Az evangéliumok — Történelem vagy mítosz?

A VILÁG minden részén jól ismerik azt a történetet, amely a názáreti Jézusról, vagyis arról a fiatal férfiról szól, aki megváltoztatta az emberi történelem menetét. Élettörténete szerves része lett az iskolai oktatásnak és az otthoni nevelésnek. Sokan az evangéliumokat tekintik olyan időtlen igazságok és közmondások forrásának, mint például „a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem” (Máté 5:37, Újfordítású revideált Biblia). Sőt, akár keresztények a szüleid, akár nem, sok minden, amit tőlük tanultál, szintén az evangéliumi beszámolókból származhat.

Krisztus több millió hűséges követője az evangéliumok segítségével ismerte meg azt az embert, akiért készek szenvedni és meghalni. Az evangéliumok ezenkívül alapot adnak és ösztönöznek a bátorságra, kitartásra, hitre és reményre. Szerinted akkor nem kellene megcáfolhatatlan bizonyíték ahhoz, hogy valaki elvesse ezeket a beszámolókat, mint amik csupán a képzelet szüleményei? Ha arra gondolsz, milyen mérhetetlen hatással vannak az evangéliumi beszámolók az emberek gondolkodásmódjára és viselkedésére, vajon nem várnál meggyőző bizonyítékokat, ha valaki kételyeket akar támasztani a hitelességükkel szemben?

Arra buzdítunk, vizsgálj meg néhány elgondolkodtató kérdést az evangéliumokkal kapcsolatban. Vizsgáld meg, mit gondolnak néhányan az evangéliumok tanulmányozói közül ezekről a kérdésekről, még olyanok is, akik nem vallják magukat keresztényeknek. Azután pedig magad vonhatod le a következtetést a tények ismeretében.

MEGVIZSGÁLANDÓ KÉRDÉSEK

◆ Lehetséges, hogy az evangéliumok csupán mesterien kitalált mesék?

Robert Funk, a Jézus Szeminárium alapítója ezt mondja: „Máté, Márk, Lukács és János úgy »formálták meg a Messiást«, hogy megfeleljen a keresztény tantételeknek, melyek Jézus halála után alakultak ki.” Azonban mialatt az evangéliumokat írták, még sokan életben voltak azok közül, akik hallották Jézus szavait, megfigyelhették a cselekedeteit és látták őt a feltámadása után. És ezek az emberek semmiféle csalással nem vádolták az evangélium íróit.

Vegyük Krisztus halálát és feltámadását. Nem csupán az evangéliumokban találhatunk megbízható beszámolót Jézus haláláról és feltámadásáról, hanem Pál apostol első kanonikus levelében is, melyet az ókori Korinthusban élő keresztényeknek írt. Ebben ez áll: „azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; és hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint; és hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek; azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak; azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak; legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent” (1Korinthus 15:3–8). Ezek a szemtanúk biztosították, hogy a Jézus életével kapcsolatos történelmi tények fennmaradjanak.

A mai kritikusok által hangoztatott gondolkozásmód, vagyis hogy az írók kitalálnak  motívumokat, egyáltalán nem lelhető fel a Keresztény Görög Iratokban, inkább csak a második századi dokumentumokban. Tehát egyes Krisztusról szóló Írás-ellenes elbeszélések akkor keletkeztek, amikor kialakult a hitehagyás az igaz keresztényiségen belül, azokban a közösségekben, amelyek elszigetelődtek az apostoli gyülekezettől (Cselekedetek 20:28–30).

◆ Az evangéliumok csupán legendák?

