Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

’Mentsd meg magadat és a hallgatóidat’!

’Mentsd meg magadat és a hallgatóidat’!

’Mentsd meg magadat és a hallgatóidat’!

„Legyen gondod önmagadra és a tanításra . . . ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is” (1TIMÓTHEUS 4:16, Újfordítású revideált Biblia).

1., 2. Mi indítja az igaz keresztényeket az életmentő munkájuk folytatására?

THAIFÖLD északi részén egy elszigetelt faluban egy házaspár a nemrég megszerzett nyelvtudását próbálgatja, az egyik hegyi törzs tagjaival beszélgetve. Mindketten Jehova Tanúi, és mostanában sajátították el a lao nyelvet, hogy megosszák Isten Királyságának a jó hírét a falubeliekkel.

2 „Nehéz leírni az örömünket és a megelégedettségünket, amely abból fakad, hogy itt munkálkodunk ezek között az érdekes emberek között — mondja el a férj. — Igazán úgy érezzük, hogy részünk van a Jelenések 14:6, 7 beteljesítésében, miközben örömüzenetet hirdetünk minden népnek és törzsnek és nyelvnek. Már csak kevés olyan terület maradt, ahová még nem jutott el a jó hír. Ez éppen egy ilyen terület. Szinte több bibliatanulmányozásunk van, mint amennyit el tudunk látni.” Ez a házaspár nyilvánvalóan abban reménykedik, hogy nemcsak magát menti meg, hanem a hallgatóit is. Mi, keresztények ugye mind ugyanebben reménykedünk?

„Legyen gondod önmagadra”

3. Mit kell tennünk először, hogy másokat megmenthessünk?

3 Minden keresztényre vonatkozik Pál apostol tanácsa, melyet Timótheusnak adott: „Legyen gondod önmagadra és a tanításra” (1Timótheus 4:16Úf). Igen, ahhoz, hogy segíthessünk másoknak elnyerni a megmentést, először magunkra kell, hogy gondunk legyen. Hogyan tehetjük ezt meg? Mindenekelőtt ébernek kell lennünk azt illetően, hogy milyen időkben élünk. Jézus egy összetett jelet adott meg, hogy a követői felismerjék, ha már beköszöntött „a dolgok rendszere befejezése”. De azt is mondta, hogy nem fogjuk pontosan tudni, mikor jön el a vég (Máté 24:3, 36NW). Hogyan hasson ránk ez a tény?

4. a) Hogyan gondolkodjunk a rendszerből hátralevő időről? b) Milyen gondolkodást kerüljünk?

4 Mindannyian feltehetjük magunknak a következő kérdéseket: „Arra használom fel az ebből a rendszerből hátralevő időt, hogy megmentsem magamat és a hallgatóimat? Vagy így gondolkodok: »Mivel nem tudjuk pontosan, mikor jön el a vég, nem is foglalkozom vele.«” Az utóbbi gondolkodásmód veszélyes. Homlokegyenest ellentétben áll Jézus buzdításával: „legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Máté 24:44). Most semmiképpen nem annak van itt az ideje, hogy lankadjon a Jehova szolgálata iránti lelkesedésünk, illetve hogy a világra tekintsünk biztonságért vagy megelégedésért (Lukács 21:34–36).

5. Milyen példát mutattak Jehova keresztény kor előtti tanúi?

5 Azzal is kifejezhetjük, hogy gondunk van önmagunkra, ha hűségesen kitartunk mint keresztények. Isten szolgái a múltban kitartottak, akár számíthattak azonnali szabadulásra, akár nem. Pál utalt olyan keresztény kor előtti tanúk példájára, mint Ábel, Énókh, Noé, Ábrahám és Sára, majd megjegyezte: „nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.” Nem adták meg magukat a kényelmes életre irányuló vágyaknak, és nem engedtek a környezetüktől jövő, erkölcstelenségre ösztönző nyomásnak sem. Ehelyett alig várták már „az ígéretek” beteljesedését (Zsidók 11:13; 12:1).

