Zene, mely tetszik Istennek

Azt mondják, a zene „minden művészet közül a legrégibb és a legtermészetesebb”. A nyelvhez hasonlóan olyan rendkívüli ajándék, amely megkülönbözteti az embert az állatoktól. A zene érzéseket ébreszt. Kellemes lehet a fülünknek, és lefoglalhatja a gondolatainkat. Mindenekfölött Isten tetszésére lehet.

A BIBLIA elmondása alapján az izraelitáknak mint népnek jó volt a zenei érzékük. Az Unger’s Bible Dictionary megjegyzi, hogy a zene „kiemelkedő művészeti ág volt az ókori, bibliai időkben”. A mindennapi élet részeként az énekhangra írt és a hangszeres zene egyaránt jellemző volt az imádatukra. Leginkább azonban az emberi hang jutott szerephez.

Dávid király a léviták közül megbízottakat jelölt ki „az éneklés vezetésére” a sátortemplomnál, mielőtt felavatták a templomot, amelyet a fia, Salamon építtetett (1Krónika 6:16, 17, Újfordítású revideált Biblia [6:31, 32]). Amikor a Jehova jelenlétét ábrázoló szövetségláda Jeruzsálembe érkezett, Dávid megszervezte, hogy a léviták közül néhányan „hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat”. Dicsérő éneküket „lantokkal és cziterákkal . . . czimbalmokkal” kísérték, és ’kürtöltek’. Ezek a férfiak „nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló” (1Krónika 16:4–6, 41; 25:1).

Az „örökkévaló az ő [Jehova] kegyelme” refrén sokszor előfordul a Zsoltárok könyvében, abban a bibliai könyvben, amely leginkább kötődik a zenéhez. A 136. zsoltárban például mind a 26 versnek ez a mondat alkotja a második felét. „Rövidsége miatt alkalmas arra, hogy a nép kimondja — jegyzi meg egy bibliatudós. — Aki csak hallotta, meg tudta jegyezni.”

A zsoltárfeliratok arra utalnak, hogy széles körben használtak hangszereket.  A 150. zsoltár megemlíti a kürtöt, hárfát, dobot, fuvolát, cimbalmot és a hegedűt. De a felhívás elsősorban az emberi hanghoz szól. A 6. vers így buzdít: „Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!”

Mivel a zene az érzéseinket fejezi ki, a bibliai időkben a komor gondolatok gyászénekeket és monoton dalokat ihlettek. Ez a fajta éneklés azonban csak kis részét alkotta Izráel zenei repertoárjának. „Csak a gyászénekekben vagy a siralmakban élvezett előnyt a monoton éneklés a zene dallamával, illetve a puszta beszéd hanglejtésével és hangsúlyozásával szemben” — állapítja meg az Insight on the Scriptures * című bibliai enciklopédia.

Jézus és a hűséges apostolai dicséreteket énekeltek Jehovának a Jézus halála előtti éjszakán, minden bizonnyal a Hallel-zsoltárok szavait énekelve (Zsoltárok 113—118). Mennyire megerősíthette ez Jézus tanítványait, hogy szembe tudjanak nézni Mesterük elvesztésével! Sőt, egész biztosan megerősödött az elhatározásuk, hogy hűséges szolgái maradnak a világegyetem Legfőbb Szuverénjének, Jehovának, amikor ötször elénekelték a refrént: „mert örökkévaló az ő kegyelme!” (Zsoltárok 118:1–4, 29).

Az Efézusban és Kolosséban élő korai keresztények „zsoltárokat és [Istennek szóló] dícséreteket” (szó szerint ’himnuszokat’) énekeltek. Ezenkívül magukban „lelki énekeket” is énekeltek (Efézus 5:19; Kolossé 3:16). Énekükkel is, és beszédükkel is jól használták szájukat a dicséret kifejezésére. Hát nem azt mondta Jézus, hogy „a szívnek teljességéből szól a száj”? (Máté 12:34).

Istennek nem tetsző zene

Nem minden zene tetszett Istennek, amelyet a Biblia megemlít. Vizsgáljuk meg azt az esetet, amely a Sínai-hegynél történt, amikor Mózes megkapta a Törvényt, beleértve a Tízparancsolatot is. Mit hallott Mózes, amikor jött lefelé a hegyről? „Nem diadalmasoknak, sem meggyőzetteknek kiáltását”, hanem „éneklés hangját”. Ez a zene a bálványimádással volt kapcsolatos, olyan szokással, amely Isten nemtetszését váltotta ki, és odavezetett, hogy a zenélők közül körülbelül háromezren meghaltak (2Mózes 32:18, 25–28).

Az emberek mindenféle zenét tudnak szerezni, eljátszani és élvezni, de ebből nem következik, hogy Istennek is tetszik minden zene. Miért nem? A keresztény Pál apostol megmagyarázza: „mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róma 3:23). A zeneművekben gyakran jelennek meg témaként pogány termékenységi szertartások, az emberi lélek halhatatlanságáról szóló tantétel és Máriának mint „Isten anyjának” a tisztelete. Ezek a hitnézetek és szokások azonban gyalázatba keverik az igazság Istenét, mert ellentétben állnak azzal, amit ő feltárt ihletett Szavában, a Bibliában (5Mózes 18:10–12; Ezékiel 18:4; Lukács 1:35, 38).