C. S. Lewis író és kritikus szerint nehéz lenne az evangéliumokat pusztán legendáknak tekinteni. Ezt írta: „Mint irodalomtörténész tökéletesen meg vagyok győződve arról, hogy az evangéliumokat bárminek mondhatjuk, csak legendáknak nem. Nem elég művésziek ahhoz, hogy legendák legyenek . . . Jézus életének legnagyobb része ismeretlen előttünk, és az, aki létrehoz egy legendát, nem engedhet meg magának ilyesmit.” Figyelemre méltó az is, hogy bár a kiváló történész, H. G. Wells nem vallja magát kereszténynek, mégis elismerte: „mind a négy evangéliumból egy erős s határozott egyéniség képe bontakozik ki; az evangéliumokban megvan a meggyőződésnek . . . az élő ereje.”

Figyeld meg azt a részletet, amikor a feltámasztott Jézus megjelent a tanítványainak. Egy ügyes legendaíró valószínűleg úgy tárta volna elénk ezt az eseményt, hogy Jézus látványosan tért vissza, jelentőségteljes beszédet tartott, vagy tündöklő fény vette körül. Az evangéliumírók ehelyett egyszerűen úgy írták le ezt az eseményt, hogy Jézus megállt a tanítványai mellett, és ezt kérdezte: „Fiaim! Van-é valami ennivalótok?” (János 21:5). Gregg Easterbrook tudós így következtet: „Ezek olyan részletek, amelyek azt sejtetik, hogy a beszámoló hiteles, és nem mítosz.”

Az a vád, hogy az evangéliumok csupán legendák, más szempontból sem állja meg a helyét. A megírásukkor olyan rabbinikus tanítási módszer volt gyakorlatban, mely szigorúan ragaszkodott a gépies tanuláshoz, vagyis az ismétléssel való memorizáláshoz. Ez azt jelentette, hogy ügyeltek arra, hogy Jézus szavait és tetteit pontosan és körültekintően adják vissza, és ne szépítsék.

◆ Ha az evangéliumok legendák, hogyan lehetett azokat összegyűjteni ilyen gyorsan Jézus halála után?

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az evangéliumokat i. sz. 41 és 98 között írták. Jézus i. sz. 33-ban halt meg. Ez azt jelenti, hogy az életéről szóló beszámolókat a szolgálata után viszonylag rövid idő elteltével gyűjtötték össze. Ez erőteljesen cáfolja azokat az érveléseket, melyek szerint az evangélium elbeszélései pusztán legendák. A legendák kialakulásához idő kell. Vegyük például az ókori görög költő, Homérosz műveit, az Iliászt és az Odüsszeiát. Egyesek szerint ennek a két hőskölteménynek a szövege több száz év alatt jött létre és vált véglegessé. Mi a helyzet az evangéliumokkal?

A Caesar and Christ című művében Will Durant történész ezt írja: „Az Evangéliumok valamennyi csodáját felülmúló csoda lenne, ha ezt a hatalommal teljes és magával ragadó személyiséget, ezt a magasztos etikát, és az összes ember közti testvériségnek ezt a lelkesítő látomását . . . néhány egyszerű férfi találta volna ki. A történetkritika két évszázada után Krisztus életének, személyiségének és tanításának körvonalai még mindig meglehetősen határozottak, és a nyugati ember történelmének leglebilincselőbb részét alkotják.”

◆ Vajon az evangéliumokat később állították össze, a korai keresztény közösség kívánalmainak megfelelően?

Néhány kritikus szerint a korai keresztény közösségnek a hatalom megszerzésére irányuló mesterkedései indították az evangéliumírókat arra, hogy kitalálják Jézus történetét, illetve hozzáadjanak ahhoz. Azonban ha alaposabban tanulmányozzuk az evangéliumokat, rájövünk, hogy szó sincs ilyen hamisításról. Ha a Jézusról szóló evangéliumi beszámolókat az első századi keresztény fondorlat megmásította volna, miért hagyták volna meg a szövegben a zsidókról és a nem zsidókról szóló kedvezőtlen megjegyzéseket?