6. Hogyan érintette az első századi keresztények életmódját az, ahogyan a megmentésről gondolkodtak?

6 Az első századi keresztények is úgy tekintették magukat, mint akik „jövevények” ebben a világban (1Péter 2:11). Az igaz keresztények még azután sem hagyták abba a prédikálást, és nem tértek vissza a világias életmódhoz, hogy i. sz. 70-ben megmenekültek Jeruzsálem pusztulásakor. Tudták, hogy páratlan megmentés vár azokra, akik hűségesek maradnak. Már i. sz. 98-at írtak, amikor János apostol ezt írta: „a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17, 28).

7. Hogyan tartottak ki Jehova Tanúi a mi korunkban?

7 Jehova Tanúi a mi korunkban szintén állhatatosak voltak a keresztények munkájának végzésében, jóllehet ádáz üldözést kellett elviselniük. Vajon hiábavaló volt a kitartásuk? Biztos, hogy nem, mert Jézus erről biztosított minket: „aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben.” Ez akkor is igaz, ha a vég a régi rendszer vége lesz, és akkor is, ha az illető mostani életének a végét jelenti. A feltámadáskor Jehova megemlékezik majd minden hűséges szolgájáról, aki meghalt, és megjutalmazza őket (Máté 24:13NW; Zsidók 6:10).

8. Hogyan mutathatjuk ki, hogy értékeljük a múltban élt keresztények kitartását?

8 Emellett örülünk neki, hogy a múltban élt hűséges keresztények nemcsak a saját megmentésükkel törődtek. Mi, akik az ő fáradozásaiknak köszönhetően tanultunk Isten Királyságáról, feltétlenül hálásak vagyunk azért, hogy kitartottak Jézus következő megbízásának a teljesítésében: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket . . . , tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek” (Máté 28:19, 20). Amíg lehetőségünk van rá, úgy tudjuk kimutatni hálánkat, hogy olyanoknak prédikálunk, akik még nem hallották a jó hírt. A prédikálás azonban csak az első lépés a tanítványképzés felé.

’Legyen gondod a tanításra’

9. Hogyan segíthet a bizakodó gondolkodásmód a bibliatanulmányozások bevezetésében?

9 Megbízatásunk nemcsak a prédikálásra vonatkozik, hanem a tanításra is. Jézus utasítása szerint meg kell tanítanunk az embereket arra, hogy tartsák meg mindazt, amit ő parancsolt. Igaz, hogy egyes területeken úgy tűnik, kevesen szeretnének Jehováról tanulni. De ha borúlátóan gondolkodunk a területünkről, az akadályozhat a bibliatanulmányozások bevezetésére tett erőfeszítéseinkben. Yvette, aki olyan területen végez úttörőszolgálatot, amelyet némelyek terméketlennek neveztek, észrevette, hogy akik csupán látogatóba jöttek arra a vidékre, és nem voltak olyan borúlátóak, bibliatanulmányozásokat vezettek be. Yvette bizakodóbb szemléletmódot sajátított el, és ezután ő is talált olyanokat, akik szerették volna tanulmányozni a Bibliát.

10. Mi az alapvető szerepünk a Biblia tanítóiként?

10 Némelyik keresztény talán vonakodik az érdeklődőknek felajánlani a bibliatanulmányozást, mert nem érzi magát alkalmasnak a tanulmányozás vezetésére. Nem kérdéses, hogy különbözőek a képességeink. De ahhoz, hogy Isten Szavának sikeres tanítói legyünk, nem kell magas képzettség. A Biblia üzenete önmagában is erőt fejt ki, és Jézus azt mondta, hogy a juhszerű emberek felismerik az igazi Pásztor hangját, amikor meghallják. A mi feladatunk tehát csak annyi, hogy átadjuk a Jó Pásztor, Jézus üzenetét, méghozzá olyan világosan, amennyire csak tőlünk telik (János 10:4, 14).