Bölcsen válasszunk zenét!

Zavarba ejtően sokféle zene közül válogathatunk. A CD-lemezek borítóit úgy tervezik meg, hogy a vásárlók mindenféle zenei felvétel megvásárlására késztetést érezzenek. De ha Isten egyik imádója szeretne tetszeni Istennek, akkor óvatos lesz, és bölcsen fog választani, hogy elkerülje az olyan, énekhangra írt vagy hangszeres zenét, amelyet hamis vallásos hitnézetek ihlettek, illetve amely az erkölcstelenséget és a démonizmust hangsúlyozza.

Albert, aki valamikor keresztény misszionáriusként szolgált Afrikában, elismeri, hogy ott nem sok lehetősége volt zongorázni. Viszont többször is meghallgatta azt a néhány lemezfelvételt, amelyet magával vitt. Albert visszatért hazájába, és most körzetfelvigyázóként sorra látogatja a keresztény gyülekezeteket. Korlátozott az idő, amelyet zenehallgatással tud tölteni. „Beethoven a kedvenc zeneszerzőm — mondja. — Az évek során összegyűjtöttem a szimfóniáinak, versenyműveinek, szonátáinak és kvartettjeinek a felvételeit.” Nagyon szereti ezeket hallgatni. Természetesen mindenkinek megvan a maga zenei ízlése, de keresztényekként gondolunk Pál tanácsára: „akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek” (1Korinthus 10:31).

 A zene és az önátadás

Susie első szerelme a zene volt. „Hatéves koromban kezdtem zongorázni, tízévesen hegedülni, majd végül tizenkét évesen hárfázni” — magyarázza. Susie később Londonban, Angliában a Royal College of Music-ban tanult hárfázni. Négy évig egy híres spanyol hárfaművész tanítványa volt, majd egy évig járt a Paris Conservatoire-ba, és kitüntetéssel járó egyetemi fokozatot szerzett zenéből, valamint hárfaművészi és zongoratanári diplomát.

Susie kapcsolatba került Jehova Tanúi egyik londoni gyülekezetével. Itt azt tapasztalta, hogy a Tanúk igazi érdeklődést és szeretetet tanúsítanak egymás iránt. Egyre jobban megszerette Jehovát, és a szolgálata iránti buzgósága arra indította, hogy igyekezzen minél többféle módon szolgálni őt. Ezért átadta magát neki, és megkeresztelkedett. „Mivel a hivatásos zenész élete megköveteli, hogy az ember átadja magát a munkájának, így az önátadás nem volt ismeretlen fogalom számomra” — mondja Susie. Ahogy Jézus utasításainak engedelmeskedve kezdett részt venni az Isten Királyságáról szóló jó hír prédikálásának keresztényi szolgálatában, kevesebb ideje lett arra, hogy hangversenyeken szerepeljen (Máté 24:14; Márk 13:10).

Hogy érzi magát most, hogy már csak kevés ideje van zenélni? „Néha kicsit zavar, hogy nincs több időm gyakorolni — ismeri el —, de azért még mindig játszom a hangszereimen, és örülök a zenének. A zene ajándék Jehovától. Most még jobban élvezem, mert Isten szolgálatát tettem első helyre az életemben” (Máté 6:33).

Istent dicsérő zene

Albert és Susie Jehovának közel hatmillió más Tanújával együtt rendszeresen dicséri Jehova Istent zenével. 234 országban, a Királyság-termekben tartott keresztény összejöveteleket — ahol lehet —, azzal kezdik meg és fejezik be, hogy énekeket énekelnek Jehovának. Dúr és moll hangnemben írt gyönyörű dallamokkal és Biblián alapuló dalszövegekkel dicsérik Jehova Istent.

Minden jelenlevő lelkesedéssel zengi, hogy Jehova gondviselő Isten (44. ének). Dicsérő éneket énekelnek Jehovának (190. ének). Énekeikben elismerik, milyen örömökkel és felelősségekkel jár az, ha a keresztény testvériséghez tartozunk, valamint a keresztényi élet és tulajdonságok. Örömükhöz hozzájárul az is, hogy az ázsiai, ausztráliai, európai, észak- és dél-amerikai Tanúk különféle zenei stílusoknak adtak helyet, amikor a dallamokat írták. *

„Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét.” Így kezdődik az a nagyszerű és fenséges himnusz, amelyet a zsoltáríró napjaiban fogalmaztak meg. „Hirdessétek napról-napra az ő szabadítását. Beszéljétek a népek között az ő dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait” (Zsoltárok 96:1–3). Ezt teszik Jehova Tanúi a te környékeden is, és meghívnak, hogy csatlakozz hozzájuk ebben a dicsérő énekben. Szívesen látnak a Királyság-termükben, ahol megtanulhatod olyan zenével dicsérni Jehovát, amely tetszik neki.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 28. oldalon]

Dicséretet énekelnek Jehovának