Tiszteld azokat, akik hatalmat kaptak fölötted!
Tiszteld azokat, akik hatalmat kaptak fölötted!
„Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek” (1PÉTER 2:17).
1., 2. Hogyan tekintik ma az emberek a hatalmat? Miért?
„A GYEREKEKNEK mindenhez joguk van. Egyáltalán nem tisztelik a szüleiket” — panaszkodik egy anyuka. „Kételkedj a hatalomban!” — buzdít egy lökhárítóra ragasztható matrica felirata. Íme, csupán két példa, amely tükrözi a mi időnkre jellemző helyzetet, s ez biztosan neked sem ismeretlen. Az egész világon általános, hogy nem becsülik a szülőket, tanárokat, munkaadókat és kormánytisztviselőket.
2 Egyesek talán egy vállrándítással elintézik a dolgot, és ezt mondják: „A hatalmon levők nem érdemlik meg, hogy nagyra becsüljem őket.” Időnként nehéz lenne megcáfolni ezt a véleményt. A hírekben állandóan hallunk korrupt kormánytisztviselőkről, kapzsi munkáltatókról, a munkájukat nem megfelelően ellátó tanárokról és gyermekeiket bántalmazó szülőkről. Szerencsére kevés keresztény látja ugyanígy azokat, akiknek a gyülekezetben hatalmuk van (Máté 24:45–47).
3., 4. Miért kell a keresztényeknek tiszteletet tanúsítaniuk a hatalmon levők iránt?
3 Mint keresztényeknek, nekünk ’kényszerítő okunk’ (NW) van arra, hogy tiszteljük azokat, akik hatalmat gyakorolnak a világban. Pál apostol arra buzdította a keresztényeket, hogy engedelmeskedjenek „a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek” (Róma 13:1, 2, 5; 1Péter 2:13–15). Pál azt is alaposan megindokolta, hogy miért kell engedelmeskednünk a családon belüli hatalmaknak: „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, a miképen illik az Úrban. Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak” (Kolossé 3:18, 20). A gyülekezeti vének megérdemlik, hogy tiszteljük őket, mert ’a szent szellem felvigyázóknak nevezte ki őket, hogy terelgessék az Isten gyülekezetét’ (Cselekedetek 20:28, NW). Azért becsüljük az emberi hatalmakat, mert tiszteljük Jehovát. Természetesen Jehova hatalmának a tisztelete mindig az első helyen áll életünkben (Cselekedetek 5:29).
4 Miközben nem felejtjük el, hogy a legfőbb hatalom Jehováé, vizsgáljuk meg néhány olyan embernek a példáját, aki nem tisztelte a hatalmon levőket, és néhány olyan valakiét, aki viszont tisztelte őket.
Istennek nem tetszik, ha valaki tiszteletlen
5. Mivel mutatta ki tiszteletlenségét Mikál Dáviddal szemben, és mi lett ennek a következménye?
5 Dávid király történetéből láthatjuk, hogyan tekinti Jehova azokat, akik megvetik mások Istentől kapott hatalmát. Amikor Dávid Jeruzsálembe vitette a szövetségládát, a felesége, Mikál „látta, hogy Dávid király ugrálva táncol az ÚR színe előtt, ezért szívből megvetette őt”. Mikálnak nemcsak mint családfőt, hanem mint az ország királyát is el kellett volna ismernie Dávidot. Ő ehelyett gúnyosan így hangoztatta érzéseit: „Milyen dicső volt ma Izráel királya! Úgy mutogatta magát szolgáinak a szolgálói előtt, ahogyan csak féleszű ember szokta magát mutogatni!” Ezért nem lehetett Mikálnak sohasem gyermeke (2Sámuel 6:14–23, Újfordítású revideált Biblia).
6. Hogyan tekintette Jehova Kóré tiszteletlenségét az Ő felkentjeivel szemben?
6 Kóré esete felháborító példája annak, hogy valaki nem tisztelte az Isten által kijelölt teokratikus vezetést. Kéhátita lévén micsoda kiváltságnak örvendhetett, hogy a sátortemplomnál szolgálhatta Jehovát! Ennek ellenére bírálta Mózest és Áront, az izraeliták Istentől felkent vezetőit. Kóré összefogott más izraelita nemzetségfőkkel, és szemtelenül így szólt Mózeshez és Áronhoz: „az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?” Hogyan tekintette Jehova Kórénak és támogatóinak a magatartását? Úgy, mintha ővele bántak volna tiszteletlenül. Kóré és a 250 nemzetségfő végignézte, amint a föld mindenkit elnyelt, aki az ő oldalukon állt, majd őket magukat Jehovától jövő tűz pusztította el (4Mózes 16:1–3, 28–35).