11. Hogyan tudsz hatékonyabban segíteni a bibliatanulmányozónak?

11 Hogyan tudod hatékonyabban átadni Jézus üzenetét? Először is ismerkedj meg a Biblia mondanivalójával a megvizsgálandó témáról. Neked magadnak is értened kell a gondolatot, csak utána tudod másoknak megtanítani. Ezenkívül próbálj meg méltóságteljes, de barátságos légkört fenntartani a tanulmányozás alatt. A tanulmányozók — az egészen fiatalokat is beleértve — jobban tanulnak, ha felszabadultak, a tanítójuk pedig tiszteletet és kedvességet tanúsít irántuk (Példabeszédek 16:21).

12. Hogyan győződhetsz meg róla, hogy a tanulmányozó érti-e, amit tanítasz neki?

12 Ha tanítasz valakit, biztosan nem szeretnéd pusztán úgy feltárni a tényeket, hogy a tanulmányozó aztán gépiesen megismételje őket. Segíts neki megérteni, amit tanul. A műveltsége, élettapasztalata és bibliaismerete befolyásolja, hogy mennyire képes megérteni, amit mondasz. Ezért megkérdezhetnéd magadtól: „Felfogja a tanulmányozási anyagban említett írásszövegek értelmét?” Szóra bírhatod, ha olyan kérdéseket teszel fel, amelyekre nem lehet egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni, hanem meg kell magyarázni a választ (Lukács 9:18–20). Másrészt vannak olyan tanulmányozók, akik nem mernek kérdéseket feltenni a tanítójuknak. Ezért talán úgy haladnak tovább, hogy nem értik pontosan, amit tanulnak. Buzdítsd arra a tanulmányozót, hogy tegyen fel kérdéseket, és szóljon, ha valamit nem ért teljesen (Márk 4:10; 9:32, 33).

13. Hogyan segíthetsz a tanulmányozónak tanítóvá válni?

13 A bibliatanulmányozások vezetésének egyik fontos célja, hogy segítsünk a tanulmányozónak tanítóvá válni (Galátzia 6:6). Erre törekedve a tanultak ismétléseként megkérhetnéd a tanulmányozót, hogy magyarázzon el neked valamit egyszerű szavakkal, mintha olyan valakinek magyarázná, aki először hallja. Később, amikor alkalmassá válik a szolgálatban való részvételre, meghívhatod, hogy menjen veled a szántóföldre. Valószínűleg nyugodtabb lesz, ha veled együtt munkálkodhat, és a tapasztalat növelni fogja az önbizalmát, míg végül egyedül is kész lesz elmenni a szolgálatba.

Segíts a tanulmányozónak Jehova barátjává válni

14. Mint tanítónak, mi a fő célod, és mi fog segíteni célod megvalósításában?

14 Minden keresztény tanító fő célja az, hogy segítsen a tanulmányozónak elnyerni Jehova barátságát. Ezt nemcsak a szavaiddal valósíthatod meg, hanem a példáddal is. A példa útján történő tanítás nagy hatással van a tanulmányozók szívére. A tettek valóban hangosabban beszélnek a szavaknál, különösen akkor, amikor erkölcsi értékeket szeretnénk elültetni a tanulmányozóban, vagy buzgóságra akarjuk őt ösztönözni. Ha azt látja, hogy szavaid és tetteid a Jehovával ápolt jó kapcsolatból fakadnak, még erősebb ösztönzést érezhet arra, hogy ő maga is ilyen kapcsolatot ápoljon vele.

15. a) Miért fontos, hogy a tanulmányozó helyes indítékot fejlesszen ki Jehova szolgálata iránt? b) Hogyan segíthetsz a tanulmányozónak, hogy továbbra is előrehaladjon szellemileg?

15 Nyilván azt szeretnéd, hogy a tanulmányozó ne csupán azért szolgálja Jehovát, mert nem akar meghalni Armageddonkor, hanem mert szereti őt. Miközben segítesz neki ilyen tiszta indítékot kifejleszteni, tűzálló anyagokkal építkezel, amelyek megmaradnak a hitpróbák alatt (1Korinthus 3:10–15). Ha helytelen az indítéka, például túlzottan vágyik arra, hogy téged vagy bárki mást utolérjen, az nem fogja neki megadni sem az ahhoz szükséges erőt, hogy ellenálljon a nem keresztényi befolyásnak, sem a bátorságot, hogy azt tegye, ami helyes. Ne felejtsd el, hogy nem leszel örökké a tanítója. Amíg van rá lehetőséged, buzdíthatod, hogy húzódjon egyre közelebb Jehovához úgy, hogy naponta olvassa Isten Szavát, és elgondolkodik rajta. Így akkor is magába fogja szívni „az egészséges szavak mintáját” a Bibliából és a Biblián alapuló kiadványokból, amikor már rég befejezted vele a tanulmányozást (2Timótheus 1:13NW).

