Miért küzdjünk a maximalizmus ellen?

Mindig igyekszel a tőled telhető legjobbat adni? Ha igen, az nyilván neked is, és a körülötted lévőknek is sok területen a javára válik. Vannak azonban, akik végletekbe esnek, és maximalistákká válnak. Mit jelent ez?

A MAXIMALIZMUS szó egyik jelentése az, hogy valaki ’hajlamos arra, hogy elfogadhatatlannak tartson bármit, ami nem tökéletes’. Biztos találkoztál már ilyen emberekkel. Láthatod, hogy azok a szélsőséges igények, melyeket mások felé támasztanak, sok nehézséget okozhatnak, és elégedetlenséghez, elkedvetlenedéshez vezethetnek. A legtöbb kiegyensúlyozott ember felismeri, hogy a maximalizmus a maga szélsőséges, ésszerűtlen követelményeivel az élet egyik területén sem igazán kívánatos. Olyasvalami, ami ellen küzdeni kell. A gond az, hogy amikor a saját hozzáállásunkról vagy hajlamainkról van szó, akkor nehéz lehet felismerni a maximalizmusra való hajlamot, ezért küzdeni is nehéz ellene.

Nelsont nagy felelősség terheli, és sok nehézséget kell megoldania. Általában a statisztikát elemzi, és a teljesítményt tartja a legfontosabbnak. Sokszor azt hiszik az emberek, hogy maximalistának kell lenni ahhoz, hogy valaki sikeres legyen a munkaerőpiacon folytatott versenyben. Bár vannak, akik méltányolják Nelson eredményeit, a maximalizmusa fizikai problémákat okoz nála, például fejfájást és stresszt. Te is olyan vagy, mint Nelson?

A fiatalokat is érintheti a maximalizmus. A Rio de Janeiróban élő Rita gyerekkorában szeretett iskolába járni. Nem akart nagyra törőnek tűnni, azonban mindig rossz kedve volt, ha nem a legjobb jegyet kapta. Ezt mondja: „Már gyerekkoromtól kedve mindig másokhoz hasonlítottam magam. Másoknak rengeteg idejük volt, én meg mindig idegeskedtem és rohantam. Soha nem éreztem, hogy lenne időm pihenni, mert mindig volt mit csinálni.”

Kislánykorában Maria elkeseredetten sírt, ha nem rajzolt olyan szépen, mint a többiek. Később  a zenében törekedett művészi tökéletességre, ezért sokszor idegeskedett és tépelődött, ahelyett hogy élvezte volna, amikor játszik vagy énekel. Egy másik brazil lány, Tânia igyekezett tapintatos lenni és kerülni a versengést, de elismerte, hogy ennek ellenére túl magasra állította a mércét magának, az iskolában is, és otthon is. Úgy érezte, hogy ha nem végez tökéletes munkát, az emberek nem nagyon fogják szeretni. És Tânia időnként másoktól is túl sokat várt el, ami végül csalódottsághoz és szomorúsághoz vezetett.

Bár fontos a szorgalom, a személyes megelégedettség és az, hogy valakinek legyenek bizonyos képességei, azonban ha elérhetetlen célokat tűzünk ki, az negatív érzésekhez, például a kudarctól való félelemhez vezethet. A szülők vagy mások olyan magas mércét állíthatnak fel az iskolai vagy sporteredményekben, amelyeknek a fiatalok nem igen tudnak megfelelni. Ricardo édesanyja például nagy elvárásokat támasztott fiával szemben. Azt akarta, hogy orvos legyen, zongorázzon, és több nyelven beszéljen. Te is úgy véled, hogy ez a gondolkozásmód — ha túlzásba viszik — nehézségekhez és csalódáshoz vezet?

Miért kerüljük a maximalizmust?

Általában elvárják, hogy valaki kiváló minőségű munkát végezzen, valamint a pontosság és a minőség terén is magas irányadó mértékeknek feleljen meg. Ezért az emberek kénytelenek versenyre kelni a munkaerőpiacon. Egy másik ok, amiért sokan egyre keményebb küzdelemre kényszerülnek, az a létfenntartás eszközének elveszítésétől való félelem. Néhány dolgozó olyan, mint a sportolók — szélsőséges áldozatokat hoz, hogy új rekordot állítson fel. Amikor a verseny könyörtelenné válik, még keményebben edz, talán még vegyi anyagokhoz is fordul, hogy jobb legyen, és hogy — reményei szerint — győzzön. A tökéletességre való egészséges mértékű igyekvés helyét átveszi a maximalizmus, amely oda vezet, hogy az embert már „a kudarctól való félelem ösztönzi”, vagy pedig „az a vágy vezérli, hogy ő legyen az első” (The Feeling Good Handbook).

Kétségtelenül vannak, akik úgy érzik, hogy a művészet terén vagy a sportban elért eredményeiket még tovább lehetne fokozni. Dr. Robert S. Eliot szerint azonban „a maximalizmus azt jelenti, hogy az ember olyan elvárásokat támaszt, amelyek soha nem felelnek meg a valóságnak”. Majd hozzáteszi: „A maximalizmusban benne van a bűntudat, a védekezés vagy a gúnytól való félelem.” Mennyire igazak hát a bölcs Salamon király szavai: „látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irígységből rendeli; annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!” (Prédikátor 4:4).

Mit tehetsz, ha te is hajlamos vagy a maximalizmusra? Tényleg igaz az, hogy minél keményebben küzdesz, annál több csalódás ér? Szeretnél kisebb követelményeket támasztani és nyugodtabb életet élni? Mit jelent tökéletesnek lenni? Szeretnéd a tőled telhető legjobbat kihozni magadból, és közben kerülni a maximalizmust? Ha a tökéletlen emberek is fel tudják használni Istentől kapott képességeiket arra, hogy nagy felfedezéseket tegyenek mások javára, képzeld csak el, mi mindent érhetne el az emberiség tökéletes körülmények között, Isten vezetése alatt!

[Kép a 4. oldalon]

Előfordulhat, hogy a szülők vagy mások tökéletességet várnak el, amit a fiatalok képtelenek elérni