7. Volt valami okuk a „fő-fő apostoloknak” arra, hogy bírálják Pál hatalmát?
7 Az első századi keresztény gyülekezetben voltak olyanok, akik semmibe vették a teokratikus hatalmat. A korinthusi gyülekezetben levő „fő-fő apostolok” tiszteletlenül viselkedtek Pállal. Így bírálták a beszédképességét: „a maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány” (2Korinthus 10:10; 11:5). Akár kiemelkedő szónok volt Pál, akár nem, apostolként tisztelet járt neki. De vajon valóban silány volt Pál beszéde? A Bibliában feljegyzett nyilvános szónoklatai azt bizonyítják, hogy meggyőzően szónokolt. Miután például rövid eszmecserét folytatott II. Heródes Agrippával, aki ’nagyon jól ismerte a zsidók minden vitás kérdését’, Pál erre a kijelentésre késztette a királyt: „Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek” (Cselekedetek 13:15–43; 17:22–34; 26:1–28). A korinthusi fő-fő apostolok mégis azzal vádolták, hogy silány a beszéde! Hogyan tekintette Jehova a magatartásukat? Jézus Krisztus az efézusi gyülekezet felvigyázóinak küldött üzenetében elismerően szólt azokról, akik nem voltak hajlandóak követni azokat, „a kik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok” (Jelenések 2:2).
Tiszteletet tanúsítottak a tökéletlenség ellenére
8. Hogyan mutatta ki Dávid, hogy tiszteli Saul Jehovától kapott hatalmát?
8 A Bibliában számos olyan ember példája található, aki tisztelte a hatalmon levőket, még akkor is, amikor azok visszaéltek a hatalmukkal. Dávid volt az egyik ilyen jó példa. Saul király, akinek Dávid a szolgája volt, féltékeny lett Dávid sikereire, és meg akarta ölni őt (1Sámuel 18:8–12; 19:9–11; 23:26). Ennek ellenére Dávid — bár több lehetősége is lett volna megölni Sault — ezt mondta: „Távoztassa el azért az Úr tőlem azt, hogy kezemet az Úrnak felkentje ellen emeljem” (1Sámuel 24:4–7; 26:7–13). Dávid tudta, hogy Saulnak nincs igaza, de Jehovára hagyta, hadd ítélje meg ő (1Sámuel 24:13, 16; 26:22–24). Nem beszélt becsmérlően Saulról, és szemtől szembe sem gyalázta.
9. a) Milyen érzései voltak Dávidnak, amikor Saul rosszul bánt vele? b) Honnan tudjuk, hogy Dávid őszintén tisztelte Sault?
9 Vajon Dávid elcsüggedt, amikor Saul rosszul bánt vele? Így kiáltott Jehovához: „kegyetlenek keresik lelkemet” (Zsoltárok 54:5). Kiöntötte szívét Jehovának: „Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem . . . egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram! Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!” (Zsoltárok 59:2–5). Éreztél már ugyanígy olyankor, amikor egyáltalán nem ártottál egy hatalmon levő személynek, ő mégis folyton-folyvást megnehezítette a dolgodat? Dávid nem mulasztott el tiszteletet tanúsítani Saul iránt. Amikor Saul meghalt, Dávid nem ujjongott örömében, hanem gyászdalt szerzett: „Sául és Jónátán a szeretni valók és kedvesek éltükben . . . sasoknál gyorsabbak voltak, oroszlánoknál bátrabbak. Izraél leányai, Sául fölött sirjatok” (2Sámuel 1:23, 24, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása). Milyen szép példát mutatott Dávid azzal, hogy őszintén tisztelte Jehova felkentjét, annak ellenére, hogy Saul igazságtalanul bánt vele!
10. Hogyan mutatott jó példát Pál a vezető testület Istentől kapott hatalmának a tiszteletében, és mi lett ennek az eredménye?
