Ragaszkodjunk szilárdan az isteni tanításhoz!
Ragaszkodjunk szilárdan az isteni tanításhoz!
„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat” (PÉLDABESZÉDEK 3:5, 6).
1. Milyen, eddig még nem tapasztalt mértékben árasztanak el minket az emberektől származó ismeretek?
JELENLEG mintegy 9000 féle napilapot terjesztenek világszerte. Évente csak az Egyesült Államokban körülbelül 200 000 új könyvet adnak ki. Becslések szerint 1998 márciusában mintegy 275 millió weboldal volt az interneten. Ez a számadat állítólag 20 millió oldallal nő havonta. Az emberek soha nem tudtak ennyi információhoz jutni, ennyi témában, mint most. Bár ennek van jó oldala is, de ez a túl nagy információáradat gondokat okozott.
2. Milyen gondok adódhatnak abból, hogy túl nagy információáradathoz tudunk hozzájutni?
2 Néhányan információfüggők lettek, és mindig azt a kielégíthetetlen vágyukat akarják valóra váltani, hogy naprakészek legyenek, s eközben elhanyagolják fontosabb teendőiket. Mások pedig valamilyen összetettebb tudomány területén csak részleges ismeretet szereznek, és azután szakértőknek tartják magukat. Keveset értenek meg valamiből, és az alapján fontos döntéseket hoznak, amivel kárt okozhatnak maguknak is, és másoknak is. Ezenkívül mindig fennáll annak a veszélye, hogy hamis vagy pontatlan információhoz jutunk hozzá. Gyakran nincs megbízható módszer arra, hogy meggyőződjünk arról, hogy vajon pontos és tárgyilagos-e ez a rengeteg információ.
3. Mire figyelmeztet minket a Biblia az emberi bölcsesség kutatására nézve?
3 Az ember régtől fogva hajlamos a kíváncsiságra. Már Salamon király idejében felismerték, hogy veszélyes arra pazarolni az időt, hogy az ember hasztalan vagy netán káros információ után kutasson. Salamon király ezt mondta: „intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek” (Prédikátor 12:14). Évszázadokkal később Pál apostol ezt írta Timótheusnak: „őrizd meg, ami letétbe van helyezve nálad, elfordulva az üres beszédektől, melyek sértik azt, ami szent, és annak ellentmondásaitól, amit hamisan »ismeretnek« neveznek. Az efféle ismeret fitogtatása miatt némelyek eltértek a hittől” (1Timótheus 6:20, 21, NW). Igen, a keresztényeknek ma óvakodniuk kell attól, nehogy feleslegesen káros hatású eszméknek tegyék ki magukat.
4. Többek között hogyan mutathatjuk ki, hogy bízunk Jehovában és a tanításaiban?
4 Ezenkívül Jehova népe jól teszi, ha megfogadja a Példabeszédek 3:5, 6-ban található tanácsot: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.” A Jehovába vetett bizalom azt is magában foglalja, hogy elvetünk minden olyan eszmét, amely ellentétben van Isten Szavával, legyen az akár a saját okfejtésünk, akár valamely embertársunké. Ahhoz, hogy megvédjük szellemiségünket, nagyon fontos képeznünk az érzékelőképességünket, hogy fel tudjuk ismerni a kárt okozó információt, és ki tudjunk térni előle (Zsidók 5:14). Vizsgáljunk meg most néhány forrást, ahonnan ilyen információk származhatnak.
A világ, melyet Sátán ural
5. Többek között mi a kárt okozó eszméknek a forrása, és ki van e mögött?
5 Az Istentől elidegenedett világ csak úgy ontja a kárt okozó eszméket (1Korinthus 3:19). Jézus Krisztus így imádkozott Istenhez a tanítványaiért: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” (János 17:15). Jézus azzal a kérésével, hogy őrizze meg Isten a tanítványait a „gonosztól”, elismerte Sátánnak a világra gyakorolt hatását. Keresztényi mivoltunk önmagában még nem jelent védelmet a világ rossz hatásaival szemben. János ezt írta: „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel” (1János 5:19). Főleg az utolsó napoknak ebben a végső szakaszában számíthatunk arra, hogy Sátán és démonai kárt okozó információkkal árasztják el a világot.
6. Hogyan okozhat erkölcsi érzéketlenséget a szórakoztatóipar?
6 Arra is számíthatunk, hogy az ilyen kárt okozó információk néha ártalmatlannak tűnnek (2Korinthus 11:14). Vegyük például a szórakoztatóipart, azon belül is a tévéműsorokat, filmeket, zenét és a nyomtatott anyagokat. Sokan egyetértenek abban, hogy egyre többször fordul elő, hogy a szórakozás bizonyos formái lealacsonyító szokásokat támogatnak, például erkölcstelenséget, erőszakot és kábítószer-élvezetet. Amikor a közönség először találkozik olyan szórakozással, amely az eddigieknél nagyobb züllöttséget tükröz, talán megdöbben. De miután többször is találkozik vele, érzéketlenné válik. Sose tekintsük elfogadható vagy ártalmatlan szórakozásnak azt, ami kárt okozó eszméket támogat! (Zsoltárok 119:37).