Ilyen példát találhatunk a Máté 6:5–7-ben, amely szerint Jézus a következőket mondta: „mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák  szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.” Ez egyértelműen a zsidó vallási vezetők elítélése volt. Jézus ezután ezt mondta: „mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.” Az evangéliumírók nem híveket akartak toborozni azzal, hogy ilyen módon idézték Jézus szavait. Egyszerűen csak feljegyezték azokat a kijelentéseket, melyeket Jézus Krisztus tett.

Figyeljük meg továbbá az evangéliumi beszámolókat azokról az asszonyokról, akik üresen találták Jézus sírját (Márk 16:1–8). Gregg Easterbrook szerint „az ókori Közel-Kelet társadalmában a nőket eredendően megbízhatatlannak tartották. Például két férfi tanú elég volt ahhoz, hogy egy nőt elítéljenek házasságtörés vádjával, egy férfi elítéléséhez viszont egyáltalán nem fogadták el a nők tanúvallomását.” Valójában még Jézus tanítványai sem hittek a nőknek! (Lukács 24:11). Ezért nem valószínű, hogy szándékosan kitaláltak volna egy ilyen történetet.

Ezenkívül a levelekben és a Cselekedetek könyvében nincsenek példázatok — ez erőteljes érv amellett, hogy a példázatokat tényleg Jézus mondta, és nem a korai keresztények szúrták be az evangéliumokba. Továbbá ha alaposan összevetjük az evangéliumokat a levelekkel, akkor láthatjuk, hogy Pál szavait, és a Görög Iratok más íróinak szavait nem fogalmazták át ravaszul, és nem tulajdonították Jézusnak. Ha a korai keresztény közösség ezt tette volna, akkor a levelekben található gondolatoknak legalább egy részét meg kellene találnunk az evangéliumi beszámolókban is. De nincsenek bennük, és ebből arra következtethetünk, hogy az evangéliumi beszámolók eredetiek és hitelesek.

◆ Mi a helyzet az evangéliumokban fellelhető látszólagos ellentmondásokkal?

A kritikusok már régóta állítják, hogy az evangéliumok tele vannak ellentmondásokkal. Durant történész igyekezett az evangéliumok beszámolóit teljesen objektív szemszögből megvizsgálni — mint történelmi dokumentumot. Bár azt mondja, hogy tényleg vannak látszólagos ellentmondások, mégis ezt a következtetést vonja le: „Ezek jelentéktelen ellentmondások [apró részletek], nem lényegbevágók; a főbb dolgokban az első három evangélium figyelemreméltóan megegyezik, és megegyező képet közöl Krisztusról.”

Az evangéliumi beszámolókban található látszólagos ellentmondások gyakran könnyen feloldhatók. Szemléltetésül: A Máté 8:5 azt mondja, hogy „egy százados méne [Jézushoz], kérvén őt”, hogy gyógyítsa meg a szolgáját. A Lukács 7:3-ban viszont azt olvashatjuk, hogy a százados „a zsidók véneit” küldte Jézushoz, „kérvén őt, hogy jőjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját”. Nos, a százados a véneket küldte, mint az ő képviselőit. Máté azért mondja,  hogy a százados kérlelte Jézust, mert a férfi fordult Jézushoz, csak a vének által, őket használva fel szócsöveként. Ez csupán egy példa, amely megmutatja, hogy az evangéliumokban található állítólagos ellentmondások feloldhatók.

Mit mondjunk a történetkritikusok azon állításairól, melyek szerint az evangéliumokban nem találhatók meg a valódi történelem ismérvei? Durant így folytatja: „Felfedezései iránti lelkesedésében a történetkritika olyan szigorú hitelességi próbáknak vetette alá az Újszövetséget, hogy azok alapján ókori hírességek százai — például Hammurápi, Dávid vagy Szókratész — mind a legendák világába tűnnének. Az evangélisták — elfogultságuk és teológiai előítéletük ellenére — sok olyan részletet is feljegyeztek, amelyeket kihagytak volna, ha maguk találják ki a történeteket, például az apostolok versengését a Királyságban betöltött magasabb pozíciókért, vagy azt a jelenetet, amikor Jézus letartóztatása után mind elmenekültek, vagy amikor Péter megtagadta Jézust . . . Amikor valaki ezeket a jeleneteket olvassa, nem kételkedhet a szereplők valódiságában.”

