Ajánlod magad másoknak?

„Nem érdekel, mit gondolnak mások!” Talán veled is előfordult már, hogy amikor dühös vagy ingerült voltál, ilyen merész kijelentésen kaptad magad. De amikor a harcias szellem alábbhagyott, talán aggodalmaskodni kezdtél. Miért? Mert a legtöbbünket komolyan érdekel az, hogy mit gondolnak rólunk mások.

VALÓJÁBAN kell is, hogy érdekeljenek mások érzései. Mint keresztények, Jehova Istennek szentelt szolgák, különösen jól tesszük, ha egészséges mértékben törődünk azzal, hogyan vélekednek rólunk. Végül is „látványossága lettünk a világnak” (1Korinthus 4:9). A 2Korinthus 6:3, 4-ben Pál apostol józan tanácsát olvashatjuk: „Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék: Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái.”

De mit jelent az, hogy ajánljuk magunkat másoknak? Vajon azt jelenti ez, hogy előtérbe helyezzük magunkat, vagy indokolatlanul felhívjuk mások figyelmét magunkra és a képességeinkre? Nem, inkább azt jelenti, hogy alkalmazzuk az 1Péter 2:12-ben olvasható szavakat: „Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy . . . a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent.” Mint keresztények, azáltal ajánljuk magunkat, ha engedjük, hogy a tetteink önmagukért beszéljenek. Ezzel tulajdonképpen nem magunknak, hanem Istennek szerzünk dicséretet. De nekünk személy szerint is javunkra válhat, ha ajánljuk magunkat másoknak. Vizsgáljunk meg három területet, amelyre ez igaz lehet.

 Mint lehetséges házastárs

Vegyük például a házasság kérdését. A házasság ajándék Jehova Istentől, „a kiről neveztetik minden nemzetség [család, NW], mennyen és földön” (Efézus 3:15). Talán egy napon te is szeretnél házasságot kötni. Ha így van, mennyire ajánlod magad mint lehetséges házastárs? Milyen a hírneved mint egyedülálló keresztény férfinak vagy nőnek?

Egyes országokban a családok igen nagy gondot fordítanak erre. Ghánában például, amikor két személy szeretne házasságot kötni egymással, az a szokás, hogy a pár tájékoztatja erről a szülőket. Ők pedig tájékoztatnak más családtagokat. A férfi családja utánajár, milyen a lány hírneve az ismerősök között. Ha a szülők meggyőződtek róla, hogy a lány megfelel, tájékoztatják a lány családját fiuk házasodási szándékáról. Most a lány családja ellenőrzi a férfi hírnevét, mielőtt beleegyezne a házasságba. Ezért mondja az egyik ghánai közmondás: „Mielőtt megházasodnál, kérdezd meg azokat, akiknek ismerniük kell őt.”

Mi a helyzet a nyugati országokban, ahol általában mindenki maga választhatja meg a házastársát? Az érett keresztény férfiak és nők ott is bölcsen teszik, ha őszinte tanácsot kérnek olyan személyektől, akik jól ismerik a lehetséges házastársat, például szülőktől vagy érett barátoktól. A családi boldogság titka * című könyv szerint egy fiatal nő a következőket kérdezheti: „»Milyen hírnévnek örvend ez a férfi? Kik a barátai? Önuralomról tesz bizonyságot? Hogyan bánik az idősebb emberekkel? Milyen családból származik? Milyen kapcsolatban van családjával? Hogyan viszonyul a pénzhez? Túlzott mértékben fogyaszt alkoholt? Változékony hangulatú, akár még erőszakos is? Milyen gyülekezeti felelősségei vannak, és hogyan látja el őket? Mélységesen tudnám őt tisztelni?« (3Mózes 19:32; Példabeszédek 22:29; 31:23; Efézus 5:3–5, 33; 1Timótheus 5:8; 6:10; Titus 2:6, 7).”

Ugyanígy a férfi is jól teszi, ha érdeklődik másoknál a keresztény nő felől, akivel a házasságkötést fontolgatja. A Biblia szerint Boáz is érdeklődött Ruth felől, akit később feleségül vett. Amikor Ruth ezt kérdezte: „Hogy-hogy találtam ilyen kedvességet a te szemeid előtt, hogy rám tekintettél, holott én idegen vagyok?”, Boáz így felelt: „Bizony elmondtak nékem mindent, amit cselekedtél” (Ruth 2:10–12). Igen, Boáz nemcsak személyesen figyelte meg a lojális, odaadó és dolgos nőt, Ruthot, hanem másoktól is kedvező véleményt hallott róla.

Ehhez hasonlóan a viselkedésednek szerepe van abban, hogy mások vajon lehetséges házastársnak tekintenek-e téged. Nos, te hogyan ajánlod magad másoknak ezen a téren?