7. Milyenfajta emberi bölcsesség rendítheti meg a Bibliába vetett bizalmunkat?
7 Vegyünk egy másik forrást, ami kárt okozó információt tartalmazhat — ez némely természettudós és humanista eszméinek az áradata, akik kétségbe vonják a Biblia hitelességét. (Vesd össze: Jakab 3:15.) Gyakran jelenik meg ilyen anyag az ismertebb folyóiratokban és népszerű könyvekben, és megrendítheti a Bibliába vetett bizalmunkat. Néhányan azzal kérkednek, hogy végeláthatatlan okoskodásaikkal aláásták Isten Szavának a hitelességét. Hasonló volt a veszély az apostolok napjaiban is, ami nyilvánvalóan kitűnik Pál apostol szavaiból: „Meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való” (Kolossé 2:8).
Az igazság ellenségei
8., 9. Hogyan mutatkozik meg napjainkban a hitehagyás?
8 A hitehagyottak is veszélyeztethetik a szellemiségünket. Pál apostol előre megmondta, hogy hitehagyás fog támadni az állítólagos keresztények között (Cselekedetek 20:29, 30; 2Thessalonika 2:3). Szavainak teljesedéseként az apostolok halála után nagy hitehagyás következett be, ami a kereszténység kialakulásához vezetett. Ma nincs Isten népe között nagy hitehagyás. Néhányan azonban elhagyták sorainkat, s vannak köztük, akik céltudatosan rágalmazzák Jehova Tanúit, hazugságokat és félrevezető információkat terjesztve. Néhányan együttműködnek más csoportokkal, hogy szervezetten szálljanak szembe a tiszta imádattal. Ezáltal a legelső hitehagyott, Sátán oldalára állnak.
9 Néhány hitehagyott egyre többször használ fel tömegkommunikációs eszközöket, többek között az internetet is, hogy hamis tájékoztatást adjon Jehova Tanúiról. Ennélfogva ha az őszinte egyének a hitünk után kutatnak, hitehagyott propagandára bukkanhatnak. Akaratlanul még néhány Tanú is kitette magát annak a veszélynek, hogy kárt okozzon benne az ilyen anyag. A hitehagyottak ezenkívül néha televízió- vagy rádióműsorokban is részt vesznek. Mi volna bölcs eljárás ilyen esetekben?
10. Mi a bölcs eljárás a hitehagyott propagandával szemben?
10 János apostol arra utasította a keresztényeket, hogy ne fogadjanak hitehagyottakat az otthonukba. Ezt írta: „Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek; mert a ki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben” (2János 10, 11). Ha mindenfajta érintkezést kerülünk ezekkel az ellenállókkal, az megvéd minket romboló gondolkodásuktól. Ugyanolyan káros napjainkban a modern kommunikációs eszközökön keresztül hitehagyott tanításoknak kitenni magunkat, mintha magát a hitehagyottat fogadnánk az otthonunkban. Sose engedjük, hogy a kíváncsiság ilyen veszedelmes útra csábítson! (Példabeszédek 22:3).
A gyülekezeten belül
11., 12. a) Mi volt a kárt okozó eszméknek a forrása az első századi gyülekezetben? b) Miben mutatkozott meg, hogy néhány keresztény nem ragaszkodott szilárdan az isteni tanításhoz?
11 Nézzünk meg most egy másik forrást, ahonnan kárt okozó eszmék származhatnak. Egy önátadott kereszténynek, bár nem akar hamis tanítást terjeszteni, szokásává válhat a meggondolatlan beszéd (Példabeszédek 12:17). Tökéletlenségünk miatt időnként mindannyian vétkezünk a nyelvünkkel (Példabeszédek 10:19; Jakab 3:8). Pál apostol napjaiban nyilván voltak néhányan a gyülekezetben, akik nem fékezték a nyelvüket, és szavakon való heves vitatkozásokba keveredtek (1Timótheus 2:8). Voltak olyanok is, akik túl nagyra tartották a saját véleményüket, és ebben olyan messzire elmentek, hogy kétségbe vonták Pál tekintélyét (2Korinthus 10:10–12). Az ilyen szellem felesleges viszályokhoz vezetett.