◆ A mai kereszténység valóban az evangéliumokban szereplő Jézust képviseli?

A Jézus Szeminárium kijelentette, hogy az evangéliumokban végzett kutatásait „nem befolyásolták az egyházi zsinatok elvárásai”. De Wells történész felismerte, hogy hatalmas szakadék van az evangéliumokban feltárt Jézustól származó tanítások és a kereszténység tanításai között. Ezt írta: „nincs nyoma, hogy Jézus az apostolok előtt egy szóval is említette volna a Szentháromságot . . . Egy szóval sem kívánta, hogy anyját, Máriát, Izisznek, a mennyek királynőjének képében tiszteljék. Ami a kereszténységnek legjellegzetesebb hagyománya, arról Jézus nem is tudott.” Ezért az evangéliumok értékét nem lehet a kereszténység tanításai alapján lemérni.

 TE MIRE KÖVETKEZTETSZ?

Az előző pontok megvizsgálása után te mit gondolsz? Szerinted van valódi, meggyőző bizonyíték arra, hogy az evangéliumi beszámolók pusztán mítoszok? Sokan úgy látják, hogy az evangéliumok hitelességével kapcsolatban felmerülő kérdéseknek és kétségeknek nincs alapjuk, és nem elfogadhatóak. Ahhoz, hogy személyes véleményt alkothass, elfogulatlanul kell elolvasnod az evangéliumokat (Cselekedetek 17:11). Ha megfigyeled a következetességet, őszinteséget és pontosságot, amellyel az evangéliumok bemutatják Jézus személyiségét, felismered majd, hogy ezek a beszámolók semmiképpen sem mesék gyűjteményei. *

Ha alaposan megvizsgálod a Bibliát és alkalmazod a tanácsait, tapasztalni fogod, hogy hatására hogyan válik majd jobbá az életed (János 6:68). Ez különösen igaz Jézus szavaira, melyeket az evangéliumokban jegyeztek fel. Sőt, ami még fontosabb, olvashatsz arról a csodálatos jövőről is, mely az engedelmes emberekre vár (János 3:16; 17:3, 17).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

Bizonyíték a beszámoló hitelessége mellett

NÉHÁNY évvel ezelőtt egy ausztrál szövegkönyvíró és egykori bibliakritikus bevallotta: „Életemben először tettem meg, ami egy rendes tudósító első kötelessége lenne: megvizsgáltam a rendelkezésre álló tényeket . . . És megdöbbentem, mert amit [az evangéliumi beszámolókban] olvastam, az nem legenda, és nem naturalista képzelgés. Ez tudósítás. Első- és másodkézből származó beszámoló rendkívüli eseményekről . . . A tudósításnak egyedi íze van, és ez érezhető az evangéliumokon.”

Ehhez hasonló véleményen van E. M. Blaiklock az Auckland Egyetemről, aki a klasszikus művek professzora. Ezt mondta: „Történésznek tartom magam. A klasszikus műveket történelmi oldalról közelítem meg. Elmondhatom, hogy a Krisztus életének, halálának és feltámadásának bizonyítékai az ókori történelem legtöbb tényénél hitelesebbek.”

[Térkép/képek a 8., 9. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

FÖNÍCIA

GALILEA

Jordán folyó

JÚDEA

[Képek]

„A Krisztus életének, halálának és feltámadásának bizonyítékai az ókori történelem legtöbb tényénél hitelesebbek” (E. M. BLAIKLOCK PROFESSZOR).

[Forrásjelzés]

Térképek a háttérben: Based on a map copyrighted by Pictorial Archive (Near Eastern History) Est. and Survey of Israel.