16. Hogyan taníthatod meg a tanulmányozót szívből imádkozni?

16 Úgy is segíthetsz a tanulmányozónak közelebb kerülni Jehovához, hogy megtanítod őt szívből imádkozni. Hogyan teheted ezt meg? Esetleg felhívhatod a figyelmét Jézus mintaimájára és a Bibliában feljegyzett számos, szívből jövő imára, például a zsoltárokban szereplőkre (17., 86. és 143. zsoltár; Máté 6:9, 10). Amikor pedig a tanulmányozó hallja, hogyan imádkozol a tanulmányozás elején és végén, felismeri a Jehova iránti érzéseidet. Imáidnak ezért mindig őszinteséget, nyíltságot, valamint szellemi és érzelmi kiegyensúlyozottságot kell tükrözniük.

Dolgozz gyermekeid megmentésén!

17. Hogyan segíthetnek a szülők gyermekeiknek a megmentéshez vezető úton maradni?

17 Természetesen a családtagjaink is beletartoznak azok körébe, akiket szeretnénk megmenteni. A keresztény szülők gyermekei közül sokan komolyak és „erősek . . . a hitben”. De vannak olyanok is, akiknek a szívében nem vert mélyen gyökeret az igazság (1Péter 5:9; Efézus 3:17, 18; Kolossé 2:7). E fiatalok közül sokan elhagyják a keresztényi életutat, amikor közelednek a felnőttkorhoz, illetve amikor felnőtté válnak. Ha szülő vagy, mit tehetsz, hogy csökkentsd ennek a valószínűségét? Először is, törekedhetsz rá, hogy egészséges légkört teremts a családban. A jó családi élet képezi az alapját a hatalom megfelelő tiszteletének, a helyes értékek megbecsülésének és a másokkal ápolt jó kapcsolatoknak (Zsidók 12:9). Így a családtagok közötti szoros kötelékek jó talajul szolgálhatnak, amelyben egyre szorosabbá válhat a gyermek Jehovával ápolt barátsága (Zsoltárok 22:11). Az erős családok együtt tevékenykednek, egységként — még akkor is, ha a szülőknek olyan időt kell erre áldozniuk, amelyet személyes haszonszerzésre is fordíthatnának. Így a példáddal megtaníthatod gyermekeidnek, hogy helyes döntéseket hozzanak az életben. Szülők, a gyermekeiteknek leginkább nem anyagi javakra van szükségük, hanem rátok: az időtökre, energiátokra és szeretetetekre. Megadjátok ezeket a gyermekeiteknek?

18. Milyenfajta kérdések megválaszolásában segítsenek a szülők a gyermekeiknek?

18 A keresztény szülők soha ne feltételezzék, hogy a gyermekeik is magától értetődően keresztények lesznek. Daniel, aki vén és öt gyermek apja, megjegyzi: „A szülőknek időt kell szánniuk arra, hogy segítsenek eloszlatni gyermekeik kételyeit, melyekkel mindenképpen szembekerülnek az iskolában és más helyeken. Türelmesen segíteniük kell gyermekeiknek, hogy megtalálják a válaszokat az effajta kérdésekre: »Valóban a vég idején élünk? Biztos, hogy csak egy igaz vallás van? Miért van az, hogy egy látszólag aranyos osztálytársam nem számít jó társaságnak? Mindig helytelen a házasság előtti nemi élet?«” Szülők, számíthattok rá, hogy Jehova megáldja fáradozásaitokat, hiszen őt is érdekli a gyermekeitek jóléte.

