Megmenekülés a Robinson  Crusoe-szigeten

A SZÁRAZFÖLDTŐL, Chilétől mintegy 640 kilométerre található Robinson Crusoe-sziget * egyike annak a három szigetnek, melyek együttesen a csendes-óceáni Juan Fernández-szigeteket alkotják. A 93 négyzetkilométeres sziget a nevét az angol író, Daniel Defoe híres XVIII. századi regényéről, a Robinsonról kapta. A regény nagyvonalakban a skót Alexander Selkirk kalandjain alapul, aki majdnem négy évig egyedül élt a szigeten.

A szigeten egy fából készült táblán többek között ez áll: „Ezen a helyen figyelte nap mint nap a skót tengerész, Alexander Selkirk aggódva a horizontot, várva a mentőcsónakra, hogy megszabadítsa őt magányából.” Selkirköt végül megmentették és hazavitték — haza egy olyan világba, ahol már nem volt elégedett többé az élettel azután, hogy otthagyta kis paradicsomát. Később állítólag ezt mondta: „Ó, drága szigetem! Bárcsak soha ne hagytalak volna el!”

Az idő múltával a sziget fegyenctelep lett, és olyanok éltek itt, akik „hitbeli bűnt követtek el” a katolikus egyház ellen. Hogy megváltozott az a paradicsomi világ, amelyben egykor Selkirk élt! A sziget mai lakói viszont olyan békében élhetnek, amely sok helyen ismeretlen a világban. A nyugodt életstílus miatt — amely sok szigetlakó kultúrájában megszokott — szinte bárkivel könnyű beszélgetésbe elegyedni.

Hivatalos adatok szerint a Robinson Crusoe-sziget népessége hozzávetőlegesen 500 fő, de az év nagy részében csak mintegy 400 ember él a szigeten. Ennek egyik oka az, hogy néhány családanya a gyermekeivel a szárazföldön, Chilében él a tanév ideje alatt, és csak a szünidőben térnek vissza a szigetre, hogy a családjukkal legyenek.

Bár a Robinson Crusoe-szigeten gyönyörű, parkszerű környezetben élnek az emberek, néhány szigetlakó szellemi értelemben mégis szükséget szenved, és válaszokat keres. Vannak, akik szellemi megmentésre várnak.

Szellemi megmentő munka

Ez a szellemi megmentő munka 1979 körül kezdődött el. Akkoriban költözött a szigetre egy hölgy, aki tanulmányozta a Bibliát Jehova Tanúival a chilei Santiagóban, és a szigeten kezdte tanítani másoknak, amit ő megtanult. Valamivel később egy gyülekezeti vén a munkája miatt a szigetre látogatott, és meglepődve látta, hogy már egy kis csoport tanulmányozza a Bibliát annak a hölgynek a segítségével, és szellemileg haladnak előre. Amikor a vén újra ellátogatott a szigetre három hónappal később, ez a hittársaitól elszigetelten élő bibliaoktató és két tanulmányozója már készen állt a keresztelkedésre,  így hát a vén megkeresztelte őket. Később az újonnan megkeresztelt keresztények egyike férjhez ment, és a férjével együtt folytatták azok felkutatását, akik szellemi megmenekülésre vágytak. Férje élen járt abban, hogy egy szerény Királyság-termet építsenek, és a szigeten élő kis csoport a mai napig ezt a termet használja. Idővel ez a házaspár anyagi okokból elköltözött a Robinson Crusoe-szigetről Chile középső részére, és azóta is az egyik ottani gyülekezetben szolgálják tevékenyen Jehovát.

Lassanként a szigeten lévő kis csoport növekedni kezdett, amint másokat is kimentettek a hamis vallásból. De mivel a tanulmányozóknak középiskolai tanulmányaik miatt a szárazföldre kellett költözniük, a csoportból csak két megkeresztelt testvérnő és egy fiatal lány maradt. A szünidőben, amikor néhány családanya visszatér a szigetre, a csoport létszáma némiképp megnő. Ilyenkor szinte új erőre kap az a három, hittestvéreitől elszigetelten élő keresztény, aki egész évben ott él. Ezeknek a testvérnőknek a kemény munkája meghozta a gyümölcsét, és Jehova Tanúit jól ismerik a Robinson Crusoe-szigeten. Bár néhány szigetlakó ellenséges a munkájukkal szemben, és megpróbál másokra is nyomást gyakorolni, hogy ne fogadják el a Királyság-üzenetet, azonban a tiszta szívekben kihajt a Biblia igazságának magva.

Azok megerősítése, akik már megmenekültek

Minden évben ellátogat a szigetre egy utazófelvigyázó. Vajon milyen lehet meglátogatni egy maroknyi Tanú-csoportot, egy ilyen távoli szigeten? Az egyik körzetfelvigyázó a következőképpen írta le a Robinson Crusoe-szigetre tett első látogatását:

„Ez egy álomutazás volt. Reggel hét órakor indultunk autóval Valparaísóból a santiagói Cerrillos repülőtérre, ahonnan egy kis hétszemélyes géppel utaztunk tovább. Két és háromnegyed óra múlva megláttunk a távolban egy felhők fölé nyúló hegycsúcsot. Ahogy közelebb értünk, elénk tárult a sziget látképe: lenyűgöző sziklatömb az óceán közepén. Olyan volt, mintha úszna a hatalmas vizen, miként egy eltévedt hajó.

