A boldog családi élet közelebb visz másokat Istenhez
Királyság-hírnökök jelentik
A boldog családi élet közelebb visz másokat Istenhez
JEHOVA nagy bölcsességgel és tisztánlátással áldotta meg Józsefet (Cselekedetek 7:10). Ennek eredményeképpen József éleslátása „tetszék . . . a Faraónak és minden ő szolgáinak” (1Mózes 41:37).
Ugyanígy napjainkban Jehova népe a Biblia tanulmányozása által éleslátást és tisztánlátást kap Istenétől (2Timótheus 3:16, 17). A Biblián alapuló tanácsok alkalmazásával a bölcsesség és tisztánlátás jó gyümölcsöket terem. Isten népének helyes életvitele ’tetszik’ a külső szemlélőknek, ahogyan azt a következő, Zimbabwéból kapott tapasztalatok is mutatják.
• Egy asszonynak a szomszédai Jehova Tanúi voltak. Bár ez az asszony nem szerette a Tanúkat, csodálta életvitelüket, különösen pedig a családi életüket. Látta, hogy a férj és a feleség között nagyon jó a kapcsolat, a gyermekek pedig szófogadók. Főleg az ragadta meg a figyelmét, mennyire szereti a férj a feleségét.
Néhány afrikai kultúrában elterjedt hiedelem, hogy ha egy férfi szereti a feleségét, az csakis azért lehet, mert a felesége varázsszerrel „megszelídítette” őt. Így hát az asszony beszélt a feleséggel, és ezt kérte tőle: „Odaadnád nekem azt a varázsszert, amit a férjednek adtál? Azt akarom, hogy engem is annyira szeressen a férjem, mint téged a tiéd.” A Tanú így válaszolt: „Persze, szívesen, holnap délután átviszem.”
Másnap a testvérnő meglátogatta a szomszédasszonyt a „varázsszerrel”. Mi volt az? A Biblia és az Ismeret, amely örök élethez vezet című kiadvány. Miután az Ismeret könyvből megvizsgáltak néhány pontot, az „Olyan családot építeni, mely tiszteletet szerez Istennek” című fejezetből, a testvérnő ezt mondta: „Hát ez lenne a »varázsszer«, amit a férjem és én használunk, hogy »megszelídítsük« egymást, és ez az, amiért annyira szeretjük egymást.” Elkezdték a bibliatanulmányozást, és az asszony hamarosan eljutott addig a pontig, hogy átadta az életét Jehovának, és azt vízbe való bemerítkezéssel jelképezte.
• Két különleges úttörő, akiket egy kis gyülekezetbe neveztek ki közel Zimbabwe és Mozambik északkeleti határához, már két hete nem végezték a házról házra szolgálatot. Hogy miért? Mert az emberek látogattak el hozzájuk, hogy meghallgassák őket! Az egyik úttörő így meséli el, hogyan történt mindez: „Tizenöt kilométert utaztunk minden héten, hogy házi bibliatanulmányozást folytassunk egy érdeklődő személlyel. Nem volt könnyű eljutni hozzá. Iszapos területen kellett keresztül mennünk, és át kellett gázolnunk több áradó folyón, amelyben nyakig ért a víz. A ruháinkat és cipőinket a fejünkön egyensúlyozva vittük, átgázoltunk a folyón, és a túlparton felöltöztünk.
Az érdeklődő személy szomszédjára nagy hatással volt a lelkesedésünk. Sőt, még az egyik helyi vallásszervezet vezetője is megfigyelte azt. Ezt mondta a híveinek: »Ugye, ti is olyan lelkesek akartok lenni, mint az a két fiatalember, akik Jehova Tanúi?« Másnap a hívei közül sokan eljöttek hozzánk, hogy megtudják, miért vagyunk mi olyan kitartóak. A következő két hétben pedig annyi látogatónk volt, hogy még arra sem maradt időnk, hogy ételt készítsünk magunknak!”
Az egyik személy, aki ez alatt a két hét alatt meglátogatta az úttörőket, a vallásszervezet vezetője volt. El tudjuk képzelni, mennyire örültek az úttörők, amikor beleegyezett a házi bibliatanulmányozásba!