10 A keresztény korban is találunk nagyszerű példákat olyanokra, akik tisztelték az Istentől kapott hatalmat. Vegyük például Pált. Tiszteletben tartotta a keresztény gyülekezet első századi vezető testületének a döntéseit. Amikor Pál utoljára járt Jeruzsálemben, a vezető testület azt tanácsolta neki, hogy vesse alá magát szertartási megtisztulásnak, kifejezve a kívülállóknak, hogy nincsenek ellenérzései a Mózesi Törvénnyel szemben. Pál így érvelhetett volna: „Ezek a testvérek korábban, amikor az életem veszélyben volt, azt az utasítást adták, hogy hagyjam el Jeruzsálemet. Most meg azt akarják, hogy a nyilvánosság előtt kimutassam, hogy tisztelem a Mózesi Törvényt. Már írtam egy levelet a galátziabelieknek, amelyben azt tanácsoltam nekik, hogy ne kötelezzék magukat a Törvény megtartására. Ha elmegyek a templomba, az emberek félreérthetik ezt a lépésemet: arra gondolhatnak, hogy kompromisszumot kötök a körülmetélkedésből valókkal.” Pál azonban nyilvánvalóan nem így érvelt. Mivel nem volt szó a keresztényi alapelvekkel való megalkuvásról, tiszteletben tartotta és megfogadta az első századi vezető testület tanácsát. Ennek az lett a közvetlen következménye, hogy Pált ki kellett szabadítani a zsidó csőcselék kezei közül, utána pedig két évig börtönben volt. Végül megvalósult Isten akarata. Pál magas rangú tisztviselők előtt tanúskodott Czézáreában, utána pedig a kormányzat költségére Rómába vitték, hogy egyenesen a császár előtt tanúskodjon (Cselekedetek 9:26–30; 21:20–26; 23:11; 24:27; Galátzia 2:12; 4:9, 10).
Tiszteletet tanúsítasz?
11. Hogyan tanúsíthatunk tiszteletet a világi hatalom iránt?
11 Kellő tiszteletet tanúsítasz a hatalmon levők iránt? A keresztények ezt a parancsot kapják: „Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok . . . a kinek a tisztességgel, a tisztességet.” Igen, a „felső hatalmasságoknak” való alárendeltségünk nemcsak azt foglalja magában, hogy megfizetjük az adót, hanem azt is, hogy viselkedésünkkel és beszédünkkel tiszteletet tanúsítunk a hatóságok iránt (Róma 13:1–7). Hogyan reagálunk, ha olyan kormánytisztviselőkkel találkozunk, akik talán durvák? A mexikói Chiapas államban, az egyik közösségben a hatóságok elvették Jehova Tanúi 57 családjának a földjét, mivel ezek a keresztények nem vettek részt bizonyos vallási ünnepeken. A Tanúk tiszta, rendes ruhában jelentek meg az összejöveteleken, ahol próbálták megoldani a kérdést, és mindig méltósággal és tisztelettel beszéltek. Több mint egy év múlva a javukra döntöttek. Magatartásukkal annyira elnyerték néhány megfigyelő nagyrabecsülését, hogy azok is Jehova Tanúi akartak lenni!
12. Miért fontos, hogy a feleség „mélységes megbecsülést” érezzen a nem hívő férje iránt?
12 Hogyan tanúsíthatsz tiszteletet az Istentől kapott hatalom iránt a családban? Péter apostol Jézus példájáról beszélt — arról, hogy elszenvedte a rosszat —, majd ezt mondta: „Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek; szemlélvén a ti félelemben való [mélységes megbecsüléssel párosult, NW] feddhetetlen életeteket” (1Péter 3:1, 2; Efézus 5:22–24). Péter ezzel azt hangsúlyozta, milyen fontos, hogy a feleség „mélységes megbecsüléssel” rendelje alá magát a férjének, még akkor is, ha egyes férjek nem sokat tesznek azért, hogy kiérdemeljék ezt a megbecsülést. A feleség tisztelettudó magatartása megnyerheti nem hívő férjének a szívét.