12 Az ilyen nézeteltérések néha „hiábavaló torzsalkodásba” torkollottak, ami megbontotta a gyülekezet békéjét (1Timótheus 6:5; Galátzia 5:15). Pál a következőket írta azokról, akik ilyen vitatkozásokat szítottak: „Ha valaki másképen tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség szerint való tudományt, az felfuvalkodott, a ki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharczokban szenved, a melyekből származik irígység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanusítások” (1Timótheus 6:3, 4).
13. Milyen volt a legtöbb első századi keresztény életvitele?
13 Hála érte, az apostoli időkben a keresztények nagy többsége hűséges volt, és kitartóan Isten Királysága jó hírének a hirdetőmunkájára összpontosított. Szorgalmasan meglátogatták „az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban”, és megtartották magukat „szeplő nélkül . . . e világtól”, nem pazarolva idejüket szavak feletti hiábavaló vitatkozásokra (Jakab 1:27). Még a keresztény gyülekezeten belül is kerülték a „rossz társaságot”, hogy megőrizzék szellemiségüket (1Korinthus 15:33, Újfordítású revideált Biblia; 2Timótheus 2:20, 21).
14. Hogyan válhat kárt okozó vitatkozássá a szokásos eszmecsere, ha nem vagyunk óvatosak?
14 Ehhez hasonlóan a 11. bekezdésben leírtak Jehova Tanúi mai gyülekezeteire sem jellemzők. Ennek ellenére el kell ismernünk, hogy előfordulhatnak ilyen hiábavaló vitatkozások. Természetesen jó bibliai beszámolókról beszélni, vagy eltűnődni a megígért új világ olyan részletein, amelyek még nem tárultak fel előttünk. És abban sincs semmi rossz, ha eszmecserét folytatunk másokkal személyes kérdésekben, mint például az öltözködés és az ápoltság, vagy a szórakozás megválasztása. De ha dogmatikusakká válunk az elképzeléseinkben, és megbántódunk, ha mások nem értenek velünk egyet, akkor a gyülekezet apró-cseprő ügyek miatt megosztottá válhat. Ami ártalmatlan kis beszélgetésnek indult, végül igazi kárt okozhat.
Őrizzük meg, ami letétben van nálunk
15. Milyen mértékben okozhatnak kárt nekünk szellemileg ’a démonok tanításai’, és mit tanácsol a Szentírás?
15 Pál apostol így figyelmeztet: „A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek [démonok, Vida fordítás] tanításaira figyelmezvén” (1Timótheus 4:1). Igen, a kárt okozó eszmék valóságos veszélyt jelentenek. Érthető, hogy Pál így kérlelte drága barátját, Timótheust: „Ó, Timóteus, őrizd meg, ami letétbe van helyezve nálad, elfordulva az üres beszédektől, melyek sértik azt, ami szent, és annak ellentmondásaitól, amit hamisan »ismeretnek« neveznek. Az efféle ismeret fitogtatása miatt némelyek eltértek a hittől” (1Timótheus 6:20, 21, NW).
16., 17. Mit helyezett el Isten letétben nálunk, és hogyan őrizzük meg?
16 Hogyan fordíthatjuk ma javunkra ezt a szeretetteljes figyelmeztetést? Timótheusnál letétbe helyeztek valamit; valami értékeset, hogy törődjön vele, védelmezze. Mi volt ez? Pál ezt mondja róla: „Továbbra is tartsd meg az egészséges szavak mintáját, melyeket tőlem hallottál, a Krisztus Jézussal kapcsolatos hittel és szeretettel. E kiváló letétet őrizd meg a bennünk lakó szent szellem által” (2Timótheus 1:13, 14, NW). Igen, a Timótheusnál elhelyezett letét magában foglalta az „egészséges szavakat”, ’azt a tanítást, amely összhangban van az Isten iránti odaadással’ (1Timótheus 6:3, NW). E szavakhoz hűen a keresztények ma elszántan törekszenek arra, hogy megvédjék hitüket és az igazság összességét, amelyet rájuk bíztak.
17 Ennek a letétnek az őrzése azt is magában foglalja, hogy jó bibliatanulmányozási szokásokat ápolunk, és állhatatosak vagyunk az imában, miközben ’jót teszünk mindenkivel, leginkább azokkal, akik testvéreink a hitben’ (Galátzia 6:10, Úf; Róma 12:11–17). Pál ezenkívül a következőkre figyelmeztet: „Törekedj pedig az igazságosságra, az Isten iránti odaadásra, a hitre, a szeretetre, a kitartásra, az érzületbeli szelídségre. Harcold meg a hit kiváló harcát, ragadd meg szilárdan az örök életet, amelyre elhívtak, és amelyre nézve megtetted a kiváló nyilvános kijelentést sok tanú előtt” (1Timótheus 6:11, 12, NW). Mivel Pál olyan kifejezéseket használ, hogy ’harcold meg a kiváló harcot’, és „ragadd meg szilárdan”, így érthető, hogy tevékenyen és elszántan kell ellenállnunk a szellemileg kárt okozó hatásoknak.
