Hiszel abban, amit nem látsz?

AMIKOR valaki azt mondja, hogy „hiszem, ha látom”, nem gondolja szó szerint, amit mond. Tulajdonképpen mindannyian hiszünk olyan dolgokban, amelyeket nem látunk.

Az iskolában például biztosan végeztél kísérletet a mágneses tér létezésének bizonyítására. Ez a kísérlet a következőből áll: Szórj vasreszeléket egy papírlapra, azután helyezd a lapot egy mágnes fölé. Ha ide-oda mozgatod a lapot, akkor mintha varázslat történne: a vasreszelék a mágnes pólusai köré csoportosul, és felveszi a mágneses tér alakját. Ha te is kipróbáltad ezt, vajon láthattad magát a mágneses teret? Nem, viszont egyértelműen láthattad a  hatását, melyet a vasreszelékre kifejtett, és ez meggyőzött arról, hogy létezik a mágnesesség.

Vannak más dolgok is, melyeket kérdés nélkül elhiszünk, annak ellenére, hogy nem látjuk. Például amikor egy szép festményt látunk, vagy megcsodálunk egy gyönyörű szobrot, semmiképpen sem kételkedünk a festő vagy a szobrász létezésében. És amikor egy vízesést csodálunk meg vagy egy naplementében gyönyörködünk, vajon nem kellene indíttatást éreznünk arra, hogy legalább elgondolkodjunk annak lehetőségén, hogy ezek egy nagy Művész vagy Szobrász alkotásai?

Amiért egyesek nem hisznek

Ironikus módon néhányan pont amiatt nem hisznek Istenben, amit a templomban tanultak. Így volt ez egy norvég férfi esetében is, akinek azt tanították, hogy Isten a gonoszokat egy tüzes pokolban égeti. A férfi egyszerűen képtelen volt megérteni, miféle Isten lenne képes arra, hogy így kínozza az embereket. Ezért ateista lett.

Később azonban beleegyezett abba, hogy megvizsgálja a Bibliát Jehova Tanúi segítségével. Megdöbbent, amikor megtudta, hogy a Biblia nem tanítja a gonoszok tüzes pokolban való kínzását. A Biblia a halált az alváshoz hasonlítja. A sírban az emberek nem éreznek fájdalmat, egyáltalán semmit sem tudnak (Prédikátor 9:7, 12). Ez a férfi azt is megtudta, hogy azok az emberek, akiket Isten megrögzött gonoszoknak ítél, örökre a sírban maradnak (Máté 12:31, 32). A többi halott viszont az Istennek megfelelő időben fel fog támadni, azzal a kilátással, hogy örökké tartó életet nyerhet paradicsomi körülmények között (János 5:28, 29; 17:3). Ez az érvelés teljesen érthető volt számára. Összhangban volt a Bibliának azzal a kijelentésével, hogy „Isten szeretet” (1János 4:8). Ez a tiszta szívű férfi tovább tanulmányozta Isten Szavát, és idővel megszerette a Biblia Istenét.

Mások a bajok és az igazságtalanság miatt vetik el egy szerető Teremtő létezését. Egyetértenek azzal a svéd férfival, aki egyszer az égre mutatott, és ezt kérdezte: „Hogyan lehetne egy mindenható, végtelenül jóságos Isten ott fönn, ha oly nagy a romlottság és a gonoszság itt lenn?” Mivel senki sem tudott válaszolni kérdésére, ő is ateista lett. Később elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival. Megtudta, hogy Isten Szava kielégítő választ ad  az ősrégi kérdésre: „Miért engedi meg Isten a gonoszságot?” *

Ez a tiszta szívű ember megtudta, hogy a gonoszság létezése önmagában nem bizonyítja azt, hogy nem létezik Isten. Vegyünk egy példát: Valaki készít egy kést, hogy húst vágjanak vele. Jön egy vásárló, megveszi a kést, de nem azért, hogy húst szeleteljen, hanem hogy gyilkosságot kövessen el. Az a tény, hogy a kést rossz célra használták, semmiképpen sem annak bizonyítéka, hogy a készítője nem létezik. Ehhez hasonlóan az a tény, hogy a földet nem az eredeti rendeltetésének megfelelően használják, még nem jelenti azt, hogy nincs Teremtője.

A Biblia azt tanítja, hogy Isten művei tökéletesek. Ő „nem csalárd; igaz és egyenes” (5Mózes 32:4). Isten jó ajándékokat ad az embereknek, de ők néhány ajándékot rossz célra használnak, és ezzel kimondhatatlan szenvedést okoznak (Jakab 1:17). Isten azonban véget fog vetni a szenvedésnek. És miután ezt megteszi, „a szelidek . . . öröklik a földet . . . , és mindvégig rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:11, 29).

A fentebb említett svéd férfit mélyen megindította, amikor látta embertársai szenvedését. Valójában másokkal való gyengéd törődése megerősíti Isten létezését. Hogyan?

A legtöbb ember számára az istenhit helyett az egyetlen lehetőség az evolúcióba vetett hit. Az evolucionizmus tanítása a „legalkalmasabb megmaradása” — vagyis az emberek, és az állatok is a túlélésért versengnek. A legalkalmasabb életben marad, a leggyengébb meghal. Azt mondják, ez a dolgok természetes rendje. De ha valóban „természetes”, hogy a gyengébb meghal, hogy átadja helyét az erősebbnek, akkor mivel magyarázhatjuk azt a tényt, hogy — miként ez a svéd férfi — az erős emberek közül sokan mélyen megrendülnek embertársaik szenvedése láttán?

Isten megismerése

Istent nem láthatjuk, mivel nincs emberi alakja. Isten azonban azt akarja, hogy megismerjük őt. Ennek egyik módja, ha megfigyeljük rendkívüli alkotásait — a teremtés „festményeit” és „szobrait”. A Róma 1:20-ban a Biblia kijelenti: „a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik.” Igen, mint ahogyan egy festmény vagy szobor tanulmányozása segíthet, hogy jobban megismerjük a művész egyéniségét, úgy ha elmélkedünk Isten lenyűgöző alkotásain, az segíthet nekünk, hogy jobban megismerjük őt.

Persze pusztán Isten teremtésműveit vizsgálva nem kapunk választ az élet valamennyi nyugtalanító kérdésére. Az ilyen kérdésekre úgy találhatjuk meg a választ, ha kutatjuk Isten Szavát, a Bibliát. A fentebb említett két férfi elfogulatlanul olvasta a Bibliát, és így arra a következtetésre jutottak, hogy Isten létezik és törődik velünk.

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzése a 28. oldalon]

J. Hester and P. Scowen (AZ State Univ.), NASA