13. Hogyan tanúsíthatnak tiszteletet a feleségek a férjük iránt?
13 Ezen írásszövegek után Péter felhívja a figyelmünket Sára példájára, akinek a férje, Ábrahám a hit kiemelkedő példája volt (Róma 4:16, 17; Galátzia 3:6–9; 1Péter 3:6). Azoknak a feleségeknek, akiknek hívő férjük van, talán kevésbé kell tisztelniük férjüket, mint amennyire azok tisztelik, akiknek nem hívő a házastársuk? Mi van akkor, ha valamiben nem értesz egyet a férjeddel? Jézus olyan tanácsot adott, amelyet általános értelemben ilyenkor is lehet alkalmazni: „a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre” (Máté 5:41). Tiszteletet tanúsítasz a férjed iránt azzal, hogy együttműködsz vele a kívánságai szerint? Ha ez túl nehéznek tűnik, oszd meg vele, mit érzel a szóban forgó dologról. Ne feltételezd, hogy ismeri az érzéseidet. De amikor elmondod neki a kívánságaidat, légy tisztelettudó. A Biblia így buzdít minket: „A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek” (Kolossé 4:6).
14. Mit foglal magában a szülők iránti tisztelet?
14 Gyerekek, mit mondhatunk rólatok? Isten Szava ezt parancsolja: „Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (a mi az első parancsolat ígérettel)” (Efézus 6:1–3). Figyeljétek meg, hogy a szüleiteknek való szófogadásról úgy beszél ez a vers, mint ami rokon értelmű a „tiszteljed a te atyádat és a te anyádat” paranccsal. A „tisztel” igével fordított görög szó a ’nagyra becsül’, illetve a ’felbecsül’ jelentést hordozza. Az engedelmesség tehát többet kíván meg, mint azt, hogy húzódozva betartod a szüleid által felállított szabályokat, amelyeket ésszerűtlennek tartasz. Isten arra kér, hogy mutass nagyraértékelést a szüleid iránt, és értékeld a vezetésüket (Példabeszédek 15:5).
15. Hogyan őrizhetik meg a gyermekek a szüleik iránti nagyrabecsülésüket akkor is, ha úgy érzik, hogy a szüleik hibát követtek el?
15 Mi van akkor, ha a szüleid valami olyat tesznek, ami csorbítja az irántuk érzett nagyrabecsülésedet? Próbáld meg az ő szemszögükből nézni a helyzetet. Hiszen rajtuk múlt, hogy megszülettél, és ők gondoskodtak rólad, nem igaz? (Példabeszédek 23:22). Vajon nem lehet, hogy most is azért teszik, amit tesznek, mert szeretnek téged? (Zsidók 12:7–11). Tisztelettudóan beszélj a szüleiddel, és a szelídség szellemében magyarázd el, mit érzel. Még akkor se beszélj velük tiszteletlenül, ha nem úgy válaszolnak, ahogy szeretnéd (Példabeszédek 24:29). Emlékezz vissza, hogy Dávid akkor is megőrizte nagyrabecsülését Saul iránt, amikor a király nem követte Isten tanácsát. Kérd Jehovát, hogy segítsen neked megküzdeni az érzéseiddel. „Öntsétek ki előtte szíveteket — mondta Dávid. — Isten a mi menedékünk” (Zsoltárok 62:9; Jeremiás siralmai 3:25–27).
Tiszteld azokat, akikre a vezetést bízták!
16. Mit tanulhatunk a hamis tanítók és az angyalok példájából?
16 A gyülekezeti véneket a szent szellem nevezi ki, de azért még tökéletlenek, és követnek el hibákat (Zsoltárok 130:3; Prédikátor 7:20; Cselekedetek 20:28; Jakab 3:2). Ezért némelyek a gyülekezetben talán elégedetlenek a vénekkel. Mit tegyünk, ha úgy érezzük, hogy valamit nem egészen jól intéznek el a gyülekezetben, vagy legalábbis úgy tűnik? Figyeld meg a különbséget az első századi hamis tanítók és az angyalok között: a hamis tanítók „vakmerők, magoknak kedveskedők, a kik a méltóságokat káromolni nem rettegnek: holott az angyalok, a kik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr előtt [Jehova iránti megbecsülésből, NW] káromló ítéletet” (2Péter 2:10–13). A hamis tanítók becsmérlően beszéltek „a méltóságokról”, vagyis a vénekről, akik hatalmat kaptak az első századi keresztény gyülekezetben, az angyalok viszont nem beszéltek becsmérlően a hamis tanítókról, akik megosztottságot idéztek elő a testvérek között. Az angyalok magasabb állást töltenek be, és kifinomultabb igazságérzetük van, mint az embereknek, ezért nagyon jól tudták, mi történik a gyülekezetben. Ennek ellenére „Jehova iránti megbecsülésből” Istenre hagyták az ítélkezést (Zsidók 2:6, 7; Júdás 9).
