Ellenfeleink azt állítják, hogy nem vagyunk „ismert vallás”, noha 234 országban folytatjuk keresztény tevékenységünket. Nem sokkal egy 1998-as nemzetközi kongresszus előtt, egy athéni újság a görög ortodox egyház papságától idézte azt a megállapítást, hogy Jehova Tanúi „nem számítanak »ismert vallásnak«”, annak ellenére sem, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága éppen ellenkezőleg döntött. Néhány nappal később egy másik athéni újság egy egyházi szóvivőt idézett, aki ezt mondta: Jehova Tanúi „semmiképpen sem alkothatnak »keresztény gyülekezetet«, mivel semmi közösségük sincs a Jézus Krisztus személyébe vetett keresztény hittel”. Ez érthetetlen, hiszen nincs még egy olyan vallási csoport, mely Jehova Tanúinál nagyobb hangsúlyt helyezne Jézus példájának követésére!

12. Mit kell tennünk szellemi harcunk közben?

12 Törekszünk arra, hogy jogi eszközökkel megvédjük és megerősítsük a jó hírt (Filippi 1:7). Ezenkívül nem fogunk megalkudni, és nem engedünk abból, hogy szilárdan ragaszkodunk Istennek az igazságosságra vonatkozó irányadó mértékeihez (Titus 2:10, 12). Jeremiáshoz hasonlóan ’felövezzük derekunkat, és elmondjuk nekik mindazt, amit Jehova parancsol nekünk’, nem engedve, hogy az Isten ellen harcolók bárhogyan is megrémítsenek bennünket (Jeremiás 1:17, 18). Jehova Szent Szava világosan kijelölte nekünk a helyes utat, melyen járnunk kell. Sohasem szeretnénk a gyarló „testi erőre” támaszkodni, vagy ’elrejtőzni Egyiptom árnyékában’, vagyis e világban (2Krónika 32:8; Ésaiás 30:3; 31:1–3). Szellemi harcunk közben továbbra is Jehovában kell bíznunk teljes szívünkből, engednünk kell, hogy ő egyengesse utunkat és nem szabad a magunk értelmére támaszkodnunk (Példabeszédek 3:5–7). Ha Jehova nem támogatna, és nem védelmezne minket, akkor minden munkánk „hiába” volna (Zsoltárok 127:1).

Üldözött, mégis rendíthetetlen

13. Miért mondhatjuk, hogy a Jézus elleni sátáni támadás kudarcot vallott?

13 Jézus volt a legfőbb példa, akinek rendíthetetlen volt a Jehova iránti odaadása, pedig hamisan lázadással és a közrend megzavarásával vádolták. Jézus esetének a megvizsgálása után Pilátus hajlott rá, hogy szabadon bocsássa. De a tömeg, melyet a vallási vezetők felbujtottak, azt kiabálta, hogy Jézust — habár ártatlan volt — feszítsék meg. Jézus helyett Barabbás szabadon bocsátását követelték — egy olyan emberét, akit lázadásért és gyilkosságért börtönöztek be! Pilátus újból próbálta lebeszélni erről az esztelen ellenfeleket, ámde végül engedett a tömeg kiabálásának (Lukács 23:2, 5, 14, 18–25). Jézus ugyan meghalt a kínoszlopon, ám ez az Isten ártatlan Fia elleni, iszonyatos, sátáni támadás teljesen kudarcot vallott, ugyanis Jehova feltámasztotta Jézust, és felmagasztalta őt a jobbján. I. sz. 33 pünkösdjének napján a megdicsőített Jézus által kiáradt a szent szellem, s így létrejött a keresztény gyülekezet, az „új teremtés” (2Korinthus 5:17; Cselekedetek 2:1–4).