Tisztánlátásra van szükségünk
18. Hogyan lehetünk keresztényekként kiegyensúlyozottak a világi információkkal kapcsolatban?
18 Természetesen ahhoz, hogy meg tudjuk harcolni a hit kiváló harcát, tisztánlátásra van szükségünk (Példabeszédek 2:11; Filippi 1:9). Ésszerűtlen volna például, ha semmilyen világi információt nem tartanánk hitelesnek (Filippi 4:5; Jakab 3:17). Nem minden emberi eszme áll ellentétben Isten Szavával. Jézus arra utalt, hogy a beteg embereknek szakképzett orvosokra van szükségük, ami világi foglalkozás (Lukács 5:31). Bármennyire gyerekcipőben járt is az orvostudomány Jézus napjaiban, ő elismerte, hogy valamennyire a javunkra válik az orvosok segítsége. A keresztények ma kiegyensúlyozottak a világi információ terén, de nem hajlandók olyasminek kitenni magukat, ami szellemileg kárt okozhat bennük.
19., 20. a) Mit tesznek a vének tisztánlátóan, amikor olyanoknak segítenek, akik ostobaságokat beszélnek? b) Hogyan bánik a gyülekezet azokkal, akik kitartóan terjesztik hamis tanításaikat?
19 Alapvető, hogy a vének is legyenek tisztánlátók, amikor megkérik őket, hogy segítsenek azokon, akik ostobaságokat beszélnek (2Timótheus 2:7). A gyülekezet tagjai időnként semmiségeken összeszólalkozhatnak, és okoskodóan érvelhetnek. A vének igyekeznek gyorsan orvosolni az ilyenfajta bajt, hogy megőrizzék a gyülekezet egységét. Ugyanakkor nem akarnak rossz indítékot tulajdonítani testvéreiknek, és nem tekintik őket elhamarkodottan hitehagyottaknak.
20 Pál leírta, milyen szellemben kell a véneknek segítséget nyújtaniuk. Ezt mondta: „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével” (Galátzia 6:1). Júdás főleg azokról a keresztényekről, akik kétségekkel küszködnek, ezt írta: „Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, mentsétek meg őket kiragadva a tűzből” (Júdás 22, 23, Úf). Természetesen ha a vének már többször is figyelmeztettek valakit, de az még mindig kitartóan terjeszti hamis tanításait, akkor a véneknek határozott lépéseket kell tenniük, hogy megvédjék a gyülekezetet (1Timótheus 1:20; Titus 3:10, 11).
Dicséretre méltó dolgokkal töltsük meg az elménket
21., 22. Mit válogassunk meg, és mivel töltsük meg az elménket?
21 A keresztény gyülekezet kerüli az olyan kárt okozó szavakat, amelyek ’terjednek, mint a rákfekély’ (2Timótheus 2:16, 17; Titus 3:9). Ez igaz akkor is, ha ezek a szavak megtévesztő világi „bölcsességet”, hitehagyott propagandát vagy a gyülekezeten belül meggondolatlanságot tükröznek. Bár a javunkra válhat, ha egészséges mértékben vágyunk új dolgokról tanulni, a féktelen kíváncsiság kárt okozó eszméknek tehet ki minket. Jól ismerjük Sátán szándékait (2Korinthus 2:11). Tudjuk, hogy nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy elterelje a figyelmünket, és így lelassuljunk Isten szolgálatában.
22 Jó szolgákhoz hűen ragaszkodjunk szilárdan az isteni tanításhoz (1Timótheus 4:6). Használjuk fel bölcsen az időnket, megválogatva, hogy milyen információt fogadunk be. Így nem fog minket egykönnyen megrendíteni a Sátán által ihletett propaganda. Igen, gondolkodjunk továbbra is azokon, „a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret”. Ha ilyesmikkel töltjük meg elménket és szívünket, akkor velünk lesz a béke Istene (Filippi 4:8, 9).
Mit tanultunk?
• Miért jelenthet veszélyt a világi bölcsesség a szellemiségünkre?
• Mit tehetünk azért, hogy megőrizzük magunkat a kárt okozó, hitehagyott információktól?
• Milyen beszédet kerüljünk a gyülekezetben?
• Keresztényekként hogyan lehetünk kiegyensúlyozottak, amikor napjaink információáradatával kerülünk szembe?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 9. oldalon]
Sok népszerű folyóirat és könyv nincs összhangban keresztényi értékrendünkkel
[Kép a 10. oldalon]
A keresztények úgy is folytathatnak eszmecserét, hogy nem válnak dogmatikusakká