17. Milyen szerepe van a hitednek, amikor olyan gondokkal küzdesz, amelyekben úgy érzed, a véneknek nincs igazuk?
17 Még ha valamit nem pont úgy intéznek is el, ahogy kellene, akkor is hinnünk kell Jézus Krisztusban, a keresztény gyülekezet élő Fejében, nem igaz? Ő ne lenne tisztában vele, hogy mi történik a saját világméretű gyülekezetében? Nem kellene tiszteletben tartanunk, hogy miként jár el az adott helyzetben, és elismernünk, hogy képes irányítani az ügyeket? Elvégre, ’kicsodák vagyunk mi, hogy kárhoztatjuk a másikat?’ (Jakab 4:12; 1Korinthus 11:3; Kolossé 1:18). Nyugodtan tárd Jehova elé imában az aggodalmaidat!
18., 19. Mit tehetsz, ha úgy érzed, hogy egy vén hibázott?
18 Az emberi tökéletlenség miatt támadhatnak nehézségek és gondok. Néha még az is előfordulhat, hogy egy vén hibázik, s ezzel némelyeket felkavar. Ha elhamarkodottan cselekszünk egy ilyen esetben, az nem fog változtatni a helyzeten. Talán csak súlyosbítja a gondot. Akik szellemileg tisztán látók, azok Jehovára várnak, hogy a maga idejében és módján ő igazítsa ki a dolgokat, és ő gondoskodjon a szükséges fegyelmezésről (2Timótheus 3:16; Zsidók 12:7–11).
19 Mi van akkor, ha egy bizonyos helyzet lehangol? Ahelyett, hogy a gyülekezetben másokkal beszélnéd meg, inkább tisztelettudóan fordulj a vénekhez segítségért. Mondd el, hogy érintett az ügy, de ne legyél bíráló. Mindig legyél ’együtt érző’, és őrizd meg a tiszteletet, miközben a bizalmadba avatod őket (1Péter 3:8, Úf). Ne legyél gúnyos, hanem bízzál keresztényi érettségükben. Fogadd értékeléssel mindazokat a szentírási gondolatokat, amelyekkel kedvesen buzdítanak. Ha pedig úgy tűnik, hogy további kiigazító intézkedésekre van szükség, bízzál benne, hogy Jehova úgy fogja irányítani a véneket, hogy helyesen és igazságosan járjanak el (Galátzia 6:10; 2Thessalonika 3:13).
20. Minek fogunk figyelmet szentelni a következő cikkben?
20 A hatalmat gyakorlók tiszteletének és nagyrabecsülésének azonban van egy másik területe is, amelynek figyelmet kell szentelnünk. Vajon a hatalmi állásban levőknek nem kell tisztelniük azokat, akiket a gondjaikra bíztak? Vizsgáljuk meg ezt a kérdést a következő cikkben!
Hogyan válaszolnál?
• Milyen nyomós okunk van arra, hogy tiszteljük a hatalmon levőket?
• Hogyan tekinti Jehova és Jézus azokat, akik nem tisztelik az Istentől kapott hatalmat?
• Kiket ismerünk, akik jó példát mutattak abban, hogy tiszteletben tartották a hatalmon levőket?
• Mit tehetünk akkor, ha úgy tűnik, hogy hibázott valaki, aki hatalmat gyakorol felettünk?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 12. oldalon]
Sára mélységesen tisztelte Ábrahám hatalmát, és boldog volt
[Kép a 13. oldalon]
Mikál nem tisztelte Dávid családfői és királyi hatalmát
[Kép a 15. oldalon]
„Távoztassa el azért az Úr tőlem azt, hogy kezemet az Úrnak felkentje ellen emeljem”
[Kép a 16. oldalon]
Nyugodtan tárd Jehova elé imában az aggodalmaidat!