 Miután földet értünk, csónakkal jutottunk el a faluba. A tengerből itt-ott kiemelkedő sziklák, melyek kis szigetekhez hasonlítottak, a Juan Fernández-i fókák pihenőhelyei voltak. Ezek a fókák védettek, mivel a számuk jócskán megcsappant. Hirtelen valami elrepült a csónak mellett, majd váratlanul újra eltűnt a tengerben. Repülőhal volt, amelynek redős úszói olyanok, mint a szárnyak. Úgy tűnt, élvezi, hogy kiugrálhat a vízből, és rovarokra vadászhat. Persze időnként ő maga lesz az áldozat: az ugrásai felkeltik más ragadozók figyelmét, amelyek alig várják, hogy elkaphassák, amint visszaesik a vízbe.

Végül megérkeztünk a San Juan Bautista (Keresztelő Szent János) nevű faluba. Jó néhány szigetlakó volt a kikötőben, voltak, akik a látogatóikat várták, mások meg csak kíváncsiságból álldogáltak ott, figyelve, vajon kik jöhetnek a szigetre. Teljesen lenyűgözött az elénk táruló kép: egy fenséges, csipkézett hegy, az El Yunque (Üllő), melyet mintha sötétzöld bársony borítana, a háttérben pedig a tiszta, kék ég, fehér felhőkkel szegélyezve.

Egyszer csak észrevettük, hogy a kikötőben néhány keresztény testvérnőnk vár minket a gyermekeivel. Szünidő lévén a csoport a szokottnál nagyobb volt. Szeretettel üdvözöltük egymást, majd elvezettek minket egy kedves kis kunyhóba, amely az otthonunk volt azon a héten.

Igazán különleges hetet töltöttünk ott. Tudtuk, milyen gyorsan el fog telni az a hét, ezért nagyon jól ki kellett használnunk az időt. Még aznap, rögtön ebéd után meglátogattunk egy bibliatanulmányozót, aki arra készült, hogy hamarosan szellemi testvérnőnk legyen, és ezáltal részesévé váljon Isten szellemi paradicsomának. Sugárzott az örömtől, de közben egy kicsit ideges is volt, hiszen a régóta várt keresztelkedés napja egyre közeledett. Áttekintettünk vele néhány fontos pontot, hogy a jó hír hírnöke lehessen. Másnap először vett részt a prédikálómunkában. A harmadik nap elkezdtük megbeszélni vele, milyen követelményeknek kell megfelelnie a keresztelkedéshez. Mielőtt a hét véget ért, megkeresztelkedett.

Azon a héten elég sokan látogatták a gyülekezeti összejöveteleket, a csoport létszáma elérte a 14 főt. Minden napra megszerveztük a szántóföldi szolgálatot, újralátogatásokat, bibliatanulmányozásokat és a pásztori látogatásokat. Micsoda bátorítás volt ez azoknak a testvérnőknek, akik egész évben egyedül végzik szolgálatukat!”

A szigeten élő férfiak lassabban reagálnak az igazságra, talán mert sokat kell dolgozniuk. A főfoglalkozás a szigeten a homárhalászat, amely odaadást követel. Mások talán az előítéletük miatt reagálnak kedvezőtlenül. De reméljük, hogy a jövőben több szigetlakó elfogadja még az igazságot, férfiak és nők egyaránt.

Mostanáig tíz embert mentettek meg ezen a szigeten, azáltal hogy megismertették velük az igazságot és Jehova Isten szándékait. Azóta közülük néhányan különböző okokból elhagyták a szigetet. De akár ott maradnak, akár nem, szellemi megmenekülésük sokkal nagyobb jelentőségű, mint annak idején Alexander Selkirk megmentése volt. Ezek az emberek most szellemi paradicsomnak örvendhetnek, bárhol éljenek is. Azok a testvérnők, akik most is a szigeten élnek a gyermekeikkel, élvezhetik a parkszerű környezetet, de ami ennél sokkal fontosabb: kilátásuk lehet arra, hogy akkor is élhetnek majd, amikor az egész föld igazi paradicsom lesz, a szó legteljesebb értelmében.

A megmentő munka tovább folyik

Földrajzi értelemben Jehova Tanúi e kicsiny csoportja a Robinson Crusoe-szigeten nagyon távol él szellemi testvéreitől és testvérnőitől. Azonban nem érzik elhagyatottnak magukat, mint ahogy a skót Selkirk érezte. Folyamatosan megkapják a teokratikus kiadványokat, a Watch Tower Society chilei fiókhivatala pedig évente háromszor elküldi nekik a kongresszusokról készült videofelvételeket, ezenkívül évente egyszer meglátogatja őket a körzetfelvigyázó, így szoros kapcsolatban maradhatnak Jehova szervezetével. Ezért ezek a Tanúk továbbra is tevékeny részét képezik a ’testvérek egész közösségének a világon’ (1Péter 5:9, NW).

[Lábjegyzet]

[Térképek, kép a 9. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

CHILE

Santiago

ROBINSON CRUSOE-SZIGET

San Juan Bautista

El Yunque

CSENDES-ÓCEÁN

SANTA CLARA-SZIGET

[Kép]

Amikor az ember megpillantja a szigetet, egy lenyűgöző sziklatömböt lát az óceán közepén

[Forrásjelzés]

Chile térképe: Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.

[Kép a 8., 9. oldalon]

Egy fenséges, csipkézett hegy, az El Yunque (Üllő)

[Kép a 9. oldalon]

A San Juan Bautista (Keresztelő Szent János) nevű falu

[Kép a 9. oldalon]

Ilyen kis szigeteken pihennek az oroszlánfókák és más fókák

[Kép a 10. oldalon]

Egy kis repülőgéppel utaztunk a chilei Santiagóból

[Kép a 10. oldalon]

A Robinson Crusoe-sziget csipkézett partvonala

[Kép a 10. oldalon]

A sziget szerény Királyság-terme