19. Miért az a legjobb, ha maguk a szülők tanulmányoznak a gyermekeikkel?

19 Vannak szülők, akik alkalmatlannak érzik magukat arra, hogy a gyermekeikkel tanulmányozzanak. Pedig nem kell így éreznetek, mert senki sincs nálatok jobb helyzetben ahhoz, hogy oktassa a gyermekeiteket (Efézus 6:4). Ha tanulmányoztok gyermekeitekkel, közvetlenül tőlük tudhatjátok meg, mi van a szívükben és az elméjükben. Őszintén fejezik ki magukat vagy gépiesen? Hisznek is abban, amit tanulnak? Valóságos nekik Jehova? Ezekre és más, életbevágóan fontos kérdésekre csak akkor kaphattok választ, ha ti magatok tanulmányoztok gyermekeitekkel (2Timótheus 1:5).

20. Hogyan tehetik élvezetessé és hasznossá a szülők a családi tanulmányozást?

20 Mit tehettek azért, hogy a családi tanulmányozásotok mindig rendszeres maradjon? Joseph, aki vén és egy kisfiú meg egy kislány apja, ezt mondja: „Mint minden bibliatanulmányozásnak, a családi tanulmányozásnak is élvezetesnek kell lennie, olyan alkalomnak, amelyet már mindenki vár. Ezt mi csak úgy tudjuk elérni a családunkban, ha nem vagyunk túl merevek a tanulmányozás időtartamát tekintve. Lehet, hogy egy óráig tart a tanulmányozásunk, de ha alkalomadtán csak tíz percünk van, akkor is tanulmányozunk. A tanulmányozásunk többek között azért a hét csúcspontja a gyerekeknek, mert el szoktunk játszani egy-egy jelenetet Az én könyvem bibliai történetekről * című könyvből. Sokkal fontosabb, hogy hatással legyenek rájuk a tanultak, és ennek köszönhetően megértsék az anyagot, mint az, hogy hány bekezdést veszünk át.”

21. Mikor taníthatják a szülők a gyermekeiket?

21 Gyermekeitek tanítása természetesen nem merül ki a kötött formájú tanulmányozási alkalmakban (5Mózes 6:5–7). A cikk elején említett thaiföldön élő Tanú ezt meséli: „Élénken emlékszem, hogy papa mindig magával vitt a prédikálómunkába. Biciklivel mentünk el a gyülekezetünk területének távol eső részeire. Kétségtelenül a szüleink jó példája segített nekünk a teljes idejű szolgálatot választani, és az, hogy ők minden körülmények között tanítottak minket. A tanulságok bizony belénk ivódtak. Még mindig a szántóföld távol eső részein munkálkodom!”

22. Mi lesz az eredménye, ha ’gondod van önmagadra és a tanításra’?

22 Nemsokára, éppen a megfelelő időben felvirrad az a nap, amikor Jézus eljön, hogy végrehajtsa Isten ítéletét ezen a rendszeren. Ez a nagy horderejű esemény később az egyetemes történelem részévé válik, Jehova hűséges szolgái viszont továbbra is szolgálni fogják őt az örök megmentés kilátásával. Az a reménységed, hogy közöttük leszel, a gyermekeiddel és a bibliatanulmányozóiddal együtt? Akkor ne felejtsd el: „Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is” (1Timótheus 4:16Úf).

[Lábjegyzet]

^ 20. bek. Jehova Tanúi kiadványa.

Meg tudod magyarázni?

• Hogyan gondolkodjunk, mivel nem tudjuk Isten ítéletének pontos idejét?

• Többek között hogyan ’lehet gondunk a tanításra’?

• Hogyan segíthetsz egy tanulmányozónak Jehova barátjává válni?

• Miért fontos, hogy a szülők időt szánjanak gyermekeik tanítására?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 15. oldalon]

A méltóságteljes, de barátságos légkör elősegíti a tanulást

[Kép a 18. oldalon]

A bibliai történetek eljátszása — például amikor Salamon ítél a két szajha ügyében — élvezetesebbé teszi a családi tanulmányozást