14. Mi lett a következménye annak, hogy a zsidó vallásos körök képviselői Jézus követői ellen fordultak?

14 Röviddel ezután a vallásos körök képviselői megfenyegették az apostolokat, de Krisztusnak e követői nem szűntek meg beszélni azokról a dolgokról, amiket láttak és hallottak. Jézus tanítványai így imádkoztak: „Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet” (Cselekedetek 4:29). Jehova válaszolt könyörgésükre, azáltal hogy beteltek szent szellemmel, és erőt adott nekik ahhoz, hogy továbbra is félelem nélkül hirdessék a jó hírt. Hamarosan megint elrendelték, hogy az apostolok hagyják abba a prédikálást, de Péter és más apostolok így feleltek: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” (Cselekedetek 5:29). A fenyegetések, bebörtönzések és megkorbácsolások sem rettentették el őket attól, hogy kiterjesszék Királyság-tevékenységüket.

15. Ki volt Gamáliel, és milyen tanácsot adott a Jézus követőivel szembeszálló vallásos ellenfeleknek?

15 Hogyan reagáltak a vallási vezetők? „Fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik őket”, vagyis az apostolokat. Ott volt azonban a Törvény egyik tanítója, Gamáliel, egy farizeus, akit az egész nép nagyra becsült. Miután rövid időre kiküldték az apostolokat a szanhedrin tanácsterméből, ő az alábbiakat tanácsolta ezeknek a vallásos ellenfeleknek: „Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni! . . . mondom néktek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz; ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harczolóknak is találtassatok” (Cselekedetek 5:33–39).

Egyetlen ellenünk készült fegyver sem lesz szerencsés

16. Hogyan mondanád el a saját szavaiddal, miről biztosítja Jehova a népét?

16 Gamáliel tanácsa jó volt, és mi értékeljük, ha valaki szól az érdekünkben. Azt is méltányoljuk, hogy a vallásszabadságot megerősítették az elfogulatlan bírók által hozott bírósági ítéletek. A kereszténység papságának és Nagy-Babilon, vagyis a hamis vallás világbirodalma más vezetőinek természetesen nem tetszik, hogy ragaszkodunk Isten Szavához (Jelenések 18:1–3). Ők, valamint azok, akiket befolyásolnak, harcolnak ellenünk, mi mégis a következő biztosítékot kaptuk: „Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr” (Ésaiás 54:17).

17. Miért vagyunk bátrak annak ellenére, hogy az ellenségeink harcolnak ellenünk?

17 Ellenségeink ok nélkül harcolnak ellenünk, de mi nem veszítjük el a bátorságunkat (Zsoltárok 109:1–3). Sosem engedjük, hogy a bibliai üzenetünket gyűlölők olyannyira megfélemlítsenek minket, hogy megalkudjunk hitünkben. Bár számítunk rá, hogy szellemi harcunk egyre hevesebb lesz, de ismerjük a végkimenetelt. Jeremiáshoz hasonlóan tapasztalni fogjuk a prófétai szavak teljesedését: „Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged” (Jeremiás 1:19). Igen, mi tudjuk, hogy az Isten ellen harcolók nem lesznek sikeresek!

[Lábjegyzet]

^ 5. bek. Lásd a „Hűségesen és félelmet nem ismerve a náci üldözéssel szemben” című cikket a 24—28. oldalon.

Hogyan válaszolnál?

• Miért támadják Jehova szolgáit?

• Milyen módszerekkel harcoltak Jehova népe ellen az ellenségei?

• Miért lehetünk biztosak benne, hogy az Isten ellen harcolók nem lesznek sikeresek?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 17. oldalon]

Jeremiás azt a biztosítékot kapta, hogy Jehova vele lesz

[Kép a 18. oldalon]

Koncentrációs táborok túlélői

[Kép a 18. oldalon]

Csőcseléktámadás Jehova Tanúi ellen

[Kép a 18. oldalon]

J. F. Rutherford és társai

[Kép a 21. oldalon]

Az Isten ellen harcolók nem voltak sikeresek Jézus esetében