Mint alkalmazott

A munkahely egy másik terület, ahol a helyes viselkedés javadra válhat. Talán kemény a munkahelyekért vívott harc. Sok helyen elbocsátják azokat az alkalmazottakat, akik megtagadják  az engedelmességet, gyakran elkésnek, és nem becsületesek. Előfordulhat, hogy a cégek a tapasztalt alkalmazottakat is elküldik, hogy ezzel is csökkentsék a kiadásokat. Amikor egy munkanélküli új munkát keres, azt tapasztalhatja, hogy a cégek szeretnének beszélni a korábbi munkáltatókkal, hogy megtudják, milyenek az illető munkaszokásai, magatartása, és mekkora tapasztalata van. Sok keresztény sikeresen ajánlotta magát munkáltatójának tiszteletteljes viselkedésével, szerény ruházatával, kellemes modorával és kiemelkedő keresztényi tulajdonságaival.

Az egyik ilyen tulajdonság a becsületesség; ezt sok munkáltató igen fontosnak tartja. Pál apostolhoz hasonlóan mi is „tisztességesen óhajtunk viselkedni mindenben” (Zsidók 13:18, NW). Egy ghánai bányaüzemben lopást jelentettek. A tisztítóberendezés felügyelője, aki Tanú, nem veszítette el a munkáját, míg másokat elbocsátottak. Miért? Az évek folyamán az igazgatóság megfigyelte, hogy mindig becsületes, keményen dolgozik, és tiszteli a feletteseit. Igen, helyes magaviselete révén megtarthatta a munkahelyét!

Mi az, amit keresztényként még megtehetsz, hogy ajánld magad a munkaerőpiacon? Bármilyen munkát kapjál is, szerezz gyakorlatot benne (Példabeszédek 22:29). Dolgozz szorgalmasan és lelkiismeretesen (Példabeszédek 10:4; 13:4). Bánj tiszteletteljesen a munkaadóddal és a feletteseddel (Efézus 6:5). A pontosságot, becsületességet, hatékonyságot és a kemény munkát értékelik a munkaadók, s ezek a jellemzők segíthetnek neked abban, hogy munkát találj, még akkor is, ha kevés a munkalehetőség.

Gyülekezeti kiváltságok

Ma soha nem tapasztalt mértékben van szükség a keresztény gyülekezet vezetésében az érett férfiakra. Miért? Ésaiás megjövendölte: „Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjeszszék ki” (Ésaiás 54:2). E jövendölés beteljesedéseként Jehova világméretű gyülekezete folyamatosan növekszik.

Ha tehát keresztény férfi vagy, hogyan ajánlhatod magad mint olyan személyt, aki képesített arra, hogy valamilyen kinevezésben szolgáljon? Figyeld meg a fiatal Timótheus példáját. Lukács beszámolója szerint Timótheusról „jó bizonyságot tesznek vala a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak”. Igen, jó magaviseletével ez a fiatalember két városban is ajánlotta magát másoknak. Pál ezért meghívta Timótheust, hogy tartson vele az utazószolgálatban (Cselekedetek 16:1–4).

Hogyan tud ma egy férfi megfelelő, Istennek tetsző módon ’felvigyázói tisztségre törekedni’? Biztosan nem úgy, hogy állandóan előtérbe helyezi magát, hanem úgy, ha olyan szellemi tulajdonságokat ápol magában, melyek az ilyen felelősségekhez szükségesek (1Timótheus 3:1–10, 12, 13, NW; Titus 1:5–9). Azzal is kimutatja, hogy ’kiváló munkára törekszik’, ha teljes mértékben részt vesz a prédikáló- és tanítványképző munkában (Máté 24:14; 28:19, 20). Azokat, akik ajánlják magukat mint felelős keresztény férfiak, őszintén érdekli szellemi testvéreik jóléte. Követik Pál apostol tanácsát: „A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok” (Róma 12:13). Ha egy keresztény férfi ilyen dolgokat tesz, valóban ’ajánlja magát mint Isten szolgája’.

Minden alkalommal

Az, hogy ajánljuk magunkat másoknak, nem jelenti azt, hogy megjátsszuk magunkat, vagy hogy ’embereknek akarunk tetszeni’ (Efézus 6:6). Végtére is a Teremtőnknek, Jehova Istennek ajánljuk magunkat, lelkiismeretesen betartva törvényeit és alapelveit. Ha fejleszted a szellemiségedet, és erősíted a Jehova Istenhez fűződő kapcsolatodat, mások észreveszik majd a változást abban, ahogyan a családtagjaiddal, a munkatársaiddal és keresztény hittársaiddal bánsz. Azt is észreveszik majd, hogy kiegyensúlyozott vagy, helyes az ítélőképességed, tudod kezelni a felelősségeket, és alázatos vagy. Ezzel elnyered majd szeretetüket és elismerésüket, és ami még fontosabb, elnyered Jehova Isten helyeslését, mivel ajánlod magad másoknak.

[Lábjegyzet]

[Kép a 19. oldalon]

Sok szülő bölcsen érdeklődik annak a személynek a hírneve iránt, akivel a fiuk vagy lányuk a házasságkötést fontolgatja

[Kép a 20. oldalon]

Egy testvér azzal is ajánlja magát a szolgálati kiváltságokra, ha figyelmes másokkal